Erdővidék, 1916 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1916-01-02 / 1. szám
2. oldal ra, ahelyett, hogy térdreborulva imádná azt az aranyborjút, melyet ezen a pénzen szereztek. Valami olyan őszintén érzett és következetesen végrehajtott'élő'lelkiismeret, mint teszem föl Németországban, hol bókolás helyett inzultálni merik a hazaárulóknak kékrókás bundába burkolódzó, brilliánsoktól csillogó feleségeit. Egy ilyen élő lelkiismeret segíthetne rajtunk De ez nincs. Ezeknek az uraknak volt gondjuk korrumpálni előbb a társadalmat, hogy háborítatlanul dőzsölhessenek az imádott aranyborjú csöndes árnyékában. Kenyérjegy az egész országban. A kormány egy új rendeletben szabályozta a liszt és kenyérfogyasztást és életbe léptette a kenyérjegy-rendszert. Mindenkinek 240 gramm liszt vagy kenyér jut naponta. Ez a porció nagyobb, mint akár az osztrák, akár a német porció. Nem sok, de nem is kevés, amint hogy nálunk nincs szükség semmiben, de háború lévén, bőség sincsen. Nem is a szükség, hanem az előrelátás hozta létre az új rendeletét Az idei termés végső eredménye ugyanis nem olt olyan fényes, mint aminőnek az első becslések szerint mutatkozott, a cséplésnél rosszra fordult, az idő és megromlott a termés jobbnak ígérkező képe. A jövő terméstől pedig még hét hónap választ el, s így mindnyájunknak be kell rendezkednünk a napi szükségletek okos, óvaton mérsékelt kielégítésére. Mindenki legyen a maga kormányzója, segítsen a közhatóságnak a háborús gazdasági rend kiegyensúlyozásában és zavartalan fentartásában. Háborúban állunk immár tizenhét hónapja s tudnunk kell végre, hogy csak a józan gazdasági beosztás elve mellett boldogulunk, csak fegyelmezetten gyűrhetjük le végképpen esküdt ellenségeinket. Az uj kenyérrendelet egyáltalán nem kíván olyan áldozatot, mely csak elsőrendű életszükségletek megtagadsával vagy rosszabb kielégítésével lenne meghozható. Ez a rendelet semmi egyebet nem követel, csak belátást, előrelátást, szóval magyar értelmességet. Istennek hála, semmiben szükséget nem szenvedünk, de azt, amink megvan, gazdaságosan kell felhasználnunk. Ez érdeke az egész nemzetnek, érdeke tehát külön-külön is mindenkinek. A liszt- és kenyárfogyasztást szabályozó rendelet kimondja, hogy 1916. január 10-től kezdve búza-, rozs- vagy árpalisztből vagy e gabonaneműek keverékéből előállított lisztből bárki legfeljebb 240 grammot fogyaszthat naponkint és fejenkint. Nehéz testi munkával foglalkozók s azok, akiknél azt valamely ok szükségessé teszi, naponkint és fejenkint 300 gramm lisztet, az őstermeléssel foglalkozók 400 grammot fogyaszthatnak. Búza-, rozs- és árpalisztes a lisztneműékből előállított kenyeret január 10-től kezdve csak a közigazgatási hatóság által kibocsátott liszt- és kenyérfogyasztási igazolványok ellenében szabad forgalomba hozni, elidegeníteni és vásárolni. A kormány tehát ezzel az egész országra életbe léptette a kenyérjegyrendszert, amelynek részleteit vármegyékben és törvényhatósági joggal felruházott városokban a törvényhatóság első tisztviselője, Budapesten a városi tanács állapítja meg. E rendelkezéseket a belügyminiszter megváltoztathatja és el is rendelheti,hogy egyes törvényhatóságok egész területükre vagy annak egyes részeire vonatkozólag kölcsönösen érvényes liszt- és kenyérfogyasztási igazolványokat állapítsanak meg. Liszt- és kenyérfogyasztási igazolványra csak annak és olyan mértékben van igénye, akinek és amilyen mértékben liszt- vagy gabonakészlete az általa felhasználható lisztmennyiséget nem fedezi. A kávéházakban, vendéglőkben étkezők csak kenyérfogyasztási igazolványra tarthatnak igényt. Akinek augusztus 16-ig számítandó házi vagy gazdasági szükségletét meghaladó gabona- vagy lisztkészlete van, az köteles a hatóság felhívására készletének a szükségleten felüli részét maximális áron a lakosság lisztellátása céljából a hatóság rendelkezésére bocsátani. A rendelet megszegése két hónapi elzárással és 600 korona pénzbüntetéssel büntettetik. M TÁRCA, mohj elesett fanity Bmegyte.*) (Folytatás és vége.) De ezekre a szegény özvegy — az, mert a királyné is szegény, ha özvegy — felelet gyanánt csak valami fáradt mosolyt ad akárcsak egy megvesszőzött angyal, avagy a megkövült fájdalom. Mert halni vagy drága halottja után. Ámbár nem helyes, de mégis úgy tesz, mint a pelikán madár melynek fáj, hogy lassan jő hozzá a halál s vérző szivét kibontott szárnyaival verdesi, hogy fáradt dobbanása a hulló vércseppek után halkuljanak el minél előbb Belefelejtődni a halálba, belekö ▼ülni a fájdalomba, nem helyes. Nem szabad. Sőt vétek az. Ez az egyik szám. A másik szám pedig ez : kisértse meg asszonyom, elesett férje életére visszagondolva, újra és újra átélni s mintegy beteg lelkébe beidegzeni, hogy az életnek szent és komoly *) Kezdetét lásd a 91. számban, dolognak kell lennie. Azzá pedig csak akkor lehet, ha örökkévaló, abszolút jónak szolgálatában áll. Férje abszolút értéket szolgált : családot, iskolát hazát Istent. Mint apa, tanító, honvéd és zsoltáros. És ez értékeket úgy szolgálta, mint hős. Ez adja meg a szolgálat szent és komoly jellegét. Ugyanis egy nagy német bölcsész azt monda :hőssé akkor tesz a szolgálat, ha annál saját személyünk még kérdésbe sem jó. Amit én úgy értek, hogy nem az az első kérdés, hogy nekünk diadalmaskodjanak az örrökkévaló értékek, hanem az, hogy velünk, ha kell mint áldozatokkal is. Férje életének eszményi bezáródása, amidőn áldozata lett hazája abszolút értékének, egész életére rálehehelte a szentség és komolyság patináját. Ezt hagyta asszonyomnak drága örökség gyanánt a család, az iskola, a haza és az isten értékei tekintetében. Mert anya is, tanító is, honleány is, Isten szolgálója is. Ha már most belefelenti magát bánatába, ha lélekölő kábulatba zuhanva fájdalmas énével tépelődik szünetszüntelen, akkor az örökkévaló értékeket nem szolgálhatja hősiesen. Akkor árva gyermekei csak a gyászba öltözött asszonyt látják és ártatlan lelkük elhervad a szakadatlan borulatban, ahelyett, hogy ereket vennének az apa áldozatos halálából. Akkor az asszonyom vezetésére bizott, növendékek nap-nap utáni rettegésben élnek és átkot szórnak a háborúra, melynek forgatagában pedig talán az ő édesapjuk is ott tusakodik. Akkor a haza szentséges fogalma puszta molodá higul előttük. Akkor a mindenekben szabados Isten ez ártatlan gyermekvilágban detronizálva lesz Szóval az a követelőleg fellépő gyászoló én föltétlen mögötte maradjon a szolgálatra elkötelezett énnek bármily önmegtagadás árán is, mert mi csak gyaluforgácsok vagyunk az Isten világháztartásában. Elhullunk. De mielőtt elhullanánk, addig velünk is diadalmaskodniok kell az örök javaknak. Az pedig határozottan önző. Kérdés volna hogy nekünk is. Lehetséges, nekünk is. De az élet szentsége és komolysága E r d ő v i d ék 1. szám serülbelöli bevonulása és időlvizsgálása. A honvédelmi miniszter két új rendeletet adott ki: az újrasorozottak bevonulása és a 42-50 évesek újbóli felülvizsgálása tárgyában. A legújabb bevonulási hirdetmény szerint mindazok az 1873., 1874, 1875., 1876. és 1877. évben azonkívül az 1891., 1895. és 1896. évben született, népfölkelésre kötelezettek, akik a most novemberben és decemberben tartott pótszemléken alkalmasnak találtattak — amennyiben név szerint fölmentve nincsenek — 1916. január 17-én tartoznak a népfölkelési igazolványi lapon feltüntetett parancsnoksághoz bevonulni. A 42—59 éves, alkalmasnak talált népfölkelők felülvizsgálásáról már megemlékeztünk. A honvédelmi miniszter most már szétküldötte rendeletét, amely szerint nem minden sorozókerületben, hanem csak a miniszter által meghatározottakban lesz felülvizsgálás ; nem lesz így a többi között Budapesten sem. A rendelet fontosabb részei így hangzanak : A folyó évi 9000. évi. sz. körrendelet értelmében foganatosított népfölkelő bemutató szemlén nyert tapasztalatok arra indítanak, hogy a 43 — 50 éves egyének népfölkelési bemutató szemléjén hozott határozatokat felülvizsgáltassam és oly szempontból, váljon a szemlén alkalmasnak nyilvánított egyének között