Aradi Hirlap, 1923. június (7. évfolyam, 1534-1555. szám)
1923-06-10 / 1541. szám
2 __________________________________ _ A R A P I H Í R L A P ______________________________ Ara a, 1923. junius 10 egyenes jellemek befeketítése árán tudja meghosszabbíttatni. Remélni lehet még, hogy a rosszul informált kultuszminisztérium döntését a jobban informálandó miniszter revideálni fogja. Banu miniszter fenkölt gondolkodású ember, aki bizonyára nem befolyásoltatja magát kétségbeesett exisztenciák besúgásai által és tudja, hogy Erdély magyar közönsége ragaszkodik ugyan a magyar társulatokhoz, de magára hagyja az olyan üzleti vállalkozást, amely alávaló eszközökkel nem a magyar kultúrát, hanem önző üzleti érdekeket akar szolgálni. Róna Dezső legalább annyit vétett a saját maga vállalkozói érdekei, mint az erdélyi magyar színészet ellen. Janovics megbocsáthat Róna Dezsőnek, a magyar színészet azonban nem felejtheti el neki, hogy ő taszítota a zsüllés útjára azt az intézményit, amelylel nehéz viszonyok között akart megfosztani egyetlen erkölcsi fórumától. Titokzatos zsarolás Timisoarán. Rejtélyesen megfenyegettek egy temesvári nagykereskedőt. Timisoarai (temesvári) tudósítónk telefonon jelenti: Ma délelőtt Weinberger Miksa fűszernagyi kereskedő üzletébe egy boy levelet hozott, amelyet a kézbesítő küdönc állítása szerint egy suhanc kinézésű fiatalabb gyerek hozott be kézbesítés céljából. Weinberger a levelet felbontotta s csodálkozással vette tudomásul, hogy a caras-severini (krassószörényii) hírhedt banditák, a Mandru-testvérek tizenötezer lejt követelnék tőle. Amennyiben a pénzt vonakodjék elküldeni, bejelentik, hogyi Oszkár névül fiát megölik. Weinberger Oszkár, aki ismert amatőr-birkozó a boyjal együtt elment a kézbesítő irodába, ahol ott találták még várakozva a suhancot, aki a hozzá intézett kérdésekre elmondotta, hogyi a levelet a vásáron egy lukas kinézésű férfi adta neki és száz lejt ígért számára, ha a levélre kedvező választ hoz. A tényállás megállapítása után az esetre jelentést tettek a rendőrségnek, ahonnan egyi detektív ment ki Weinberger Oszkárnál és a levelet nézó suhanccal a vásárra, aki ott rá is mutatott egy l ukiasabban öltözött férfira, akiben megbízóját megismerte. Később azonban, midőn azt jobban megnézte, kijelentette, hogy ő tévedett, a levelet nem az adta át részére. A suhanc által felismerne vélt ember régebben mint detektív állott a rendőrség szolgálatában, ahonnan azonban elbocsájtották. A hatóságok erélyes nyomozást vezettek be ennek a rendkívül különös és szinte detektívregénybe illő ügyinek a teljes kiderítésére. — Felülről az ötödik kockától vonalat húzni a hetedik kockáig; omyui jobbra a tizenegyedik kockáig... És igy tovább. A helyszínrajz érthető, szenzációt keltett akkor. Éjszakánként pedigj, a belgrádi hotelszobában, elővette az irásait és hajnalig dolgozott rajtuk. A Király Színházat tervezte. Ez júniusban volt és október elején megnyílt a színház.. .Nagyszerű, színes, eleven és pontos riportjai közül legkiemelkedőbbek voltak: az orleansi herceg esküvője Bécsben, a resicai bányaszerencsétlenség, Palicin ezredes exhumálása Munkácson, a faddi árvíz, Veszprém égése, Manica Anna meggyilkolása, csupa szenzáció, amelyet akkoriban úgy olvastak, mint a legizgalmasabb regényeket. De nemcsak riportokat írt. Báli tudósítás, színházi kritika, kroki, politikai tudósítás került ki elevenen és színesen a tolla alól. Az újság minden rovatába írt, kitűnő újságíró volt. Azok közül, akikkel akkor együtt volt, akik vele együtt kezdték a pályát s baráti kört alkottak, már csak Zsoltai Jenő, Szomory Emil, Márton Miksa, Bródy Ernő és e sorok írója van életben. Az újságírást már csak Szomory Emil és én folytatjuk, de — Beöthy László bizton visszajön még egyszer közénk Ha majd nyugalomba vonul — újságíró lesz megint. Megcsinálja újra az «Esti Ujságj-ot, segédszerkeszti az «Uj Idők»-et, vagy riportot ír... hadd lássa a legújabb nemzedék is, hogyan kell újságot csinálni... Véget ért a parlamenti ülésszak. A berekesztő királyi kézirat felolvasása. — Costa Fora cikke Scotas Viatorról Bucuresti tudósitónk jelentése szerint a tegnapi ülésen a kamara elfogadta a tisztviselői pragmatikát. A jó érdés Utolsó szónoka Jacobescu (parasztpárti) volt és a szavazás megejtése után Bratianu ionéi miniszterelnök felolvassa a jelenlegi ülésszakot bezáró királyi kéziratot. A kézirat különösen kiemeli az üléseken hozott törvények közül az alkotmány, az uzsoratörvény és a tisztviselői pragmatika fontosságát és köszönetet mondott a törvényhozásnak, hogy munkásságával segíteje az ország előrehaladását. A királyi kéziratot ma a szenátusban is felolvasták. Ezzel a kormány elleni harc a parlamenten kívüli fórumokra tevődött át, mégpedig eléggé huzamos időre, mert a legközelebbi ülésszak kezdetét a kormány csak november végére tervezi. A szenátus tegnapi ülésén feltűnést keltett, hogy Phenekyde elnök a volt ellenséges államok javainak felszámolásáról szóló törvény ellen beszélt. A kormánypárton nagy méltatlankodással vették Pherekyde magatartását, melyet Bratianu Vintilla személye elleni támadásnak minősítenek. Amennyiben az incidens el nem simul, Pherekydének el kell hagynia a szenátus elnöki székét, amelyben utódja Dissescu lenne. Megemlékeztünk arról a beszédről, amelyet Sebius Viator tartott cluji (kolozsvári) díszpolgárságának elfogadása alkalmával. A beszéddel foglalkozik az Adeverul hasábjain Costa Forti és ezeket írja: «Scotus Viator kijelentette, hogy «Erdély a klasszikus autonomiák helye és ehhez a megállapításhoz két reményt fűz, először azt, hogy mi románok hasznunkra fordítjuk a régi Magyarország tanulságát és nem pártoljuk népünket a többi nemzetiség rovására, másodszor pedig, hogy elvetjük azt a centralizációs rendszert, amellyel az önkormányzati rendszert pólózni akarjuk, holott ez utóbbinak áldásos gyümölcsét és gazdag tapasztalatait állandóan láttuk Erdély városaiban. Scotus Viator nem bizonyíthatta semmivel sem jobban románbarát mivoltát, mint, amikor Így nyilatkozott Ennek a földnek felvilágosult barátja szomorúsággal látja, hogy ahelyett, hogy az országra kiterjesztenék azt a rendszert, amely Erdélyben eredményesnek mutatkozott, hízva kezdtünk, hogy az oktalan centralizáció nyu morál, melynek romboló hatása a régi Románia városain látszott meg, oda is bevigyük. Scotus Viator őszinteségéhez ép ugy nem férhet kétség, mint tapasztalataihoz. Isinm Erdélyt és megteszi az összehasonlítást. Számot ad magának a dolgok állásáról és mint olaji polgár rámutat a veszedelemre és orvoslására és ezzel megtette polgári kötelességét. Vájjon fognak-te reá hallgatni? Vájj-e erősebb lesz-e a szava, mint azoké, akik már régen adták azt a tanácsot, melyet most az angol publicista ad? Jó lenne, de nem valószínű. — De hallgassuk mégis! Ez az ember a centralizáció ellen beszél, a szabad autonómia, a nemzetiségekkel és vallásfelekezetekkel való egyenlő bánásmód érdekében.Milyen fölforgató eszmék! Nemzeti egységünkre nézve veszélyes ideák! Hát nem bolsevizmu ez ! Pedig a bolsevizmust nem tűrik meg ez országban, mert kizárólagos használat célja Írói azt kisajátították» Hogy folyt le a színész-dráma Bucurestiben. Egyedül Róna Dezső vádolta meg az erdélyi szinász-egyesületet. Szabó Pál színigazgató érdekes nyilatkozata: Az erdélyi magyar színészet Bucurestit szomorú, fájdalmas tragédiájának titokzatos, ismeretlen részletei és kulisszatitkai csak most napok múltán bontakoznak ki teljes világossággal s ezek az Újabb hiteles információk a bekövetkezett katasztrófáért, amely Erdély magyar színészetét kemény kézzel fenyegette. Úgyszólván egyedül Róna Dezsőt, az aradi színház igazgatóját teszik felelőssé Az első hiradások csak homályosan ismertették a szinész egyesület szomorú tragédiáját . Úgy mondották, hogy a bucurestii hivatalos köröket három erdélyi magyar színigazgató vezette volna félre és ők denunciáltak volna a szinészegyesület vezetősége ellen, de most Szabó Pál timisoarai (temesvári) színigazgató nyilatkozatából — aki tegnap este érkezett vissza Temesvárra — kitűnik, hogy az" egyesület feloszlatását a szépművészeti minisztérium vezérigazgatója akkor határozta el, amidőn Róna Dezső ismertette az állítólagos Janovics-levél tartalmát. Az Aradi Hírlap temesvári munkatársa beszélgetést folytatott Szabó Pál színigazgatóval, aki a bucurestit megdöbbentő eseményekről a következőket mondotta: — Mindenekelőtt vissza kell utasítanom azt a vádat, hogy én a magyar színészegyesület ellen denunciáltam volna, ez nem igaz, én ilyen aljas. Utolsó fegyverhez soha nem nyúltam volna. Én különben Janovics Jenő dr. távirati meghívására kedden reggel érkeztem a fővárosba, akkor pedig már a színészegyesület fölött elhangzott az Utolsó megsemmisítő szó. Elém egy évet tettek azzal, hogy írjam alá s járuljak hozzá a színészegyesület feloszlatásához, de ezt az ívet akkor már Janovics Jenő és a többiek is — hasonló kényszerhelyzetben — aláírták, mert ettől függött a nyolc erdélyi magyar színház sorsa. A hivatalos köröket a keddi napot megelőzőleg kellett, hogy informálja valaki s távolról sem igaz az, hogy a vádemelés azon a bizonyos ötös ülésen történt volna, amelyen Gróf László, Róna Dezső, Fekete Mihály, Kovács Imre színigazgatók, én és Soimescu vezérigazgató vettünk részt Ezen az értekezleten egészen magánjellegű ügyek kerültek tárgyalás alá; hogy miről tanácskoztunk, nem mondhatom meg, mert az ülésnek zárt jelege volt. De itt senki nem denunciált, ezt a leghatározottabban kijelenthettem, bár — mint hallom — az a hír járja, hogy épen ott, azon az ülésen döntötték el a színészegyesület sorsát. Az ideérkező híradások — azt önök is tudják — adták tudtul, hogy az erdélyi színigazgatók között egyetlen denunciáns alsiv Róna Dezső, ő tett említést Kintzig Jánoshoz irt levélről; azt is tudják, hogy ez adta volna meg a lökést a vezérigazgató ama gyors és azonnali elhatározásához, hogy az egyesület megszüntetését nyomban elrendelje. — Ezt a híradást — fájdalom — nem emtolhatom meg, mert az tökéletesen igaz, ezt különben a kultuszminisztérium delegáltjai maguk közölték Janovics Jenővel, ismertették az ellene emelt vádat és tudomására adták, hogy a vizsgálatot az ügyben elrendelték. Így szerzett Janovics is tudomást Róna vádjáról és az ismeretes keddi estén a drámai események már pillanatok alatt peregtek le. Kegyetlen és megrázó perc volt az, amikor Janovics Jenő az esti értekezlet végén felállott és arra kérte az elnöklő vezérigazgatót, hogy az illést még ne rekessze be, mert igen fontos felszólalása van. Bejelentette hivatalosan hár tudomást szerzett az ellene emelt vádról, kérték a vizsgálat azonnali lefolytatását s itt tette azt az őszinte, bátor kijelentést, hogy ha bármit is rábizonyít a vizsgálat, főbelövi magát, de egyben követeli is, hogy a konzekvenciádkat ugyanilyen formában vonja le a vádatemelő úr is. Mindenki tudta, hogy miről és kiről van szó, s a minisztérium hivatalos delegáltja ennyit mondott: — Becsületünkkel védjük meg önt a m inden hazug rágalom ellen. Fekete Mihály, aki tudvalévően Janovicacsal nincs jó viszonyban, rákiáltott Rónára: — Ne emeljen olyan vádakat, amelyeket bizonyítani nem tud, mert ha ezt megtette, jobb volna, ha nyomban főbe lőné magát. Róna Dezső halálsápadtan mindössze pár szót tudott hebegni. Az ülésnek vége volt. Másnap pedig Róna megírta bocsánatkérő levelét, amelyre azonban Janovics nem válaszolt. A minisztériumban már tudták — bár a vizsgálat még nem nyert befejezést — hogy Róna Dezső vádja alaptalan és hamis sene történt az a hivatalos jellegű kijelentés, hogy a jövő évre Róna koncessziót nem kaphat. Kijelentették azt is, hogy az aradi koncessziót lehetőleg a régi szinigazgatók egyike kapja és fölajánlották nekem, hogy Aradon és Temesváron közös társulatot szervezzek A jelen volt szinigazgatók is akceptálták ezt a tervet, de én kizárólag Temesváron szeretnék játszani, így az aradi koncesszió ügyében csak a jövő héten dönt a miniszter és e pillanatban teljesen bizonytalan, hogy ki lesz az aradi színház új igazgatója.