Aradi Hirlap, 1923. március (7. évfolyam, 1463-1488. szám)

1923-03-22 / 1481. szám

a________________________________ _________ A r a d i H Í R L A P Arad. 1923. március 22 1848. március tizenötödike. Az egykorú sajtó részint elhallgatta, részint nem látta a nagy nap ese­ményeit. — Forradalmi tudósítás a fővárosi rovatban. — Mit irt a reak­ciós sajtó és mit irt Jókai lapja? Az Aradi Hírlap budapesti tudósitójától. 1848 március 15-ének fenséges dátumát már el­könyvelte a magyar történelem és minden magyar számára ez a dátum büszkeséget és dicsőséget jelent. A nagy történelmi eseményeket kétségtelenül csak bizonyos távlatból lehet megítélni és nincs a vilá­gon olyan történetíró, aki a márciusi forradalomról nem a legnagyszerűbb ítéletet mondaná. Ehhez a forra­dalomhoz nemcsak a magyar nemzet felszabadulása fűződik, hanem ezt a mozgalmat olyan férfiak ve­zették, akik egyébként is örökre beírták nevüket a magyar történelembe: Petőfi Sándor, Jókai Mór, Irinyi József és a többiek ragyogják be az 1848. már­ciusi napokat A mai időkben már csak a legnagyobb tisztelet és hódolat hangján beszélnek a márciusi esemé­­­nyekről, azonban önkéntelenül is felmerül a kérdés, mit írtak ezekről a fontos eseményekről az egykorú lapok? Történelmi távlat hiányában az akkori sajtó nagy része nem tudta felbecsülni az akkori esemé­nyek horderejét. Ezt mutatják az akkori hírlapok közlései, amint a Pesti Hírlap egy nappal későbbi tudósításában ezt be is ismeri. A Pesti Hírlap, Csen­­gery Antal szerkesztése alatt a «fővárosi újdonságok» rovatában röviden így emlékszik meg március 16-án az eseményekről: «A fővárosnak nem mindennapi szine van. A mozgalmi szellem, m­elly egész nyugoton, főjem elé zászlóját, itt is nyilvánulni kezd». 17-én már be­látja, hogy pl mozgalom révén, melyben saját mun­katársa, Irinyi is részt vett — «A tegnapi nap­­ his­­­tóriai nyomokat hagyott maga után. Mi kezdetben, csak demonstráció színét viselő, később erkölcsi, békés forradalommá alakult...» A lap címe alatt­ «A sajtó szabad!» és Szalay Lászl­ój, a későbbi nagy 48-as politikus és publicista jeltelen vezércikke, a­mely a sajtószabadság törvény­beiktatását­ sürgeti. A részletes tudósítás szerint «Márc. 15-én reggeli 10-edfél órakor az ifjúság az egyetem három szakja­­beli kortársaival egyesült, kikhez még számos, min­den korú sí­rangú férfiak is csatlakozta­k s Länderer és Heckenast nyomdája előtt megállván, követelték a petíció 12 pontjának, úgy Petőfi Sándor egyik­ költeményének rögtöni kinyomatását. (Azóta min­den gyerek tudja, hogy ez a költemén­y a Nemzeti dal volt...) A nyomda tulajdonosai engedtek e kívá­natnak. Az összegyűlt tömeg pedig, dacára a sűrűn hulló esőnek, példás türelemmel bevárta a’ censura nélkül kinyomott első magyar példányok elkészült­tét, mi megtörtént d. e. 111/2 órakor.­.. öröm­mel jegyezzük fel, hogy a 12Vg óráig tartott csoportoza­­tot legkisebb rendetlenség sem zavará meg... Irinyi József mutatá be szabad ég alatt az első szülöttei­nket...» S így tovább, — mint látjuk — a­ történet­írás, amelyből tanultuk, ez ujságriportból vehette adatát A reakciós Budapesti Híradó (szerkesztő Szen­­vey József) «Budapesti Hirharang» rovatban két na­pig teljesen elhallgatja a forradalmi eseményt; 16-án a népszámlálásról, 17-én Schödelné panaszairól, a húsárakról és a Lánchidról elmélkedik. Petőfiék tet­teit és március 15-ét végleg agyonhallgatva, 18-án följegyzi, hogy az országos küldöttség Bécsbe vitte volt a «felírást az országgyűlési teendők iránt.­.­, amint tegnap Kossuth Lajos ur a­­«Zöldfa» címü ven­déglő erkélyről.. . kihirdette ...» A Jelenkor (szer­kesztő Helmeczy Mihály) írja: «... A bécsi zavar­gás hire fővárosunk közönségében ingerlően hatott a mozgalmakra, miket a párizsi események másutt­ is támasztanak. A kívánatos 12 pontból szedették s kinyomatva falragaszokon olvashatók: Petőfi Sándor buzdító versezete a nemzethez tegnap mintegy ezer ifjú közvetlen felügyelete alatt­­ kinyomatott, s rop­pant éljenzések közt szétosztatott. E versezet nyilván elővizsgálat nélkül jelent meg, stb. A Jókai Mór szerkesztésében megjelenő Élet­képek címü hetilap első oldalán fejfölött A sajtó szabad! felírás, alatta a 12 pont végleges szövege. Petőfi verse a Beau repaire, Vajda Jánosé a Hon­árulókhoz és cikk: «Budapest. Forradalom Vér nél­kül». ...A nép szava is megdördült és monda­ föl térdeidről, rabszolga, a nép beszél. Tartsátok tiszteletben e napot, mellyen a nép szava először megszólalt. Március 15-ike az... A magyar nem­­zet szabadsága e naptól kezdődik .. .» Így irt Jókai, a forradalmár és ekkor még senki se gondolhatott a későbbi dinasztia-barát Esti Lapok szerkesztő­jére. Vahot Imre Pesti Divatlap­ja piros-fehér-zöld keretben jelent meg s örömhangok címmel 13 ol­dalon ismerteti a nagy nap történetét. Petrichevich Horváth Lázár lapja, a Honderű, konzervatív újság, amelyről Petőfi azt verselte, hogy «.. . nevednek csak két utolsó betűje vagy...», hirtelen átvedlett libe­rálissá. Cikket hozott «Béke, Szabadság, Egyetértés* címmel és megírta, hogy «... Petőfi alább közölt nemzeti dala hétszer szavaltatott el a színpadról. S közölte Petőfi versét Tavaszelő 18-án Nádaskay úr (N. L.), aki korábban Petőfit annyit és oly csúnyán támadta. A Kulcsár István alapította és özvegye kiadásában megjelenő Nemzeti Újság írja 16-án: «Az események megelőzve még az eszmék sebes­­­ségét, villanyütésben ülik diadalukat... A sajtó ma esti 7 óra óta szabad..» (t. i. hivatalosan; a P. H. szerint 51/2 óra óta.) s szerinte a 12 pont Kossuth Lajos által­ indítványozott... . föl írástól nem annyira lényegében, mint részletesebb specificátió­­ban különbözik» Érdekes, hogy március 15-ike emlékére már 1848 március 19-én politikai napilap is indult Pálffy Al­bert regényíró szerkesztésében este megjelenő «Mar­tins Tizenötödike». Jeligéje: «Nem kell táblabíró politika!!, amellyel jelezte, hogy Kossuth mérsékel­tebb (!) politikájával szemben Petőfi és a Mada­rász-testvérek szélsőséges, republikánus felfogását hir­deti. Később itt jelent meg Petőfi híres augusztusi cikke, amelyben az általános harcot sürgette. «Pol­gártársak! E lap a martini tizenötödiki nap dicső eseményeiből emelkedik fel...» — irja a lap első cikke — «E lap úgy tűnik fel, mint a legszerényebb zászló, melly az európai újjászületés ünnepélyes dia­dalmenetéhez csatlakozik » Rumgyártó tanfolyam Aradon. Szakvizsgát kell tenniök a likőr- és rumgyá­rosoknak. Pár hét óta érdekes tanfolyam nyílt meg az aradi vegyvizsgáló állomás Josif Vulcan (Kazinczy )-­utcai helyiségében. _ A tanfolyamon, melynek vezetője és előadója Meszlényi Emil dr., a vegyvizsgáló állomás igazgatója, patriarchális megjelenésű öreg­­urak és borotvált arcú fiatalemberek vesz­nek részt, akik azonban mind egy foglalkozási ághoz tartoznak s mindannyian vezetői, il­letve tulajdonosai valamely rum- és likőr­­készítő gyárnak. A tanfolyam egy rendelet életbeléptetése után alakult, a rendelet ugyan­is nagyon helyesen kikötötte, hogy a jövőben rum és likőrgyártással csupán azok foglal­kozhatnak, akik az ehhez szükséges képesí­téssel bírnak, amely képesítés egy szakbi­zottság előtt kiállott vizsgálatból áll és a­melyhez szükséges előtanulmányok megszer­zésére létesült a mostani tanfolyam. Felke­rest­ük ebben az ügyben Meszlényi dr. főve­gyészt, aki a következőket mondotta: A régi törvény értelmében, amely eddig érvényben volt, a likőr- és rumgyártást csakis pénz­ügyőri szempontból ellenőrizték. Ha valami baj­ támadt és valaki likőrproduktumtól meg­betegedett, csakis konkrét feljelentés alap­ján indult meg az eljárás az illető desztillá­lói­ ellen. A most megjelent rendelet ezt annyiban változtatja meg, hogy a rum-­ és likőrkészítők számára szakvizsgát ír elő és tesz kötelezővé, ezzel a ténnyel tehát hatvá­nyozott mértékben teszi azokat felelőssé a forgalomba hozott gyártmányaikért. A tanfo­lyam, amelynek vezetésére felettes hatóságom jóváhagyásával az azon résztvevők engem kértek fel, körülbelül egy hét múlva nyer be­fejezést. Természetszerűleg­ a hallgatók legna­gyobb része — akik körülbelül tizen-tizenöten vannak és mind aradiak — tisztában van a r­um- és likőrkészítés alapvető elméleteivel és az előadásokban csupán arra szorítkozom, hogy kém­iailag megvilágítsam, minő anyagi­kat szabad a gyártásnál felhasználni és minő­ket nem, azonkívül az egyes előadási módo­zatok közül melyik gazdaságosabb és melyik nem az. A tanfolyamot minden évben meg­tartjuk abban az esetben, ha megfelelő számú hallgató jelentkezik. Mindenesetre a rende­letnek gyakorlati haszna inkább a fiatalabb generációnál mutatkozik majd, akik még nem rendelkeznek a szükséges gyakorlati tu­dással. Mi is rendkívüli gyakorlati jelentőségű­nek tartjuk ezt a szaktanfolyamot, mert legalább a jövőben remélhetőleg csak olyan szeszes­halak kerülnek forgalomba, amelyek ártalmatlanok az egészségre, nem úgy, mint eddig történt. Dr. Mabuse II. rész bemutatója ma csütörtökön az Apollóban. Mozart, az örök géniusz (Elöljáró beszéd Mozart „Szöktetés a szerályból című opera aradi bemutatóján.) Irta: Rácz Imre. A Mozart-opera szerdai bemutató-estjén elmon­dotta : Sípos Zsigmond. Álljunk meg egy pillanatra, mielőtt felhúzódik a függöny és hajtsuk meg alázato­san fejünket a nagy Géniusz: Mozart szelle­me előtt. A soha ki nem alvó tűznek fel- fellobogó lángja hadd perzselje meg alvó lel­künket és csapzott hajjal fordítsuk arcunkat a nehezen rügybontó tavasz küszöbén az örök Tavasz felé. Ide­s­tova százötven esztendeje, hogy megivódott a «Szöktetés a szerájból» cí­mű­ daljáték és ma egy merész, de becsületes vállalkozás másfélszáz esztendő eltelte Után hozzánk is elhozta Mozart ifjú és örök új lelkének legderűsebb fényét. Nehéz és bátor cselekedet, hogy mi idézünk fel Téged, óz örök Géniusz, mert a tol nemesebb akarásunk elfárad a nehéz létért való küzdelemben, de kell a Te fényességed, hogy­ e sárgaságos föl­dön szunnyadó lelkünket a Te telkednek for­ró csókja ébressze fel.. . A tizennyolcadik század közepén Európa művész­ élete Bécsben központosult. Minden nagyratörő művészt tántoríthatatlanul maga köré vonzott a császárváros hevesen lüktető ritmikus élete. Mozart is elhatározta, hogy sok-sok viszontagságos bolyongás és keserű emlédás után Bécsben telepszik meg, mely város­­ nagyszerű művészi élete a költőt a leg­intenzívebb munkára ösztönözte. Ez időben a császárvárost az olasz muzsika vénája heví­tette. Az udvar körül lebzselő olasz muzsiku­sok intrikus társasága mindent elkövetett, hogy a fiatal zseni felé irányuló érdeklődést elhomályosítsa. Il­ik József császár, a nagy művészbarát felszólítására írta meg Mozart emei operáját, mely egyszersmint az első német vígopera is volt. Hosszadalmas volna itt elmondani, mennyi lelketlen intrikának volt Mozart kitéve, de az első előadás várat­lan nagy sikere a költőt európai hírnévre emelte fel. Mikor Mozart a «Szöktetés a sze­­rálybóF-t megírta, a vőlegénykor derűs, bol­dog napjá­t élte át, de ő maga a legnyomorú­­ságosabb viszonyok között küzdött a minde­n­­napi kenyérért és e fájdalmas nélkülözés — az emberiségi örök szégyenére — ifjú, alig harminchatesztendős életének utolsó pillana­táig elkísérte. Constanza Weber kisasszony volt Mo­zart menyasszonya és Constanza darabunk főhősnője. A Géniusz szerelmes szivének min­­­den vágya szimbolikus formában csendül fel Constanza és Belmonte ajkain. Alert halálos szerelemmel csüggött Constanza szivén és e szerelmes szív nem szólalhat meg másként, mint a muzsika hangjain. A kis daljáték má­sik hőse, Belmonte, a legnemesebb férfilé­­lek mintaképe, aki ezer akadályon át, hajtva szivének forró sugalatától, keresi fel az ello­pott Constanzát. Az epikai és lírai részlete­ket Mozart a kor akkori szelleméhez mérten ee*,­ k»dv*s, naiv mi»s« keretében, sok víg és groteszk jeleneten át vonultatja fel. Le­gyen szabad röviden elmondanunk, hogy Bel­monte kedvesét, Constanzát elrabolják a kalózok és Szelim basának adják el, aki sze­relemre gyűl iránta. Hiába, Constanza csak Belmontéra gondol, ő érette reszket, lobban a szíve. Végre sikerült a szerelmes lovagnak a hárembe jutnia, hogy megszöktesse Constan­­záját hűséges társaival, a kedves, okos Be­li­nde komornájával és a vidám, ravasz Ped­­rilla szolgálóval együtt. Az egész kis társasá­got a legnevetségesebb figura, Osmin őrzi, az ostoba vérszomjas boroshordó. Már­ majd­nem sikerült az egész társaságnak Osmin elől megszökni, de az éber őrök lefülelik a szökni készülőket. Szélűn basa elé kerülnek. Félre várják a szörnyű büntetést, de mily meglepe­tés, a basa látván a házatok nagy szerelmét, szabadon bocsátja őket és így felséges kien­­gesztelődéssel fejeződik be e kis énekes játék. E víg mesejátékhoz szólal meg a legegysze­rűbb és legnemesebb muzsika- Mennyi érték, a szív és agy mily gyöngyei, a tündéri csip­­ke dallamszövés, a sohasem émelygős meló­diák, ás szellemes ritmusfigurák, a szerényen egyszerű harmóniák, mind-m­ind felélek fog­nak szállani, mint az illat, mit röptében lágy szellő hord­ « össze egy pompás mesebeli vi­rágos kertből.. De legyen most már elég: csend és figyelem. Némuljon el a szó, hiszen gyenge és színtelen most a hétköznapi dado­gás .. Reszkető kézzel hűzzük széjjel a füg­gönyt, most majd maga Mozart, az örök Géniusz basztf

Next