Erdélyi Híradó, 1842. július-december (52-104. szám)
1842-10-14 / 79. szám
Kolozsvárit, a&-4£. ERDÉLYI fred .on, oetobor -Sou , *?Mik s'iAim. Foglalat. Erdély és Magyarország a’ Pesti Hirlapnak ,,a testvérhon“ czimű vezérczikkéről ; főkormányzd n.inga fogadtatása Szebenben ; Udvarhelyszék ; magyarhoni dolgok : Biharmegye közgyűlése, kír. halos kinevezése; Külföld: Szervia, Karagyorgyévics Petrovics Sándor ifjuéget a’ nép fejedelemnek választja ; Észak amerika. —* Spanyolország. — Anglia. — Francziaország. — Nemzeti Társalkodó: jobbágyokról székely földön* Berzenczey Lászlótól; Hirlapvilág.— Hirdetések. 111. év BBró negyedére az előfizetés 2 íre* lír. p.pben elfogadtatik. JERIJÉZIY és No A GYAKORS SE ÁG?. Ő cs. aj, kir, ifelsége méltóztatott Ponty József nádszeghi kir. sóbeszédét legkegyelmesebben nyugalmazni. A’ pesti kir. harminczad-hivatalnál Porcsébeh Károly halálával egy irnoki tisztség megürült. A cs. kir. felsége Christmann Samu hites ügyvéd ’s testvére Christmann Frigyes kir. táblai hir. jegyzőnek vezetéknevük Kerényire változtatását kegy. megengedni méltóztatott. Literati Nemes Sámuel magyar régiségbuvár néhány napi betegeskedés után Komáromban f. h. 20-án reggel 46 éves korában meghalt. A’ Pesti М1г1армак ,,A’ testvérben“ czímű Vezérczikkéről* „Erdélyben induló zengeder“ szól a’ Pesti Hírlap nagyhírű szerkesztője. Es valósággal 1842 nem azon év , mellyet a’ történész följegyezni elfeledjen, ha csakugyan e’nemzedék , mellymost él és küzd , fáradalma és áldozatai bérében valaha joggal igényelhet egy fényes lapot azon könyvből, mellyben — a’ lángeszű szó szerint — a’ világitélet foglaltatik. Mi becsületes elszánással léptünk a’ pályatérre, férfias megfontolás ’s fiatal átmelegülés vezette tetteinket, és mi szégyenleltük volna azon földet, mellyre lábunk tajladon , ’s mellyről méltán lehetett volna mondani azt , mit egy drámairó —a ki martyr és költő volt ’s ennél fogva kellős czímmel állott az emberiség tetején — szülötte helyéről elmondott „oh széj, hazám! hősök jora a’te porod“, mi — ismétlem — szégyenlettük volna e’ földet azzal fertőztetni meg, hogy gyáván hátra rettenjünk korunk eredménydus feladataitól. Ama visszaemlékezések mellé, mellyek századuk szellemében magosak és ragyogók, nem akartunk törjie és szinetlen jelent állítani. Mi törekvénk a’ nétatömegnek felnyitni a’ jólét és vagyonosodás határsorompóit, és a’ személynek védelmet, az iparnak jogokat, a’ kiképzettségnek hatáskört szerezni, hogy idővel milliót vezethessünk biztosan és beházkodások nélkül az alkotmány minden sánczaiba. Szünetlen szemünk előtt tartók a’ testvérhoni , mellytől különvált jövőnk nem lehet, küzdvén azon eredményekért, mellyek ott is az ellenes érdekek hosszas és ingerült tusája után vivaltak ki, ’s vágyva egyszersmind ollyat is létesíteni, mellyben a’ kezdemény dicsősége már miénk, de övék fog lenni — mint reméljük — rövid időn a’részletes kifejtés és szélesebb körű alkalmazás érdeme, hogy viszont számunkra az utáncsinálás erkölcsi kötelessége fentartassék. Helyesen jegyzi meg a’ Pesti Hirlala , hogy Erdélynek jelen közjogi állapotában a’ reform ösvényéin haladás sokkal több természetes akadállyal jár, mint Magyarországon, ’s hogy ennélfogva nálunk minden lépésnek több érdeme van. És e’ körülmény egyfelől tőlünk kettőzött munkásságot ’s erőfelajánlást, másfelől pedig azoktól, kik jelen törvényczikkeinket — a’ haladás nehéz tanjában ezen első próbairatot — vizsgálják, ha nem is elnéző, de gyöngéd és részvékeny eljárást igényel. Kétségkívül illy meggyőződés volt a’ „Testvérhon“ czimü vezérczikkben is kiindulási pont. A’ szerkesztő úr t. i. miután az erdélyi nemesség igazságszeretetének és nagylelkűségének jeleit, azoknak, kik parányi erőködéseik parányi eredményeiben kevélykedve, Erdélyről még csak nemrégiben is bizonyos felsőbbség érzetével szoktak volt emlékezni magasbbra serkentő például fölmutató, hosszasan kiterjeszkedik azon anomáliákra , mellyek Erdély közjogába keveredvek , és a’ haladás útjába számos akadályt vetnek. Igen érdekes olly egyéntől, ki tárgyi ösmerettel bir, azonban közéletünk szövedékes viszonyain kívül állván, azok felől független és el nem fogott ítéletet mondhat, igen érdekes egy Kossuth Lajostól, kit a’ közvélemény a’ testvérhoni notabilitások sorába olly méltán emelt, figyelmeztető nézeteket hallani állapotunkról. Hisszük tehát, hogy nem nyújtunk kedvetlen foglalkozást olvasóinknak, közölvén velők: a’ szerkesztő úr a’ reform ösvényéin haladásnak minő akadályait látja közjogi állapotunkban rejteni. „Erdély alkotmánya — igy szól — nem ismer főrendeket, és igy a’ törvényhozás jogában a’ fejedelemmel ott csak egy tábla osztozik; e’ tábla pedig a 11 . német 1 . országos tisztviselőkből, a’ három nemzet képviselőiből, és a’ királyi hivatalosokból kiket a’kormány széktől javaslatilag felkivánni szokott névjegyzék nyomán a’ fejdelem határozatlan számban tetszése szerint meg ki hat az országgyűlésre, ’s kik a’ követekkel egy táblánál ülve mindnyájan fejenként, különbség nélkül, úgy inditványi joggal, mint egyenlő szavazattal bírnak. Ezen előzményre a’ szerkesztő úr kevéssel alább következő megjegyzését építi: „Ha minálunk (Magyarországon) a’ két tábla együtt tanácskozva hozna törvényeket, ’s minden tag —légyen követ légyen regalista — egyenlő szavazattal birna, mind a’ mellett, hogy a’ királyi hivatalosság nálunk vagy hivatalhoz, vagy születéshez van kötve, még is magános érdekek a’ képviseleti elemek ellenében sokkal inkább játszhatnának nem csak nemleges, hanem tényleges befolyást is, mint most játszanak.— Ezen indirect ítéletben van kimondva országgyűlésünk rétegének egyik fő és közönségesen elösmert hibája. A’ reformoknak közjogi állatfalunkban fekvő második akadályáról a’ Pesti Hírlapban következő eszmék hozatnak fel : ,,Erdődy polgári élete annyira karöltve járt minden időben a’ vallással, hogy törvénykönyveinek — úgy szólva — sajja sincs, mellyen a’ vallás a’ legfontosabb hazai életkérdésektől kezdve, legkisebb körülményig — hogy egy nem régi találmányu m ú % szóval éljünk — veres fonalkint végig nem szövődnek, és száz óvás nem tétetnek a’ bevett vallások jogegyenlőségére nézve. — Szabadságról mindig olly nemzetek csevegnek leg többet, melly et legkevesebbé bírták, és Erdély vallás egyenlőségével sincs különben. Ez örökös rivalitás, melly — tényekre utalunk — nem egyszer már gyűilöletlángra gyuladt, e’ kölcsönös nyomás a’ polgári élet minden phasisaiban , ez örökös suurematiára törekvés egymás fölött — ezek azon anyagok, melylyekből az erdélyiek vallás egyenlősége készült, és annyi vallást tárgyazó törvényeket szükségessé tettek.“ Lejebb mondatik, miként:,.a’ négy bevett vallás a’ polgári, kivált közigazgatási jog részvétre nézve positiv quantitást érez , ’s ezzel... Erdély alkotmányának bizonyos theocratiai szint kölcsönöz, és tömérdek anomáliákat idéz elő.“ És továbbá számos „hátráitató befolyásra van a’ vallás törvényesen jogosítva.“ A’ korszerű haladásnak alkotmányunkban jelenkező harmadik gátja a’ hatósági élet ingatagsága és azon körülmény , hogy a’ megyei pénztárak kezelése, a’ megyéknek nemcsak kezökben nincsen, sőt házi pénztáruk sincsen. Utósó akadályul felhozalik , hogy míg a’ magyar alkotmány s csak a’ magyar nemzetet össneri, Erdélyben három külön nem.