Erdélyi Híradó, 1842. július-december (52-104. szám)
1842-09-27 / 74. szám
Kolozsvárit, ERDÉLYI Pénteken , September 16án.HÍRADÓ Portála( Erdély és Magyarország: Kinevezés; néhány czikk saját йц) linkben ; országgyűlés : hazafiak közfelvételre és nemesítő levél nyerésére többen az állítattak ; csikszéki- főtiszti beiktatás vége; tanítói beiktatás tíz. Udvarhelyi: magyarhoni dolgok: mármarosi közgyűlés. — Külföld: Északamerika.— Kelét India. — Anglia.-- Spanyolország: Licshnowsky bg ’s gr. Teleki Sándor elfogatásuk Barcellonában. —Törökország. — Görögország. — Belgiotd. — Francziaország. — Nemzeti Társalkodó: HirlapVilág. — Hirdetések. év utó negyedére az előfizetés 3 fr 4-© lü‘. ppben elfogadtatulí^ t&Áj TSdiíi szállt. EI!Í)I]LY és UI Ì Q VA ESONG Ж Á C*’. Kinevezés^ ö és L felsége méltóztatott a’ gróf Mitterowsky halálával ürességbe jött legfelsőbb cancellaris tanit. udvari biztossági hivatalra cs. k. udvari cancellár Inzaghi grófot kegyelmesen kinevezni. Néhány czikk saját ügyünkben. Körültekintés. (Vége.) Ne kivánják olvasóim, hogy azon tárgyalási modort, mellyel körültekintésem első felében követtem , használjam most is, midőn tekintetem , tán igen is hosszas szétcsapongás után , de hazára fordul vissza. Municipal rendszerünk úgy mint elméletileg alkotva van, mindig a véleményformálás első rangú eszköze lehetett volna. Azonban, hogy az intézmények magokra hagyatva mennyire elégtelenek a’ törvényhozó czéljai megközelítésére, ’s hogy a’legfényesebb jogok is tartalmukra fontosak vagy csekélyek, hatásukra károsak vagy jótékonyak azon mértékben, mint a’ nemzet rétegeket átlátni tudója ’s bir elég érettséggel és közérzettel azokat teljesleg venni gyakorlatba, de egyszersmind minden áliránytól szigorú lelkiosmeretességgel megéri: ezen igazság bebizonyitására megyegyüléseink jegyzőkönyvébe a’ legkiállóbb adatok vannak letéve. Vegyünk két korszakot fel. 1791 előtt Ilik József egyoldalú reformai miatt zabolátlan ellenhatás tombolt az ország egyik szélétől a’ másikig. Főkint a’ continua táblák ellen felgerjedt ingerültség korlátot nem ismert. Közgyűlések tartattak, mellyekben hivatalos iratok szétszakítatának, bizonyos eljárásban részt vett egyének a’ többség határozata által becsületvesztettek ’s honfiérzet nélkülieknek nyilváníttattak , a’ törvényes elnök széket nem foglalhatott, ’s helyét az bitorolta , kit a’ pillanat szeszélye ezen vontatva elvállalt kötelességre kényszerített, így állának a’ dolgok a’ felsőséggel szemben. Tekintsünk más oldalra. Ugyanazon idő tájt a’ paraszt lázzadás siralmas jeleneteit panaszolván el a’ megyék , egyik fölirat ezen forradalom okai magyarázatába elegyedik ’s minden bekövetkezett rész gyökér okát abban leli, hogy az Approbata Illik része XLVIIik czime Xik czikke eltöröltetett, azon czikk, mellyben illy szavak állanak: „ha valamelly falu vagy városbeliek, mezőn vagy erdőn lappangó latroknak ... kergelésére föl nem támadnának .... a’falu 500 forinttal büntettessék; a’ biró pedig és polgárok, ha rajtok múlnék el, harmad magokkal karóba verettessenek.“ Így állottak a’ dolgok a’ tömeggel szemben. Ha ezen tényeket, ez irányt fontolóra vesszük kiviláglik, miként ekkor a’ megyék legkevésbé sem valának magas hivatásuk iránt felvilágosulva. Jogaik visszakövetlésében keresztül léptek azon vonalon, melly a’ szabad férfi szót a’rakonczátlanságról, az erőhatós ellenzést a’ fejellenkedéstől különválasztja. ’S mentségükre még az sem maradott fen, hogy elmondassék, miként minden balság önkény elleni buzgólkodásból történt; mert milliók iránt olly kegyetlenségi hajlamot és zsarnoklási vágyat mutatának, mint azon spártai, ki heloták vadászatán okulta’ nyíllal bánni. A’ másik korszak az 1851 előtti. Ekkor általánosan — mert nem egyes évről van szó, mellyben lehettek és voltak fényes momentumok — hanyag gondatlanság ’s tompa részvétlenség uralkodott. Az előjogos osztály visszavonta figyelmét a’ közdolgoktól és a’ gyűlés teremek a’ tisztség hivatalszobáivá alakultak, ’s lassanként a’ törvényhatósági rendszer, mellyet még a’ központosított Francziaországnak is egyik nevezetes szónoka és írója , közállományi hatalomnak nevez, jellemét elvesztve az administratio terjedelmes gépének parányi és súlytalan eszközévé törpült. Kérdem: alakított-e a’ municipal rendszer 1851 elött közvéleményt? Íia a’ szavakkal gúnyjátékot űzni nem akartok, ha a’henyeség örökös álmoskodását és a’ tett és törekvés nélküli élet elpazarolt óráit palástoló vagy dicsérő nézeteket közvéleménynek keresztelni illetlennek tartjátok , akkor kénytelenek vagytok egy határozott nemmel felelni, s alakított—e a’ municipal rendszer 1791 előtt közvéleményt? Ha azon vandalismust, melly — mint Olaszországban történt — megengedte, hogy egy templom, melly épen ezen név által már szent, s mellynek falait még a’ felett Michel Angelo fresco-képei diszitettek s igy rajta minden mész-por kettősen szent volt— ha azon vandalismust — mondom — hogy illy templom jászol helyé vl ’’oztassék , dicsérni nem akarjátok, kénytelenek vagytok megválni, miként amaz osztályzati szellemet, melly féltékenymakacson vívott előjogaiért a’ kormánnyal ’s épen ezen előjogok egész súlyával tapadott a’ népre; melly a’ megyei hatóságról, ezen legdicsőbb intézményről letépett minden tekintélyt, csakugyan közvéleménynek nevezni lehetetlen. Már most tovább megyek és állítom, miként a’ municipal rendszer noha különben a’ közvélemény-alakításnak főeszköze, ha magára hagyatik és nincs semmi támasza, ezen hivatás bétöltésére elégtelen. Pótolja itt a’ hosszas magyarázat helyét egy hasonlítás. A’ Standard— tory hírlap — nem emlékszem mellyik számában igy szól: Anglia olly nagy és hatalmas maradna , minden hasznos angol olly gazdag Volna mint most, ha nagy Nagybrittannia gyárvárosai egyszerre el is sülyednének. Ezen merész állítás nem tetszik olly képtelenségnek, ha pusztán statistiai adatokat veszünk vizsgálat alá. Mert azokból kétségbehozhatatlanul kitűnik , mikint a’ gyárak összes évi jövedelme, a’ földbirtokéhoz képest felette csekély. De van más oldala is a’ dolognak. A’miipar adta a’ gazda kezébe azon eszközöket, mellyek munkát kimérnek. A’ népes gyárak idéztek elő a’ temérdek belfogyasztásért nagyszerű termesztést. Az ez által eszközlelt élénk közlekedés töltött utak és vasvonalak építését tette lehetségessé ’s igy semmisíté úgyszólván meg a’ szállítás költségeit. Végre az élelemszerekérti roppant concurrentia tetemesen fölrugtatta azok orrát. Következőleg, ha a’ jámbor Standard kivánsága teljesednék, a’ tory, whig és radical urak egyetemben— Buckingham herczegtől le az okosan számító Huméig— csak ollyforma gazdagokká válnának, mint a’ mi parlag honunk földtulajdonosai. Mi a’ mezei gazdasággal a’ gyárak által történt, annak kell más után történni a’ helyhatósági rendszerrel is, ha azt akarjuk, hogy a’ közvélemény temérdek kincsét kebeléből kifejtse. Nézzünk, bár körűk 1831 óta, ha nem is legszerencsésebb de legfényesebb korszaka volt a’ megyei életnek, ’S mégis, mi iránt alkotott a’ jelen országgyűlés megnyitásáig szilárd meggyőződést ’s plántált olly eszméket, mellyek a’ közönséges miveltségű ember agyában is megfogantak? Felelet: néhány sérelmi kérdés iránt, mellyek melletted ellen szóló minden gyámokot egy hasábra le tudnék írni. Szükséges tehát olly eszköz, melly a’ tanácskozó szózatok számára adatokat és eszméket szolgáltasson ; melly a’ kor szükségeit vizsgálja ’s a’ tömeget ezek felfogására alkalmassá tegye, melly szerény kezelője legyen azon elveknek, mellyek a’ megyegyüléseken részletesen felfejtve, a’ törvényhozás útját kijeleljék. De mi azon eszköz, melly nélkül a’ municipium földje viszonyosan parlagban fog maradni ’s csak gyér ’s olcsó közvélemény teremhet ? Az irodalom ’s főként a’ journalistica. Kormányunk, midőn a’sérelmek promontorium sanctamásról— igy nevezék a’ régibb korban azon hegyfokot, hová a’ mesés hagyomány szerint, Hercules oszloja, az ó világ határköve letétetek — a’ haladási kérdések új világába indult a’ nemzetet vezérleni, szabadabb sorompót nyitott a’ sajtónak. És a’ sajtó azóta, minden hiányai mellett a’ közélet egyik tényezőjévé kezd válni. Mi is legcsekélyebb erejűek azok között, kik az irodalom gyarapítására, — ezen vajmi tövises pályára !—szánták éltöket, bátrak valánk igénytelen nézeteinket hirlap útján terjeszteni az olvasó közönség elébe. Találkoztak, kik részvéttel fogadák sorainkat, de egyszersmind ellenünk— büszkeségünk-é ? gyalázatunk-é ? — hatalmas reactio támadott. Elvbarátainkkal is mindenben nem egyezheténk meg, ez fájdalmas kötelességünk volt. Vádoltattunk , mert félreérteténk. Ideje tehát, hogy most, midőn a’cselekvendők nem tolulnak úgy napirendre, ’s visszatekintésre is nyilik egy kevés rés, tartsunk eljárásunk felett rövid szemlét. Akarjuk elfogult barátainkat felvilágosítani, de nem, részakaróinkat megtéríteni. — Bizonyos utazó szerint, Siciliában egy kies völgy virul, hol a’ virágok fűszer-illata miatt a’ vadászok szaglását ’s ez által a’ nyomot mindig elveszti. Korlátolt tehetségünk nem jogosit olly reményre, hogy az általunk szerkesztett lapok varázsával ellenségeinket az üldözés instinctusától megfoszthatnék. De kár is volna. Hiszen ez által egész jellem ék és létezésök minden czélja elenyésznek. Márpedig „élni és mást élni hagyni“ ezt kívánja, az ösmeretes német közmondás szerint , az illendőség. Kemény zsigmonk*