Erdélyi Napló, 1991. november-december (1. évfolyam, 10-18. szám)

1991-11-07 / 10. szám

'«■■■■■1гаавав!{&Евяяакв1>акгавкЁ^ ZUDOR JANOS ,, Senki ne mozduljon a helyéről!” [7. oldal] Elfelejtettek svéd könyveket rendelni [11. oldal] MINDEM H CSÜTÖRTÖKÖN ERDÉLYI NAPLŐr A 10. oldalon: Л magyarellenesség a későbbiekben is kulcs­­fontosságú szerepet kap majd a választási straté­giákban, pontosan olyan mértékben fog felerősöd­ni, amilyen mértékben az önállósult Szekuritá­­te-Gollem érdekei ezt megkívánják. A­Z ÖNÁLLÓSULT SZEKURITATEGÓIEM Politikai hetilap Nagyvárad, 1991. november 7. Új sorozat, I. évfolyam, 10. szám 16 oldal, ára: 12 lej, 16 forint V­AR [5. oldal] November 7. TM A VALÓSÁGTÓL VALÓ FÁJDALMAS ELRUGASZKODÁS SZOMORÚ ÉVFORDULÓJA... A HONTALANSÁG NYUGTALANSÁGA KIŰZETÉS A PARADICSOMBÓL? FÉLEK, DE NEM EGYEDÜL [6. oldal] H­ALA Hol vannak már a szép­­­áge­res idők? Amikor a tábor leg­vidámabb barakkjából át-áthallszott a szomszédos cifra nyomorúságba a félvidám (kis vidám) kurjongatás. Kis Ma­gyarország, kisebbecske gondok, nagy Románia, nagyob­bacska gondok. A tudományos szocializmus már csak ilyen vér, didalektikuss... Aztán jött 1989, és kitört az igazi, demokratikus, forradalmi, rendszerváltásos román—magyar dunamenti, keleteurópai, kárpátmedencei barátság! Az im­már szabadabb Magyar Köztársaság nem csinált nagy ü­­gyet a dologból (akkor még nem­, majd később, a válasz­tási kampányban már messzehangzott a melldöngetés), hi­szen miért épp Budapestet ne tévesztette volna meg a bu­karesti tévés „revolúció“? Különben is nem ez volt a lé­nyeg: segíteni kellett-illett, a szomszédság, az évtizedekig mellőzött-elhallgatott határon túli nemzettest, az antikom­­munista nekibuzdulás, a proletár internacionalizmus, meg ki tudja még milyen megfontolások okán. És a javakban maga sem igen dúskáló Magyarország elsőként ugrott. He­­teken-hónapokon át jött-áradt az adomány, a segítség, a támogatás, magyartól románnak, magyartól magyarnak, embertől embernek. Otthontól otthonig, lélektől lélekig, „fától fáig“. Hej, ha nem lennének a „politikusok“! Két év sem telt el azóta, s a jószándék, az önzetlenség, az empá­tia, a sajnálat, egyáltalán: a gesztus mára már visszafelé elsülő fegyverré változott. A türelmes, jólelkű­, gyöngéd, vendégszerető stb. román nép választott tribünjei úton-út­­félen útszéli hangnemben gyalázzák-mocskol­ják-sértegetik a magyar nemzetet — egészében és ide-oda szakadt részei­ben —, felrúgva nemcsak a diplomácia, hanem az európai együttélés legelemibb szabályait is. Ez a hála, a köszönet! Ráadásul a magyar állam igyekszik jó képet vágni a do­loghoz: nem az a legény, aki adja, hanem aki állja, nem­­debál? DÉNES LÁSZLÓ

Next