Erdélyi Riport, 2008. január-június (7. évfolyam, 1-25. szám)
2008-01-10 / 1. szám
s A Nyugat éve. Féltve őrzött kincsem a Nyugat antikváriumban vásárolt két bekötött kötete 1911- ből. Remegtető élmény volt „mintha akkor” fellapozni a folyóirat számait, keresgélni az ismert és kevésbé ismert nevek között. Vajon miért, hogy Ady Endre után most rögtön Csáth Géza jut eszembe? Meg az, hogy nemrég vettem meg, szintén antikváriumban, Ignotus egy kis feljegyzésgyűjteményét. Ignotus (Veigelsberg) Hugó, a jeles kritikus volt a Nyugat alapító főszerkesztője. Főszerkesztő-helyettesek: Fenyő Miksa és Osvát Ernő. Az anyagiakat Hatvany Lajos biztosította. Az alapításról Fenyő Miksa ezt írja később: „A Nyugat nem légüres térben jött létre, vagyis aki meg akarja írni történetét, az nem kezdheti azzal, hogy ekkor és ekkor öszszeült a Royal kávéházban Osvát Ernő Fenyő Miksával és a második »fekete-pohárnál« - Osvátnál nyilván a harmadiknál - elhatározták, hogy folyóiratot alapítanak. Nem. A történetírónak messzebbre kell visszanyúlnia, s képet írni azokról a múlt század végén, a század elején megvolt politikai, kulturális és szociális viszonyokról, melyek determinálták a Nyugat létrejöttét - még ha ez a kép nem is rajzolódott ki teljes világossággal a Nyugat alapítói előtt." (Ha már Fenyő Miksát idéztem, íme, egy kedves, tisztaságában ma már elképzelhetetlen jelenet a második számban közölt ausztriai útijegyzeteiből: „A szállóbeli szobalányt Marie-nek hívják. Magas növésű, szép szemű, szűziesen egészséges vöcklabrucki osztrák lány. Becsöngettem. Megállt az ajtóban: - Mit parancsol? - Semmit. Odamentem hozzá, megcsókoltam.”) A folyóirat programja mindenképpen „Ady magyarságából, Osvát minőségkultuszából és Ignotus alkotói szabadságfogalmából” indult ki. Utána viszont a Nyugat azzá lett, amivé a mögötte felsorakozó, lapjain közlő óriási alkotók tették. Száz éve létrejött a magyar irodalom és kultúra egyik monumentális, meghatározó, korszakos terméke. Mind a mai napig olvasható, eleven. Javasolnám: 2008 legyen a Nyugat éve. Barackjam. Amerika Obama lázában ég. Ez a cím a barackdzsem - magyarázatra szorul, persze. A jam’ tudvalévően nemcsak dzsemet, gyümölcsízt jelent, hanem forgalmi torlódást, kelletlen helyzetet, sőt a szlengben just a minut’-et, azaz ,azonnal'-t is. Tehát Barack jön, villan, kellemetlen helyzetet tud előidézni másoknak. Persze a Barack sem jelenti az (amerikai) angolban az általunk oly kedvelt gyümölcsöt. Hanem egy lendületes fiatalembert, aki valamit szemmel láthatóan nagyon elkapott, akinek a dolgok pillanatnyi állása szerint a legnagyobb esélye van rá, hogy a világ - egyelőre - legnagyobb hatalmának elnöke, a planéta legerősebb embere legyen. Ráadásul színesbőrűként - és éppen ez a mozzanat, a jelölt afroamerikai eredete (lesz) az egyik döntő elem a sikerében. Az amerikaiak szeretik, ha valaki önerőből emelkedik fel, akadályokat, nehézségeket, netán előítéleket leküzdve. Két dolog hatja meg rendkívüli módon az egyszerű amerikai választót: a politikai korrektség túlzásbavitele vagy semmibevétele. A fehérek nem etnikai alapon szavaznak (Obamára), a feketék, sőt, a többi nemzeti kisebbséghez tartozók is, etnikai alapon szavaznak (Obamára). Clinton asszony érve, miszerint ő esélyesebb a döntőben a republikánus jelölttel szemben, semmivé foszlik a változást jelszóként lobogójára tűző, remek kiállású Barack Obamával szemben. Republikánus oldalon is mindenféle - amott többnyire vallási-felekezeti - kisebbségek képviselői indulnak harcba, ez a verseny azonban olyan, hogy a döntőnél nehezebb és izgalmasabb az elődöntő. (A döntőt Bush már elintézte.) Bevallom, magam is Baracknak drukkolok, korántsem azért, mert a világ egyik legnépszerűbb médiása, a híres műsorvezető, Oprah Winfrey a fő kortese, hanem azért, mert őt tartom a legalkalmasabbnak, hogy a történelem süllyesztőjébe küldje a mostani gyalázatos kormányzatot. Persze ez Hillary Clintonnak is sikerülhetne, de ellene szól egy körülmény: az idei előválasztási kampány minden eddiginél nagyobb fizikai és idegi erőfeszítésnek teszi ki a jelölteket. Még nyolc éve is hét előválasztás zajlott le öt hét alatt, most pedig harminckettő. Nehezen hihető, hogy Clintonné jobban viseli a megterhelést, mint kisportolt, fiatalabb ellenfele. Hajrá, demokraták! Az előrevetülő tragédia. Ahogyan Barack Obama felfelé, úgy Nicolas Sarkozy lefelé halad a lejtőn. Ha a hatalom arra kellett neki, hogy meghódítsa a szépséges olasz volt topmodellt, Carla Brunit, ezt elérte, de e feltevés természetesen ostobaság. Inkább a képességek hiányáról lehet szó, amit elleplezett ideig-óráig az agresszív populizmus. De a látszatvilág, íme, hamar összeomolhat, és ilyenkor a szerelmi sikerek még ádázabbá teszik az ellenzék gyarapodó táborát. Amióta az idill kiderült, Sarkozy hét százalékot veszített a népszerűségéből. Jelenleg 48 százalékon áll, megválasztása óta ez a mélypont. Szándékait lapunk zártával egy időben hozza nyilvánosságra (bizonyára komolyak), de ennél a vitatott viszonynál is vannak nagyobb bajok körülötte. Ahogy a Le Monde írja hétfői vezércikkének címében: A király meztelen címe, az aláíratlan szöveg néhány megállapítása: „Hét hónappal Nicolas Sarkozy Élysée-palotába való megérkezése után valamennyi gazdasági mutató piroson áll. A növekedés 2007-ben is, 2008-ban is két százalék, az euróövezet átlaga alatt marad. A munkanélküliség rendkívül lassan csökken. A külkereskedelem deficitje történelmi értékeket ostromol, az energiaimportot bele sem számítva. Igazságtalan lenne mindezekért egyedül Sarkozyt okolni, a francia elnök nem tudja befolyásolni a nyersanyagárakat, sem a világgazdasági trendeket. Csakhogy Sarkozy a választások során több ígéretet tett, és túl gyorsan kellett belátni, hogy nem tudja őket beváltani. - Nem oldható meg minden egy nap alatt - mondta rezignáltan újévi beszédében Sarkozy. Ez a felismerés azonban nem állítja meg népszerűségének csökkenését. Sarkozynek hosszú távon kell cselekednie, és főleg fel kell hagynia azzal, hogy minden ellen egyedül veszi fel a harcot. (...) Az Európai Unió francia elnöksége az év második részében aranyat érő alkalom. Ahhoz azonban, hogy élhessünk vele, tudnunk kell szerényebbnek lenni és megtanulni, hogy meghallgassuk mások véleményét is” - fejezi be cikkét a Le Monde. Csökkenő létszám, növekvő bajok. Aligha találnák ki a rangsort abból a szempontból, hogy a tanuló ifjúság mely országokban iszik a legtöbb alkoholt. Az Egészségügyi Világszervezet statisztikája szerint Ukrajnában. És rögtön utána Izraelben. A részletek megdöbbentőek. Negyvenegy ország V.VIli. és X. osztályos tanulói közül az ukránok negyven százaléka havonta legalább egyszer berúg. (Az izraeliek huszonnyolc százaléka, a további sorrend Csehország, Oroszország, Izland.) Nem tudni, van-e valamilyen összefüggés, de Ukrajna még két fontos mutatóval felhívta magára a figyelmet a statisztikusok körében. Elsősorban az infláció példátlanul magas értékével. Julija Timosenko miniszterelnök az év elején kijelentette, hogy az előző kormány tizenhét százalékos inflációt „hagyott hátra” - kormányváltások örök problémája a „múlt öröksége”. Másodsorban Ukrajnát demográfiai csőd fenyegeti. Persze, másokat is, egyes országokban drámai módon csökken a lakosságszám. Német kutatók tanulmányából kiderül, hogy a legerősebb fogyatkozásnak Bulgária lesz kitéve (35 százalék!), rögtön utána Ukrajna következik (30 százalék fölötti értékkel), majd Oroszország, a Moldovai Köztársaság, Fehéroroszország és Románia (ahol a fogyatkozás szintén meghaladja a 25 százalékot). Téli komfort. Volt egy kicsi tél. Elviselhető. Lejártak a többfelvonásos ünnepek. Elviselhető. Újabb leadandó kilók. Elviselhető. Némi szilveszteri angol futballparádé után megpihent a gömbölyű labda is. Elviselhető. Az újságok a téli uborkaszezonban feltupíroznak eseményeket, amelyek mellett máskor közömbösen elmennének. Elviselhető. Minden elviselhető ebben a finom nyugis állapotban, amelyben befagyott egy kicsit a politika is. E heti mondásunk: „Beérni azzal, amink van, az igazi gazdagság." Jan Amos Komensky EGYFELŐL ÉS MÁSFELŐL A nyugat és a mi Nyugatunk Minden elviselhető ebben a finom nyugis állópotban, amelyben befagyott egy kicsit a politika is Ágoston Hugó ROMPRES Barack Obama demokrata jelölt első számú esélyessé léphet elő „Figyeltük, hogy nő a gyerek, meg a KOP, s néha össze is keveredik bennünk, melyik a fontosabb” Érvek egy év mellett Új esztendei piaci séta közben ismerősbe botolva búékolunk, s a kölcsönös jókívánságok közepette ugyanazt hallom a kedves volt kollégától, amit az imént a zöldségárus kofa sóhajtott: „Azért remélem, az idei év mégiscsak jobb lesz a tavalyinál.” Hogy miért is üt szöget a fejembe e panaszba burkolt reménykedés? Hiszen amúgy mindkettejük kétkedés nélkül arról is szólt, hogy privátilag rendben lennének a dolgaik. Tényleg oly csapnivaló volt 2007, vagy csak a megszokás, kincstári pesszimizmusunk mondatja láttatja velünk ilyennek? Azon kapom magam, hogy akaratlanul is érveket keresek a lezárt év mellett. Arra nem panaszkodhatunk, hogy eseménytelen, unalmas korszakot zártunk volna. Meg hát sok tekintetben nincsenek is lezárt dolgaink. Volt ugye a nagy csatlakozás, amit még szokogatunk, próbálunk örülni neki. Meg volt itthon egy felfüggesztett elnökünk, ám a többségnek nem akaródzott elmennie, hogy döntsön arról, ő ne is jöjjön vissza. Úgyhogy maradt és játszott tovább. Volt bizalmatlanság a kormány irányában, de nem elég erős, hogy megbuktassa azt. Volt ennek a kabinetnek parlamenti többsége, de rég elfogyott, mégis vígan kormányoz tovább. Magyarországon kényelmes többsége van a hatalom gyakorlóinak, mégis gyakran úgy tűnik, mintha kisebbségbe szorulva védekeznének. Miniszterek mentek-jöttek, itt is, ott is, volt, akit joggal állítottak fel a bársonyszékből, volt, aki politikai érdekküzdelmek áldozata lett. Volt okunk örömre is, lett újabb magyar űrhajósunk, s lett új nemzetstratégiánk, amiről csodák csodájára képesek voltak megegyezésre jutni a bármiféle megegyezésre képtelen pártemberek. S majdnem lett újabb Oscar-díjas magyar filmesünk, az idén pedig könnyen lehet első Oscar-díjas román filmesünk. Közben aggódtunk a rekordokat döntögető olajárak miatt, aggódtunk a mezőgazdaságot sújtó aszály miatt, aggódtunk, hogy a Földet túlhevíti a féktelen szennyezés, aggódtunk, hogy miként alakul az euró árfolyama. Láttuk, hogy körülöttünk olykor nagy üzletek köttetnek, miközben csak sejtjük, mekkora üzelmek folyhatnak. Figyeltük, hogy nő a gyerek, meg a GDP, s néha össze is keveredik bennünk, melyik a fontosabb. Láttuk, mennyi fontos dolog történik a nagyvilágban, figyeltük, miként alakítanak a főszereplők. Mint ügyeskedik Putyin, hogy maradjon, mint ügyetlenkedik távozóban Bush, hogyan lép le elegánsan Blair, miként jött, látott és győzött a munkamániás Sarkozy, hogyan küzd a naggyá vált Merkel, miként ér karrierje csúcsára a veterán Perez, hogyan tér vissza a csodás hajfonatú Timosenko, hogyan dicsőül meg az országalapító Thaqi, s mint tűnik el a tragikus sorsú Bhutto. Közben rajta tartottuk a szemünket a hazai magyar-magyar kompromisszum keresésén, amire ugyan nem találtak rá a felek, de rájuk talált november végén a győzelem. Amihez persze szerencse is kell. Talán a jó évhez is. Aki a csillagokban (is) hisz, azt mondja, 2008 ilyen lesz. Úgy legyen. Szücs László ecdélgi riport ■ 2008. JANUÁR 10.________Lapzárta _