Erdélyi Hirlap, 1924. április (8. évfolyam, 1775-1796. szám)

1924-04-19 / 1789. szám

A sa­tl VIII, é­v­­folyam , i­/89 seam &gy példán­y 3 lei, vm ú­m­a­p 4 isi, 1924, április 19. S­zom­bat jelenik hétfő is Az ünnepeket követő ezelőtt Blöfszelés: évente 600,­/, évre 300, */4 évre 150 capc/se kivételével naponta.­­ Szerkesztő­ __ .y / hóra 50 lei külföldre a duplája. Számonként iév és kiadóhivatal al­ada Xetlajm (volt /\ £)» M Hllel Sacurestiben 50 b.-val több. Ausztriába 2000 oK. Varrag-utca) 1, ■ telefonszámon: 9? i-17,1 HJUfWI I­­ UMF Csehszlovákiában 1 cK.Jugoszláviában Sdinár *A krisztusi ige feltámadásának évenként visszatérő nagy­ságos ünnepe van ma. A komor halálnak, az elvek legyilkolásának, a pusztító állati ösztön hatalmának siralmai után felhang­zik a hallelujah, az örökkévalóság, a meg­újhodás, az ifjúság, a diadalom égig habzó éneke. A lelkek összefonódásának e hatal­mas napjaiban gyülekezett erő elvegyül a hazugságok ama tömkelegébe, amit a mai világrendnek nevezünk, az egyik he­lyen átalakul politikává, a másik helyen frázissá, de hatástalanul még­sem múlik el egészen. Mélyen, az emberiség altala­jában fokozza azon hatalmak növekedé­sét, melyek majdan átveszik a világ kor­mányzását. A krisztuskodók óriási tá­bora mögött ott húzódik a krisztusiak kis csoportja, mely látja az ázsiai jövendőt, az igazi szeretet jelvényeit és meg fogja közelíteni az emberi méltóság és a magas szabadság lehetőségeit. Ma még a fari­zeusok évadja van, ma még őket koronáz­za a vigasztalan tavasz sötét konjunktú­ráival, de holnap már az apostoliak ideje lesz, akik az ébredő szellem gyöngéd fegyvereivel megölik azt a hazugságdom­bot, amit az emberiség nemes sorsának útjába halmoztak Krisztus romantikájának gyönyörű képsorozatában ott van az élet hazugsá­gának és igazságának egész küzdelme. Ott van a megmerevedett dogma, a harminc ezüst pénz, a nagy bírói testület, a katona lándzsája, a halálfők dombja, a kivégzés, a kőkoporsó és ott van a szelíd szeretet hangja, a szegénység organizációja, a szen­­vedőleges ellenállás, a halk pacifizmus, a vértanú halál, az ige örök életre feltá­madása. Az egyik oldalon az anyagi hata­lom, a másik oldalon a szellemi erő. Ott a császári pénz, a hagyományba öltözött paragrafus, a jelvények, a másik oldalon a próféta fehér arca, a kenyér és bor, a kereszt, az apostoli mezítláb örökké élő szimbóluma. Hányszor kelt már csatára az ököl és a könny, a kard és az ige, a hatalom és a szeretet és ime a szokványos szertartásokon túl állandóan visszatér Krisztus szelleme és egyszer úgy hívják: Assisi, máskor úgy hívják: Gandhi, egy­szer megaranyozza Tolsztoj tollát, más­kor Romain Rollandét. Az ember százados megfeledkezései dacára visszatalál min­dig szívének ama benső fülkéjéhez, hol a prométeuszi szikra, az égből szárma­zó nagyszerűség lakik és megfiatalodva szűzies naivitásában, meghallja azt az éneket, mely ég és föld között zeng, rálép a lépcsők ama sokadalmára, melyek mély­ségből a magasságba és onnét az ismeret­len világok titkaiba vezetnek. Az embe­riség, a szeretet örök. Ezért örök a Krisz­tus kis csapata, mindig csak 10—12 ál­modó, ki látja az ösvényét. Ezért örök Krisztus. Ma a feltámadás ünnepe van, mert lesznek még uj feltámadások. A kalando­rok mai kurzusa nem végérvényes. A vasutatemplomok össze fognak omlani, de az égbolt, mely elsötétült a keresztrefeszí­­tés délutánján, elmulhatatlanul dombo­rodik felettünk. Nincs okunk kételkedni, hogy a romlatlan emberi szeretet, a hami­sítatlan krisztusi igazság kisüt még ez óriás kupoláról. Bizonyos, hogy föltámad. Nem naptári parancsból, nem a szertar­tások szükségletéből, hanem az emberi­ség igazság-szomjúságának csillapítására, örök érvényességek között él az örök érvényű emberiség, tehát meg kell találnia időnként, talán végképen és egyszer a legnagyobb örökséget: a krisztusi eszmét Besszarábia kérdése az angol-orosz tárgyalásokon. Litvinov népbiztos fenyegető kijelentései. — Anglia és Franciaor­szág Románia mellett. — Befejezés előtt a román f­rancia konferencia. (Stockholm, április 18.) Nagyjelentőségű külpolitikai hírt vitt ma szerte a táviró. Eszerint Litvinov, a szovjet nép­biztosság egyik legjelentősebb tagja a moszkvai sajtó képviselőinek a külügyi vezetőség nevében azt a kijelentést tette, hogy a szovjet kormány a L­ondonban fo­lyó angol—orosz tanácskozáson felveti a besszarábiai kérdést. A szovjet kormány az Oroszországgal határos államoknak Romániával való szövetségét nem tartja összeegyeztethetőnek a jó viszony fenn­tartásával. A szerződések által a bessza­rábiai kérdésben Romániának kilátásba helyezett minden anyagi és erkölcsi tám­ogatást (itt a szovjet a lengyel—román katonai konvencióra céloz) a szovjet ko­rmány ellen irányuló ellenséges cselek­ménynek, valamint a szovjet terület megszállásában való részesedésnek tekint. Ha Oroszország csakugyan megvalósítja Litv­inov fenyegetését, kétségtelen, hogy az angol—orosz tárgyalások sikere válságba jut, hiszen Anglia a Besszarábia bekebe­lezéséről szóló megállapodást már régeb­ben ratifikálta. Valószínüleg a szovjet eme sakkhúzásával van összefüggésben az, hogy Franciaország londoni nagyköve­tének, St.-Ausaine-nek azt az utasítást adta, amennyiban Franciaországot meg­hívnák a londoni—orosz tárgyalásra, ne viselkedjék elutasítóan, hanem azonnal kérjen Poincarétől utasításokat. Francia­ország a besszarábiai kérdésben termé­szetesen Anglia segítségére óhajt menni, miután ez a Romániával való viszony szempontjából érdeke. Ugyancsak a szovjet magatartásának tulajdonítható az a körülmény, hogy a francia—román tár­gyalások sokkal gyorsabb menetben foly­nak, mint ahogy azt képzelték. A londoni lapok párisi tudósítóinak értesülése sze­rint a francia—román szerződés megkö­tése közvetlen küszöbön van. Poincaré és Duca külügyminiszter között folyó tárgyalások befejezése órák múltával vár­ható A szerződés teljesen hasonló lesz ahhoz, amelyet Franciaország és Cseh­szlovákia kötöttek. Tehát jellege defenzív. Franciaország a szerződéseknek nem kíván Oroszország ellen irányuló ellensé­ges jelleget adni és azt óhajtja, hogy a besszarábiai kérdésben megegyezés jöjjön létre. Negyven millió font sürgős kölcsön Németországnak Megoldás előtt a jóvátételi probléma. — Barthou nyilatkozata. Olaszország is elfogadta a szakértői véleményt. (Pár­is, ápr. 18 Sat. tud.) A jóvá­tételi bizottság folytatta a Dawes és Mac­Kenn­a elnöklete alatt működött szakértői albizottsá­gok jelentéseinek megvizsgálását. A tegnapi tanácskozás elhatározta, hogy a szakértői je­lentéseket az érdekelt kormányoknak hivata­losan átnyújtja és felszólítja Németországot, hogy készítse el sürgősen azokat a törvényja­vaslatokat és rendeleteket ,amelyek szükséges­sé válnak Németország rés­zéről a szakértők je­lentései alapján. Ugyancsak­ felszólítják Né­metországot, hogy nevezze meg azokat a sze­mélyeket, akik a felállítandó bizottságokban Németországot képviselni fogják. A jóvátételi bizottság gyűlése után Barthou elnök fogadta a laptudósítókat és kijelentette, hogy most már teljes optimizmussal tekint­ a jóvátételi probléma további fejleményei elé. • Az angol alsóház teg­napi ülésén a kor­­mányhoz azt a kérdést intézték, hogy tekintet­tel a 40 millió font sterlinget kitevő­­ külföldi kölcsönre, amelyet a szakértők Németország számára elengedhetetlenül szükségesnek mi­nősítenek, megadhatja­ azt a biztosítást, hogy az angol támogatás egyesegyedül csak azon feltétel mellett valósulhat meg, hogy ha a Ruhr területet a franciák úgy katonailag, mint gazdaságilag kiürítik. Macdonald mi­niszterelnök azt válaszolta, hogy a szakértők ajánlata azon a feltevésen alapul, hogy Né­metország fiskal­itási és gazdasági egysége helyreállít­tatik és Németország gazdasági te­vékenységét semmiféle más idegen szerv, csak a szakértők által megállapított ellenőrzés befolyásolhatja. A britt kormány ismételten ki­jelentette­ készségét, hogy a szakértői terveze­tet teljes egészében elfogadja, annak az előre­bocsátásával, hogy a többi érdekelt felek is haj­landók ugyanezt az irányt követni.’ Rómából hivatalos formában, közli­k,hogy az olasz kormány megáll­apí­totta, miszerint a szakértői vélemény teljesen megfelel Olasz­ország kívánalmainak.

Next