Erdélyi Lapok, 1934. október-december (3. évfolyam, 205-278. szám)

1934-12-19 / 270. szám

III. évf., 270. sz.-----Szerda, 1984. december 19­­.vm. .­­.iarxjeZSZErdély Lapok Egy vagon játékára érkezett A legolcsóbb beszerzési forrás­ Havranek - Oradea, Bulevardul Regele Ferdinand 12. (Tudósításunk folytatása az első oldalról) Én azt hiszem, hogy egy ilyen bizottságnak nincs semmi értelme s az nem vezetne semmi eredményre. Parlamenti ankétet nem lehet ki­küldeni olyan jelenlegi helyzet megvizsgálá­sára, melynek gyökerei a­ múltba, nyúlnak vissza. Újból­ kellene vizsgálat tárgyává tenni rengeteg kérdést. Nem. A helyes utat Bratianu Vintila mutatta meg 1927-ben, aki nagy érdeklődéssel foglal­kozott a kisebbségi kérdéssel. Bratianu Vintila látta, hogy minden kormánynak olyan kisebb­ségi politikát kell folytatnia, amely alkalmazza a törvény előírásait s minthogy ezt az alkalma­zást egyesek rosszakarata, vagy tudatlansága megkadályozza. Bratianu V. eszméje az volt, hogy a minisztertanács jól felkészült emberek­ből bizottságot állítson össze, amely vizs­gálja meg a kérdést, egyházi, művelő­dési és egészségügyi szempontból, egy­aránt a határozatai kormányhatározatok értékével bírjanak. Természetesen ezek a döntések a kisebbségektől bekért emlék­iratokban megfogalmazott kívánságok alapján történtek volna, amely emlékiratok benyújtását kértük is an­nak idején a, magyar és német kisebbségektől. Mi megkezdtük ezt, a munkát és már be is akartuk nyújtani annak eredményét az 1929-iki országgyűlésnek, de akkor vissza kellett vonul­nunk a kormányzástól és az ügy annyiban maradt. Ez volna tehát az egyetlen út: pontosan megállapítani, milyen úton lehet eljutni azon törvények intézkedéseinek alkalmazására, ame­lyek alkalmazását a kisebbségek követelik. Ter­mészetes, hogy ezeket a megállapításokat a többi pártoknak is tudomására kellene hozni, hogy ha azok hatalomra kerülnek, állampoliti­kát és nem kormány- vagy pártpolitikát foly­tassanak ebben a tekintetben. Ezt kell megcsinálni. Hajlandók vagyunk rajta lenni, hogy megvalósíttassanak a kívánalmak, — mondotta a miniszter. — A Magyar Párt által kért parlamenti ankét azonban csak a felületeken tartaná a kérdést és még jobban összezavarná. De ha a Ma­gyar Párt ezt­ a javaslatot őszintén és lojáli­san tette — és én nem akarom megsérteni őket az ellenkező feltételezésével, — én kijelentem a kormány nevében, hogy tudomásul vesszük a nyilatkozatban kifejezett óhajokat, azokat őszintéknek és becsületeseknek tekintjük, ellen­kező bizonyítékokig és hajlandók vagyunk rajta lenni, hogy megvalósíttassanak a kívánal­mak, mert nem óhajtanak mást, mint amit megvalósítani kívántak mindazok a kormá­nyok, amelyek az ország kormányzásához ju­tottak és amelyek komolyan foglalkoztak a kisebbségi kérdéssel. — Nekünk törekednünk kell, hogy a mi állampolgáraink sérelmei minél kisebb szám­ban legyenek és hogy ne adjunk okot elégedet­lenségre. Kívánjuk, hogy Romániában a ve­lünk együtt élő népkisebbségek otthont találja­nak, olyan törvényesség és gyámolítás uralma alatt, amelynek megkövetelésére joguk van s amit mi sohasem vontunk kétségbe. Jamandi miniszter Románia kisebbségéről Bucureşti Saját tud. Iam­and­i a képviselő­házban rövidebben érintette a kérdést és nem terjeszkedett ki a Magyar Párt javaslatára, nyil­ván a kérdést jobban ismerő Lepedatunak en­gedve át a feladatot, hogy ezt a kormány nevé­ben megtegye. — Uraim, — mondotta — kapcsolódva a telepítés problémájának fejtegetéséhez, nem szabad elfelejtenünk, hogy Romániában kisebbség él. Ezek az ország egyik-másik vidékén tökéletes történelmi folytonosságban jelentkeznek és minden tekintetben ugyanazon a síkon állanak az állampolgári jogok szem­pontjából, mint mi. Ezek a kisebbségek a mi államunkban fontos szerepet töltenek be gazdasági és társadalmi tekintetben s ha az államhűség szempontjából nem hagynak kívánnivalót, akkor nem lehet őket erőszakos politika áldozataivá tenni. — Uraim, én azt hiszem, hogy nagyon könnyelműen beszélnek egyesek a városok ro­man­izálásáról. Szerintem az állam nem­zeti politikájának olyannak kell lennie, hogy egyrészt megegyezést és megértést teremtsen az ország minden állampolgárával,­­ olyan meg­egyezéseket, amelyek pozitív megvalósításokhoz vezessenek, minden irányban; — másrészt pe­dig a román elem kellő figyelemben részesíté­sével fejlesztés és behatolás útján s a mi faj­tánk erkölcsi és szellemi felsőbbrendűségének kihangsúlyozásával, ahhoz a nacionalizáláshoz jussunk el, amelyek sokkal alaposabbak, mint az erőszakkal történő nacionalizálások eredmé­nyei. — Ne felejtsük el, hogy a történelem folya­mán elvesztettük az idegen uralom alatt állott országrészekben a vezető osztályunkat. Erdély még jobban állt e tekintetben. A többi ország­részekben egyáltalában nem maradt értelmiségi osztályunk s óriási erőfeszítésekre volt szükség e hiány pótlására.­­ Ezt kell folytatnunk: művelődési ténye­zővé kell emelnünk paraszttársadalmunkat. Ebből a nagy nemzeti forrásból kell folyton merítenünk, anélkül, hogy megsértenénk a polgárok más kategóriáinak jogait.­­ így meg lehet teremteni azt a nemzeti légkört, amelyben minden tekintetben érzeni fog, hogy mi vagyunk az igazi urai ennek az országnak. El kellene vesztenünk értékeinkbe vetett hitünket, ha ez nem következnék be. Nem hihető, hogy most, ami­kor a sorsunkat szabadsággal irányítva vehetünk részt a közéletben, okunk le­gyen kétségbeesni nemzeti életünk jövője miatt. A miniszterek záróbeszédei után mindkét ház megszavazta a felirati javaslatot, majd pedig összeállították a küldöttséget, amely ma délben a szokott ünnepélyes keretek között át­nyújtja a feliratot az uralkodónak. A kamara a késő esti órákban még néhány törvényjavaslatot szavazott meg, ma délután pedig megkezdődik a karácsonyi szünet, amely­ január 20-ig fog tartani. Parlamenti díszkü­ldöttség adta át a válaszfeliratot a királynak Bucureşti. Saját tud. A képviselőház és a szenátus díszküldöttsége ma délben 12 órakor a szokásos ünnepélyes keretek között adta át a királynak a szenátus és képviselőház válasz­­feliratát. A küldöttséget lovas testőrcsapat kí­sérte a parlament lépcsőitől a Calea Victoriein keresztül a királyi palotáig. Előbb a képviselő­­ház adta át válaszfeliratát. A beszédek és a király vátasza háromnegyed órát tartottak. Egy óra után a szenátus küldöttségét fogadta az uralkodó. Schuschnigg osztrák szövetségi kancellár Budapesten. Az osztrák szövetségi kancellár a napokban Budapesten járt, ahol egyéb fontos dolgok között főképpen a hármas­ egyezmény (Olaszország, Ausztria, Magyarország)­ más országokra való kiterjesztéséről tárgyaltak. Képünkön balról jobbra Schuschnigg, Gömbös Gyula, Schuschnigg felesége, Gömbös felesége és Berger-Wa­denegg báró, osztrák külügyminiszter játszanak. Ez utóbbi a szövetségi kancellár kíséretében érkezett Budapestre. A török-görög feszültségben a két külügyminiszter nem tudott megegyezésre jutni Belgrádból jelentik. Jeszics külügyminisz­ter a hétfői minisztertanácson részletesen is­mertette az általános politikai helyzetet. Politikai körökben azt hiszik, hogy sike­rült egyelőre elhárítani a veszedelmet, amely a kormányt fenyegette. Úgy látszik, a kormány­­válság elodázódott és a közeljövőiben csak az Uzunovics-kormány kisebb átszervezésére lehet számítani. Belgrádból jelentik: A kormány átalakítá­sára irányuló tárgyalások úgy előre haladtak, hogy politikai körökben már 48 órá­n belül számolnak a végső kifejtéssel. Előtérben most is Jestics személye áll. " 90­0•» «»»«. Kapható az «Erdélyi Lapok“­könyeosztályánál. Kuncz Aladár: FEKETE KOLOSTOR Feljegyzé­sek Sí francia internáltsigból. Propaganda kiadás.

Next