Esti Hírlap, 1964. július (9. évfolyam, 153-179. szám)

1964-07-01 / 153. szám

A szovjet kormányfő Bergenben (Folytatás az 1. oldalról.) mlásai vannak a szovjet— norvég együttműködésnek a tengereken, az Északi- és a Déli-sarkon, az óceánok kincseinek kiaknázásában. A szovjet kormányfő azonban a szárazföldi ügyekről sem feledkezett meg. Új eleme volt a beszédnek, hogy a szovjet—norvég határról úgy beszélt, mint amelyet békehatárrá lehet és kell alakítani. Hozzátette: Norvégia állásfoglalása több tekintetben olyan példa lehet, amelyet más országok követhetnek. Nagy taps fogadta a szovjet kormányfő szavait, hogy a Szovjetunió részéről semmiféle veszély nem fenyegeti Norvégiát. Ugyanakkor Hruscsov rámutatott, hogy az Atlanti Szövetség részéről vannak fenyegető, szovjetellenes megnyilvánulások, és keményen bírálta az ezzel kapcsolatos nyugati politikát. Nagy érdeklődés várta, mit mond a szovjet kormányfő Norvégia atlanti tagságáról. Nos, Hruscsov kijelentette, nem azért jött, hogy tanácsot adjon, mert az állásfoglalás nyilvánvalóan a norvég kormány feladata. Viszont megjegyezte, hogy nem elsősorban azt kell nézni, ami tegnap volt, hanem azt, ami holnap lesz. (A célzás nyilvánvaló: azóta sok minden történt a világban, hogy 15 évvel ezelőtt megalakult a NATO.) Hruscsovot egyébként nemcsak a teremben tapsolták meg, hanem éljenzés fogadta a Népház előtti téren is, ahol kétezren vártak türelmesen, s ahol a szovjet kormányfő megintcsak átment a kordonon, s néhány szót váltott az oslóiakkal. A jó hangulat jellemezte különben az egész délutánt. A Városháza gyönyörű márványtermében az orgonán orosz népdalokat játszottak, amikor Hruscsov belépett. ..Kordonáttörés” történt, a Grand Hotel előtt is,ahol Hruscsov szintén kezet szorított az oslóiakkal. (Igaz, itt nem is volt olyan biztonsági „vesztegzár”, mint a stockholmi Grand Hotel előtt.) A norvégiai látogatás egésze tehát azt a szellemet tükrözi, amelyet éppen Hruscsov jellemzett tegnap este egy közmondással: „Ha békében élünk a szomszéddal, jól mennek a dolgok.” Vonatkozik ez a megkezdett tárgyalásokra is, noha a jó légkör nem zárja ki, hogy ne legyenek számos területen vitás kérdések, egyelőre nemmegoldható problémák. Hadd fejezzem be a tudósítást stílszerűen, a tengerrel. Az elmúlt órák egyik kétes szenzációja volt néhány nyugati tudósító jelentése, hogy Hruscsov — még úton Norvégia felé — tengeribetegséget kapott volna. Ez természetesen minden alapot nélkülözött, hiszen amint a programból is kitűnik, igazán nem száműzték belőle az óceánt. Sőt, tegnap, amikor a szovjet kormányfő a kormányszékház tizenötödik emeletéről megcsodálta Oslo panorámáját, megkérdezte Gerhardsent: le-hetne-e fürödni az Osló-fjordi vizében? A vendéglátók azonban e tekintetben nem adhattak pozitív választ. A víz hőmérséklete hűvösebb, mint a légkör: 14 fok ... Az amerikai házak előcsarnokában sorakoznak a lakók postaládái. Az elv az, hogy Mr. Smithnek könnyebb kivennie onnan a leveleit, mint a postásnak felmenni a 26. emeletre. Nem tudom, nem lenne-e érdemes gondolkozni ilyesmin nálunk is, ahol enyhén szólva nincs mindenütt lift, és még enyhébben szólva a meglevők sem mindig működnek. Mr. Smith postájának jelentős része üzleti természetű. Egy ismerősöm például nyomtatványt kapott a következő szöveggel: „Köszönjük önnek azt a felelősségteljes pontosságot, amellyel az általunk nyújtott hitelt törlesztette. Ha bármikor további kölcsönre vagy referenciákra volna szüksége, ne feledje, állunk rendelkezésére. First National Bank of Arlington. Joseph Schellhorn alelnök.” ■ Apróság, de, gondolom, jólesik az ügyfélnek. Ha nálunk azt mondják valakire, „fülig el van adósodva”, szánakozó pillantást vetünk az illetőre. Amerikában az eladósodás állapota a way of life, az életforma szerves része. A kínálat mindenből a kereslet sokszorosa, ennélfogva a repülőjegytől a burgonyahámozóig minden részletre kapható. Az áruválaszték olyan, hogy a csábításnak nehéz ellenállni. Az már, persze, társadalmi kategória kérdése, ki mire fizet részletet: porszívóra vagy világ körüli útra is alkalmas magánjachtra. A kereskedő azonnal megkapja árujáért az egész pénzt valamelyik — rendszerint kisebb — banktól, és Mr. Smith már ennek fizet, kamatostul. Honnan veszi a pénzt a bank? A takarékbetéteken kívül abból, hogy „viszontfinanszírozza” magát nagyobb bankoknál. Egy ilyen — a részletfizetők tízmillióitól a nagybankokig felépülő — gazdasági piramis érthetővé teszi, miért olyan félelmes Damoklész-kard a recesszió, a pangás. Amint baj van Mr. Smith rendszeres fizetőképességével, a láncreakció expresszliftként száguld fel egészen a csúcsig. Az úgynevezett regular (közönséges). A bank vállalja, hogy elvégzi Mr. Smith valamennyi kifizetését, azzal a feltétellel, ha az ügyfél követelése állandóan elér egy bizonyos összeget. Ezért az illető egy cent kamatot sem kap. Pénzével dolgozik a bank, és cserébe bonyolítja a számlatulajdonos ügyeit. A special (különleges) csekkszámla nem követeli meg az említett benttartott összegminimumot. Itt ez a folyamat: Mr. Smith kiír egy, mondjuk, 150 dolláros csekket. A bank lebonyolítja a kifizetést, és kezelési költségként felszámol magának 10 —15 centet. ... Ha egy amerikai kisvárosban a polgármester komolyabb dologba kezd, általában kikéri a bankár tanácsát és segítségét, de ha a bankárnak van valami elképzelése, csaknem bizonyosan számíthat a polgármesterre. Körülbelül ez az üzlet és politika sokat elemzett összefüggésének modellje. Nem frázis az, hogy az Egyesült Államokat üzletemberek vezetik, csak nem úgy, ahogyan azt azokban az időkben illett elképzelnünk, amikor minden olyan egyszerű volt, mint a puszták harangja. Az elnök és kormánya nem szimplán a nagytőke drótján rángatott bábtestület — az érdekcsoportok gyilkos harcával átszőtt közéletben ehhez túlságosan sok drót és rángatási irány van. A megválasztáshoz pénz kell, és ezt a tőke támogatása nélkül képtelenség megszerezni? Igen, de X képviselőt és a szenátort nem a nagytőke támogatja, hanem rendszerint egyik csoport, jórészt a másik, pontosabban a többiek ellen. A két mammutpárt politikai határai sokszor elmosódnak Amerikában, de az érdekcsoportoké sohasem. Egyáltalán nem biztos, hogy Barry Goldwatert a repülőgépipar bízta meg azzal a vonalvezetéssel, amely szerint a rakétában még sok a bizonytalansági tényező, s így helyet a repülőgépeknek a Pentagon-rendelések megtermékenyítő napja alatt! De az biztos, hogy Goldwater ezt a vonalat képviseli, és ezért élvezi a General Dynamic, a Lockheed és a többi nagy repülőgépgyár teljes támogatását. Azt jelenti-e ez, hogy mivel McNamara közismerten rakétapárti, a Johnson-adminisztráció számíthat az elektronikával foglalkozó óriások, a Westinghouse, az IBM, a General Electric támogatására? Igen, azt jelenti. Ilyen, de ennél kevésbé látványos ellentétek tízezreinek szövevénye az amerikai politika. Ez az a végtelenül bonyolult, állandó fortyogásban, mozgásban levő közeg, amellyel az elnöktől a kerületi képviselőig minden amerikai közéleti személyiségnek szüntelenül számolnia kell. Erről van szó, és nem arról, hogy Mr. Nagytőke telefonutasításokat ad Mr. Presidentnek, osztán kész. Az elnöknek kétségtelenül fel kell vennie a kagylót, ha, mondjuk, Venezuelában veszély fenyegeti az amerikai olajérdekeket. De ebben az esetben az első számú ottani érdekeltet, Rockefellert fogja tárcsázni, és nem a nagytőkét, amelyben olyan férfiak is szíveskednek benne foglaltatni, akik semmit sem kívánnak jobban, mint hogy Rockefellernek ne legyen több olaja, és ezzel az ő , mondjuk, Közel-Keleten kitermelt olajuk óta növekedjék. „HA BEVÁLNA A TANÁCSOM...” Ennek a struktúrának két jellegzetesen amerikai figurája van: a politikai boss, aki egy-egy körzetben szabályos közvetítő érdekcsoportok politikusok között, valamint a lobbysta, akinek deklarált foglalkozása, hogy egy-egy vagy több azonos érdeklődésű cég szempontjait képviselje az Egyesült Államok kongresszusában. Hogyan kezdhet valaki politikai karriert Amerikában? Jogilag próbálkozhat akár rögtön a szenátussal is. Ha azonban az ehhez szükséges mammutösszeg családi vagyon vagy külső támogatás formájában nem áll a háta mögött, az ügy reménytelen. A többi megkötöttség nem olyan leküzdhetetlen akadály. A legtöbb állam szenátori jelöltségéhez például bizonyos tartamú ottlakás szükséges. Salinger Kaliforniában, Robert Kennedy pedig komolynak tűnő hírek szerint New York államban pályázik erre a tisztségre. Igen ám, de a jelenlegi igazságügyminiszterről Amerika úgy tudja — és jól tudja —, hogy nincs sok köze New York államhoz. Ott-tartózkodásom alatt a nagysajtó már rákapcsolt: emlékeket, történeteket idézett Robert Kennedy fiatal korából, amikor is a néhai elnök öccse „hosszú ideig” New Yorkban élt. Alsóbb szinten, kerületi, kisvárosi tanácstagok között, feltűnően soka jogász. Az amerikai törvények az élet minden területére kiterjednek, alapos ismeretük dollárban is nagyon sokat jelenthet. Mr. Smith nyugodtabban alszik, ha környékének vezetői biztosan mozognak a paragrafusok liános dzsungeljében. A Broadway és a 70. utca sarkán áll egy hangszórós kocsi. Miközben a volán mellől egy bikanyakú férfiú a jelölt dicséretét harsogja mikrofonba, maga a megválasztandó — szemüveges, harmincas jogász — éppen azt mondja egy idős hölgynek: — Ha beválna a tanácsom, asszonyom, mondja el az embereknek, hogy tőlem kapta. Választási év van, lementek az első előválasztások. Ez afféle nemhivatalos, jobbára hangulati jelentőségű előszavazás. Jellege államok szerint változik. Van, ahol demokrata párti lista áll szemben a republikánussal, van, ahol külön fut a kettő, és csak annak kell eldőlnie, hogy a két párton belül kikre szavaznak a választók. Van, ahol csak két jelölt csaphat össze, és Illinoisban például harmadiknak csak akkor iratkozhat fel valaki, ha mérnöki diplomája (?!) van. A közélet bonyolultságára jellemző jelenség: sok előválasztáson a demokrata pártiak tömegével Goldwaternek szurkoltak. Hadd legyen csak ő ősszel Johnson ellenfele — őt könnyebb lesz szétzúzni a jelenlegi elnöknek, mint egy liberálisabb, merjük kimondani, normálisabb ellenfelet. S ha már az arizonai demagógról van szó, hadd mondjak el egy tv-jelenetet. Fiatal házaspár otthonában. A nő kötöget, a férfi újságot olvas. Felnéz a lapból, és azt mondja: — Csodálatos dolgokat mondott. A NŐ, KÖTÖGETVE: Ki, és mit, drágám? A FÉRFI: Goldwater. Hogy mi vagyunk a világ legerősebb országa. NŐ: Egy hónap alatt? De hiszen ez gyönyörű, darling. FÉRFI: Hogyhogy egy hónap alatt? NŐ, KÖTÖGETVE: Úgy, hogy egy hónapja Goldwater még azzal vádolta McNamarát, hogy elhanyagolja a nemzeti ütőerőt, és a Szovjetunió erősebb, mint mi. Harmat Endre következik: ÓRIÁSKERÉK, ENGEDMÉNNYEL HEl.J.O, AMERIKA! (16.) Állunk rendelkezésére... REGULAR ÉS SPECIAL Nemcsak az áldott rossz közbiztonság, de Mr. Smith prakticizmusa és a bonyolult pénzügyi struktúra is indokolja, hogy az átlagamerikai sosem tart magánál vagy otthonában komolyabb összegű „cash”-t; kötelezettségeinek a lakbértől kezdve az autóbiztosításig csekkek kiírásával tesz eleget. Csekkszámla sokféle van, de a két fő csoport a következő: Sokoldalú atomellentétek Újabb nézeteltérés támadt a brit konzervatív párton belül a sokoldalú NATO- atomütőerő miatt. A viszályt a tory-képviselők egy kis csoportja idézte elő azzal, hogy az alsóházban határozati javaslatot terjesztett elő a terv támogatására. A csoport — amely javarészt a Közös Piac szószólóiból áll — nyomban szembe találta magát egy ellenjavaslattal más konzervatív honatyák részéről. Úgy várják, hogy Douglas Hume miniszterelnök holnap fejti ki kormánya álláspontját a kérdésről. A kabinet egyébként ugyancsak eltérő véleményt rall a tervezett sokoldalú atomhaderőről. A tekintélyesebb miniszterek úgy vélik, hogy a három hónap múlva sorra kerülő általános választások előtt nem tanácsos dönteni Nagy-Britannia csatlakozásáról. NATO-szakértők épp most tanácskoznak Párizsban, hogy kidolgozzák részletes javaslatukat a Polaris-rakétákkal felszerelt soknemzetiségű flottáról. Johnson elnök tegnap jelentette be, hogy az Egyesült Államok a jövőben a NATO- szervezet helyett, magával az egyes tagállamokkal osztja meg atomkutatásainak eredményeit. A párizsi France Soir szerint Franciaország a következő hat éven belül 800 kilotonnás, hidrogéntöltetű rakétákkal rendelkezik majd, s ezeknek hatósugara állítólag eléri a 2900 kilométert. S. L. A SZOMSZÉDRA ZUHANT. Vitorlázó sétarepülésre indult South Shields-ben Edit McDonald angol háziasszonyi légi séta tragikusan végződött: a gép lezuhant, mégpedig a sors kifürkészhetetlen akaratából arra a házra, amely McDonaldék közvetlen szomszédja. Az asszonyt életveszélyes állapotban emelték ki a tncsók közül. A Vitorlázógép pilótája, Brian Watson, szerencsésebb volt, csupán bokatörést szenvedett. Wilson megtorpedózta a Home-France üzletet London, július 1. Stanley Levinson telefonjelentése: A brit Munkáspárt heves bírálatai nyomán a spanyol kormány megszakította tárgyalásait Nagy-Britanniával egy 18 millió font sterlinges hadihajó-szabadalom megvásárlásáról. A tervek szerint Spanyolország néhány kisebb fregattot épített volna brit tervek és brit szakemberek felhasználásával. Amikor a spanyol— brit tárgyalás hírét két héttel ezelőtt bejelentették, a baloldal — különösen pedig Wilson munkáspárti vezető — heves támadásokat intézett ellene. A Munkáspárt szóvivője tegnap este szemére vetette a Hurne-kormánynak: azzal próbálja biztosítani a foglalkoztatottságot és az exportmérleg helyreállítását, hogy hadihajók eladásáról alkuszik a fasisztákkal. Hírek szerint a Franco-kormány most az Egyesült Államokhoz fordul a hadihajótervrajzok megszerzéséért. Kizárás az FLN-ből Algír, július 1. Az FLN párt politikai bizottsága ülést tartott, s ezen megvizsgálta az ellenforradalmi mesterkedések letörésére irányuló intézkedéseket. Az ülésről Algírban közleményt adtak ki, mely az intézkedések között bejelentette, hogy a politikai bizottságból frakciós és nemzetellenes tevékenysége miatt kizárták Saabani ezredest, az algériai vezérkar tagját. A közlemény végül felhívást intéz a párttagokhoz és a néphez,, hogy tanúsítsanak forradalmi éberséget és minden eszközzel szánjanak szembe a forradalom vívmányait veszélyeztető akciókkal. Goldwater Illinoisban is előretört Chicago, július 1. Goldwater esélyei pártjának elnökjelölő kongresszusa előtt egyre inkább megnövekednek. Illinois állam 58 köztársaságpárti elnökjelölő küldötte közül kedden 48-an Goldwater mellett foglaltak állást, nyolcan még nem döntöttek, ketten pedig nem hajlandók megmondani, kit támogatnak. Goldwaternek az elnökjelölő kongresszuson 655 szavazatra van szüksége ahhoz, hogy biztosítsa hivatalos jelöltetését. A tegnapi állásfoglalás Goldwater híveinek számát (a delegátusok körében) 702-re növelte,, bár a 702 küldött közül csupán 375 köteles „hivatalból” Goldwatert támogatni, a többi még a kongresszus előtt megváltoztathatja állásfoglalását. Sikere után Goldwater elégedetten nyilatkozott az újságíróknak. Kijelentette, most már bízik benne, hogy köztársaságpárti elnökjelölt lesz. Vetélytársa, Scranton pennsylvaniai kormányzó szintén elismerte, hogy Goldwater esélyei megnövekedtek. Hozzáfűzte azon benn, hogy reményeit nem vesztette el, mert tisztában volt vele hogy Illinoisban a küldöttek nagy része az elenfél híve. A Scrantont támogató Cabot Lodge — az USA nemrég lemondott saigoni nagykövete — tegnap Eisenhower volt elnököt kereste fel, és háromnegyed órás megbeszélést folytatott vele. JIi7ío/íiii IndanésiííbcMn Anasztasz Mikojan, a szovjet minisztertanács első elnökhelyettese Jáva és Bali szigetén tett látogatása után Bandungból ma visszatért Djakartába. A szovjet parlamenti küldöttség holnap fejezi be indonéziai látogatását. A bandungi Merdeka palotában, ahol 1955-ben az afroáziai országok emlékezetes első értekezletét tartották, tegnap rendkívüli ülést tartott az indonéz tanácskozó gyűlés. Az ülést Mikojanék látogatása alkalmából hívták össze.