Erdővidék, 1998 (2. évfolyam, 1-51. szám)
1998-01-09 / 1. szám
1990. január 9. Környezetünk ERDŐVIDÉK 3. Zöldek találkozója Hargitafürdőn A Csíkszeredai székhelyű Csíki Természetjáró és Természetvédő Egyesület (CsTTE) szervezésében Hargitafürdőn az Ózon szállóban 1997 december 5-6-7-én megtartották az erdélyi magyar környezet- és természetvédő szervezetek országos találkozóját. Részt vettek: a székelyudvarhelyi Ökoklub, a parajdi Halit Ökoklub, Marosvásárhelyről a Talentum Alapítvány, a Rhododendron Klub és az Eco Focus Center, Kolozsvárról a Hero, Bukarestből az AIDrom, Sepsiszentgyörgyről a Nemere, Kolozsvárról az EKE. A rendezvény támogatója a bukaresti AIDrom (a romániai ortodox, lutheránus és református egyházak ökumenikus egyesülete). Az erdővidéki természetvédők részéről a találkozón Dénes István geológus vett részt. - Megkérlek, mondd el nekünk a három nap eseményeit. Dénes István: A CsTTE minden meghívottnak ingyenes szállást, ellátást és szállítást biztosított. Már a Tolvajos tetőn igazi tél fogadott. Hargitafürdőre érve hideg szél kavarta a havat. Az Ózon szálló kellemes melege nyomban elfeledtette a kinti téli világot. Hátizsákjainkat lepakolva a szálló konferenciatermében gyűltünk össze, ahol a CsTTE elnöke, Jánosi Csaba geológus köszöntötte az egybegyűlteket. A megnyitó után svédasztal mellett ismerkedtünk és üdvözöltük egymást, majd beszélgető csoportokra szakadt a társaság. Mikulás este lévén nemsokára megérkezett a környezetbarát Mikulás. Minden résztvevő ajándékcsomagot kapott, de csak miután elmondta a Mikulásnak, hogy mit NEM tett meg az elmúlt évben a természet- és környezetvédelemért. Második nap reggelén kerek asztal köré telepedve a résztvevők ismertették egyesületüket és múlt évi tevékenységüket. - Te miről számoltál be? Dénes István: Röviden bemutattam az erdővidéki védett területeket és a természetvédelem Kovászna megyei helyzetét. Sajnos, megyénkben mai napig sem született meg az a megyei tanácsi határozat, amelyik megerősíti a védett területek jogi státusát és újabb, védelemre érdemes területeket határoz meg. Az ország legtöbb megyéjében már három éve érvényben vannak ezek a határozatok, megyei tanácsunk viszont mai napig sem tűzte napirendre a Megyei Környezetvédelmi Hivatal és a Nemere Természetjáró Kör által elkészített határozattervezetet. Ez a tény lehetetlenné teszi a természetvédők munkáját, mivel nincs jogi alap, amire hivatkozni lehetne. A földtörvény értelmében a természetvédelmi területeken, mivel ezek közterületnek számítanak, nem lett volna szabad visszaadni a hajdani magánterületeket. A Vargyas-szoros természetvédelmi területének 1/3-a Kovászna megye területére esik. Jelentőségénél fogva egyik legfontosabb természetvédelmi területünk. Köztudott, hogy az utóbbi években nagyon sok probléma adódott a szoros védelmével. Beszámoltál-e ezekről a gondokról ? Dénes István: Igen. Ez a téma is terítékre került. Ismertettem röviden a terület természetvédelmi gondjait: az egyre növekvő vadturizmust, a barlangok rombolását, a denevérek pusztítását, különböző gazdasági tevékenységeket és engedély nélküli építkezéseket. Ismertettem a természetvédelmi terület térképét, amely szórólapunkon is szerepel. A beszélgetésben szinte mindenki bekapcsolódott és megállapodás született, hogy az érdekelt egyesületek (Csíkszereda, Székelyudvarhely, Sepsiszentgyörgy, Bárót) közösen próbáljanak valamit tenni ezért a védett területért. Ennek érdekében a közeljövőben egy megbeszélésre kerülne sor, ahol kidolgoznánk a munkaprogramot, majd ezután egy találkozót szerveznénk az érdekeltekkel: polgármesteri hivatalok, erdészet, rendőrség, környezetvédelmi ügynökségek, megyei tanácsok szakbizottságai. - Mi volt a további program ? Dénes István: Délután a térdig érő hóban kirándulást tettünk a Kossuth sziklához, amelynek tetejéről a tiszta időben a Dél- Hargita havas csúcsaiban gyönyörködhettünk. Este folytatódott a megbeszélés, vacsora után vetítettképes előadást tartottam a székelyföldi barlangokról. Utána megnéztük a parajdi Halit ökoklub videofilmjét az országos természetvédelmi vetélkedő díjazott iskolásainak jutalomtáborozásáról, amelyben gyönyörű képsorokat láttunk a parajdi sószorosról és a sókarszt felszíni képződményeiről. Harmadik nap délelőttjén a pályázati lehetőségekről, a pályázatok elkészítési módjáról tanácskoztunk. Az egyesületek közös kérést fogalmaztak meg a magyarországi alapítványokhoz egy erdélyi alkuratórium létrehozásáról, amely elbírálná az erdélyi magyar egyesületek olyan pályázatait, amelyek célja székelyföldi természetvédelmi és tájvédelmi területek és körzetek létrehozása és működtetése. A hazai alapítványok pénzügyi támogatásai erőteljesebb román szervezetek felé irányulnak. A magyarországi alapítványok nem nagyon akarnak pénzt adni a romániai természetvédelemre. Ezért fogalmaztuk meg ezt a kérést, amelyet egy két tagú küldöttség fog Magyarországra vinni. A rendezvény ideje alatt minden résztvevő ingyenes kiadványokat, folyóiratokat, ismertetőket kapott (Perspective, Project AIDrom, Rhododendron report, Környezetünk gyermekszemmel, A civil szféra pénzügyi kötelezettségei Romániában). Köszönöm a beszélgetést. Lejegyezte: Csiszér Levente Tanácsülés Baróton A 69/1991-es helyi közigazgatásra vonatkozó újrakiadott, módosított törvény 23. szakaszának (3) és (5) pontjai értelmében Barót város polgármestere összehívja Barót város Helyi Tanácsát. A gyűlésre 1998 január 15-én 12.00 órától kerül sor a Polgármesteri Hivatal gyűléstermében. Napirendi pontok: 1. Határozattervezet a helyi adók és illetékek módosítására a 27/1994-es helyi adókra és illetékekre vonatkozó törvény, valamint az 1997-es sürgősségi kormányhatározat előírásainak megfelelően. 2. Határozattervezet a Polgármesteri Hivatal személyzeti felépítésére vonatkozóan. 3. Beszámoló a baróti Polgármesteri Hivatal évi leltározásáról. 4. Helyzetjelentés a város köz-és magántulajdonban levő javairól. "Ismét itt a tél, a hideg, a disznóvágások ideje"- sóhajt fel néha egy-egy tömbházlakó, aki karácsony előtt néhány nappal reggel öthat óra között hangos sivításra, rívásra ébred. Mit tehet ilyenkor az az egyén, aki nem tart tyúkot, kacsát, libát, disznót, kutyát, macskát, juhot - egeret, patkányt? A fejére húzhatja a paplant és fordulhat a másik oldalára, aludhat tovább, ha tud. De legtöbbször nem tud. Szólni nem lehet senkinek, miért is? Az illetőnek le kell ölnie disznaját, a disznónak visítani kell. Nyáron a melegben bűzlik az egész tömbház környéke, dongnak a nagy, büdös legyek, nem lehet kinyitani egy ajtót, ablakot. Folyik a gangélé, a kisgyerekek pedig mit sem sejtve ott ugrálnak, játszanak, fertőzik magukat. Erről ki tehet? A mi tömbházunk mögött több, mint 20- 30 kutya van, esténként vonítanak, szűkölnek, ugatnak, szabadon futkosnak. Ha szólunk valakinek, mi vagyunk a legrosszabbak, és az a baj, hogy aki nem szennyezi ily módon a környezetét, azokból nagyon kevés van. Szinte minden lakónak van néhány négyzetméteren 1-2 disznója, 10-12 tyúkja, kutyája, macskája. Nekik is igazuk van, meg kell valamiből élniük, de másokra, a kevesekre is tekintettel kellene, hogy legyenek. Emlékszem, 10-12 évvel ezelőtt a tömbházunk közvetlen közeléből, ameddig a szem ellátott, zöld volt a rét nyáron, vastag fehér hótakaró borította télen. Ha most néha megállok és kinézek, mit látok? Szívfacsarítóan sok szennnyel, garázst, tyúkólt, vicsorgó kutyákat, elfolyó szennylevet vérrel kavarodva. Onnan a vér, hogy csak ma reggel három disznót öltek. A tyúk- és disznóólak száma szinte hétről-hétre gyarapodik. Elfoglalnak mindent. És nem tehetünk semmit, és nem szólhatunk senkinek és meg fog ölni a kosz és a szenny. És ezt más csak akkor fogja észrevenni, ha késő lesz ... Kolumbán Arabella