Ergonómia, 1990 (23. évfolyam, 1-3. szám)
1989 / 1. szám
Megújult szerkesztőséggel, bővült tartalommal A figyelmes olvasó, aki az Ergonómia XXII. évfolyamának első számát tartja kezében, azt tapasztalja, hogy a folyóirat kibővült szerkesztőbizottsággal és átalakult szerkesztőséggel folytatja tevékenységét a következő években. Amint a címlapon is olvasható, tartalmilag is gazdagodott: ezután a munkaszervezés témakörét is sajátjának tekinti, s ily módon a munkatudományok teljes körével kapcsolatos problémák, gondok és eredmények közreadására vállalkozik. Lapunk nehéz feladatot vállal: a szorosan vett ergonómia mellett — amelynek körül hazai tudományos életünkben oly sok építő, ám nem egyszer terméketlen, s mellékútra is tévedő vita folyik, s amelynek gyakorlati eredményeit a mostoha gazdasági helyzet ellenére sem hasznosítják a munkahelyeken a kívánatos mértékben - a munkaszervezés hazai és nemzetközi elméleti és gyakorlati eredményeinek, az új jelenségek, kutatások és a hazai gazdaságban, társadalomban vele kapcsolatban megmutatkozó jelenségeit is tárgyalni kívánja. E tartalmi bővítéssel az a célunk, hogy a mind több színnel új vonással és eredménnyel gazdagodó hazai munkaszervezési tevékenység, az új műhelyekben és a vállalatoknál, gazdasági egységekben tapasztalható munkák számára teret adjunk, külföldi szakembereknek. Meggyőződésünk, hogy az ország nehéz gazdasági helyzetében, s a szakemberek bonyolultabb munka- és életkörülményei közepette is az elmélet és a prakszis számára teret adó, magát e több szakma fórumának tekintő folyóiratunk továbbra is hézagpótló szerepet tölthet be a gazdaságban és a tudományos életben egyaránt. A gazdaság számára azzal válhat a jövőben is hasznossá, hogy hídként közvetíti a gyakorlatban is alkalmazható ergonómiai-, munkalélektani-, pszichológiai-, szociológiai eredményeket, amelyek mellé mostantól a szervezési szakmai problémák, s azok gyakorlati feldolgozása társul. Gazdasági és társadalmi életünk eseményei meggyorsultak, s ennek következtében is sokféle új és újszerűen felvetődő problémával kell szembenéznie a munkatudományokkal foglalkozó szakembereknek, és a vállalatok irányítóinak, középszintű vezetőinek csakúgy, mint a dolgozó embernek az élet minden területén. A folyóirat által átfogott és méginkább áttekinteni kívánt szakmák már sok vonatkozásban képessé váltak arra, hogy ezekre a kérdésekre, új megközelítésből új szemlélettel válaszoljanak. E válaszok azonban igen gyakran nem vagy nem jól hasznosítható formában jutnak el oda, ahol szükség lenne rájuk. Ezért szerkesztőbizottságunk és a szerkesztőség sokkal határozottabban törekszik arra, hogy ezt a rést a szakma és a felhasználók között szűkítse, illetve megszüntesse. Ennek érdekében a gazdaság minél több egységébe szeretnénk eljutni, s a munkahelyekről érkező visszajelzésekből meggyőződni munkánk, törekvéseink értelméről, hasznáról, s további munkánk kívánatos fejlesztése iránti igényekről. Az ergonómia egészét — s most már a munkatudományok egy szeletét is — átfogó egyetlen hazai orgánum számára már régen feszítő keret az évenkénti négyszeri megjelenés, az összesen 16 nyomdai ív terjedelem. Terveink része, hogy fokozatosan közelítsünk a havi folyóirattá váláshoz; egyelőre az évi 6 szám megjelentetését céloztuk meg. Reméljük, hogy az új esztendőben megkezdődő fejlesztést, változtatást siker kíséri, s olvasóink kedvezően fogadják szándékunkat, hogy az Ergonómiát korszerűbb tartalmú, a hazai, illetve nemzetközi elmélettel és gyakorlattal lépést tartó orgánummá tegyük. (A szerkesztők) 1