Aradi Hirlap, 1923. március (7. évfolyam, 1463-1488. szám)
1923-03-24 / 1483. szám
2 _______ '_________ A R A D I H Í R L A P _______________________ Arad 11)23. március 21 Kémkedést fedeztek fel Nagy feltűnést keltő letartóztatások. — Mit nyomozott ki az aradi állambiztonsági hivatal. Pár héttel ezelőtt bonyolult ügyben kezdett nyomozást az aradi állambiztonsági hivatal. Ebben az ügyben Aradon, általánosan ismert és vezető szerepet játszó egyének voltak érdekelve s (ebben az évben már ez a második ügy volt, amelynek tagjai — az állambiztonsági hivatal megállapítása szerint — államellenes cselekedettel voltak vádolva és e váddal terhelten kerültek letartóztatásba és elszállításra a sibiui (nagyszebeni) hadosztálybíróság fogházába. A most befejezett nyomozás adatai szerint ez az ügy majdnem oly nagy kiterjedésű, mint az emlékezetes timisoarai (temesvári) Levente-per, azzal a különbségnel hogy ebben főként társadalmi szerepet játszó egyének vettek volna részt. Az ügy előzményei — a nyomozat nyilvánosságra hozott adatai szerint —1 a következők: Február hó elején Aradra érkezett egy Mike Sándor nevű magyarországi illetőségű egyén, aki mint a Ligula budapesti cég megbízottja szerepelt s igazolványai és saját bemondása alapján üzletkötések céljából jött Romániába. Mike Sándor Aradra való megérkezése után nyomban szabályszerűen lejelentkezett az aradi állambiztonsági hivatalnál. Itt azután az történt, hogy a jelentkező külföldi állampolgár neve felkeltette a hivatal közegeinek gyanúját. Az általánosan ismeretes timispara* (temesvári) Levente-perben ugyanis egy Mike József nevű magyar katonatiszt is szerejielt aki az akkori megállapítások szerint a szegedi hírszerző-különítmény parancsnoka volt s akit — minthogy még a rendőri nyomozás megkezdése előtt Magyarországba távozott — a hadbíróság in contumaciam halálra is ítélt a Levente-per bírósági főtárgyalásán. A jelentkezés alkalmával azon nyomban felidéződött Mike József neve, és tinisoarai (lemesvári ) szereplése s természetesen az ugyanazon nevet viselő Mike Sándor állítólagos ügynök rögtön gyanússá vált az aradi sigurantia-hivatal közegei előtt s ettől kezdve aztán Mike Sándort az aradi állambiztonsági hivatal állandó figyelemmel kísérte, annál is inkább, mert a névhasonlóságra való tekintettel is az aradi sigfurantiának az a gyanúja támadt, hogy a L'güla megbízása fiktív csupán jól csakis arra szolgál, hogy jogcímet nyerjen az erdélyi városokban való szakadatlan Utazásra és ezenkívül több különböző tárgyalás lefolytatására. A szigorú bizalmasággal végrehajtott megfigyelés eredményeként meg is állapították, hogy Mike Sándor több ízben vissza is utazott Magyarországba, ahonnan pár nap múlva megint visszatért Aradra és itt Egry Gyula állatorvosnál szállott meg, bejelentés nélkül. A legnagyobb titokban lefolytatott nyomozás közben azt is megállapította, hogy Mike Sándor aktív magyar hadnagy, aki a szegedi nyilvántartó hivatal megbízásából jött Romániába, amely hivatal összeköttetésben állott a legfelsőbb katonai intézőséggel. Mike feladata az volt, — a titkos nyomozás közölt adatai szerint — Aradon, illetve Románia területén szélesebb körű kémszervezetet létesítsen, ennek elősegítésére nagyobb pénzösszeget kapott a szegedi hivataltól, egyben pedig úgy bankok, mint magánosoknál jogosítványt kapott nagyobb pénzösszegek felvételére. Amidőn kellő adat állott már az állambiztonsági hivatal rendelkezésére, a hivatal közegei meglepetésszerűen megjelentek Mike Sándor lakásán, ahol nagyobb mennyiségű kompromittáló levelet és iratot is talátak, valamint a szegedi megbízó hivatal írásos utasítását, ezenkívül üresnek látszó levélpapírokat és borítékokat, amelyeken azonban megfelelő vegyi utón való kezelés után különböző megbízatások és titkos levelezések tűntek elő. A hivatal közegei a talált kompromittáló iratok lefoglalása után közölték Mike Sándorral, hogy letartóztatásba helyezik őt, a bejelentés után Mikes Sándor egy üjvegcse tartalmát akarta kiinni, amelyre vonatkozólag azt a kijelentést tette, hogy abban gyomorcseppel kívannak, ebben a szándékában azonban a detektívek megakadályozták és az üveg tartalmára kiderült, hogy a levelek megírásához szükséges vegytinta. A nyomozás további folyamán azután adatok merültek fel, amelyek kompromittálóak voltak Egry Gyula aradi állatorvosra, valamint annak feleségére is. Az adatok szerint ugyanis Egry nevére érkeztek az összes utasítások, valamint pénzküldemények, amelyeket ő—, az aradi állambiztonsági hivatal nyomozatainak megállapítása szerint — ellennyugták ellenében szolgáltatott volna ki a nála jelentkezőknek. A további vizsgálat — hír szerint — azt is megállapította volna, hogy az állatorvos felesége, Egry Gyuláné, futárszolgálatot teljesített Arad és Szeged kiázőit s legutóbbi Magyarországból való jövetele alkalmával ötezer lejt hozott magave! az itteni költségek fedezésére. Ezek alapján aztán megtörtént Egryék letartóztatása is. Ennek kapcsán aztán az aradi állambiztonsági hivatal kezébe került egy kimutatás is azon egyéneikről, akikkel Mike, illetve Egryeik összeköttetésben állottak. Az aradi figurantia bizonyitékok és adatok alapján kiterjesztette a nyomozást a többi városokra is s így Timisoarán (Temesváron) letartóztatták Pfliegler Emíliát, akinek leánya Mike József menyasszonya volt. A lefolytatott vizsgálat adatai szerint ugyancsak részt vettek volna az összeesküvésben Codrian Petre volt CFRtisztviselő is, míig Lugioson (Lugoson) Fazeíkas Mihály kereskedőt és Demeter Ferenc államrendőrségi detektívet tartóztatták le. A kihallgatások alkalmával aztán — a nyilvánosságra adott közlés szerint — megállapítást nyert, hogy a szegedi hírszerző-osztag utasítása szerint az érdekelteknek elsősorban a műszaki csapatokkal kellett az érintkezést keresni s .Ezen célból összeköttetést létesítettek Nicodimescu Cornellel, aki a sibiui (nagyszebeni) automobil-osztagnál teljesített szolgálatot, akiről azonban megállapítást nyert, hogy többszörösen körözött katonaszökevény. A gyanusítottaknál letartóztatásuk alkalmával állítólag különböző iratokat, valamint különféle összegű és általuk, felvett pénzről szóló nyugtákat találtak, amelyek állítólag mind a szegedi parancsnokság küldeményei voltak. A sízálak Bucurestibe, Pioestibe és Galacba is elnyúltak, az állambiztonsági hivatal a nyomozást azonban már ebben az ügyben befejezte, a letartóztatásban levő gyanúsítottakat kihallgatásuk megtörténte után a sibiui (nagyszebeni) hadosztálybímság fogházába átszállította. □buktatták a bajor Mussolinit. Mit akartak a müncheni összeesküvők. — Új vezéreket kapott a bajor puccsisták tábora. — Az Aradi Hírlap müncheni levelezőjétől — A bajor puccspárt gyorsan változtatja vezéreit. Hitler, a mázolósegéd, már a háttérben maradt a legutóbbi puccstervezgetésnél és helyette két más vezére támadt azoknak, akik a diktatúrát akarják kikiáltani Bajorországban: Georg Fuchs és Hugo Machbaus. Georg Fuchs törzsvendége volt sok évig a müncheni művészkávéházaknak és ez talán politikai kvalifikáció Bajorországban, amióta Kurt Lvsner a művészkávéházakból került a bajor állam élére, Georgi Fuchsot azonban nem Kurt Esner tragikus pályájának példája vitte a politikára, hanem a Rittelsbachok iránt érzett ragaszkodás, elsősorban pedig nem egészen önzetlen hűsége Rupprecht volt trónörökössel szemben. George Puchs eleinte drámaírással foglalkozott, de sikertelenül, azután színházi és művészeti kritikákat irt, kevés visszhangra és kevés elismerésre találva. De egy véletlen folytán Fuchs összeköttetésbe került az öreg régensherceggel, majd pedig Lajos bajor királlyal, és protektorokra talált bennük. A jelentéktelenségből és az ismeretlenségből ez a pártfogás emelte ki Georg Fuchsot, aki visszasülyedt a jelentéktelenségbe és az ismeretlenségbe, amikor a Wittelsbachok megszűntek uralkodni. Ez annál fájdalmasabb lehetett Fuchsra nézve, mert Rupprecht herceggel még sokkal jobb viszonyban volt, mint apjával és így nagy reményeket fűzött Rupprecht trónralépéséhez. Ezeknek a reményeknek valóra váltása végett került ez a ma már ötvenötesztendős szi Bocsásson meg nékem, uram! Irta: Berkes Imre. A vonat már másodszor állt meg a nyílt pályán. Az utasok megrémültek, azt hitték, baj van, de aztán megtudták, hogy csak a hófúvás miatt áll a vonat. Nagy késéssel bedöcögött az állomásra, onnan nem is mozdult. Az állomásfőnök jelentette, hogy be kell várni a gyorsvonatot. Addig nem lehet elindulni. Az utasok besiettek a szűk, fűtetlen várótermekbe. Piszkos kis állomás volt ez, nem várta a nagyúri utasokat, enni sem lehetett kapni s legalább egy órahosszat kellett várni. Az idegen emberek hidegen méregették egymást, künn kavargott a hó, a főnök lármázott, egy vasúti szolga nagyi hasáb fákat cipelt be az elsőosztályú váróterembe és besütött. Melegen nézték a fagyoskodó embert, egyesek talán gondoltak is arra, hogy borravalót kéne neki adni, de lusták voltak kigombolkozni. A szolga köszönt és az öt elsőosztályú ember magára maradt. Az alacsony szobában petróleumlámpa égett, a falakon ízetlen reklámképek lógtak, egyikmásik ezeket nézegette, aztán mindegyik belevette magát egy-egy sarokba s a levegőbe bámultak. A tűz pattogott, az utasok lopva a kályha felé néztek, egy kis öreg, pap külsejű ember fölállt, odalépen a kályhához, megdörzsölte a kezét, úgy melegedett. Tíz perc múlva kinyilt az ajtó s egy nő sietett be a váróterembe. Az arcán némi ijedtség volt, mintha nem várta volna, hogy ennyien Iesznek. A fejével bólintott, a kályha felé lépett s ott leült egy székre. Azok öten, az ittrekedtek, gyorsan végigmérték az idegen nőt, finoman, alig észrevehetően, aztán tovább szunyókáltak. A hatodik lopva a kályha felé nézett, mnntha egy kis meleget akart volna maga felé csalni. Fáizott. Átnézett a kis öreg feje fölött, aki még mindig ott álldogált a kályha előtt. A pap külsejü ember állt, mozdulatlanul s az asszonyt nézte. Nem lopva, hanem erősen. Egészen belenézett a sápadt arcába, amibe már a hideg sem tudott egy kis vért belei csipni. Lehajtotta a fejét s többet nem nézett az asszonyra. Az asszony még egyszer ráemelte a szemét a borotvált arcú emberre, aztán a menyezetre nézett, majd, mint a többi, ő is lehajtotta a fejét. Ebben a pillanatban már mindketten átestek a váratlan találkozás első izgalmán. Az öreg megmozdult. Odalépett az asszony mellé és leült. Nyugodtan mondta Jó estét. Hát nem csalódtam — szólt halkan a nő Nem, csakugyan én vagyok Megismert? Rögtön megismertem. Lekéstem a gyorsvonatról. Most Várom a másikat. Az meg késik. — Az én vonatom meg elakadt. Nem szóltak többet. Az idegenek szempillájuk alól lesték az ismerősöket. Egyik sem árulta el, hogy érdeklődik. A kis öreg szivarra gyújtott, az asszony nézte a szivarfüstöt. Fejük lassan egymás felé fordult. A férfi kissé előregörbült, az asszony is előre nyújtotta nyakát, így nézték egymást, szótlanul, jó sokáig, de ebben a szótlanságban egy egész történet égett, egy régi, elfeledett történet, amely most itt, ebben a kis vidéki, rosszul besütött váróteremben hirtelen kiszökött a múlt megkopott rámáiból, odaült melléjük, vagy a szívükre ült, vagy az agyukat zaklatta, de itt volt, csókjaival, ragyogásával, izgalmaival, mint egy feltámadt ezeregyéjszakai mese, amelynek a fantasztikus levegőjét még vénségünkben is gyönyörrel szívjuk magunkba. Az ismerősök filézték egymást, s nemi azt kutatták, miért kellett a véletlennek még egyszer belekontárkodni az ő életükbe, kettőjük életébe, hanem ama a végtelen űrre gondoltak, ami közöttük támadt annyi csodás szenvedély után. Aztán jött a harag, a gyűlölet, végül a közöny és, apátia. És most a hófúvás, a vidéki váróterem, az elakadt vonatok s az utazó idegenek, lélektelen statisztái egy vérszegény drámának, amelynek az energiáját megkoptatta az élet, vagy süket hallgatói egy melódiának, amelynek nagyszerű hangjait ők ketten értik, senki más. Emlékszik? — kérdezte a pap külsejű ember. — Sokáig nem akartam emlékezni — mondta az asszony — de most már szívesen gondolok a múltra. — Most már mindegy — vélte a kis öreg és jó erősen belenézett az asszony szemébe. — Az élet igy akarta, lehet, mi is igy akartuk. Mert ,ifju szivvel váltunk el egymástól s nézze, mindketten megőszültünk, megráncosodtunk, amig újra összekerültünk. És ez igy van jól. — Lehet — mondta közönnyel az asszony és meglátszott rajta, hogy asszonyi hiúságát még mindig sérti ez is a cinizmus. De csak egy pillanatra maradt közönyös, aztán beszélni kezdett a régi szerelemről, a virágokról, házasságairól — háromszor ment férjhez — gyermekeiről, az ifjúságáról s valamiről, aminek nincs neve, aminek meg kellett történnie, de ami elmaradt s aminek az elmaradása örökké fáj, mint egy teljesítetlen vágy, vagy az első nász, ha hazugságban fogant. — Szerettél? — kérdezte hirtelen az öreg embert. Szerettelek — vallotta az szomorúan. — Látod, egész életemben ezt akartam tőled megkérdezni. És ezért most végtelen örülök, hogy találkoztunk t hogy ezt megmondtad. Most, mert ha előbb találkozunk, akkor nem kérdeztem volna meg. Most megkérdeztem. — És miért csak most? — Mert előbb nem lehetett volna. Vagy veszélyes lett volna. De így szép. Most, amikor már semmi sem történhetik, amikor a vonatainkat várjuk, s öt, vagy tíz perc múlva ellenkező irányban távozunk.