Erdélyi Hírlap, 1839 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1839-09-05 / 36. szám
147 gondolas elleni óvásul közzé tétessék. Két ottani vinczel férfi, R. Antal és Ferencz, atyjával a’ helységtől fél órányira fekvő pinczében dolgozott. Több hordók’ megtisztítása végett atyjok azt parancsold nekik, hogy vizet vigyenek a’ faluból, de nem a’ közel lévő kútból, mert ez mély ’s csak kevés vize van. Nem ügyelve az atyai akaratra, a’ fiák azonban még is a’ közelebb fekvő kúthoz ménének, iVidőn már másodszor hazának fel vizet, az ifjabb testvér’, Antal, sapkája a’ kútba esett. Atyja’ fenyitékétőli félelem ’s ifjúi merészség arra határozók Antalt, hogy a 16 öl mélységű, kővel kirakott kútba sapkájáért leereszkedjék. Bátyja ’s egy másik legény ugyan ellene szegültek e’ vakmerő vállalatnak , de hiába ’s igy Antalt kötélén vigyázva lebocsáták. De a’ vízmeritésre, nem pedig ember-lebocsátásra készített kötél elszakadt, midőn alig ért fejére a’ kútnak, 's a’ szegény fiú nyolcz ölnyi mélységre esett. Bátyja most, félelem’ szárnyain, atyjához iramlott, ki sebesen rohant a’ kúthoz, és szorult hangon kiáltá fiát, ki többszöri hivás után azt felelé néki, hogy él ugyan még, de lábai nagyon fájnak; gyors segélyért rimánykodék, mert különben meg kell úgy mond, fagynia, mivel térdig áll vízben. Az aggódó atya most a’ sajtóházba siete több kötelekért. Ezek aztán kitelhető hamarsággal összeköttettek ’s lebocsáttattak. Az atya, a’ kötelet igazgatva, e’ szavakkal bátoritá a’ szerencsétlent a' kínosan hosszú út közben: „Bizzál Istenben, gyermekem, ő megmentené,, légy állhatatos, és el ne csüggedj!’ A’ fiú már csak egy ölnyi távolságra volt az atyai karoktól, midőn a’ kettős kötél is újra elszakadt, ’s a’ szegény fiú ismét a’ mélységbe zuhant. Borzadás és irtózat fogy el a’ körül állókat, rémülve távozónak mindnyájan a’ kúttól, az elhunytért, mint vélték, imádkozni. A’ minden tekintetben derék atya néma kétségbeesésben törte kezeit; végre győzedelmeskedvén a’ gyengéd atyai gondoskodás a’ fájdalmon, szorult szívvel merte a’ kúthoz ’s remegő hangon kiáltá több ízben kedves fiát, de hiába, csak tiz percz múlva hallanak tompa panaszhangokat a’ mélységből. A’ víz’ hűvössége most uj életerőt látszék önteni a’ szerencsétlenbe, ki csakugyan fölébredt a’ mondhatlan halálfélelemből és fájdalomból, a’ Mindenható meghallgató a’ könyörgő atyai szivet! Hamar tanácskoztak most a’ lehető segélyről. LajTtorját bocsátni le, a’ korhadt falazat miatt nem látszék tanácsosnak, ’s a’ segély’ sürgető szükségénél fogva, a’ falu távol lévén, igen hoszadalmasnak találtatók. Ezért a’ szomszédok hamar több köteleket hoztak elő pinczéikből, azok igen gyorsan összeköttettek, ’s a’ legnagyobb vigyázattal és erőködéssel sikerült végre a’ rég óhajtott megmentés. Halálsápadtsággal vala boritva az ifjunak különben piros ábrázalja, midőn kihúzatott. Csak az isteni gondviselés’ csudája volt, hogy semmi tagját nem törte. Mindkét lába szörnyen össze volt vagdalva a’ fenéken levő kövektől, mindkét bokája megsértve a’ kétszeri leesésnél történt zúzódás által, és feje’ hátulján egy seb látszott. Az előhívott orvos, gondos ápolás és az ég’ segedelme visszaadák a’ már meggyógyultál búslakodó szüleinek és testvéreinek. (Hirn.) Spanyolország: Madrid aug. 3kán: Clarendon nyilatkozata a’ felsőházban a’ spanyolországi polgárháborúról ’s bevégeztetése iránti tervekről természetesen legnagyob figyelmet gerjesztő fővárosunkban. A’ ns lord azon ótalmazó beszéd által, mellyet a’ spanyol nemzeti többség javára mondott, azért tudniillik, mellyel nem fárasztható állandósággal ’s rendíthetetlen szilárdsággal törekszik biztosítani Ferdinánd leányának a’ trónt, ’s az által megszabadítani az országot a’ carlosiak borzasztóságitól, legnagyobb hálára tévé magát méltóvá Spanyolország királynéja ótalmazósi részirül. Azon helyzet, mellyben most a' trónkövetelő magát szemléli, legjobban menti azon szigorú ítéletet, mellyet Clarendon felül és az annyira magasztalgatott Maroto felül mondott. A’ trónkövetelő e’ tábornokban csupán porkolábját és hóhérát kénytelen szemlélni, ’s e’ miatt titkos szövetkezésekbe kell bocsátkoznia a’ maga által is száműzött ’a megvetett emberekkel, hogy a’ mennyire lehetséges, biztosítékot szerezhessen magának azon ember ellen, ki erővel ótalmazója akar lenni. Azon dicséretet, mellyel Clarendon a’ királyné vezérinek emberiségéről emlékezék, azok nagyobb része valóban megérdemli, mert valahányszor itteni követi állomásán volt alkalmazások hatást gyakorolhatni, annak üdvös volt mindenkor sükere. Annyival sajnos, tehát, hogy épen most, midőn a’ királyné párthívei leginkább kívánják a’ műveit Európa ingadozó véleményét maguk részire bilincsezni, a’ tábornokok olly rendszert kezdenek követni, mellyel nemcsak az emberiségbül 's bevett szokásból, hanem a’ józan észbül is valóságos gúnyt űznek. A’ helyett t. i. hogy az ellenséget fegyveres kézzel támadnák meg, gyújtó szövétneket lobogtatnak, fölégetik a’ gabonát a’ mezőségen, fáradsága gyümölcsét a’ szegény földművelőnek. Victoria hg (Espartero) egész osztályokat küld ki lovassággal és álgyakkal, mellyek mérföldnyi kerületekben hamvasztják el a* gabor.ater )(