Erdélyi Napló, 2002. november-december (12. évfolyam, 44-49. szám)

2002-11-05 / 44. szám

2 Képesek vagyunk Zsúrok, show-műsorok, gólyabálok, divatbemutatók, egyéb közös esti alkalmak ideje köszöntött be a nappalok rövidülésével, a téli időszámítással Csángó-pályázat A Moldvai Magyarság szerkesztősége, a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége és a Lakatos Demeter Csángómagyar Kulturális Egyesület pályázatot hirdet a moldvai csángók fél évszázados történelmének, sorsának feltárására, megismerésére. A téma iránt érdeklődők tudják, hogy számos román és magyar nyelvű tudományos könyv foglalkozik a moldvai csángómagyarok történelmével, hagyományos kultúrájával, népdalaikkal, viseletükkel, nyelvükkel, múltbéli sorsukkal. De szinte semmi írásos emléke nincsen közelmúltbeli életüknek, annak, ami az elmúlt mintegy ötven esztendő alatt történt velük - amit ez idő alatt átéltek, amit gondoltak, amit éreztek, amit álmodtak. Mert nemcsak az a történelem, ami évszázadokkal ezelőtt történt, hanem az is, ami tegnap vagy tegnapelőtt, sőt ami ma esett meg velünk, holnap már az is történelem lesz. És nemcsak az országoknak és a népeknek van történelmük, hanem a falvaknak, a családoknak, sőt egy-egy embernek is. Minden család, minden ember életében benne van a nagy történelemnek egy-egy morzsácskája. Az idősebb csángó emberek nem szívesen írnak, ezért elsősorban azokat a fiatalokat biztatják a pályázaton való részvételre, akik vállalkoznak, hogy szüleik, nagyszüleik életét, közelmúltbeli történetét, annak valamely eseményét vagy saját sorsuk egyegy mozzanatát leírják. Különösen azok részvételére számítanak, akik 1990 után magyar iskolában tanultak. A pályázaton bárki részt vehet, a munka készülhet magyar vagy román nyelven. Lehet pályázni egyéni életúttal, a saját vagy valamely hozzátartozó, egy-egy közösség (rokonság, utca, falu stb.) életében bekövetkezett esemény (városba költözés, házasság, külföldi vendégmunka, iskolába kerülés, az 1950-es években működő Magyar Népi Szövetségben való tevékenység, kollektivizálás, kollektív felbomlása, föld-visszakapás, vállalkozásba fogás, építkezés, tisztségbe választás stb.) és általában a csángó sors pozitív vagy negatív megélésének leírásával. Műfaját tekintve a pályamunka lehet: szociográfiai (a jelenségek, események alapos, minden részletre kiterjedő, esetleg magnetofon-felvételekre alapozott leírása) és szépirodalmi (regényes vagy novellisztikus feldolgozás). A pályázathoz mellékelni kell a pályázó nevét, pontos lakcímét, életkorát és foglalkozását. Beküldési határidő 2003. október 31., cím: a Moldvai Magyarság szerkesztősége, 4100 Csíkszereda, Szabadság tér 5/22. Pf. 149. Díjak: 1. díj - 5 millió lej, két 2. díj - egyenként 3-3 millió lej, három 3. díj - egyenként 1,5 millió lej. Postabontás Tőtős Sándor írta Szilágysomlyóról: „Nagy fájdalommal vettem tudomásul a szomorú hírt, miszerint elhunyt Sinkó Zoltán! Szerintem egy nagy magyar humoristát vesztettünk el. Ezúton szeretnék üzenni Szász István Tas úrnak. Tisztelt uram! Sajnos Sinkó Zoltán megkínzásáról és megalázásáról semmit nem tudunk... de egy biztos: NINCS elfelejtve (a »méltatlanul« jelzőtől megborzongok). Ebben a feszült világban az egyetlen dolog a humor, ahova menekülhetünk. Az ágyam fölötti polcon kezem ügyébe eső helyen van a Ha a kaktusz kivirágzik! Szinte minden este újraolvasok belőle, hogy helyrezökkenjen a lelki egyensúlyom és még mosolyogni is képes legyek a napi »ütlegek« után. Ha Szász úr megírná Sinkó Zoltán életének utolsó fejezetét, teljesebb lenne a kép. Nekem megadatott, hogy a 70-es évek végén személyesen is találkoztam az íróval. Azóta nem tudom feledni! Drága Sinkó Zoltán, nyugodj békében, és ne feledd, számunkra örökké élsz!” Elektronikus úton jött az alábbi levél: „Tisztelt Szerkesztőség! Részben érintettként, részben olvasóként kdvánok reagálni két cikkükre. Egyik a Sebestyén Péter jegyezte Kettős erkölcsű Erdély turistáknak?, a másik Czell István Bárót?! Mi az? Hol van? című írása. Részben érintettként írtam, mivel én is szerzője vagyok egy, a keleti tartomány építészeti emlékeit bemutató képeskönyvnek, amely közel kétszáz - még ha romjaiban is, de még létező erdélyi és partiumi vár,várkastély, templom és erődtemplom színes fotóit és történetét tartalmazza. (A könyv, melynek Tempfli József nagyváradi római katolikus megyés püspök írta az ajánló előszavát - pénz híján - két éve vár kiadásra.) A JEL-KÉP Rt. Sebestyén úr által recenzált könyvében valóban sok a pontatlanság, de ezzel nem áll egyedül. Hasonló tévedéseket tapasztalni más útleírásokban is, ami valószínűleg abból ered, hogy a szerzők - nem tudni, mi okból - nem minden helyszínen fordulnak meg személyesen, hanem sok esetben beérik a másodkézből kapott információkkal. Ez ugyan nem dicséretes, de nem is tekinthető akkora hibának, mint amilyenként Sebestyén Péter feltünteti »kedvcsinálójában«. Az útikönyveknek általában az a céljuk, hogy felhívják a figyelmet a szép és érdekes tájakra, különleges településekre, építészeti emlékekre. Az utazók többsége aztán a helyszínen már úgyis feltalálja magát. (Nota bene: a Parajdról a Bucsin-tetőn át Gyergyószentmiklósra vezető út valóban csodálatos, ám annyira rossz, hogy arra - bocsánat a kifejezésért - épeszű ember rá nem megy. Legfeljebb egyszer. Véletlenül. Utána, ha csak teheti, elkerüli. Ez viszont nem csúsztatás.) Egyébként a recenzens szándéka érthető és jogos, mindazonáltal a valódi igazságot ő maga idézi: könnyű a készben hibát kapni. Czell István írásához csak annyit: igaza van Barátot illetően. Ez a település jóval több odafigyelést érdemel. Tisztelettel és nagyrabecsüléssel, régi hűséges internetes olvasójuk, Szász András (exváradi).” Kun Andrástól (Kolozsvár) két levélbe jött, egyikben a Magyarországon beindult baloldali visszarendeződést és „újabb elnemzetlenítési kísérletet” kárhoztatja, a másikban Tőkés László és az „igazi, eredeti” RMDSZ mellett áll ki, elítélve a Markó-helyettes Borbély László október 27-ei Duna tévés szereplését és szavait. „Tehát mi, akik nem vagyunk a mostani vezetőség mellett, belső választásokat akarunk és a püspök mellett állunk, mi tudathasadásosok vagyunk?” - kérdezi olvasónk, aki 1990 óta „szervezője, de nem haszonélvezője az RMDSZ-nek”. Sajnos a gyeplőket még mindig mindenütt a régi elvtársak tartják a markukban - zárja keserűen levelét. A szerk. alkalmi törődés Erdélyi Napló Gyász(ünnep)napi Vannak sírjaink és vannak nemzeti hőseink, ereklyéink, elfeledett értékekért széttaposott elődeink. Vannak vezéreink, szép szavakat egymásra halmozó ceremóniamestereink. Nincsenek ellenben mecénásaink, temetőink, emberi érzéseink. Kihalt belőlünk a pátosz, menetelni sem tudunk már. Amikor megszólal a harcmezőre hívó harsona, csak gyömöszölődünk, eltapossuk az előttünk állót, felbuktatjuk a mögöttünk kullogót, így vonulunk mi lobogóinkkal vállalókon koszorúzni. Koszorúzni megboldogultaknak és megboldogulatlanoknak hantjait, pártállásunktól függetlenül, füttyszóra. Ilyenkor még a harangjaink is felsírnak, az a néhány, ami még megmaradt; bizonyára hallani- idegenek vagyunk, szótagolásban nem jeleskedünk, rossz a ritmus- és időérzékünk, pocsékul adagoljuk a hangsúlyokat. Azaz félreérthetők vagyunk. Bölcseknek álcázott papok és lelkészek mutatóujjukat intőleg az ég felé emelik, mi pedig leborulunk, könnyeinket eregetjük, eksztázisba ringatjuk az emlékműveket körülzáró korlátok mellé felsorakoztatott tömeget. Lendül kezünkben a láthatatlan karmesteri pálca: Himnuszra föl! Föl, föl vitézek, énekeljetek a dicsőségünkre! Október 6., Október 23., November 2., November 4... Temesvár. Verőfényes őszi nap lévén, kisétálok a belvárosi temetőbe. Gázolok a gazban, szlalomozok az ösvényszerűségre szabályos Időközönként odapöttyentett emberi ürülékek között. Úgy tűnik, a halottak birodalmában teljes a harmónia, olyan világ ez, amelyben soha senki semmiért nem lázadozik. Összkomfortos - előbb államosított, később magánosított - kripták törik meg ötpercenként az örök béke országának szemétdombokba sűrített egyhangúságát. Ollómmal belehasítok a legnagyobb bozótba. Fekete márványba faragott sírkő kerül elő, aranyozott felirattal. Kibetűzöm: Török János miniszteri tanácsos, országos rendőrfőkapitány. (És ami a kőről lemaradt: Temesvár egykori (1876- 1885) polgármestere.) Bővebb információk a Schlauch-kápolna közvetlen közelében. Vigyenek magukkal gyomirtót, kapát, kaszát, lapátot, sarlót, seprűt. Ne feledkezzenek meg a koszorúkról sem, mi több, tűzzenek rájuk nemzeti színű szalagot. Neveiket a kis trikolórok fehér mezejében tüntessék fel, hadd lássa ország és világ, tiszteletüket tették városunk néhai elöljárójának nyughelyén. Siessenek, nehogy lekéssék a nagy, történelmi találkozást... Gurzó K. Enikő A II. Nagykárolyi Táncháztalálkozót november 16-án rendezi a városi színházban a Rekettye Kulturális Egyesület. 10 órától kézműves-foglalkozás, 13-tól gyermektáncház, 17-től zenés gálaműsor, 20 órától táncoktatás és táncház Simon István zenekarával és a Fabatkával. Mindenkit szeretettel várnak, infók: sepru@nap.hu, 0721/ 941-174, 0744/702-415. Olvasói hibaigazítás Elektronikus postán érkezett egy kolumbiai címről: „Tisztelt Erdélyi Napló szerkesztősége! Legutóbbi számukban hírt adtak a romániai magyar közhelyek internetes táráról (érdekes téma, sajnos eddig hiába próbálkoztam a megadott webhellyel, nem sikerült megnyitnom). Cikkükben félreértésre okot adó hibás információ jelent meg: a magyar nyelvterületen népszerű közhelyszótár szerzője nem Hernádi GYULA (1926-ban született Kossuth-díjas írónk), hanem Hernádi MIKLÓS (1944-ben született író és szociológus). A szótár egyébként nem a nyolcvanas években jelent meg először, hanem 1976-ban (igaz, azóta több kiadást is megért). További jó munkát, jó egészséget kíván egy hű olvasójuk, S. N. (az egyetemen H. Miklós évfolyamtársa).” Köszönjük szépen, mentségünkre csak annyit: a hír közlésére a Transindex internetes portál szerkesztőitől kaptunk felkérést, változtatás nélkül tettünk neki eleget, felelősségünk abban áll, hogy nem ellenőriztük, mit kürtölnek világgá az ifjú kolozsvári közvéleményalakítók. Elúszik a vásárhelyiek uszodája? Bármennyire is próbálom, képtelen vagyok megérteni Dorin Florea marosvásárhelyi polgármester furfangos logikáját, miszerint nem hajlandó átvenni egy ingyen felkínált, üzemképes és működési engedéllyel rendelkező fedett uszodát a szebb napokat is megért építkezési tröszt utódvállalatától. A Jegyzőkönyvet mindenki aláírta: az állami vagyonügynökség a vállalat vezetősége, sőt a polgármester által kinevezett városházi bizottság összes tagja is. Amikor ígérgetésről van szó, minden csak pernek, legfeljebb órák kérdése. Fodor Imre alpolgármester már számtalanszor szétkürtölte diadalmasan a sajtónak, hogy “a mai nap folyamán átvesszük...” Estére aztán mindig kiderült hogy mégsem. Eközben az uszoda bejáratán hónapok óta nagy lakat hirdeti a városháza élén uralkodó állapotot Az úszók, akik között számos országos és Balkán-bajnok található, két csoportra osztódva próbálnak boldogulni. A válogatott keret tagjait a moldvai Bákóba száműzték, a többiek pedig itthon kínozzák magukat a szárazföldön. A polgármester nemtörődömsége miatt két hazai és két nemzetközi versenyről maradtak le, de elúszni látszik az év utolsó fontos megmérettetése, a decemberi országos bajnokság is. Ezzel szemben Florea olyan statisztikákat hoz nyilvánosságra, miszerint a sportbázist a város lakosságának alig 0,1 százaléka venné igénybe, ráadásul veszteségesen is működik Most már a vak is kezdi látni, hogy ennek a sportellenességét más ízben is kimutató elöljárónak esze ágában sincs előmozdítani a dolgokat Egyesek azt suttogják: lévén veszteséges üzlet nem esik le semmi neki. Mások még rátesznek egy lapáttal, akárcsak a sí- és teniszpályákat, az uszodát is a lakosságnak csak egy bizonyos része igényli. Melynek aránya bár csökken, még a legutóbbi népszámlálási adatok szerint is megközelíti az ötven százalékot A kívánatos csökkenéshez sokak szerint nem kell uszoda, elég lenne egy kanál víz is. Szucher Ervin Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagyvárad, Kanonok sor 25. Levélcím: Redacţia Erdélyi Napló, Of. p. 2., c. p. 13.. 3700 ORADEA, ROMANIA Telefon: 0259/41 71-58 Telefax: 0259/41-71-26 Email: erdelyinaplo@rdslink.ro http ://www. txhrf. org/erdelyinaplo/ Főszerkesztő: DÉNES LÁSZLÓ Szerkesztő: KRISZTA ANDREA Szerkesztőségi titkár: SZILÁGYI GABRIELLA Riporterek KRISTÁLY LEHEL (0721/24-49-19) SZENTGYÖRGYI KIRÁLY LÁSZLÓ (tel.: 0265/16-49-27; e-mail: naplo@fe.ro) Tördelőszerkesztő: BALOGH ÉVA FÁBIÁN TIBOR MOLNÁR JUDIT NITS ÁRPÁD ROMÁN GYŐZŐ SZÓKA LEVENTE ZOLTÁN Kiadja az ERDÉLYI SAJTÓHÁZ Felelős kiadó: BORUZS ISTVÁN Marketing: NYÉKI LÁSZLÓ Készült a kolozsvári GARAMOND KFT. nyomdájában. Előfizethető a helyi postahivatalokban (katalógusszám: 2201), a Krónika lapterjesztőinél, a kolozsvári Apex, a nagyváradi Inform Media Kft, a szatmárnémeti Zatmar Press lapterjesztő cégeknél, valamint a kiadóban. ISSN 1223-1223 Reklám- és hirdetésfelvétel a kiadó székhelyén, munkanapokon 8-16 óra között Meg nem rendelt kéziratokat, fényképeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. g Erdélyi napló __ // ELŐFIZETÉS .............................hónaptól megrendelem az Erdélyi Naplót A megrendelő neve:....................................................................... Pontos címe: .................................................................................... Az előfizetés díja 3 hónapra belföldre: 66.000 lej □ külföldre: 15 dollár □ vagy ennek megfelelő lej napi árfolyamon □ Aláírás: X----------------------A bejelölt összeget kérjük postai utalványon vagy banki átutaláson elküldeni kiadóvállalatunk bankszámláinak egyikére: S.C. Casa de Editură Erdélyi Sajtóház S.RL. cont: 2511000005514406 (lejben) cont: 2511001005514406 (dollárban) Banca Transilvania, suc. Oradea. Miután az összeget postázta vagy átutalta, a kitöltött megrendelőlapot szíveskedjék szerkesztőségünk címére elküldeni: Redacţia Erdélyi Napló Of. p. 2.. c. p. 13. 3700 Oradea România — Csak töltse ki, és küldje be!------