Aradi Hirlap, 1923. január (7. évfolyam, 1419-1439. szám)

1923-01-31 / 1439. szám

A$ lít-v'i ASM A 3/ A* Areál birla» migic^eni* h(M!il f» fca­t * ÄVT«; .....­r . :c JLYJ.C) Ji­Jtttii? .>Z6íÍÍ^ k«t követő napok kivétel­ivel mindennap. Hirl«­ie­ f’/' >nt.­ . ' .... . ^„ , o • . n­r ,­­r»ek*t mülmtler JijMabA* »'.érint felveníi a ki. « ***.«<*■*; Vz­. ev, 1439. szám Számonként 2 let­­ 8^w«h«»^i^tai«a»».M.«.kat/«chur X#$}<*£%>.* i *tó«­­ ». <UtolIrodik: AprAMateMto U. a.tif «m* M. Közös érdek* Min­él jobban közeledik az alkotmány­re­form képviselőházi tárgyalásának napja, a pártok között annál elkeseredettebbé fokozó­dik a küzdelem. Konszolidált politikai viszo­nyok között az államél­et helyes irányításá­nak fő feletét­elei közé tartozik, hogy a fontos törvénytervezetek törvényerőre emelésében az állam minden politikai pártárnyalata tevékeny részt vegyen. Romániában a helyzet most so­kal­ta súlyosabb, mint a puszta elvi ellentét. Az ellenzék a kormánynak­ még létjogát sem ismeri el, mert magát a többséget törvényte­lennek hirdeti. Nekünk nem célunk itt, hogy akár az egyik, akár a másik pártárnyalat szempontjából bírálatot mondjunk. A romá­niai magyar kisebbség nem tagja az éles harc­ban szembenálló pártok egyikének sem. Mégis nekünk magyaroknak is épen annyira létkér­dés egy ;— az állam minden polgárának jo­gait és kötelességeit igazságosan és modern felfogással szabályozó — új alkotmány, mint Románia uralkodó fajának. Csak­ olyan poli­tikától várhatjuk boldogulásunkat, amely az ország hajóját a belügyi igazgatásban nyu­godt, megbízható vizeken kormányozza előre. A belső pártviszály és a késhegyig menő an­­tagonizmus károsan hat vissza azokra is, a­kiknek az érzületét ezek az indulatok nem hatják át. A romániai magyar kisebbség az új politikai elhelyezkedésben érett politikai felfogással rövid idő alatt megtalálta az egye­düli okos és helyes szempontot, amely jelen­legi és jövendő magatartásában irányítja. Ép oly értékes és ép oly megbízható állampol­gárai akarunk lenni és vagyunk is az állam­nak, mint az uralkodó nemzet, csak­ azt kí­vánjuk, hogy ugyanolyan jogokkal és szabad­ságokkal is bírjunk­. Faji, vallási és kultin­át­uis életünk szabad megnyilvánulásának biz­tosítékait óhajtjuk csupán és nem is szélső­séges mederben, csupán a nemzetiségi kisebb­ségeknek biztosított keretek között. A­­ kormányy legalább e pillanatban, még szilárdan áll az elhatározás mellett, hogy az alkotmányreformot az ellenzék nélkül is tető alá hozza. Felfogása szerint teljes jogszerű­séggel rendelkezik ,és­ a parlamenti többségen kívül is a törvényhozásban részes valamennyi tényező hozzájárulását bírja. Bratiano Iones, a kormán­y elnöke azonban sokkal tartalma­sabb, sokkal mélyebb látású politikus, hogy­­sem ne érezné, hogy a puszta formai jog még nem elegendő ahoz, hogy az állam jövőjét hosszú évtizedekre, esetleg egy évszázadra is irányító és befolyásoló törvényt az állam va­lamennyi polgárának hozzájárulása nélkül óhajtson megvalósítani. Valahogy éreznie kell, hogy a többség akaratán nyugvó jog ezúttal nem kielégítő, különösen akkor, mikor az el­lenzék egyetemes állásfoglalással e többség létrejöttének törvényességét is támadja. 1­a szám szerint kisebb is a teljesen egyesült el­lenzék a kormány mögött álló pártnál, de vi­szont az ellenzéki oldalon oly erkölcsi súl­­­lyal rendelkező férfiak egész sora áll, akik­ről nem lehet közömbös, minő álláspontot fog­lalnak el az ország legfontosabb törvényének meghozatalában. Érdemes és nagytudású po­litikusok tömör sora áll szemben Bratianu ter­vezetével, olyan férfiaké, akiknek igazi érdeme a mai Nagyrománia kialakulásában elvitat­­hatlan. Egy kormány majdnem mindig rövid életű. A törvények, legalább a jó törvények, túlélik a legszívósabb kormányokat is. A mi­niszterelnök pedig bizonyára azt akarná, hogy életének nagy műve­, az alkotmányreform,mely kisebb-nagyobb, de mindig jelentéktelen, fel­fogásbeli különbségektől eltekintve, az ország minden politikai pártárnyalatát kibékíti. A mostani refor­mal Bratianu erre a megbékü­­lésre nem számíthat. Az volna a liberális párt szempontjaiból is a legbölcsebb gesztusá­ba a kormány az alkotmányreformnak mostani ter­vezetét visszavonná és"az új reformot oly idő­pontra tűzné ki, mikor megváltozott politikai feltételek mellett a pártok megváltozott han­gulata lehetővé teszi, hogy a reform megte­remtésében az egész ország közös akarattal részt vegyen. i Bratianu és Lupu párharca a kamarában A parasztpárt tiltakozik az új alkotmány ellen. — Besszará­biai fúzió a liberálisokkal. Bucurestiből érkezett jelentések szerint az ellenzéki pártok vezéreinek kihallgatása után kétségtelenné vált, hogy a kormány az alkotmány tárgyalásának kierőszakolása ál­tal magával szembe állította az egész ellen­zéki frontot. Edd­igelé csak a néppárt maga­tartása volt kétséges, most azonban Ave­­rescu tábornok kihallgatása után kétségte­lenné vált, hogy az ellenzéki blokk megalakulásának minden nehézsége el van hárítva és a kormánynak számolnia kell azzal, hogy a leghevesebb támadások in­dulnak meg ellene. A helyzetet különben is súlyosbbítja a közgazdasági válság, a leu folytonos esése, amely természetszerűleg éles fegyver a tá­madók kezében és szinte indokolva látszik az ellenzékiek amaz ellenvetése, hogy min­den politikai okot kikapcsolva, nem szabad egy ország új alkotmányát tárgyalás alá venni akkor, amikor a külföldi bizalma az illető ország valutája iránt megingott és amikor a belső gazdasági életben válságok kergetik egymást. Az ellenzéki pártok so­kat remélnek a királyi audienciák eredmé­nyétől : azt hiszik, hogy az uralkodó­­ nem fogja megengedni, hogy az elébe­ tárt hely­­zetben a korfitálif TSridCh végezzen az­­ al­kotmánnyal, hanem maga lesz az, aki a megértés útjait egyengeti. Bucuresti je­lentés szól arról, hogy a kamara mai ülése meglehetősen viharosan indult meg. Or­­teanu elnök megnyitója után Lupu d­r. emel­ked­ett szólásra és hosszabb beszédben tiltakozott az alkotmány-javaslat tárgyalása ellen és egyszersmind­ bejelentette a ..parasztpárt óvását, figyelmeztette a kormányt a nép­akarat tiszteletben tartására és a tervezet esetleges megszavazásával járó következményekre. Bratianu miniszterelnök kijelentette, "hogy egyáltalában nem kíván válaszolni olyan egyének felszólalására, akik nincsenek felelősségük tudatában. (Nagy zaj.) A kormány tudja kötelességét és meg fogja találni a módját annak, hogy minden mozgalmat, amely törvényellenes, megtoroljon. A beszéd befejezésekor lépett a terem­be Duca külügyminiszter, akinek a többség zajos ovációt rendezett. Mandrescu képviselő a diáktünte­tések ügyét hozta napirendre és a kormány intézkedéseit kérte. Madgearu a leu óriási zu­hanását tette bírálat tárgyává és felhívta a kormányt, hogy a külföldi kölcsönök tárgya­lására vonatkozó aktákat tegye a Ház aszta­lára. Irinescu képviselő a vasárnapi és ünnep­napi munka tárgyában interpellált, mire Mar­­zescu munkaügyi miniszter kijelentette, ho­gy a maga részéről is hibáztatja azt, hogy a lapkiadók újabban szünnapokon is dolgoztat­ják alkalmazottaikat és munkásaikat A mi­niszteri válasz után Mosoiu közlekedési és Consta­ntinescu földmi­ve­lésügyi miniszterek resszortjukba tartozó törvényjavaslatokat terjesztettek be, ezután Inculet bejelen­tette, hogy a besszarábiai parasztpárt fuzionált a liberálisokkal. Merian tiltakozik In­culet bejelentése ellen, Chiichana pedig rámutat arra, hogy a bessz­arábiai pa­­sztpártnak az ellenzéki ol­dalon van a helye. A felszólalás köz­ben nagy zaj tám­ad, a képviselők a terem közepére nyomulnak. Lupu dr., Inculet és Bratianu m­iniszter­ Duzzadó honszerető keblek (Hogyan fest Bernstein Judithja. — Háborús darab a legnagyobb idé­ny­ sláger Párisban. — Színházi levél a franciák fővárosából.) A­­ «Aradi Hírlap» párisi levelezőjétől két darabot ragadok ki az idény premier­jei közül: azt a kettőt, amely leginkább ér­demli meg a figyelmet s mely a szakirodalmat is — méltán — legtöbbet foglalkoztatta. Bern­stein Judithra és De Curel­leire inhumanis­­jére gondolok. A legtöbb párisi ugyanúgy iíél Bernsteinról, mint a németek legtöbbje Sa­der­manniról. Kasszadarabokat ír s a való mű­vészet szempontjából egyáltalán számításba se jöhet. Azok után, mit Bernsteinn fejlődéséről az utóbbi évek alatt már külföldön is hallot­tam, semmi okom sem volt kételkedni, a bí­rálat helyességében s bevallom, alaposan meg­töltöttem előítélettel a látcsövem, mielőtt a Judith előadására indultam és a füleim is elő­­ítélet-vattával dugaszoltam tele. Mily nagy s kellemes volt ezután csalatkozásom !... is­­merik bizonyára a bibliai Judith-históriát. Hold­ernes csapatai nagyon veszélyeztették már Jeruzsálemet, midőn egy rabbi Juditból az ellenséges táborba küldi, hogy ott szere­lemmel hitegesse a vezért, megölje őt s így megmentse népét. Judith szót fogadott, Jeru­zsálem pedig felszabadult. A históriában­­ ugyancsak kevés a színpadra való —­­ ám Bern­stein kikorrigálta kissé a históriát. Judithot nemcsak a vallásos hév vezeti Bernsteinnál Hold­ernes táborába, hanem az a vágy, hogy megmutassa csodál­ójának, a fiatal jer’uzsa­­lami harcosnak való énjét, bátorságát, hatá­rozottságát, ügyességét s többi jó­­ tulajdonsá­gát, melyek őt a többi állagnőktől, a törékeny mire-sem-jó, érzelmi ágyas társtól megkülön­bözteti. Holofernes táborába érve, tényleg si­kerül is neki meghódítani az­­ ifjú­ hadvezér szi­vét; sokkal könnyebben és alaposabban sike­rül ez, semmint álmodni merte volna, sőt... sőt több eredménye is lesz a Holofernessel való ismeretségnek, mint akarta­. Judith való­ban vonzódni kezd a férfihoz, kivel csak ka­cérkodni akart. A vonzalom mind erősebb lesz s — bár önmaga előtt is tagadni­­ igyek­szik — lángoló szerelemmé növi ki magát,"m­íg végre hosszas lelki vívódások után egy hatá­sos jelenetben, a szerelméér­t epedő férfi kar­jaiba veti magát- A nászéj után Judith ébredt fel elsőnek és lelkében vádat emel önmaga ellen. Hűtlennek nevezi magát és erőtlennek, ki nem bírja s nn­em akarja véghez vinni a rá­bízott feladatot. Nem akarja?!..: Akarni akarná, de...­ — Bornd­­ és heves lelki Visa kö­vetkezik itt, melynek eredménye: Judith le­­nyesi alvó kedvese fejét s rabszolganőjével Jeruzsálembe menekül. Nagy az öröm, üdv­rivalgás... csak az ifjú harcos szólj­an, bus, nem tudja elhinni, hogy az ellenfél táborában el­töltött hat éjszaka a szeretett test hiszánlan érintése nélkül tett volna el. Bánatában ön­gyilkos lesz Judith szeme láttára,­ ki így má­sodszor is özveggyé lesz és beleőrül a kegyet­len büntetésbe. Bernstein darabja nem a bibliai történet megelevem­tése, színpadi nyelvre fordítása. Bernstein a bibliából csak néhány motívumot vett át, néhány alapkövet, melyre egy egész Uj épületet emelt. Berstein darabjában a sze­­m­élyeken kívül mi ötönös a bibliával H

Next