Erdélyi Hírlap, 1839 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1839-11-21 / 47. szám
192 gealágn móddal ki sem pótolhatták annál, mint hogy azt vették javaslatba, hogy a’ készakarva történő kártételek tolvajságoknak, a’ kártevők pedig egyenes tolvajoknak tekintessenek. — Ezen kifejezések mindenki előtt határozattak lévén, miután a’ szerkezetben az is nyilván kimondva van, hogy az egyenes tolvajoknak tekintendő kártevők az ország’ törvényeiben kiszabott ’s vétségeik’ mivoltához mérséklendő büntetés alái vettessenek, ezt is bővebben és határozottabban kifejtegetni nem szükség; mert a’tolvajsági vétek’ ennek büntetése’ fokozatát meghatározni a’ büntetőtörvénykönyvre ’s az e’ szerint ítélendő biróra tartozik, itt pedig annyit kimondani elég, hogy a’ kérdéses tolvajságok az ország’ eddigi vagy ezentúl alkotandó törvényeiben kijelölt szabály alatt vagynak és lesznek. — Végre minthogy ezen rendelkezések a’ földesuraknak egyedül saját jobbágyait érdeklik, azonban a’ földesurak eléggé biztosítva vannak az erdőkben mások által okozható kártételekrők, a’ rendelkezés pedig nem e helyre tartozik, arra a’ KK . és RR. kiterjeszkedni szükségesnek nem tartják. Az erdők’ pusztításának elhárításáról fenálló törvények’ eltörlését a’ KK. és KK. javaslatba nem vettek, és igy azok mint el nem törlőttek természetesen továbbá erejökben és épségükben maradnak, annak e' helyeni kimondását, a’ KK. és NB. mind feleslegesnek mind szükségtelennek tartják.“ A’ lá-dik pontra: „Miután a’ magyar kir. Helytartó-Tanács, melly alkotása szerint a’ törvények’ ’s ezeken alapuló rendszabályok’ foganatosítására van felállítva, — az országnak már nem csak főkormányszéke, hanem az 1832/6 évi Iliik t. ez. 4. §-nak rendeletéből az úrbéri felebbvitt perekre nézve legfőbb itélőszéke is; azonfelül továbbá, hogy minden itélőszékeknek legbiztosabb ótalmazó paizsa a’ nyilványosság, — méltán szükség rendelkezni a’törvényhozásnak arról is, hogy a’ földesuraságok és vi>hágyközségek felebbvitt ’sreájok nézve olly nagy fontosságú tirbéri pereiknek felsőbb elitélés alá mikori következéséről , vagy már meg is történt elítélésükről hiteles tudomást nyerhetve, dolgaikra felügyelhessenek.“ a’ t. KK- és RK. e’ pontot megtartani kívánják. — Továbbá a’ tegnap d. e. 10 órakor tartatott országos ülésekben mindkét Táblánál a’ tudakozó felirás és az evvel O cs. ’s ap. kir. Felsége’ elébe terjesztendő többi felírások’ deák fordításai tárgyaltattak. — Végre a’ szinte tegnap d. u. 4‘/„ órakor tartatott elegyesülésben következő felirások olvastattak magyar és deák nyelven: 1) a’ tudakoló feliras; 2) az 1832/6dik észt 21. törvényezikkely’ rendeletének nem egészen lett teljesítése’; — 3) a’ főrendi Tábla’ némelly tagjainak ezen országgyűlésre meg nem lett hivatása’; — 4) Közép-Szolnok vármegye birtokos nemeseinek folyamodása’; — 5) az 1836dik észt. május’ lső napján fölterjesztett előleges sérelmek’ és kivánatok’ tárgyában. Mindezek aztán a’ nádori ’s primási aláírásokkal különkülön elláttatván, szokott módon bepecsételtelek, ő Felségéhez fölküldetendők. (Ezen felírásokat közlendjük a’jővő mulattatóban ) Offenbányáról pot.itikán. Mióta Erdélyben a’ bányászság Abrudbánya környékén, Verespatakon létesült — már Róma birtoka alatt — emberi emlegetés szerint azon hegyekről az Aranyas nyílására Lupsa környére, ’s onnat le az Aranyas partja szirtes ormain le az országba , városok felé Kolozsvárnak, Tordának, Enyednek , egy gyalog ’s későbbre egy lovas ösvény is nyűlik le sok helyeken olly veszedelmes hogy több utazók ’s azoknak még több terh hordozó lovaik zuzatának idő szerint a’ szirtok 's folyó mélységébe, egy félre lépés, ’s sikamlós által, jelesen Brezest és Szolcsvár között, két nevezetes szirtok köztt, az úgy nevezett Skericza és Oltárkőnél, mellyekre mindég borzadással emlékezik vissza az utazó, ki valaha azokon kénytelen volt keresztül menni — vala főként egy az alatta zúgó folyamra béhajló szírt — házaknál nagyobb, mellynek aljában csak három talpnyi part vala az Aranyosig, színben a’ közönséges vízzel, áradásokban sokszor elöntve annyirá hogy a’ keskeny parton úszva gázola az utas ló, bizonytalan lépéssel a’ víz árjába zuhanó; ’s mivel a’ függő szírt alatt az utas csak hajolva suhant keresztül, áradás idején a’ rémítő függő sziklát ösvény nélkül kelle élet halal rebegése között megmászni a’ jámbor utasnak, ’s többször történt, hogy a’ hivatalosan utazó megyei tisztviselők is, a’ suvadó kövekkel csepegenek le, a’ habok szélibe,’s vészes úszással menték éltüket! ’S valójában midőn e’ környéket látja az utazó, melly ennyire járhatóvá is csak 1810dik esztendőben a’ két fenséges királyi főherczegek Maximilián és Ferdinand feljártával az offenbányai királyi bányászat költségén a’ derék Trensztsánszky Dániel gondossága által hozatott; bámulni kell minden figyelmezőnek, hogy nézhették közigazgatás, ’s tisztek a’ szegénység ezen élelem szállító, valójában nagy közlekedés vészes ösvényét illy állapotban ezerre rugó sok századok óta, itt csak sóhajt a’ figyelmes édes hazánk környeletei felett! Csakugyan támadó embere, a’mint értesítettem ezelőtt , évekkel nemes Torda vármegye akkori lelkes főispánya, ki indítványba hozá Offen bánya ’s Verespataknak az országgal való egybe kötését’s három törvényhatóságba ébreszté fel a’ figyelmet, de a’ zajos hat esztendő, mindeddig értekeződések ’&