Erdélyi Riport, 2004. január-június (3. évfolyam, 1-25. szám)
2004-06-24 / 25. szám
roljanak.” Az üzlet közepén úszógumik, körülöttük ruhaneműk, a falakra aggatva színes ruhák, pólók. A polcon műanyag játékok, művirágok, asztali- és faliórák, ceruzaelemek és ezüstláncok. Bazárhangulat. És bár az üzlet nem virágzik, tulajdonosa nem lát ellenséget a két házzal odébb levő hasonló profilú boltban. „Megbecsüljük egymást és egymás munkáját. Neki sem akarok rosszat, nem akarom rontani az üzletét. Hogy jobban fogyjon az áruja, olcsóbban kell hogy adja, akkor meg már nyeresége nincs.” Napirenden van a politikával, és nem érti, honnan ez az ellenségeskedés románok és magyarok, újabban pedig magyarok és magyarok között, amelyet a tévében lát. „Én sem Bukarestben, sem pedig Zsombolyán ilyesmit nem tapasztaltam. Itt mi nagyon jól megvagyunk egymással, a polgármesterünk is magyar, de nagyon hozzáértő ember.” Viccben nem ismer tréfát Kaba Gábor szerényen von egyet a vállán, amikor népszerűségének titkáról kérdezzük. „Jó. Második kérdés?” - tréfálkozik. Nem áll ez távol tőle, néhány évvel ezelőtt a Temesvári Rádióban lépett fel egy kabarészámmal, amelyet ő is írt. Nagy tapsot kapott, s az emberek ma sem unatkoznak mellette. Jó hangulatot teremt a tanácsüléseken, a barátok körében, azt viszont már nem poénnak szánja, ha telefonját vagy az autó tetején, vagy az irodában felejti. Négy év azonban bizonyíték volt arra, hogy feledékenysége nem visszatérő, amit megígért, az megvalósult. Büszkesége a három szobor - az Eminescué, a Peter Jungé és a Petőfié -, valamennyi a városközpontban díszeleg. „Nem véletlen a sorrend sem. Először kaptak a románok, aztán a németek, mert abba előbbiek amúgy sem kötnének bele. A magyarba pedig már nem köthettek, ha a németeknek is volt. A Petőfi-szobor avatásakor csak az volt a kifogásuk, hogy ott miért voltak sokkal többen, mint az előző két avatón” - emlékszik vissza, de már legyint is: nem komoly ügyek ezek. „Ide megbékélést hozunk, nem konfliktust. Úgy is mondhatnám, Zsombolyán etnikai ökumenizmus van” - véli Kaba, aki a következő négy évben ipari parkot hozna létre, bevezetné minden lakásba a gázt, új munkahelyeket teremtene, fejlesztené a csatornahálózatot , és folytathatnánk a sort. Érdemei közül azt sem illik elhallgatni, hogy többek között 380 ezer eurós szaklaboratóriumokat - mechanikait, elektrotechnikait, informatikait és gépjavítóst - hozott létre, játszótereket épített, ösztönzi a lakókat otthonuk takarossá tételére a legszebb ház elnevezésű pályázattal. Kulturális, művészeti és sportrendezvényeket szervezett, s a városban irodalmi kávéház is működik, ahová már nemcsak Temesvárról, hanem külföldről is átjárnak találkozni írók, költők. Jelenleg gyors ütemben építik a fiataloknak szánt lakásokat az országos lakásprogram keretében. A sárga-kék „legóházat” állványzat veszi körül, a munkások keze alatt ég a munka, egyik vakol, másik fest, bent csempéznek. „Nekem már nem lesz ilyen lakásom - sóhajt az egyik munkás. — Az egy lakásban lerakott csempék árából teljesen be lehetett volna rendezni egy lakást. Kíváncsi vagyok, mennyire fogják megbecsülni, merthogy ez még Románia” - figyelmeztet. A polgármester azt tervezi, hogy megalapítja az utcafelelősök konzultatív tanácsát, amely szombatonként ülne össze, és akár büntetéseket is kiróhatna a „rendetlen” lakókra. „Itt az emberek mentalitásán is kell változtatni, csak így lehet rendet teremteni a civilizálatlanabb betelepedők között is.” „Nem akar felkészítőt tartani más polgármestereknek is?” - kérdezzük félig-meddig komolyan. „Tavaly volt már egy találkozónk” - mondja mosolyogva. Talán egy vicc jutott eszébe. Környezetvédelem zsombolyai módra: a városban a legtöbben kerékpáron járnak Nyár végéig átadják a fiataloknak épülő tömbházat. Sokan előre irigykednek a „legóház ” lakóira