Erdővidék, 1998 (2. évfolyam, 1-51. szám)

1998-01-09 / 1. szám

1990. január 9. Környezetünk ERDŐVIDÉK 3. Zöldek találkozója Hargitafü­rdőn A Csíkszeredai székhelyű Csíki Termé­szetjáró és Természetvédő Egyesület (CsTTE) szervezésében Hargitafü­rdőn az Ózon szálló­ban 1997 december 5-6-7-én megtartották az erdélyi magyar környezet- és természetvédő szervezetek országos találkozóját. Részt vettek: a székelyudvarhelyi Öko­klub, a parajdi Halit Ökoklub, Marosvásár­helyről a Talentum Alapítvány, a Rhodo­dendron Klub és az Eco Focus Center, Kolozsvárról a Hero, Bukarestből az AIDrom, Sepsiszentgyörgyről a Nemere, Kolozsvárról az EKE. A rendezvény támogatója a bukaresti AIDrom (a romániai ortodox, lutheránus és református egyházak ökumenikus egyesülete). Az erdővidéki természetvédők részéről a találkozón Dénes István geológus vett részt. - Megkérlek, mondd el nekünk a három nap eseményeit. Dénes István: A CsTTE minden meghí­vottnak ingyenes szállást, ellátást és szállítást biztosított. Már a Tolvajos tetőn igazi tél fogadott. Hargitafürdőre érve hideg szél kavarta a havat. Az Ózon szálló kellemes melege nyomban elfeledtette a kinti téli világot. Hátizsákjainkat lepakolva a szálló konferenciatermében gyűltünk össze, ahol a CsTTE elnöke, Jánosi Csaba geológus köszön­tötte az egybegyűlteket. A megnyitó után svédasztal mellett ismer­kedtünk és üdvözöltük egymást, majd beszél­gető csoportokra szakadt a társaság. Mikulás este lévén nemsokára megérkezett a környezetbarát Mikulás. Minden résztvevő ajándékcsomagot kapott, de csak miután elmondta a Mikulásnak, hogy mit NEM tett meg az elmúlt évben a természet- és környe­zetvédelemért. Második nap reggelén kerek asztal köré telepedve a résztvevők ismertették egyesüle­tüket és múlt évi tevékenységüket. - Te miről számoltál be? Dénes István: Röviden bemutattam az erdővidéki védett területeket és a természet­­védelem Kovászna megyei helyzetét. Sajnos, megyénkben mai napig sem szü­letett meg az a megyei tanácsi határozat, amelyik megerősíti a védett területek jogi státusát és újabb, védelemre érdemes terüle­teket határoz meg. Az ország legtöbb megyéjében már három éve érvényben vannak ezek a határozatok, megyei tanácsunk viszont mai napig sem tűzte napirendre a Megyei Környezetvédelmi Hivatal és a Nemere Természetjáró Kör által elkészített határozattervezetet. Ez a tény le­hetetlenné teszi a természetvédők munkáját, mivel nincs jogi alap, amire hivatkozni lehet­ne. A földtörvény értelmében a természetvé­delmi területeken, mivel ezek közterületnek számítanak, nem lett volna szabad visszaadni a hajdani magánterületeket.­­ A Vargyas-szoros természetvédelmi területének 1/3-a Kovászna megye területére esik. Jelentőségénél fogva egyik legfontosabb természetvédelmi területünk. Köztudott, hogy az utóbbi években nagyon sok probléma adódott a szoros védelmével. Beszámoltál-e ezekről a gondokról ? Dénes István: Igen. Ez a téma is terítékre került. Ismertettem röviden a terület termé­szetvédelmi gondjait: az egyre növekvő vad­­turizmust, a barlangok rombolását, a denevé­rek pusztítását, különböző gazdasági tevékeny­ségeket és engedély nélküli építkezéseket. Ismertettem a természetvédelmi terület tér­képét, amely szórólapunkon is szerepel. A beszélgetésben szinte mindenki bekap­csolódott és megállapodás született, hogy az érdekelt egyesületek (Csíkszereda, Székely­udvarhely, Sepsiszentgyörgy, Bárót) közö­sen próbáljanak valamit tenni ezért a védett területért. Ennek érdekében a közeljövőben egy megbeszélésre kerülne sor, ahol kidol­goznánk a munkaprogramot, majd ezután egy találkozót szerveznénk az érdekeltekkel: polgármesteri hivatalok, erdészet, rendőrség, környezetvédelmi ügynökségek, megyei tanácsok szakbizottságai. - Mi volt a további program ? Dénes István: Délután a térdig érő hóban kirándulást tettünk a Kossuth sziklához, amelynek tetejéről a tiszta időben a Dél- Hargita havas csúcsaiban gyönyörködhettünk. Este folytatódott a megbeszélés, vacsora után vetítettképes előadást tartottam a szé­kelyföldi barlangokról. Utána megnéztük a parajdi Halit ökoklub videofilmjét az orszá­gos természetvédelmi vetélkedő díjazott iskolásainak jutalomtáborozásáról, amelyben gyönyörű képsorokat láttunk a parajdi sószorosról és a sókarszt felszíni képződ­ményeiről. Harmadik nap délelőttjén a pályázati lehetőségekről, a pályázatok elkészítési mód­járól tanácskoztunk. Az egyesületek közös kérést fogalmaztak meg a magyarországi alapítványokhoz egy erdélyi alkuratórium létrehozásáról, amely elbírálná az erdélyi magyar egyesületek olyan pályázatait, ame­lyek célja székelyföldi természetvédelmi és tájvédelmi területek és körzetek létrehozása és működtetése. A hazai alapítványok pénz­ügyi támogatásai erőteljesebb román szerve­zetek felé irányulnak. A magyarországi ala­pítványok nem nagyon akarnak pénzt adni a romániai természetvédelemre. Ezért fogal­maztuk meg ezt a kérést, amelyet egy két tagú küldöttség fog Magyarországra vinni. A rendezvény ideje alatt minden részt­vevő ingyenes kiadványokat, folyóiratokat, ismertetőket kapott (Perspective, Project AIDrom, Rhododendron report, Környezetünk gyermekszemmel, A civil szféra pénzügyi kötelezettségei Romániában).­­ Köszönöm a beszélgetést. Lejegyezte: Csiszér Levente Tanácsülés Baróton A 69/1991-es helyi közigazgatásra vonatkozó újrakiadott, módosított törvény 23. szakaszának (3) és (5) pontjai értelmében Barót város polgármestere összehívja Barót város Helyi Tanácsát. A gyűlésre 1998 január 15-én 12.00 órától kerül sor a Polgármesteri Hivatal gyűléstermében. Napirendi pontok: 1. Határozattervezet a helyi adók és illetékek módosítására a 27/1994-es helyi adókra és illetékekre vonatkozó törvény, valamint az 1997-es sürgősségi kormány­­határozat előírásainak megfelelően. 2. Határozattervezet a Polgármesteri Hi­vatal személyzeti felépítésére vonatkozóan. 3. Beszámoló a baróti Polgármesteri Hivatal évi leltározásáról. 4. Helyzetjelentés a város köz-és ma­gántulajdonban levő javairól. "Ismét itt a tél, a hideg, a disznóvágások ideje"- sóhajt fel néha egy-egy tömbházlakó, aki karácsony előtt néhány nappal reggel öt­hat óra között hangos sivításra, rívásra ébred. Mit tehet ilyenkor az az egyén, aki nem tart tyúkot, kacsát, libát, disznót, kutyát, macskát, juhot - egeret, patkányt? A fejére húzhatja a paplant és fordulhat a másik oldalára, aludhat tovább, ha tud. De legtöbbször nem tud. Szólni nem lehet senkinek, miért is? Az illetőnek le kell ölnie disznaját, a disznónak visítani kell. Nyáron a melegben bűzlik az egész tömbház környéke, dongnak a nagy, büdös legyek, nem lehet kinyitani egy ajtót, ablakot. Folyik a gangélé, a kisgyerekek pedig mit sem sejtve ott ugrálnak, játszanak, fertőzik magukat. Erről ki tehet? A mi tömbházunk mögött több, mint 20- 30 kutya van, esténként vonítanak, szűkölnek, ugatnak, szabadon futkosnak. Ha szólunk valakinek, mi vagyunk a legrosszabbak, és az a baj, hogy aki nem szennyezi ily módon a környezetét, azokból nagyon kevés van. Szinte minden lakónak van néhány négyzetméteren 1-2 disznója, 10-12 tyúkja, kutyája, macskája. Nekik is igazuk van, meg kell valamiből élniük, de másokra, a kevesekre is tekintettel kellene, hogy legyenek. Emlékszem, 10-12 évvel ezelőtt a tömb­házunk közvetlen közeléből, ameddig a szem ellátott, zöld volt a rét nyáron, vastag fehér hótakaró borította télen. Ha most néha megállok és kinézek, mit látok? Szívfacsarítóan sok szennnyel, garázst, tyúkólt, vicsorgó kutyákat, elfolyó szenny­levet vérrel kavarodva. Onnan a vér, hogy csak ma reggel három disznót öltek. A tyúk- és disznóólak száma szinte hétről-hétre gyarapodik. Elfoglalnak mindent. És nem tehetünk semmit, és nem szól­hatunk senkinek és meg fog ölni a kosz és a szenny. És ezt más csak akkor fogja észre­venni, ha késő lesz ... Kolumbán Arabella

Next