Esti Hirlap, 1958. április (3. évfolyam, 77-100. szám)

1958-04-10 / 83. szám

Kiss Csaba jelenti Moszkvából: Jelentős gazdasági megegyezés a szovjet—nyugatnémet tárgyalásokon Szovjet korm­ánykü­l­löltsé­g utazik Horniba Moszkva, április 9. Még a múlt év nyarán kez­dődtek meg Moszkvában a tár­gyalások a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság küldöttségei között a két or­szág kapcsolatairól. Ezek a rendkívül hosszúra nyúlt tár­gyalások­ lényegében két nagy kérdéscsoport körül forogtak: részint a két ország gazda­sági kapcsolatainak a Szov­jetunió által javasolt fej­lesztéséről volt szó, részint pedig a nyugatnémet kül­döttség által előterjesztett politikai kérdésekről, amelyek közt az első helyen az úgynevezett repatriálás áll. Ezenkívül a napirenden szere­pelt a két ország közötti kon­zuli egyezmény megkötése is. A tárgyalások tegnap befe­jeződtek. A záróközleményből kitűnik, bármilyen hosszadal­masra is nyúltak a küldöttsé­gek megbeszélései, a szovjet álláspont győzött. A Szovjet­unió kezdettől fogva állást fog­lalt a repatriálás napirendre tűzése ellen. Ez állítólagos kérdés körül a másik küldött­ség rendkívül visszatetsző já­tékot kívánt folytatni s a gaz­dasági tárgyalások menetét attól tette függővé, sikerül-e megegyezést elérni a repatriá­lás körül. A nyugatnémet kül­döttség vezetője, dr. Lahr és Haas volt nyugatnémet moszk­vai nagykövet arról beszélt, hogy a Szovjetunióban több ezer német állampolgárságú személy él, akik kivétel nél­kül vissza akarnak települni. Céljuk elérése érdekében még attól sem riadnak vissza, hogy Hitler törvényeire hivatkozza­nak. A tények azonban bebizonyí­tották, hogy az állítások nem felelnek meg a valóságnak, és világosan kitűnt, hogy a nyugatnémet küldöttség csak azért igyekezett a tár­gyalások napirendjére erő­szakolni ezt az állítólagos problémát, hogy megnehe­zítse az egyéb megegyezé­seket. Amikor ez a taktika nem vált be, a nyugatnémet küldöttség taktikát változtatott, s igyeke­zett kierőszakolni a tárgyalá­sok megszakítását. A szovjet kormány következetes vonal­­vezetése, őszinte megegyezési szándéka azonban legyőzte a nehézségeket. Adenauer kül­döttsége nem kismértékben a közvélemény nyomására kény­telen volt visszaülni a tárgya­lóasztalhoz és elismerni, hogy a Szovjetunió által javasolt megegyezések hasznosak és szükségesek. Ilyen előzmények után létrejött a megállapodás a hosszú lejáratú árucsere­­forgalmi egyezményről, az 1958. évi külkereskedelmi munkatervről és a keres­kedelem és tengerhajózás általános kérdéseiről. A legnagyobb figyelmét két­ségkívül a hároméves külke­reskedelmi megállapodás ér­demli, amely jelentősen emeli a két ország áruforgalmát, bár elmarad a Szovjetunió által eredetileg javasolt ke­rettől, mégis 1960-ra a jelen­legihez képest megkétsze­rezi az árucserét. A Szovjet­unió elsősorban szerszámgépe­ket és gyári felszereléseket vá­sárol a Német Szövetségi Köz­társaságból és ellenértékként főleg faanyagokat, olajat, ga­bonát, szenet, különböző ér­ceket, öntvényeket és egyes gépeket szállít. Nem kevésbé érdekes a ke­reskedelem és a tengerhajózás általános kérdéséről született megállapodás, amely a többi között egyes vámkérdéseket szabályoz. A két egyezmény megköté­se is azt bizonyítja, hogy lehetséges különböző tár­sadalmi rendszerű orszá­gok gazdasági együttmű­ködése. Ismeretes, hogy szovjet rész­ről éppen az elmúlt napokban élesen bírálták a nyugatné­met kormány külpolitikáját, a Szovjetunióval ellenséges ma­gatartását. Ez azonban nem lehet akadálya annak, hogy kiépítsék a mindkét fél szá­mára előnyös gazdasági kap­csolatokat, amelyek nemcsak a szovjet kormány számára hasznosak, hanem a nyugat­német üzleti körök számára is. A gyakorlat bizonyítja tehát, mennyire igaz a Szovjetunió külpolitikájának alapelve a minden országgal történő gazdasági együttműködésről. A Szovjetunió jelentős dip­lomáciai győzelmének számít az a tény is, hogy a repatri­álás problémáját nem vitatták meg a tárgyalásokon. A­ záró­közlemény mindössze arról szól, hogy mindkét fél jóindulatúlag kezeli az egyes német és szovjet állampolgárok át­­településével kapcsolatos kérdéseket. A tárgyalásokon megegyezés született konzuli egyezményre vonatkozóan is. A közeljövőben Bonnban ír­ják alá hivatalosan a két or­szág megállapodásait. Ebből a célból szovjet kormánykül­döttség utazik majd az NSZK fővárosába. „A F­O­RG ÁSVÁNYOLAJFORGALMI VÁLLALAT Budapest, IX., Közraktár u. 30. ÚJ TELEFONSZÁMA: 136-860 | ÁPRILISI | |JÉGCOCKTAIL ! | aJégszínházban |­s› =| Előadások kezdete fél nyolc órakor, vasárnap délután 4 órakor is | FŰTÖTT NÉZŐTÉR Napi jegyek a helyszínen Elővétel a közönségszervezésnél: VI., Bajcsy-Zsilinszky út 36—38. Telefon: 12.3—914 1 ­­mok tizenegyen... Budapesten százezrek vonul­tak fel a Dózsa György úton, Angliában békemenet haladt Londontól Aldermastonig, a japán, indiai és burmai kor­mány hivatalos jegyzékben foglalt állást — az egész világ helyesli a szovjet bejelentést az atomkísérletek beszünteté­séről és a Nyugattól a példa követését kívánja. Pacifista tüntetést tartottak húsvétkor New Yorkban is, quakerek tüntettek a nukleáris kísérle­tek ellen. A washingtoni rádió jelen­tése szerint, hallván ennek hí­rét, Fábián Béla tizenegy ma­gyar emigráns „politikussal’’ együtt „ellentüntetést” rende­zett. Kívánják a nukleáris kí­sérleteket, ők tizenegyen, és Fábián Béla, a kapitány... Szomorú kis futballcsapat. Csak éppen nem rúghatnak gólt azon a pályán, ahol a má­sik oldalon százmilliók állnak. Április 15-én kezdődik a Komszomol kongresszusa Moszkva, április 9. 1958 jelentős esztendő a Komszomol történetében. Áp­rilis 15-én Moszkvában meg­nyílik a XIII. kongresszus és fél évvel később, október 29- én az egész­­szovjetország meg­­ünnepli a Komszomol fennál­lásának negyvenedik évfordu­lóját. A 18 millió tagot szám­láló Komszomol lelkesen ké­szül az ünnepi eseményekre. Újabb szovjet békekezdeményezések várhatók Az Egyesült Államok végrehajtja csendes-óceáni atomkísérleteit Washington, április 9. Dulles amerikai külügymi­niszter e heti sajtóértekezletén a legtöbb kérdést az atom- és hidrogénfegyverek robbantá­sának beszüntetésével kapcso­latban kapta. A külügyminisz­ter ,e kérdésekre meglehetősen dodonai, egymásnak bizonyos fokig ellentmondó válaszokat adott. Feltétlenül lefolytatják a nyárra tervezett kísérleti robbantásaikat a Csendes-óceá­non, s ha itt elegendő tapasz-­­ talatot nyernek, akkor beszün­tetik a további kísérleteket — mondta Dulles, de mindjárt hozzáfűzte: nem hiszi, hogy a Csendes­óceánon minden szükséges tapasztalatot megszerezné­nek,­­ a Legfelsőbb Tanács hatá­rozata „sürgős cselekvésre készteti Washingtont”. Az Eisenhower elnökletével csütörtökön összeülő nemzet­­biztonsági tanács ülésén erről lesz szó, s Dulles már kedden megkezdte tanácskozásait a le­szerelési tanácsadókkal. Azok a levelek egyébként, amelyeket Hruscsov a nyugati országok kormányaihoz intézett a nukleáris kísérletek egyol­dalú beszüntetéséről, moszkvai diplomáciai megfigyelők vé­leménye szerint a szovjet béke­­offenzíva újabb szakaszának kezdetét jelentik. Bár a nyuga­ti országokban a közvélemény mindenütt követeli, hogy az atomfegyverrel rendelkező ál­lamok sürgősen kövessék a Szovjetunió példáját, Moszk­vában sajnálattal állapították meg — mint azt a Magyar Távirati Iroda jelenti —, hogy hivatalos nyugati részről mindeddig még semmiféle lépés nem történt ebben az Washingtoni jelentések szer­t A szovjet fővárosban arra sze­rint Eisenhower elnök vala­­mítanaik, hogy a Huuscsov-ve­­szett Hruscsov április 4-i levez­­­zette küldöttség visszaérkezése lére, amelynek lényege az, ■ után tovább folytatódik hogy az Egyesült Államok el-­­ szovjet „békeoffenzíva”­ utasítja a kísérleti robbantások­­ azonnali beszüntetésének gon­dolatát. Amint látni, az Egye­sült­ Államok kormányának­­ál­láspontja elutasító, mégis több jel mutat arra, hogy a szovjet bejelentés hatása alól nem tud­ja magát kivonni. Az AFP kommentátora arról ír, hogy Csalással vádolják és letartóz­tatták Arthur John White­­head milliomost, a White­­head ipari tröszt vezetőjét. Képünkön: a 63 éves milli­omos, amint a rendőrségre szállítják. vVVVVVvN*vVVVV\AiVvAAVV\^^\^^VS^VVW,vVVVV irányban.­­ A szovjet fővárosban hangsú­lyozzák, hogy a szovjet kor­mány a maga részéről minden lehetőt megtett, de a vitás nemzetközi kérdések megoldá­sához nem elegendő csupán a Szovjetunió jóindulata. Moszkvai diplomáciai meg­figyelők azt várják, hogy a szovjet kormány újabb kísérleteket tesz a nem­zetközi kérdések rendezé­séért. : „Véget vetnek a vásárló nők­­ kikapcsolódásának“ Bécs, április 9. Az egyik bécsi áruház min­den olyan nőnek, aki vásárlá­sát 10 percen belül befejezi, 10 százalékos árengedményt ígér. Amikor egy ismert nőgyógyász és pszichológus ezt meghallot­­t­­a, a következőket mondta­ : „Az óvatos bevásárlás és a kö­­­­rültekintő válogatás egészségi­­ szempontból igen üdvös volt, mivel a nőknek bizonyos ösz­­t tömést adott és kikapcsolódást jelentett. Ennek most vége.” MÁR A KUTYÁK IS?, Tokió, április 9. Kioto japán vá­rosban él egy ne­vezetes kutya, amely jobb kávé­szakértő, mint sok ember. Rajong a feketéért és egy­szerű csészéből úgy felnyalja a kávét, hogy egyet­len csepp sem hull a földre. A híres, kétéves szuka gazdája is szenvedélyes ká­vézó. Mikor egy eszpresszó mellett elhaladnak, a ku­tya már gazdája előtt beront a he­lyiségbe és epedő szemekkel lesi a kávéfőzőnő min­den mozdulatát. A kutya gazdá­ja, Tadao Toyama ezután a szuka or­rának mozgásáról olvassa le: jó-e a fekete vagy sem. A nyugati szövetség és az atomkísérletek V­ilágpolitikai rejtély, hogy „ Washington miért en­gedte magára zúdulni ezt a dip­lomáciai vereséget? Miért nem tettek semmit, ami a szovjet lépés nemzetközi hatá­sát legalább fékezte vagy csök­kentette volna?” — így kiált fel a Die Welt című nyugatné­met nagypolgári lap vezércik­ke a nukleáris robbantások egyoldalú beszüntetését beje­lentő szovjet határozat világ­raszóló visszhangja láttán. A nemzetközi nyomás a legkü­lönbözőbb színvonalon, a leg­változatosabb politikai és tár­sadalmi rétegekben erősödik, s jóformán egy világ kiáltja Washington felé azokat a sza­vakat, amelyeket Bevan süví­tett az angol alsóházban Mac­millan miniszterelnök irányá­ba: „Miért nem cselekednek valamivel több morális bátor­sággal, s miért nem fogadják el a szovjet indítványt?” A nyugati polgári közvéle­mény jó részének kínos meg­döbbenését és értetlenségét még fokozza, hogy a washing­toni külügyminisztérium egyelőre arra sem szánta rá magát: legalább a májustól augusztusig tartó csendes­óceáni kísérletsorozat utánra bejelentse a kísérletek felfüg­gesztését. Mindebből jogosan vonták le azt a következtetést, hogy az amerikai külügymi­nisztérium számukra érthetet­len merevsége mögött olyan tárgyi okok rejtőznek, amelyek rendkívül mélyen érintik az egész nyugati szövetségi rend­szer politikáját. Az első — és a világ számá­ra legnagyobb veszedel­meket rejtegető — tényező két­ségtelenül az, hogy az ameri­­k­kai politika továbbra is a hidrogénbomba különböző tí­pusainak sokoldalú felhaszná­lására, illetve az azzal való fenyegetőzésre alapozza egész stratégiáját. Ennek a katona­politikai vonalnak középpont­jában továbbra is az úgyneve­zett „tiszta” (azaz: a légkört rádióaktivitással kevésbé fer­tőző) hidrogénbomba áll. Az az amerikai gesztus, hogy az ENSZ összes tagállamait meg­­­­hívták a küszöbön álló csen­des-óceáni kísérletekre, jelzi, hogy valószínűleg ilyen „tisz­ta” bombát akarnak robbanta­ni. Persze, a nemzetközi béke és a nagy világproblémák szempontjából teljesen közöm­bös, hogy egy villanásra száz­ezernyi vagy éppen milliónyi emberéletet kioltó hidrogén­bomba nagyon, vagy csak „ke­véssé” fertőzi a légkört. A bomba bevetése önmagában olyan kataklizmát indíthat el, hogy az ilyen „különbségek” gyakorlatilag semmivé zsugo­rodnak. Jelenleg az Egyesült Álla­mok és szövetségeseinek viszonya is megnehezíti, hogy a hivatalos amerikai politika kilépjen ebből a pokoli körből. Az elnök és a törvényhozás egy részének minden erőlködé­se ellenére hallatlanul nehe­zen halad előre az 1954-es MacMahon-törvény felülvizs­gálása. Ez a törvény, mint is­meretes, megtiltja az atomtit­kok átadását az Egyesült Álla­mok szövetségeseinek. Ha vi­szont ezek az országok nem ré­szesülhetnek az amerikai ka­tonai titkokban , akkor a ma­guk eszközeivel akarják előál­lítani a hidrogénbombát. Sa­játságos módon tehát a szövet­ségesek iránti amerikai bizal­matlanság, a MacMahon-tör­vény felülvizsgálatának halo­gatása nehezíti az atomkísérle­tekről való lemondást. Ez ma­gyarázza, hogy vezető angol lapok szerint a szovjet beje­lentést közvetlenül megelőző napokban az aggódó angol hadügyminisztérium külön üzenetekben követelte Wa­shingtontól: semmilyen for­mában ne engedjen eddigi ál­láspontjából. Az angoloknak ugyanis — állításuk szerint — még néhány kísérleti robban­tássorozatra van szükségük a maguk hidrogénbombájának „tökéletesítéséhez”. További problémát jelent Franciaor­szág, amelynek „bombamun­kálatai” még jobban elmarad­tak. Az említett MacMahon-tör­vény felülvizsgálása ilyen szempontból módosíthatna a helyzeten, mert mindenekelőtt a helyzetet leginkább bonyolí­tó angol próbarobbantásokat tehetné feleslegessé. Valóság­ban azonban ez nem technikai, hanem elsőrendű politikai probléma, amelynek gyökerét a New York Times neves ka­tonai szakértője, Res­ton abban látja: az amerikai szenátus reszket Franciaország politikai rendszerének ingatagsága miatt. S reszket azért is, mert egy új választásokon esetleg a munkáspárti kormány kerül­het hatalomra Angliában. Eb­­ben az esetben Bevan lenne a külügyminiszter. S ez a válto­zás — Boston szerint — „olyan diplomáciai változásokat hoz* [ hat, hogy az amerikai törvény* hozás nem vállalhatja az atomtitkok megosztását”. Ez viszont azt jelenti, hogy Lon­­don és Párizs militaristái to* vábbra is rossz irányba nyom* ják Washingtont, védvén a „maguk jogát” a bombához... Látnivaló, hogy a hidrogén­­fenyegetésre épült amerikai politika valóságos láncreakciót gördít végig a nyugati szövet­ség egész bonyolult rendszerén. S ahogy Washingtontól Londo­nig, Londontól Párizsig terjed ennek a reakciónak a hulláma — egyre bonyolultabb és ku­­száltabb lesz a kísérleti rob­bantásoktól való megszabadu­lás problémája. Ezeknek a bonyodalmaknak a megoldása viszonylag hosszú ideig eltarthat, s min­den jel szerint a csúcsértekez­letet megelőző angol—amerikai —francia diplomáciai tárgyalá­sok egyik fő témája lesz. A Szovjetunió mindenesetre úgy ül le az asztalhoz, hogy a tör­ténelem nagy krónikáskönyvé­be már beleírta a nukleáris kísérletekről való lemondás nagyszerű mondatait: megindí­totta a lidércnyomástól való felszabadulás folyamatát. Ha a másik oldal a maga belső bizalmatlanságát és szövetsé­gen belüli válságait nem tudja alárendelni a hidrogénhalál elleni küzdelem közös emberi ügyének — a csúcsértekezlet a modern történelem egyik legnagyobb morális és politikai vereségét tartogatja a Nyugat számára. Filmmúzeum műsora április 10-től „FAUST Mefistó: Jannings Csak 6 és 8 órakor AZ VEGYSZERBOLT Budapest, VI., Népköztársaság útja 31. kimért és kiszerelt FOTÓVEGYSZEREK nagy választékával áll az amatőrök és fényképészek rendelkezésére KELETI és MAGYAR SZŐNYEGEKET VESZÜNK és ELADUNK BIZOMÁNYI ÁRUHÁZ V. V., Felszabadulás tér 5. VI., Népköztársaság útja 27.

Next