Erdélyi Iskola, 1935. szeptember – 1936. december (3. évfolyam, 1-8. szám)
1936-03-01 / 5-6. szám
340 Rákosi Viktor Humoros tárcáinak köszönhette országos népszerűségét Rákosi Viktor. Furcsa ötleteit sajátságos humorral szőtte történetei köré. A legügyesebb torzkép-rajzolók egyike volt. Mókáiban olykor modoros, tréfáiban kifogyhatatlan. Nevetségessé tette az emberi gyengeségeket, derűs adomázással vezette olvasói elé a groteszk alakokat. Komoly elbeszélő munkái a lelkes hazafias író alkotásai. A Korhadt fakeresztekben (1899) drámai erőtől duzzadó elbeszéléseket adott közre az 1848-as szabadságharc idejéből. Nem a nemzet nagynevű hőseivel foglalkozott, hanem azokkal a névtelenekkel, akiknek csak egyszerű fakereszt jutott hála-emlékül. Hasonlít ez a szép elbeszélés-sorozat Jókai Mór Csataképeihez. Csupa nemes egyéniség, önfeláldozó hazafiság, mámoros csatazaj , költött történetek az igaz történet benyomásával. Élete végén jelent meg Magyar Iliásza (1922). Ennek a regénynek az a jelentősége, hogy először adja irodalmi feldolgozásban a magyarságnak a világháború utáni sorsát. Rákosi Viktor (1860—1923) a Budapesti Hírlap belső munkatársa és a Kakas Márton élclap szerkesztője volt. Humoros karcolatai Sipilusz álnéven jelentek meg. Hosszú éveket töltött betegágyban, de azért haláláig ritka termékenységgel dolgozott. Elbeszélő munkáin kívül színműveket is írt: Beöthy László társaságában az Aranylakodalmat, Malonyay Dezsővel az Elnémult harangokat. Ifjúsági munkáit a felnőttek is élvezettel olvashatják. (Hős fiúk, Egy tutaj története, A császárok sírjai, A bécsi diákok.) Neves elbeszélők és színműírók Mesemondásának drámaiságával ragadja meg figyelmünket Petelei István erdélyi lapszerkesztő (1852—1910). Hősei, ezek a boldogtalan életű kisvárosi emberek, megtört szívvel roskadnak össze az élet csapásai alatt. Petelei István erdélyi emberei egészen mások, mint azok, akiket megismertünk a többi erdélyi író munkáiból. Olyan sajátságos egyéni látással hívja életre hőseit, mintha balladaszerű álomképet akarna elénk varázsolni. Ebben a sötét, sejtelmes, búskomor világban szomorú végzetet hordoz magában mindenki. (Az élet, Elbeszélések, A fülemile.) — A külföldi nemzetközi életet, a magyar arisztokraták zárt társaságát és az alföldi magyar parasztok világát komoly elmélyedéssel mutatta be Justh Zsigmond békésmegyei földbirtokos (1863-1894). A külföldet a művelt utazó madártávlatából nézte, a magyar főurak közül főleg a testileg-lelkileg elernyedt mágnások érdekelték, a parasztok közül legszívesebben a nazarénusokkal foglalkozott. Fínomlelkű író, gondos lélekelemző. A társadalmi problémák iránt erős az érzéke. (A puszta könyve, A pénz legen-