Erdélyi Hírlap, 1839 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1839-11-21 / 47. szám

192 gealágn móddal ki sem pótolhatták annál, mint hogy azt vették javaslatba, hogy a’ készakarva történő kártételek tolvajságoknak, a’ kártevők pe­dig egyenes tolvajoknak tekintessenek. — Ezen kifejezések mindenki előtt határozattak lévén, miu­tán a’ szerkezetben az is nyilván kimondva van, hogy az egyenes tolvajoknak tekintendő kártevők az ország’ törvényeiben kiszabott ’s vétségeik’ mi­voltához mérséklendő büntetés alái vettessenek, ezt is bővebben és határozottabban kifejtegetni nem szükség; mert a’tolvajsági vétek’ ennek büntetése’ fokozatát meghatározni a’ büntetőtörvénykönyvre ’s az e’ szerint ítélendő biróra tartozik, itt pedig annyit kimondani elég, hogy a’ kérdéses tolvaj­­ságok az ország’ eddigi vagy ezentúl alkotandó törvényeiben kijelölt szabály alatt vagynak és lesz­nek. — Végre minthogy ezen rendelkezések a’ földesuraknak egyedül saját jobbágyait érdeklik, azonban a’ földesurak eléggé biztosítva vannak az erdőkben mások által okozható kártételekrők, a’ rendelkezés pedig nem e helyre tartozik, arra a’ KK . és RR. kiterjeszkedni szükségesnek nem tart­ják. Az erdők’ pusztításának elhárításáról fenálló törvények’ eltörlését a’ KK. és KK. javaslatba nem vettek, és igy azok mint el nem törlőttek természe­tesen továbbá erejökben és épségükben maradnak, annak e' helyeni kimondását, a’ KK. és N­B. mind feleslegesnek mind szükségtelennek tartják.“ A’ lá-dik pontra: „Miután a’ magyar kir. Hely­tartó-Tanács, melly alkotása szerint a’ törvények’ ’s ezeken alapuló rendszabályok’ foganatosítására van felállítva, — az országnak már nem csak fő­­kormányszéke, hanem az 1832/6 évi Iliik t. ez. 4. §-nak rendeletéből az úrbéri felebbvitt perekre nézve legfőbb itélőszéke is; azonfelül továbbá, hogy minden itélőszékeknek legbiztosabb ótalmazó paizsa a’ nyilványosság, — méltán szükség rendelkezni a’törvényhozásnak arról is, hogy a’ földesuraságok és vi>hágyközségek felebbvitt ’sreájok nézve olly nagy fontosságú tirbéri pereiknek felsőbb elitélés alá mikori következéséről , vagy már meg is tör­tént elítélésükről hiteles tudomást nyerhetve, dol­gaikra felügyelhessenek.“ a’ t. KK- és RK. e’ pontot megtartani kívánják. — Továbbá a’ tegnap d. e. 10 órakor tartatott országos ülésekben mind­két Táblánál a’ tudakozó felirás­ és az evvel O cs. ’s ap. kir. Felsége’ elébe terjesztendő többi fel­írások’ deák fordításai tárgyaltattak. — Végre a’ szinte tegnap d. u. 4‘/„ órakor tartatott elegyes­ülésben következő f­e­l­i­r­á­s­o­k olvastattak ma­gyar és deák nyelven: 1) a’ tudakoló felira­s; 2) az 1832/6dik észt 21. törvényezikkely’ rendeleté­nek nem egészen lett teljesítése’; — 3) a’ főrendi Tábla’ ném­elly tagjainak ezen országgyűlésre meg nem lett hivatása’; — 4) Közé­p-Szolnok vármegye­ birtokos nemeseinek folyamodása’; — 5) az 1836dik észt. május’ lső napján fölterjesztett előleges sé­relmek’ és kivánatok’ tárgyában. Mindezek aztán a’ nádori ’s primási aláírásokkal kü­lönkü­lön el­­láttatván, szokott módon bepecsételtelek, ő Fel­ségéhez fölküldetendők. (Ezen felírásokat közlendjük a’jővő mulattatóban ) Offenbányáról pot.­itikán. Mióta Erdély­ben a’ bányászság Abrudbánya környékén, Veres­patakon létesült — már Róma birtoka alatt — em­beri emlegetés szerint azon hegyekről az Aranyas nyílására Lupsa környére, ’s onnat le az Aranyas partja szirtes ormain le az országba , városok felé Kolozsvárnak, Tordának, Enyednek , egy gyalog ’s későbbre egy lovas ösvény is nyűlik le sok helyeken olly veszedelmes hogy több utazók ’s azoknak még több terh hordozó lovaik zuzatának idő szerint a’ szirtok 's folyó mélységébe, egy félre lépés, ’s sikamlós által, jelesen Brezest és Szolcsvár között, két nevezetes szirtok köztt, az úgy nevezett Skericza és Oltárkőnél, mellyekre mindég borzadással emlékezik vissza az utazó, ki valaha azokon kénytelen volt keresztül menni — vala főként egy az alatta zúgó folyamra bé­­hajló szírt — házaknál nagyobb, mellynek aljá­ban csak három talpnyi part vala az Aranyosig, színben a’ közönséges vízzel, áradásokban sokszor elöntve annyirá hogy a’ keskeny parton úszva gá­­zola az utas ló, bizonytalan lépéssel a’ víz árjába zuhanó; ’s mivel a’ függő szírt alatt az u­tas csak hajolva suhant keresztül, áradás idején a’ rémítő függő sziklát ösvény nélkül kelle élet hala­l rebe­­gése között megmászni a’ jámbor utasnak, ’s több­­­ször történt, hogy a’ hivatalosan utazó megyei­ tisztviselők is, a’ suvadó kövekkel csepegenek le, a’ habok szélibe,’s vészes úszással menték éltüket! ’S valójában midőn e’ környéket látja az utazó, melly ennyire járhatóvá is csak 1810dik esztendő­ben a’ két fenséges királyi főherczegek Maximi­lián és Ferdinand feljártával az offenbányai királyi bá­nyászat költségén a’ derék Trensztsánszky Dániel gondossága által hozatott; bámulni kell minden figyel­mezőnek, hogy nézhették közigazgatás, ’s tisztek a’ szegénység ezen élelem szállító, valójá­ban nagy közlekedés vészes ösvényét illy állapot­ban ezerre rugó sok századok óta, itt csak sóhajt a’ figyelmes édes hazánk környeletei felett! Csak­ugyan támadó embere, a’mint értesítettem ezelőtt , évekkel nemes Torda vármegye akkori lelkes főispánya, ki indítványba hoz­á Offen bánya ’s Veres­pataknak az országgal való egybe kötését’s három törvényhatóságba ébreszté fel a’ figyelmet, de a’ zajos hat esztendő, mindeddig értekeződések ’&

Next