Erdélyi Lapok, 1935. április-június (4. évfolyam, 75-128. szám)
1935-04-02 / 75. szám
mmmmmm •• Tasa poștală plătUâ^fjT numerați conforn anrobării Dir. Gen. PTT No. .157.012/1934. Főszerkesztő: dr Paál Árpád KERESZTÉNY MAGYAR POLITIKAI NAPILAP IV. évfolyam, 75 (943) szám. * Kedd, 1935 április 2 Főmunkatárs : dr Gyárfás Elemér Gyárfás Elemér szenátor beszámoló beszédet mondott Az erdélyi népek közötti egyensúly és harmónia megtalálásában látja a magyar népkisebbség helyzete megoldását A számarányt a mozgalommal szemben a kisebbségi népek nemzeti kataszterének szükségszerű kifejlődéséről szólott Bihar megye és Oradea város magyarpárti tagozata vasárnap délelőtt rendkívüli közgyűlést tartott a Katolikus Kör nagytermében. A megye minden részéből s a város minden társadalmi rétegéből nagy számmal jelentek meg a beszámoló meghallgatására. A nagy kiterjedésű termet zsúfolásig megtöltötte a közönség, mely lelkes és hosszas tapssal fogadta az előadó emelvényre lépő Gyárfás Elemér szenátort. Az elnöki asztalnál dr Markovits Manó és dr Soós István tagozati elnökök és Árvay Árpád főtitkár foglaltak még helyet. Dr Markovits Manó pár szavas bevezetéssel jelezte, hogy a tagozatnak külön képviselője nincs a parlamentben, s így vállalta Gyárfás Elemér ducmegyei szenátor a bihar megyei magyarság ügyeinek is a parlamentben és a kormánynál való képviseletét. Ebben a minőségében jött most közénk, hogy beszámolót mondjon a helyzetről. Az elnök meleg szavakkal üdvözölte Gyárfást, s felkérte őt beszéde megtartására. Egyúttal jelezte, hogy a beszámoló elmondására az ostromállapot rendelkező hatóságai is megadták az engedélyt, de azzal a kikötéssel, hogy a beszámoló beszéden kívül több felszólalás nem történik. Gyárfás Elemért ismét hosszas és meleg taps fogadta, mikor megkezdette beszámolóját. Bevezetésül jelezte, hogy a magyarpárti parlamenti csoport tagjai az egész erdélyi magyarságot képviselik, így tehát ha formális megbízatást a választások során Bihar megye és Oradea nem is adott, mégis úgy e terület magyarságának, mint minden erdélyi magyarnak jogában áll számonkénti, vájjon a magyarpárti parlamenti csoport mit cselekedett az ő érdekében. Miről lehet ma beszámolni? — Beszámolni sikerekről szoktak — folytatta Gyárfás, — elért eredményekről, kiküzdött fejlődésről, előrehaladásról. A mi nemzedékünknek nem adatott meg, hogy ilyenekről számolhasson be s blaszfémia volna véres körmünkkel kikapart részletsikereinkkel dicsekednünk, mikor közéletünk jégverte mezőhöz hasonló, vert hadak és összetört remények szegélyezik utunkat s mi, a vezetők, Isten haragjának e nehéz napjaiban legfeljebb annyit tehettünk, hogy a pusztító áradatot ideig-óráig itt-ott feltartóztattuk, néhány féltett értékünket védettebb szigetre vonszoltuk át. Volt részletsiker abban, hogy a hitvallásosmerők száraz kenyere megtartásáért türelmesebb rendelkezést lehetett kivívni, s hogy egynéhány paragrafust enyhíteni lehetett azokon a törvényeken, melyek egyébként nagy gondot okozhatnak. Ki lehetett védeni egyes hatósági intézkedést is, mely testvéreinkre nyomasztóan sújtott volna. Ezekre a részletsikerekre azonban nem lehet hivatkozni, mikor a nyelvvizsga annyi ezer embert állított a kenyértelenség gondjába, s egyéb intézkedések és törvényátadások is szaporítják ezt a gondot. — Éppen úgy nem merítheti ki a beszámoló feladatát panaszaink és sérelmeink felsorakoztatása, — mondotta Gyárfás. — Szükség van erre is néha, mert számba kell olykor vennünk, hogy milyen mélyre süllyedtünk, menynyit veszítettünk, mi mindenről kellett lemondanunk, mi mindent kell türelemmel viselnünk s mik azok, amik ellen türelem fogytán fel kell jajdulnunk. Jól ismert sérelmeink felsorakoztatása ma a vérző sebek feltépése, fájdalmaink újabb átszenvedése volna. Miért vagyunk felelősek? A szónok ezután utalt arra, hogy akik tevésükkel vagy mulasztásokkal a sérelmeket okozták, azokat a mi népünk felelősségre nem vonhatja. A választási rendszer hiányai, s a városok, községek, megyék közigazgatási önkormányzatának mellőzése miatt nincs mód arra hogy a nép kellő befolyást gyakoroljon ügyei intézésére. A magyarpárti parlamenti csoport tizenegy főnyi kis csapata az ország közéleti szerkezetét meg nem változtathatja, s így e szerkezetből folyó következményekért nem is vonható felelősségre. — Mi, — mondotta Gyárfás, — csak három dologért vagyunk felelőssé tehetők: a) helyesen ítéltük-e meg népünk helyzetét s az államhatalomhoz és más népekhez való viszonyát? b) nem súlyosbítottuk-e helytelen magatartásunkkal népünk nehéz sorsát? c) megtettünk-e minden lehetőt népünk helyzetének könnyítése és a jobb jövő biztosítása érdekében? Mindhárom kérdésre emelt fővel adhatjuk meg a választ. Helyzetlátás a történelmi adottságokból Ezután Gyárfás Elemér a kisebbségi magyarság erdélyi helyzetére történelmi, gazdasági és társadalmi szempontból mutatott reá. Történelmi adottság, hogy e földterületen három nép lakik, olyan számban és elhelyezkedésben, hogy egyikük a másik kettőt a közhatalom segélyével sem tudta a múltban térdre kényszeríteni s hiszszük, hogy nem semmisítheti meg a jövőben sem. Ellenben minden olyan kísérlete egyik erdélyi népnek, hogy a hatalomba legózva, a másik kettő ellen fordulok, a múltban is viszszavonást, szenvedést, erkölcsi és gazdasági leromlást hozott egész Erdélynek. Tudnunk kell tehát, hogy sorsunk jobbrafordulását csak attól várhatjuk, ha helyreáll Erdély népei között az egyensúly és a harmónia. (Nagy taps.) — Külső fordulat legfeljebb ellenkező irányba lendítheti a mérleg nyelvét, de nem teremthet nyugalma helyzetet. Nyugalom és harmónia csak akkor lesz, ha mindegyik nép belső erői szabadon érvényesülnek és céltudatosan egyesülnek a közös célokra. — A népkisebbségi magyarság nem igényel Erdély ege alatt nagyobb helyet, mint amennyit saját erőinkkel meg tudunk tartani és termővé tudunk tenni. Ezt a helyet azonban a termelő munka jogán kikövetelhetjük magunknak s azt senki el nem vitathatja tőlünk. (Nagy taps). — így látva helyzetünket, felvilágosító és vezető munkánk kezdettől fogva kettős irányú volt. Nem bizakodtunk külső segítségekben s nem áltattuk népünket hiú reményekkel, hanem számba vettük saját erőinket s egyedül azokra támaszkodtunk. Ugyanakkor önbizalmat igyekeztünk népünk lelkébe önteni, hogy tudtára ébredjen saját erejének, érezze meg, hogy saját lábán is meg tud áldani s ne ejtse ki kezéből csüggedten önfenntartása eszközeit és a munkaszerszámot. Együttműködés más kisebbségekkel és egyéb taktikai magatartás Ezután Gyárfás arra utalt, hogy ismételten felhangzik a kívánalom a más népkisebbséggel való szorosabb együttműködés érdekében. — Megnyugatathatok mindenkit. — mondotta, — hogy nem rajtunk múlt, ha ez az együttműködés nem bensőbb s mi — talán egyetlen esettől eltekintve — nem mulasztottuk el az alkalmat, hogy viszonyunkat szorosabbra fűzzük sorstársainkkal. De eddig az volt a helyzet, hogy éppen népkisebbségi oldalról minket nem kívánatos barátoknak tekintettek. Ma talán fordult a kerék s így ma már nekünk is meg kell néznünk, hogy milyen barátságok kivánatosak számunkra. Gyárfás aztán utalt arra a másik kivánalomra, mely a magyarpárti parlamenti csoporttól támadó föllépést, élesebb hangot követel. Ez a jelszó tetszetős és követése olcsó népszerűséget is hozna. — Az ellenhatás azonban nem maradna el, — mondotta Gyárfás. — A mi szájhősködésünk következményeit népünk és intézményeink sínylenék meg. Éppen azért a parlamenti csoport a hangos szereplés helyett a meggyőzés módszerét igyekezett használni, hogy megértést vagy legalább jóindulatú figyelmet tudjon kelteni. Ellenkező magatartással csak a népkisebbségek elleni hangulat tüzére öntöttek volna olajat. — Ezért voltunk kénytelenek, — mondotta Gyárfás — például a hitvallásos iskolák tanerőinek nyelvvizsgái ügyében a parlamentben Anghelescu két idevágó törvényének tárgyalásánál kisebbségi jogaink megsértése miatt, erélyes tiltakozásra szorítkozni s a küzdelem oroszlánrészét más tereken vívni meg, a miniszterelnök s főként a széles létkörű külügyminiszter alapos informálásával, a független bírósághoz beadott keresetekkel s a nemzetközi szerződésben biztosított panaszjog igénybevételével. Az elért eredmény igazolta magatartásunkat . Türelmet és több bizalmat kérünk tehá.