Erdélyi Riport, 2010. január-június (9. évfolyam, 1-12. szám)

2010-06-25 / 12. szám

író Krimmunt Színe és fonákja Ki Feltűnik, ki eltűnik Se Meciar, se Csáky. Az Európai Unió több tagállamában tartottak parlamenti választásokat, s azok mindenütt a politi­kai kaleidoszkóp jelentős átrendeződését eredményezték. Magyar szemmel a leg­nagyobb érdeklődést a szlovákiai fejle­mények váltották ki. Bár Robert Fico mi­niszterelnök - minden jóslatot megcáfol­va - 35 százalékkal győzött, pártjának a 150 tagú testületben csak 62 mandátuma van. Eddigi koalíciós partnere, a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) mindössze kilenc mandátumot szerzett, harmadik partne­rük, a Vladimír Meciar vezette HZDS pe­dig eltűnt a porondról. A négy ellenzéki párt vezetői viszont - ha megegyezésre jutnak -, 79 mandátummal a hátuk mö­gött alakíthatnak kormányt. A négyes fo­gathoz a két hagyományos keresztényde­mokrata párt mellett két frissiben alakult tömörülés csatlakozott: a Richard Sulik vezette liberális Szabadság és Szolidari­tás meg a Bugár Béla által létrehozott ma­gyar-szlovák Híd-Most formáció. Bugá­­rék részben a Magyar Koalíció Pártjának rovására nyerték el a szavazók több mint 8 százalékának a bizalmát, mialatt Csáky Pál MKP-ja alig lépte túl a 4 százalékot. A Híd szavazatainak körülbelül egynegye­de szlovák szavazóktól érkezett, de a párt sikerében szerepet játszott az is, hogy a Magyar Koalíció Pártjától hozzávetőleg 3 százaléknyi voks áramlott át hozzá. Bugár pártjának vezetésében mindkét pillért neves politikai szereplők képvise­lik, köztük Rudolf Chmel alelnök, az egy­kori Dzurinda-kormány kulturális mi­nisztere. Az MKP-t kizárólagosan támo­gató, a Híd-Most formációt figyelmen kí­vül hagyó Fidesznek alaposan át kell ér­telmeznie a Felvidékkel kapcsolatos ed­digi politikáját. A születendő jobboldali kormánykoalícióban várhatóan helyet kapó Hídra egyes elemzők már most úgy tekintenek, mint a szlovák-magyar meg­békélés leendő kulcsára. Mások szerint viszont kérdéses, hogy a szlovák-magyar „kétnyelvű párt" milyen válaszokat tud majd adni a két ország közötti problé­mákra. Az új flamand oroszlán. Belgiumban a választáson való részvétel kötelező, aki nem voksol, az pénzbüntetést kap, így aztán nem csoda, hogy a részvételi arány mindig meghaladja a 90 százalékot. A la­kosság mintegy 60 százaléka flamand. Négy évtized óta mindig ők adják a mi­niszterelnököt. Három éve még a fla­mand kereszténydemokraták győztek, most viszont csak 17,5 százalékot szerez­tek. „A flamandok kevesebb mint 15 szá­zaléka akarja, hogy Belgium kettéváljon" - bizonygatta a kereszténydemokraták vezetője. Marianne Thyssen szerint a többség megelégedne egy átfogó állam­reformmal. Az eredmények viszont mást mutatnak. A szeparatista Új Flamand Szövetségre (N-VA) szavazott a flaman­dok csaknem 30 százaléka. Ezzel, most először, választást tudtak nyerni a füg­getlenségpártiak. A pártzászló címerálla­ta alapján „új flamand oroszlán"-ként aposztrofált - hajdan liberális - Bart de Wever hét év alatt szinte a semmiből hoz­ta létre a legerősebb belga pártot. 2003- ban egy képviselővel indultak, 2010-ben huszonhét embert küldenek a parlament­be. Lehet-e az Új Flamand Szövetséget belga pártnak nevezni? De Wever nyíltan elszakadáspárti, Flandria és Vallónia szo­ros föderációja helyett legfeljebb laza konföderációra gondol. Ehhez államre­formra volna szükség, de éppen az ál­lamreform kudarca miatt kellett Belgi­umban szinte évente választásokat tarta­ni. Az N-VA választási győzelme egyelő­re nem fenyeget azzal, hogy az ország kettészakadjon, ám hosszú távon min­denképpen gyengíteni fogja a központi kormányt. Az előző koalíció kilenc hónap elteltével vajúdott ki új kormányt, most sem várható szeptembernél hamarabb az új csapat megalakulása. Történik mindez, miközben július elsejétől Belgium lesz az Európai Unió soros elnöke... Nincs közös gyékény. A szomszédos Hollandiában is nehéz szülés várható. Beatrix királynő a választásokon győztes Szabadságért és Demokráciáért (WD) li­berális pártot kérte fel, hogy tegyen lépé­seket egy életképes koalíció összeková­csolására. Első menetben a puhatolózá­sokat vezető Uri Rosenthal, a WD felső­házi frakciójának vezetője azt vizsgálta meg, hogy van-e esélye egy koalíciónak a szélsőjobboldali, nyíltan bevándor­lásellenes Szabadságpárttal (PVV). A legtöbb szavazatot ugyan a WD kapta, de az iszlámellenes PV erősödött meg leginkább. A tárgyalás nem járt sikerrel, de ha eredményes lett volna, a két párt ereje akkor sem lett volna elegendő a kormányalakításhoz, harmadikként a kereszténydemokratákat is be kellett volna vonniuk a koalícióba. A CDA vi­szont nem hajlandó egy gyékényen árulni a szél­sőséges PV-vel. Robert Rico győzelme annyit ér, hogy ő lehet a szlovák ellenzék vezére. Egyedül nem megy Szilágyi Aladár erdélyi riport ■ 201­4. JÚNIUS 25.

Next