Aradi Hirlap, 1923. március (7. évfolyam, 1463-1488. szám)
1923-03-28 / 1486. szám
AZ ELŐFIZETÉS ÁRaI: ^A T_ Szerkesztőség és kiadóhivatal Stratin Metanú Egész évre. . . 360 lei : Negyedévre ... 90 lei ^KiCc2^ XHdL CSZZ& £ Ör 1 (volt Forray utca) I. szám. — Telefonszám 17. Félévre..............*80 lei | Havonta.................30 lei ?S’2*Fr « ^n/ t * a. f • Az Aradi Hírlap megjelenik hétfő és az ÜnnepiEgyes számára külföldön: Ausztriában 1200 oK., * 11+ 1400 I &ZÁX120ÍKL&SK & Itt két követő napok kivételével mindennap. HivatalCseszlavárában 1 őK., Jugoszláviában 1dinár seket felvesz a kiadóhivatal és a hirdetési irodák Az aradi vasutigazgatóság. Három év alatt a CFR aradi üzletigazgatóságát legalább tízszer feloszlatták, áthelyezték, de Arad szempontjából végtelenül örvendetes, hogy ezek a hírek, melyek egyszer-másszor már-már komoly alakot öltöttek, sohasem valósultak meg. Arad mind a mai napig megszabadult az üzletigazgató sági áthelyezésével reámérhető óriási kulturális és gazdasági csapástól. Most legaljábban minden előző kombinációnál komolyabban merül fel az üzletigazgatóság áthelyezésének híre. Az adatok is ismeretesek. A CFR, az erkélyrészi hálózat részére mindössze csak három üzletigazgatóságot hagy meg és a hírek szerint Aradot beolvasztják a timisoarai igazgatóságba. Zima Tibor képviselő járt a közlekedési minisztériumban és ott azt a megnyugtató felvilágosítást kapta, hogy a hír legalább is korai. Arad sorsa felett még nem döntöttek. Fennmarad tehát még minőiig a remény, hogy Aradot nem fosztják meg az üzletigazgatóságtól. Ez a remény nemcsak a város fejlődése szempontjából teljesen jogosult, hanem jogosult akkor is, ha a CFR hálózatában a legalkalmasabb harmadik középpontot keressük. Azzal, ha az aradi üzletigazgatóságot,és a hozzátartozó vasúti hálózatot esetleg Timisoarához csatolnák, a timisoarai üzletigazgatósági hálózat körzete annyira megnőne, hogy az adminisztrációja sokszorosan fokozott nehézségeket támasztana. Timisoaran kívül pedig komoly vetélytársa Aradnak nincs. Brasov is csak másodsorban jöhetne tekintetbe. A választás Brasov és Arad között az adminisztráció szempontjából már csak azért is Arad részére billenti a mérleget, mert Aradhoz, mint központhoz csatlakozik az Acsev-től átvett nagy kiterjedésű vágányhálózat és ezzel az egész Kőrösvölgy érdekkörzete is. A CFR erdélyrészi hálózatának kétségtelenül legfontosabb vonalszakasza a marosvölgyi szakasz. A forgalom lebonyolítása és a teljesítőképesség szempontjából is ez a szakaszt a cluji hálózat szakaszát is felülmúlja. A lejtési viszonyai is kedvezőbbek. Semmiféle okos politika nem javasolja, hogy ennek a szakasznak az adminisztrációját olyan központból irányítsák, amely nem is fekszik magán a vonalszakaszon. Ezzel Timisoara versenye elesik. Az a szempont pedig, hogy Arad a határ közelében fekszik, az aradi üzletigazgatóság elleni érvelésben— ha a kérdés fenekére tekintünk — teljesen tarthatatlan, sőt kicsinyes is. Épen az ellenkezője az igaz. A legexponáltabb határváros fejlődésének biztosítása és e fejlődéshez szükséges előfeltételek megteremtése a legkivánatosabb. Minél nagyobb itt a jólét és minél inkább érzi a város a kormány jóindulatú gondoskodását, annál inkább eléri az okos állami politika a konszolidáció céljait. Mindezeken felül azonban van még egy — senki által észre nem vett vagy legalább is nem tolyagó,,,hangsúlyozett szempont. AUudpu város a régtől adott fejlődési feltételek alapján keresi és találja a boldogulását. Brasov eddigi is üzletigazgatóság nélkül boldogult, fejlődött és ma is fejlődik. Timisoara épenséggel a legkedvezőbb földrajzi helyzetet foglalja el aAagyarországtól Romániához csatolt összes városok között. Mint középpontja a Bánságnak, ennek a mezőgazdaságilag és iprilag annyira fejlett országrésznek, rohamosan bontakozik ki hatalmas, nagy várossá. Gyáripara — talán leszámítva az aradi óriási gyárakat — egész Romániában az első helyen áll. Kereskedelmi fontossága is közvetlenül Bucuresti után következik vagy legalább is egyfokon áll a Duna torkolatához közel fekvő nagy kikötővárosokéval. Ellenben Arad az összes Romániához csatolt városok közül éppen földrajzi fekvésénél fogva az új országhatárok megállapítása révén a legkedvezőtlenebb helyzetbe jutott. Ez a város három-négy év óta megállt a fejlődésben, sőt itt-ott a hanyatlás jelei is mutatkoznak. Ha elviszik az üzletigazgatóságot, megfosztják többszáz fogyasztó családtól. Valóságos rést ütnek Arak kereskedelmi forgalmába tisztán a távozó családok elmaradt fogyasztása révén is, de főleg azért, mert az üzletigazgatóság távozásával a város központi jellegét elveszít, és elveszíti azt a jelentékeny idegenforgalmat is, amely járuléka az üzletigazgatósági székhelynek. Aradnak különben is van modern igazgatósági palotája, fényes, kényelmes helyiségekkel. Az áthelyezett igazgatóság részére az új központban előbb hivatali otthont kellene teremteni. Ha csak a pénzügyi oldalát tekintjük a kérdésnek, ez is szükségtelen több milliós új beruházást jelent a CFR-nek. A lakásínség minden nagy, városban egyformán nyomasztó. Megengedjük, hogy több száz család távozásával Aradon ez az ínség enyhülne, de ugyanolyan arányban növekednék ott, ahová az igazgatóság székhelyét áttennék. Bármely oldalról is tekintjük ezt a kérdést, nem találunk egyetlen egy okot sem, amely az aradi üzletigazgatóság áthelyezését támogatná, sőt minden ok a mellett szól, hogy az igazgatóság továbbra is itt maradjon. Hisszük, hogy ezeket a szem A becsületes Sziverics. írta: Kállay Nándor. A nagy, három utcára szóló bérkaszárnya lakói már gyermekkorukban megállapították a szembetűnő különbséget, ami a két Sziverics gyerek között volt. A Józsi, a fiatalabbik a két testvér közül, szorgalmasan járogatott az iskolába, míg bátyja, a Jani, szívesebben csavargott egész nap a város határában levő erdőben. Józsi csak könyvből ismerte az erdő mindazon rejtelmeit, melyekről Jani személyes tapasztalás után mesélt fantasztikus meséket az öreg Sziverics segédeinek. A vén, görnyedt hátit szabó, a gyerekek apja csupán rosszalólag rázta a fejét az elbeszélések hallatára, azonban gyengeszívü ember lévén, a szomszédok jóslásaira, melyek börtönt helyeztek kilátásba Jani számára, csak kézlegyintéssel válaszolt. Ebben az egy, gyenge mozdulatban benne volt az öreg szabó egész világnézete, melyet annyiszor szeretett hangoztatni: Karesz, félresz, ahogy lesz, úgy lesz! A különös szavak jelentésével ő maga sem volt tisztában, de tetszett neki, hogy versszerűleg hangzik l és annyira összhangban van a lelkivilágával. Ezzel válaszolt az öreg, amikor a felesége meghalt és a rokonok, a gyermekekre való tekintettel a nősülést ajánlották neki, ezzel intézte el adósságait, ha a sarki fűszeres napjában háromszor is küldött a nyakára valakit a ki nem fizetett számlával. Ez plántálódott bele Jani lelkébe is, mert amíg öccse izzadva kínlódott az iskolai feladatával, addig ő arról ábrándozott, hogy tengerre száll, hajóskapitány vagy búvár lesz, aki, kápráztató vagyont szed össze a tenger fenekén nyugvó kiesekből. Ha hazajön, megveszi a fűszeres boltját, mindennel, fügével, datolyával és naranccsal, amit csak találni lehet a petroleumszagú helyiségben és apját ülteti be az üvegekkel megrakott les pénztár mögé, ahol most a kereskedő kövér felesége trónol. Erről eszébe jutott a házmester kisleánya, akibe titokban szerelmes volt és akiről tudta, hogy fél tőle. Mekkorát néz majd a kisleány, aki akkor már kívánatos hajadon lesz, ha ő hazaérkezik, talpig bársonyban és selymek zizegésével, tengeri gyöngyök opálos csillogásával fogja remegő szivét megnyugtatni. Egyelőre azonban színes madártollakat csempészett az ablakába és a boldogságtól bóduló szvvel nézte, amint a leány rongybabáját díszítette fel azokkal. Az öreg Sziverics mindezekből semmit sem vett észre, közömbösen vette tudomásul, hogy a Józsi, gimnáziumba akar járni, kiverekedte a zsugori élettől a szükséges tandíjat és magában hálát adott az Istennek, hogy a Janinak nincsennek ilyen magasra törő terve. Ép úgy nem törődött a továbbiakkal, amikor a legnagyobb szabász, a halál bejelentette, hogy elkészült a ruha, amelyben az Úr színe előtt kell megjelennie és kihűlő ajka szinte gépiesen adták a tanácsot a síró gyerekeknek: Ne féljetek, minden mindegy, ahogy lesz úgy lesz. A gimnazista öklével dörzsölte könnyeit és átkozta az életet, amely ketté vágta karrierjét. Jani csak akkor eszmélt rá ennek a szónak a jelentőségére, amikor öccse megmagyarázta, hogy nincs tand;jz anélkül pedig nem lehet tovább tanuln! Szétfoszlanak az álmok, a csábító hivatalnoki pálya, amely nyugodt életet kínál, abba kell mindent hagyni és oda ülni a kis szabóasztal mellé, alibi az öreg Sziverics egy egész életet átgörnyedt. Jam, az apjától tanult mozdulattal intézte el a nehéz ügyet és pár nap múlva leolvasta öccse elé a tandíj hiány x összegét. Józsi megcsókolta bátyját, még nagyobb kedvvel tanult és így lassan, észrevétlenül elérkeztek ahhoz az időhöz, amikor Józsi kinevezték. Egyelőre dijtalan gyakornoknak, azonban a hivataloskodás is olyan, mint a mesterség, ki kell tölteni az inaséveket. A bemutatkozásra azonban jó ruha kell, melűába, hivatalban arról ítélik meg az embe . Uj ruha készült Józsi számára, az új szál csinálta, aki az öreg Sziverics műhelyét vette át. Józsi boldogan próbálta fel és dicsekedve mesélte Janinak, hogy a hivatalban milyen szeretettel fogadták, hogy megnézték leányok akik egy szobában fognak vele dolgozni. Ekkor kért először pénzt a bátyjától Mostanáig is természetesnek találta, hogy mindent az fizetett érette, most azonban ma kellett virágra, egy új nyakkendőre, pár fémre is. És Jani adott, anélkül, hogy az öccse kérdezte volna tőle, honnan vesz.. Kellett, volt és ezzel a pénzkérdés elintéző.,I nyert. Ugyanígy volt az esküvőnél is, amiben Józsi az egyik kisasszonyt vette el a kivalóból. Az esküvőre a főnököt is meghívták, ebédet kellett rendezni, rendes lakásban, jó berendezések között. Az esküvő utáni napon történt meg a baj. Detektív jelent meg a nászkát ünneplő fiataloknál és behatóan érdek!o-