Esti Hirlap, 1958. április (3. évfolyam, 77-100. szám)
1958-04-10 / 83. szám
Kiss Csaba jelenti Moszkvából: Jelentős gazdasági megegyezés a szovjet—nyugatnémet tárgyalásokon Szovjet kormányküllöltség utazik Horniba Moszkva, április 9. Még a múlt év nyarán kezdődtek meg Moszkvában a tárgyalások a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság küldöttségei között a két ország kapcsolatairól. Ezek a rendkívül hosszúra nyúlt tárgyalások lényegében két nagy kérdéscsoport körül forogtak: részint a két ország gazdasági kapcsolatainak a Szovjetunió által javasolt fejlesztéséről volt szó, részint pedig a nyugatnémet küldöttség által előterjesztett politikai kérdésekről, amelyek közt az első helyen az úgynevezett repatriálás áll. Ezenkívül a napirenden szerepelt a két ország közötti konzuli egyezmény megkötése is. A tárgyalások tegnap befejeződtek. A záróközleményből kitűnik, bármilyen hosszadalmasra is nyúltak a küldöttségek megbeszélései, a szovjet álláspont győzött. A Szovjetunió kezdettől fogva állást foglalt a repatriálás napirendre tűzése ellen. Ez állítólagos kérdés körül a másik küldöttség rendkívül visszatetsző játékot kívánt folytatni s a gazdasági tárgyalások menetét attól tette függővé, sikerül-e megegyezést elérni a repatriálás körül. A nyugatnémet küldöttség vezetője, dr. Lahr és Haas volt nyugatnémet moszkvai nagykövet arról beszélt, hogy a Szovjetunióban több ezer német állampolgárságú személy él, akik kivétel nélkül vissza akarnak települni. Céljuk elérése érdekében még attól sem riadnak vissza, hogy Hitler törvényeire hivatkozzanak. A tények azonban bebizonyították, hogy az állítások nem felelnek meg a valóságnak, és világosan kitűnt, hogy a nyugatnémet küldöttség csak azért igyekezett a tárgyalások napirendjére erőszakolni ezt az állítólagos problémát, hogy megnehezítse az egyéb megegyezéseket. Amikor ez a taktika nem vált be, a nyugatnémet küldöttség taktikát változtatott, s igyekezett kierőszakolni a tárgyalások megszakítását. A szovjet kormány következetes vonalvezetése, őszinte megegyezési szándéka azonban legyőzte a nehézségeket. Adenauer küldöttsége nem kismértékben a közvélemény nyomására kénytelen volt visszaülni a tárgyalóasztalhoz és elismerni, hogy a Szovjetunió által javasolt megegyezések hasznosak és szükségesek. Ilyen előzmények után létrejött a megállapodás a hosszú lejáratú árucsereforgalmi egyezményről, az 1958. évi külkereskedelmi munkatervről és a kereskedelem és tengerhajózás általános kérdéseiről. A legnagyobb figyelmét kétségkívül a hároméves külkereskedelmi megállapodás érdemli, amely jelentősen emeli a két ország áruforgalmát, bár elmarad a Szovjetunió által eredetileg javasolt kerettől, mégis 1960-ra a jelenlegihez képest megkétszerezi az árucserét. A Szovjetunió elsősorban szerszámgépeket és gyári felszereléseket vásárol a Német Szövetségi Köztársaságból és ellenértékként főleg faanyagokat, olajat, gabonát, szenet, különböző érceket, öntvényeket és egyes gépeket szállít. Nem kevésbé érdekes a kereskedelem és a tengerhajózás általános kérdéséről született megállapodás, amely a többi között egyes vámkérdéseket szabályoz. A két egyezmény megkötése is azt bizonyítja, hogy lehetséges különböző társadalmi rendszerű országok gazdasági együttműködése. Ismeretes, hogy szovjet részről éppen az elmúlt napokban élesen bírálták a nyugatnémet kormány külpolitikáját, a Szovjetunióval ellenséges magatartását. Ez azonban nem lehet akadálya annak, hogy kiépítsék a mindkét fél számára előnyös gazdasági kapcsolatokat, amelyek nemcsak a szovjet kormány számára hasznosak, hanem a nyugatnémet üzleti körök számára is. A gyakorlat bizonyítja tehát, mennyire igaz a Szovjetunió külpolitikájának alapelve a minden országgal történő gazdasági együttműködésről. A Szovjetunió jelentős diplomáciai győzelmének számít az a tény is, hogy a repatriálás problémáját nem vitatták meg a tárgyalásokon. A záróközlemény mindössze arról szól, hogy mindkét fél jóindulatúlag kezeli az egyes német és szovjet állampolgárok áttelepülésével kapcsolatos kérdéseket. A tárgyalásokon megegyezés született konzuli egyezményre vonatkozóan is. A közeljövőben Bonnban írják alá hivatalosan a két ország megállapodásait. Ebből a célból szovjet kormányküldöttség utazik majd az NSZK fővárosába. „A FORG ÁSVÁNYOLAJFORGALMI VÁLLALAT Budapest, IX., Közraktár u. 30. ÚJ TELEFONSZÁMA: 136-860 | ÁPRILISI | |JÉGCOCKTAIL ! | aJégszínházban |s› =| Előadások kezdete fél nyolc órakor, vasárnap délután 4 órakor is | FŰTÖTT NÉZŐTÉR Napi jegyek a helyszínen Elővétel a közönségszervezésnél: VI., Bajcsy-Zsilinszky út 36—38. Telefon: 12.3—914 1 mok tizenegyen... Budapesten százezrek vonultak fel a Dózsa György úton, Angliában békemenet haladt Londontól Aldermastonig, a japán, indiai és burmai kormány hivatalos jegyzékben foglalt állást — az egész világ helyesli a szovjet bejelentést az atomkísérletek beszüntetéséről és a Nyugattól a példa követését kívánja. Pacifista tüntetést tartottak húsvétkor New Yorkban is, quakerek tüntettek a nukleáris kísérletek ellen. A washingtoni rádió jelentése szerint, hallván ennek hírét, Fábián Béla tizenegy magyar emigráns „politikussal’’ együtt „ellentüntetést” rendezett. Kívánják a nukleáris kísérleteket, ők tizenegyen, és Fábián Béla, a kapitány... Szomorú kis futballcsapat. Csak éppen nem rúghatnak gólt azon a pályán, ahol a másik oldalon százmilliók állnak. Április 15-én kezdődik a Komszomol kongresszusa Moszkva, április 9. 1958 jelentős esztendő a Komszomol történetében. Április 15-én Moszkvában megnyílik a XIII. kongresszus és fél évvel később, október 29- én az egészszovjetország megünnepli a Komszomol fennállásának negyvenedik évfordulóját. A 18 millió tagot számláló Komszomol lelkesen készül az ünnepi eseményekre. Újabb szovjet békekezdeményezések várhatók Az Egyesült Államok végrehajtja csendes-óceáni atomkísérleteit Washington, április 9. Dulles amerikai külügyminiszter e heti sajtóértekezletén a legtöbb kérdést az atom- és hidrogénfegyverek robbantásának beszüntetésével kapcsolatban kapta. A külügyminiszter ,e kérdésekre meglehetősen dodonai, egymásnak bizonyos fokig ellentmondó válaszokat adott. Feltétlenül lefolytatják a nyárra tervezett kísérleti robbantásaikat a Csendes-óceánon, s ha itt elegendő tapasz- talatot nyernek, akkor beszüntetik a további kísérleteket — mondta Dulles, de mindjárt hozzáfűzte: nem hiszi, hogy a Csendesóceánon minden szükséges tapasztalatot megszereznének, a Legfelsőbb Tanács határozata „sürgős cselekvésre készteti Washingtont”. Az Eisenhower elnökletével csütörtökön összeülő nemzetbiztonsági tanács ülésén erről lesz szó, s Dulles már kedden megkezdte tanácskozásait a leszerelési tanácsadókkal. Azok a levelek egyébként, amelyeket Hruscsov a nyugati országok kormányaihoz intézett a nukleáris kísérletek egyoldalú beszüntetéséről, moszkvai diplomáciai megfigyelők véleménye szerint a szovjet békeoffenzíva újabb szakaszának kezdetét jelentik. Bár a nyugati országokban a közvélemény mindenütt követeli, hogy az atomfegyverrel rendelkező államok sürgősen kövessék a Szovjetunió példáját, Moszkvában sajnálattal állapították meg — mint azt a Magyar Távirati Iroda jelenti —, hogy hivatalos nyugati részről mindeddig még semmiféle lépés nem történt ebben az Washingtoni jelentések szert A szovjet fővárosban arra szerint Eisenhower elnök valamítanaik, hogy a Huuscsov-veszett Hruscsov április 4-i levezzette küldöttség visszaérkezése lére, amelynek lényege az, ■ után tovább folytatódik hogy az Egyesült Államok el- szovjet „békeoffenzíva” utasítja a kísérleti robbantások azonnali beszüntetésének gondolatát. Amint látni, az Egyesült Államok kormányánakálláspontja elutasító, mégis több jel mutat arra, hogy a szovjet bejelentés hatása alól nem tudja magát kivonni. Az AFP kommentátora arról ír, hogy Csalással vádolják és letartóztatták Arthur John Whitehead milliomost, a Whitehead ipari tröszt vezetőjét. Képünkön: a 63 éves milliomos, amint a rendőrségre szállítják. vVVVVVvN*vVVVV\AiVvAAVV\^^\^^VS^VVW,vVVVV irányban. A szovjet fővárosban hangsúlyozzák, hogy a szovjet kormány a maga részéről minden lehetőt megtett, de a vitás nemzetközi kérdések megoldásához nem elegendő csupán a Szovjetunió jóindulata. Moszkvai diplomáciai megfigyelők azt várják, hogy a szovjet kormány újabb kísérleteket tesz a nemzetközi kérdések rendezéséért. : „Véget vetnek a vásárló nők kikapcsolódásának“ Bécs, április 9. Az egyik bécsi áruház minden olyan nőnek, aki vásárlását 10 percen belül befejezi, 10 százalékos árengedményt ígér. Amikor egy ismert nőgyógyász és pszichológus ezt meghallotta, a következőket mondta : „Az óvatos bevásárlás és a körültekintő válogatás egészségi szempontból igen üdvös volt, mivel a nőknek bizonyos öszt tömést adott és kikapcsolódást jelentett. Ennek most vége.” MÁR A KUTYÁK IS?, Tokió, április 9. Kioto japán városban él egy nevezetes kutya, amely jobb kávészakértő, mint sok ember. Rajong a feketéért és egyszerű csészéből úgy felnyalja a kávét, hogy egyetlen csepp sem hull a földre. A híres, kétéves szuka gazdája is szenvedélyes kávézó. Mikor egy eszpresszó mellett elhaladnak, a kutya már gazdája előtt beront a helyiségbe és epedő szemekkel lesi a kávéfőzőnő minden mozdulatát. A kutya gazdája, Tadao Toyama ezután a szuka orrának mozgásáról olvassa le: jó-e a fekete vagy sem. A nyugati szövetség és az atomkísérletek Világpolitikai rejtély, hogy „ Washington miért engedte magára zúdulni ezt a diplomáciai vereséget? Miért nem tettek semmit, ami a szovjet lépés nemzetközi hatását legalább fékezte vagy csökkentette volna?” — így kiált fel a Die Welt című nyugatnémet nagypolgári lap vezércikke a nukleáris robbantások egyoldalú beszüntetését bejelentő szovjet határozat világraszóló visszhangja láttán. A nemzetközi nyomás a legkülönbözőbb színvonalon, a legváltozatosabb politikai és társadalmi rétegekben erősödik, s jóformán egy világ kiáltja Washington felé azokat a szavakat, amelyeket Bevan süvített az angol alsóházban Macmillan miniszterelnök irányába: „Miért nem cselekednek valamivel több morális bátorsággal, s miért nem fogadják el a szovjet indítványt?” A nyugati polgári közvélemény jó részének kínos megdöbbenését és értetlenségét még fokozza, hogy a washingtoni külügyminisztérium egyelőre arra sem szánta rá magát: legalább a májustól augusztusig tartó csendesóceáni kísérletsorozat utánra bejelentse a kísérletek felfüggesztését. Mindebből jogosan vonták le azt a következtetést, hogy az amerikai külügyminisztérium számukra érthetetlen merevsége mögött olyan tárgyi okok rejtőznek, amelyek rendkívül mélyen érintik az egész nyugati szövetségi rendszer politikáját. Az első — és a világ számára legnagyobb veszedelmeket rejtegető — tényező kétségtelenül az, hogy az amerikkai politika továbbra is a hidrogénbomba különböző típusainak sokoldalú felhasználására, illetve az azzal való fenyegetőzésre alapozza egész stratégiáját. Ennek a katonapolitikai vonalnak középpontjában továbbra is az úgynevezett „tiszta” (azaz: a légkört rádióaktivitással kevésbé fertőző) hidrogénbomba áll. Az az amerikai gesztus, hogy az ENSZ összes tagállamait meghívták a küszöbön álló csendes-óceáni kísérletekre, jelzi, hogy valószínűleg ilyen „tiszta” bombát akarnak robbantani. Persze, a nemzetközi béke és a nagy világproblémák szempontjából teljesen közömbös, hogy egy villanásra százezernyi vagy éppen milliónyi emberéletet kioltó hidrogénbomba nagyon, vagy csak „kevéssé” fertőzi a légkört. A bomba bevetése önmagában olyan kataklizmát indíthat el, hogy az ilyen „különbségek” gyakorlatilag semmivé zsugorodnak. Jelenleg az Egyesült Államok és szövetségeseinek viszonya is megnehezíti, hogy a hivatalos amerikai politika kilépjen ebből a pokoli körből. Az elnök és a törvényhozás egy részének minden erőlködése ellenére hallatlanul nehezen halad előre az 1954-es MacMahon-törvény felülvizsgálása. Ez a törvény, mint ismeretes, megtiltja az atomtitkok átadását az Egyesült Államok szövetségeseinek. Ha viszont ezek az országok nem részesülhetnek az amerikai katonai titkokban , akkor a maguk eszközeivel akarják előállítani a hidrogénbombát. Sajátságos módon tehát a szövetségesek iránti amerikai bizalmatlanság, a MacMahon-törvény felülvizsgálatának halogatása nehezíti az atomkísérletekről való lemondást. Ez magyarázza, hogy vezető angol lapok szerint a szovjet bejelentést közvetlenül megelőző napokban az aggódó angol hadügyminisztérium külön üzenetekben követelte Washingtontól: semmilyen formában ne engedjen eddigi álláspontjából. Az angoloknak ugyanis — állításuk szerint — még néhány kísérleti robbantássorozatra van szükségük a maguk hidrogénbombájának „tökéletesítéséhez”. További problémát jelent Franciaország, amelynek „bombamunkálatai” még jobban elmaradtak. Az említett MacMahon-törvény felülvizsgálása ilyen szempontból módosíthatna a helyzeten, mert mindenekelőtt a helyzetet leginkább bonyolító angol próbarobbantásokat tehetné feleslegessé. Valóságban azonban ez nem technikai, hanem elsőrendű politikai probléma, amelynek gyökerét a New York Times neves katonai szakértője, Reston abban látja: az amerikai szenátus reszket Franciaország politikai rendszerének ingatagsága miatt. S reszket azért is, mert egy új választásokon esetleg a munkáspárti kormány kerülhet hatalomra Angliában. Ebben az esetben Bevan lenne a külügyminiszter. S ez a változás — Boston szerint — „olyan diplomáciai változásokat hoz* [ hat, hogy az amerikai törvény* hozás nem vállalhatja az atomtitkok megosztását”. Ez viszont azt jelenti, hogy London és Párizs militaristái to* vábbra is rossz irányba nyom* ják Washingtont, védvén a „maguk jogát” a bombához... Látnivaló, hogy a hidrogénfenyegetésre épült amerikai politika valóságos láncreakciót gördít végig a nyugati szövetség egész bonyolult rendszerén. S ahogy Washingtontól Londonig, Londontól Párizsig terjed ennek a reakciónak a hulláma — egyre bonyolultabb és kuszáltabb lesz a kísérleti robbantásoktól való megszabadulás problémája. Ezeknek a bonyodalmaknak a megoldása viszonylag hosszú ideig eltarthat, s minden jel szerint a csúcsértekezletet megelőző angol—amerikai —francia diplomáciai tárgyalások egyik fő témája lesz. A Szovjetunió mindenesetre úgy ül le az asztalhoz, hogy a történelem nagy krónikáskönyvébe már beleírta a nukleáris kísérletekről való lemondás nagyszerű mondatait: megindította a lidércnyomástól való felszabadulás folyamatát. Ha a másik oldal a maga belső bizalmatlanságát és szövetségen belüli válságait nem tudja alárendelni a hidrogénhalál elleni küzdelem közös emberi ügyének — a csúcsértekezlet a modern történelem egyik legnagyobb morális és politikai vereségét tartogatja a Nyugat számára. Filmmúzeum műsora április 10-től „FAUST Mefistó: Jannings Csak 6 és 8 órakor AZ VEGYSZERBOLT Budapest, VI., Népköztársaság útja 31. kimért és kiszerelt FOTÓVEGYSZEREK nagy választékával áll az amatőrök és fényképészek rendelkezésére KELETI és MAGYAR SZŐNYEGEKET VESZÜNK és ELADUNK BIZOMÁNYI ÁRUHÁZ V. V., Felszabadulás tér 5. VI., Népköztársaság útja 27.