Erdélyi Iskola, 1943. január (9. évfolyam, 1. szám)
1943-01-01 / 1. szám
Horn József: Munkánk értelme és értéke. 25 szerű követelményeire állandóan figyelemmel vagyunk, de különösen fontos ma, amikor a magyarság sorsdöntő küzdelemben vesz részt, s a nemzeti élet minden terén ereje legjavát kell kifejtenie. Csak a célok és feladatok tisztánlátása menthet meg minket az erőpazarlástól, s tehet képessé bennünket arra a fokozott erőkifejtésre, amit a nemzet érdeke ma mindnyájunktól megkövetel. Mi tehát a mi feladatunk? S mi a mi munkánk értelme és értéke? Az ember földi rendeltetése, hogy a benne szunnyadó erőket kifejtse. Ha a megélhetésért nem kellene küzdenünk, ki-ki fejleszthetné képességeit a maga vágyai szerint, az iskolának pedig csak az a feladata lenne, hogy tanítványait a jó, igaz és szép szeretetére nevelje és lelküket a kultúra maradandó értékeivel gazdagítsa. Ámde, reánk nehezül az élet gondja, s vele a mindennapi munka kényszere. Egyéni és közületi szükségleteink messzemenően korlátozzák szabadságunkat, irányt szabnak erőink felhasználásának és képességeink kifejtésének. A megélhetés sok és sokféle eszközének előteremtése megkívánja, hogy a termelő munka szerteágazó feladatait egymás között felosszuk és képességeinket meghatározott irányban fejlesszük. A nemzet jóléte attól függ, hogy erőink beirányítása és megoszlása megfelel-e egyéni és közületi szükségleteinknek, s hogy a nemzet tagjai mekkora odaadással és hozzáértéssel végzik a maguk feladatát. Ebből következik, hogy a kultúrpolitikának, amikor céljait kitűzi, nemcsak az örök értékek szféráját és a maradandó kultúrjavakat kell szem előtt tartania, hanem az egyéni és nemzeti lét reális és időszerű követelményeivel is számot kell vetnie. Az a nemzet, amely nem fordít kellő gondot az élet reális alapjaira, kultúrájának maradandó értékeit is veszélyezteti. Minden politika az irányok helyes kitűzésének és az arányok helyes megállapításának tudománya és művészete. A kultúrpolitikának, mint a kibontakozó testi és szellemi erők beirányozójának, az a fő feladata, hogy magasabb rendeltetésünknek idő feletti és véges emberi létünknek múló követelményeit egymással összhangba hozza. Súlyos hiba lenne, ha az élet közvetlen és múló szükségleteiből fakadó hasznossági szempont elnyomná a lélek magasabb igényeit, az ember örök értékek felé irányuló vágyódását; de éppúgy hiba lenne az is, ha a kultúrpolitika tekintetét egyedül e magasabb értékek felé irányítaná és szem elől tévesztené a mindennapi élet kikerülhetetlen követelményeit. A helyes kultúrpolitikának nemcsak arra kell tehát törekednie, hogy a nemzet tagjainak lelkét és egyetemes emberi és nemzeti kultúra maradandó értékű kincseivel gazdagítsa, hanem hogy a nemzet ifjúságát a reá váró életküzdelemre és életfeladatokra is minél tökéletesebben előkészítse. A mi iskolánkat a gyakorlati élet követelményei hívták életre; mégpedig: a népesség szaporodásával párhuzamosan növekvő munkamegosztás, a munkamegosztással szükségképpen együttjáró élénk forgalom; a nagyüzemek kialakulása és a közlekedés nagyarányú fejlődése; az árukereskedelem egyre növekvő terjedelme és bonyolultsága; a pénz és hitelintézetek keletkezése; egyszóval: a modern közgazdaság kialakulása. Az a gazdasági fejlődés, amely Nyu-