Aradi Hirlap, 1923. március (7. évfolyam, 1463-1488. szám)
1923-03-22 / 1481. szám
a________________________________ _________ A r a d i H Í R L A P Arad. 1923. március 22 1848. március tizenötödike. Az egykorú sajtó részint elhallgatta, részint nem látta a nagy nap eseményeit. — Forradalmi tudósítás a fővárosi rovatban. — Mit irt a reakciós sajtó és mit irt Jókai lapja? Az Aradi Hírlap budapesti tudósitójától. 1848 március 15-ének fenséges dátumát már elkönyvelte a magyar történelem és minden magyar számára ez a dátum büszkeséget és dicsőséget jelent. A nagy történelmi eseményeket kétségtelenül csak bizonyos távlatból lehet megítélni és nincs a világon olyan történetíró, aki a márciusi forradalomról nem a legnagyszerűbb ítéletet mondaná. Ehhez a forradalomhoz nemcsak a magyar nemzet felszabadulása fűződik, hanem ezt a mozgalmat olyan férfiak vezették, akik egyébként is örökre beírták nevüket a magyar történelembe: Petőfi Sándor, Jókai Mór, Irinyi József és a többiek ragyogják be az 1848. márciusi napokat A mai időkben már csak a legnagyobb tisztelet és hódolat hangján beszélnek a márciusi eseményekről, azonban önkéntelenül is felmerül a kérdés, mit írtak ezekről a fontos eseményekről az egykorú lapok? Történelmi távlat hiányában az akkori sajtó nagy része nem tudta felbecsülni az akkori események horderejét. Ezt mutatják az akkori hírlapok közlései, amint a Pesti Hírlap egy nappal későbbi tudósításában ezt be is ismeri. A Pesti Hírlap, Csengery Antal szerkesztése alatt a «fővárosi újdonságok» rovatában röviden így emlékszik meg március 16-án az eseményekről: «A fővárosnak nem mindennapi szine van. A mozgalmi szellem, melly egész nyugoton, főjem elé zászlóját, itt is nyilvánulni kezd». 17-én már belátja, hogy pl mozgalom révén, melyben saját munkatársa, Irinyi is részt vett — «A tegnapi nap históriai nyomokat hagyott maga után. Mi kezdetben, csak demonstráció színét viselő, később erkölcsi, békés forradalommá alakult...» A lap címe alatt «A sajtó szabad!» és Szalay Lászlój, a későbbi nagy 48-as politikus és publicista jeltelen vezércikke, amely a sajtószabadság törvénybeiktatását sürgeti. A részletes tudósítás szerint «Márc. 15-én reggeli 10-edfél órakor az ifjúság az egyetem három szakjabeli kortársaival egyesült, kikhez még számos, minden korú sírangú férfiak is csatlakoztak s Länderer és Heckenast nyomdája előtt megállván, követelték a petíció 12 pontjának, úgy Petőfi Sándor egyik költeményének rögtöni kinyomatását. (Azóta minden gyerek tudja, hogy ez a költemény a Nemzeti dal volt...) A nyomda tulajdonosai engedtek e kívánatnak. Az összegyűlt tömeg pedig, dacára a sűrűn hulló esőnek, példás türelemmel bevárta a’ censura nélkül kinyomott első magyar példányok elkészülttét, mi megtörtént d. e. 111/2 órakor... örömmel jegyezzük fel, hogy a 12Vg óráig tartott csoportozatot legkisebb rendetlenség sem zavará meg... Irinyi József mutatá be szabad ég alatt az első szülötteinket...» S így tovább, — mint látjuk — a történetírás, amelyből tanultuk, ez ujságriportból vehette adatát A reakciós Budapesti Híradó (szerkesztő Szenvey József) «Budapesti Hirharang» rovatban két napig teljesen elhallgatja a forradalmi eseményt; 16-án a népszámlálásról, 17-én Schödelné panaszairól, a húsárakról és a Lánchidról elmélkedik. Petőfiék tetteit és március 15-ét végleg agyonhallgatva, 18-án följegyzi, hogy az országos küldöttség Bécsbe vitte volt a «felírást az országgyűlési teendők iránt.., amint tegnap Kossuth Lajos ur a«Zöldfa» címü vendéglő erkélyről.. . kihirdette ...» A Jelenkor (szerkesztő Helmeczy Mihály) írja: «... A bécsi zavargás hire fővárosunk közönségében ingerlően hatott a mozgalmakra, miket a párizsi események másutt is támasztanak. A kívánatos 12 pontból szedették s kinyomatva falragaszokon olvashatók: Petőfi Sándor buzdító versezete a nemzethez tegnap mintegy ezer ifjú közvetlen felügyelete alatt kinyomatott, s roppant éljenzések közt szétosztatott. E versezet nyilván elővizsgálat nélkül jelent meg, stb. A Jókai Mór szerkesztésében megjelenő Életképek címü hetilap első oldalán fejfölött A sajtó szabad! felírás, alatta a 12 pont végleges szövege. Petőfi verse a Beau repaire, Vajda Jánosé a Honárulókhoz és cikk: «Budapest. Forradalom Vér nélkül». ...A nép szava is megdördült és monda föl térdeidről, rabszolga, a nép beszél. Tartsátok tiszteletben e napot, mellyen a nép szava először megszólalt. Március 15-ike az... A magyar nemzet szabadsága e naptól kezdődik .. .» Így irt Jókai, a forradalmár és ekkor még senki se gondolhatott a későbbi dinasztia-barát Esti Lapok szerkesztőjére. Vahot Imre Pesti Divatlapja piros-fehér-zöld keretben jelent meg s örömhangok címmel 13 oldalon ismerteti a nagy nap történetét. Petrichevich Horváth Lázár lapja, a Honderű, konzervatív újság, amelyről Petőfi azt verselte, hogy «.. . nevednek csak két utolsó betűje vagy...», hirtelen átvedlett liberálissá. Cikket hozott «Béke, Szabadság, Egyetértés* címmel és megírta, hogy «... Petőfi alább közölt nemzeti dala hétszer szavaltatott el a színpadról. S közölte Petőfi versét Tavaszelő 18-án Nádaskay úr (N. L.), aki korábban Petőfit annyit és oly csúnyán támadta. A Kulcsár István alapította és özvegye kiadásában megjelenő Nemzeti Újság írja 16-án: «Az események megelőzve még az eszmék sebességét, villanyütésben ülik diadalukat... A sajtó ma esti 7 óra óta szabad..» (t. i. hivatalosan; a P. H. szerint 51/2 óra óta.) s szerinte a 12 pont Kossuth Lajos által indítványozott... . föl írástól nem annyira lényegében, mint részletesebb specificátióban különbözik» Érdekes, hogy március 15-ike emlékére már 1848 március 19-én politikai napilap is indult Pálffy Albert regényíró szerkesztésében este megjelenő «Martins Tizenötödike». Jeligéje: «Nem kell táblabíró politika!!, amellyel jelezte, hogy Kossuth mérsékeltebb (!) politikájával szemben Petőfi és a Madarász-testvérek szélsőséges, republikánus felfogását hirdeti. Később itt jelent meg Petőfi híres augusztusi cikke, amelyben az általános harcot sürgette. «Polgártársak! E lap a martini tizenötödiki nap dicső eseményeiből emelkedik fel...» — irja a lap első cikke — «E lap úgy tűnik fel, mint a legszerényebb zászló, melly az európai újjászületés ünnepélyes diadalmenetéhez csatlakozik » Rumgyártó tanfolyam Aradon. Szakvizsgát kell tenniök a likőr- és rumgyárosoknak. Pár hét óta érdekes tanfolyam nyílt meg az aradi vegyvizsgáló állomás Josif Vulcan (Kazinczy )-utcai helyiségében. _ A tanfolyamon, melynek vezetője és előadója Meszlényi Emil dr., a vegyvizsgáló állomás igazgatója, patriarchális megjelenésű öregurak és borotvált arcú fiatalemberek vesznek részt, akik azonban mind egy foglalkozási ághoz tartoznak s mindannyian vezetői, illetve tulajdonosai valamely rum- és likőrkészítő gyárnak. A tanfolyam egy rendelet életbeléptetése után alakult, a rendelet ugyanis nagyon helyesen kikötötte, hogy a jövőben rum és likőrgyártással csupán azok foglalkozhatnak, akik az ehhez szükséges képesítéssel bírnak, amely képesítés egy szakbizottság előtt kiállott vizsgálatból áll és amelyhez szükséges előtanulmányok megszerzésére létesült a mostani tanfolyam. Felkerestük ebben az ügyben Meszlényi dr. fővegyészt, aki a következőket mondotta: A régi törvény értelmében, amely eddig érvényben volt, a likőr- és rumgyártást csakis pénzügyőri szempontból ellenőrizték. Ha valami baj támadt és valaki likőrproduktumtól megbetegedett, csakis konkrét feljelentés alapján indult meg az eljárás az illető desztillálói ellen. A most megjelent rendelet ezt annyiban változtatja meg, hogy a rum- és likőrkészítők számára szakvizsgát ír elő és tesz kötelezővé, ezzel a ténnyel tehát hatványozott mértékben teszi azokat felelőssé a forgalomba hozott gyártmányaikért. A tanfolyam, amelynek vezetésére felettes hatóságom jóváhagyásával az azon résztvevők engem kértek fel, körülbelül egy hét múlva nyer befejezést. Természetszerűleg a hallgatók legnagyobb része — akik körülbelül tizen-tizenöten vannak és mind aradiak — tisztában van a rum- és likőrkészítés alapvető elméleteivel és az előadásokban csupán arra szorítkozom, hogy kémiailag megvilágítsam, minő anyagikat szabad a gyártásnál felhasználni és minőket nem, azonkívül az egyes előadási módozatok közül melyik gazdaságosabb és melyik nem az. A tanfolyamot minden évben megtartjuk abban az esetben, ha megfelelő számú hallgató jelentkezik. Mindenesetre a rendeletnek gyakorlati haszna inkább a fiatalabb generációnál mutatkozik majd, akik még nem rendelkeznek a szükséges gyakorlati tudással. Mi is rendkívüli gyakorlati jelentőségűnek tartjuk ezt a szaktanfolyamot, mert legalább a jövőben remélhetőleg csak olyan szeszeshalak kerülnek forgalomba, amelyek ártalmatlanok az egészségre, nem úgy, mint eddig történt. Dr. Mabuse II. rész bemutatója ma csütörtökön az Apollóban. Mozart, az örök géniusz (Elöljáró beszéd Mozart „Szöktetés a szerályból című opera aradi bemutatóján.) Irta: Rácz Imre. A Mozart-opera szerdai bemutató-estjén elmondotta : Sípos Zsigmond. Álljunk meg egy pillanatra, mielőtt felhúzódik a függöny és hajtsuk meg alázatosan fejünket a nagy Géniusz: Mozart szelleme előtt. A soha ki nem alvó tűznek fel- fellobogó lángja hadd perzselje meg alvó lelkünket és csapzott hajjal fordítsuk arcunkat a nehezen rügybontó tavasz küszöbén az örök Tavasz felé. Idestova százötven esztendeje, hogy megivódott a «Szöktetés a szerájból» című daljáték és ma egy merész, de becsületes vállalkozás másfélszáz esztendő eltelte Után hozzánk is elhozta Mozart ifjú és örök új lelkének legderűsebb fényét. Nehéz és bátor cselekedet, hogy mi idézünk fel Téged, óz örök Géniusz, mert a tol nemesebb akarásunk elfárad a nehéz létért való küzdelemben, de kell a Te fényességed, hogy e sárgaságos földön szunnyadó lelkünket a Te telkednek forró csókja ébressze fel.. . A tizennyolcadik század közepén Európa művész élete Bécsben központosult. Minden nagyratörő művészt tántoríthatatlanul maga köré vonzott a császárváros hevesen lüktető ritmikus élete. Mozart is elhatározta, hogy sok-sok viszontagságos bolyongás és keserű emlédás után Bécsben telepszik meg, mely város nagyszerű művészi élete a költőt a legintenzívebb munkára ösztönözte. Ez időben a császárvárost az olasz muzsika vénája hevítette. Az udvar körül lebzselő olasz muzsikusok intrikus társasága mindent elkövetett, hogy a fiatal zseni felé irányuló érdeklődést elhomályosítsa. Ilik József császár, a nagy művészbarát felszólítására írta meg Mozart emei operáját, mely egyszersmint az első német vígopera is volt. Hosszadalmas volna itt elmondani, mennyi lelketlen intrikának volt Mozart kitéve, de az első előadás váratlan nagy sikere a költőt európai hírnévre emelte fel. Mikor Mozart a «Szöktetés a szerálybóF-t megírta, a vőlegénykor derűs, boldog napját élte át, de ő maga a legnyomorúságosabb viszonyok között küzdött a mindennapi kenyérért és e fájdalmas nélkülözés — az emberiségi örök szégyenére — ifjú, alig harminchatesztendős életének utolsó pillanatáig elkísérte. Constanza Weber kisasszony volt Mozart menyasszonya és Constanza darabunk főhősnője. A Géniusz szerelmes szivének minden vágya szimbolikus formában csendül fel Constanza és Belmonte ajkain. Alert halálos szerelemmel csüggött Constanza szivén és e szerelmes szív nem szólalhat meg másként, mint a muzsika hangjain. A kis daljáték másik hőse, Belmonte, a legnemesebb férfilélek mintaképe, aki ezer akadályon át, hajtva szivének forró sugalatától, keresi fel az ellopott Constanzát. Az epikai és lírai részleteket Mozart a kor akkori szelleméhez mérten ee*, k»dv*s, naiv mi»s« keretében, sok víg és groteszk jeleneten át vonultatja fel. Legyen szabad röviden elmondanunk, hogy Belmonte kedvesét, Constanzát elrabolják a kalózok és Szelim basának adják el, aki szerelemre gyűl iránta. Hiába, Constanza csak Belmontéra gondol, ő érette reszket, lobban a szíve. Végre sikerült a szerelmes lovagnak a hárembe jutnia, hogy megszöktesse Constanzáját hűséges társaival, a kedves, okos Belinde komornájával és a vidám, ravasz Pedrilla szolgálóval együtt. Az egész kis társaságot a legnevetségesebb figura, Osmin őrzi, az ostoba vérszomjas boroshordó. Már majdnem sikerült az egész társaságnak Osmin elől megszökni, de az éber őrök lefülelik a szökni készülőket. Szélűn basa elé kerülnek. Félre várják a szörnyű büntetést, de mily meglepetés, a basa látván a házatok nagy szerelmét, szabadon bocsátja őket és így felséges kiengesztelődéssel fejeződik be e kis énekes játék. E víg mesejátékhoz szólal meg a legegyszerűbb és legnemesebb muzsika- Mennyi érték, a szív és agy mily gyöngyei, a tündéri csipke dallamszövés, a sohasem émelygős melódiák, ás szellemes ritmusfigurák, a szerényen egyszerű harmóniák, mind-mind felélek fognak szállani, mint az illat, mit röptében lágy szellő hord « össze egy pompás mesebeli virágos kertből.. De legyen most már elég: csend és figyelem. Némuljon el a szó, hiszen gyenge és színtelen most a hétköznapi dadogás .. Reszkető kézzel hűzzük széjjel a függönyt, most majd maga Mozart, az örök Géniusz basztf