Esti Hírlap, 1964. október (9. évfolyam, 231-257. szám)
1964-10-01 / 231. szám
Több a vagon — kevesebb a vasutas Rákos rendező. Az állomás épülete sárga kősziget a síntengeren, amelynek még hulláma is van. A Szegedi úti sorompók között 70 centivel feljebb emelték a vágányokat, hogy alattuk később megépülhessen a régóta várt Hungária körúti aluljáró. A „hullámvasút“ — Most már mi is hullámvasúton közlekedünk — mondják a vasutasok, célzásul arra, hogy a valódi, a városligeti itt magasodik a sínrengeteg szélén. S meg is jelenik a közelebbi hullámvasúton egy hatalmas, piros Diesel-mozdony. Trombitál, dübörög, nyikorog. Lassan megy, mert mindenütt dolgoznak. Az ötvenéves pályaudvar átépül, korszerűsödik. A megújhodás a bejárat felől közeledik, s elérte az állomás küszöbét, onnan beljebb; a hetvenéves falak között most karcsú fenyőoszlopok sűrűje támasztja a menynyezetet, mert elaggott ez a ház, kikezdték a szüntelenül döccenő, kattogó kocsikerekek, amelyen az évek is messzire gurultak. A sárga falak ablakszemei még látták a magyar vasút első mozdonyait, a hosszú kürtös, kacsacsőrű, pöfögős kis masinákat — és azóta? ... Mostanában naponta 70— 80 vonat érkezik a pályaudvarra. Csak Szob felől, a határon túlról huszonkét szerelvényt fogadnak. Autó, gép, koksz, műtrágya. Azt mondják, hogy ilyen még nem volt: naponta háromszáz kocsival több áru érkezik a Rákosrendezőre a júliusi, az augusztusi menynyiségnél, pedig akkor sem volt uborkaszezon. Csúcsforgalmat emlegetnek, a kiszabott feladatot (szeptemberben a vonatok menetrendszerűsége hetvenöt, a vonatközlekedés terve hatvanöt százalékos legyen), túlteljesítik. Közben teljes erővel folyik az állomás átépítése. Régi, elkopott vágányokat, váltókat cserélnek, Kőbánya vastag vízcsöveit fektetik, bújtatják át a sínek alatt Arrább óriás olajtartálynak ásnak széles alapot a forgolódó földmarkoló gépek. A gurító — az állomás szíve. A pályaudvar fogadóvágányaira öt irányból berobogó hetven vonat minden kocsiját szétkapcsolják, felvontatják arra a dombra, ahonnan vissza már új sorokba gurulnak, más tájakra indul- nak. Tizenöt évvel ezelőtt ezen a gurítón 24 óra alatt mozdítottak meg 1600 kocsit. Naponta 3000 kocsi Akkor mindenki úgy hitte, hogy Rákosrendezőn ennyi a határ. Ma: 3000 vagont kell naponta feldolgozni, ám a vasutasok létszáma a tavalyinál százzal kevesebb, legtöbbjük visszament falura, a termelőszövetkezetbe. A gurító se változott, felújítása csak két év múlva kezdődik. A kocsik elrendezése, a vonatok kiállítása lassú a nagy teljesítményű, újabb szerelvényekért gyorsan forduló Diesel-mozdonyok mellett A sebes, erős gépek már indulnának, amikor órákat kell még várakozni, hogy minden kocsi a helyére kerüljön. A tolatás dieselesítése, a gőzmozdonyok leváltása segítene a felemás helyzeten. Ócska vagon az öltöző Rákosrendezőn nemcsak a gépek körül vannak bajok. Az emberek szociális ellátása sem megfelelő. Ócska vasúti kocsiban találjuk az egyik öltözőt, máshol: ebédlő, öltöző, fürdő, mosdó, mellékhelyiség — együtt áll. Az átépített területen hamarosan tizenhét váltó lesz az eddigi négy helyett. Őrtornyot kérték, hogy egy központból állíthassák a váltókat. Pénz is lenne rá, de ha az idén nem használják fel, jövőre már késő: elvész. Se pénz, se őrtorony. Az állomás vasutaslaktanyájában nemrégen felállítottak egy villanybojlert. A dolgozók kérték, hogy az egyik vízcsap helyett zuhanyrózsát szereljenek fel, mert különben hogy fürödjenek a csapról. Néhány forint lenne az egész, ám hónapok óta nem teljesülhet kívánságuk, mert ilyen nagy állomás főnökének, mint Rákosrendező, nincs annyi jogköre, hogy 20 forintos alkatrész beszerzésében intézkedhessen. Engedélyt kell kérni a központból... Békés Attila Csúcsforgalom Rákos-rendezőn * A Diesel és a gurító * Pénz van, őrtorony nincs Isztambulba indul a vonat. (Visant felv.) GÉPÍRÁST, MÁSOLÁST a lakosság részére soron kívül készítenek a Fővárosi Nyomdaipari Vállalat leíró irodái. Bp., XL Bartók B. út 15. Bp. VIII. Rákóczi út 15. Bp., V., Marx tér 8. TÖKÉLETES KISZOLGÁLÁS Menyasszony-szolgálatot vezet be a tanács Budapesten. — Parancsoljon megtekinteni, export minőség! Húzza rá, elnök elvtárs KÉT NAP, KÉT ÉJSZAKA • KILENCÉVES KORÁTÓL • AKI MELLÉKESEN A KÖZSÉG ELSŐ EMBERE A jó palócok, a Mikszáthkönyvekből híres jó palócok ma is élnek-halnak a két országra szóló lakodalmakért. Szegényebb helyeken is két napig tart a menyegző, amelyre legalább száz házból verbuválódik a vendégsereg, de az új házasoknak bőségesen megtérül a lakodalmi költség, hiszen legutóbb is Mátranovákon a Lakatos-lány menyasszonytáncán éppen egy tucat ezres hullott a násznagy kalapjába. Nagy tisztesség érte a prímást Hogy kezdődik a mulatság? Úgy hogy télen csengés szán, máskor felpántlikázott szekér repül a hegyek között Bárna községbe Csörge Géza zenekaráért. Mindig Bárnára, mindig csak odavágtatnak a szalagos sörényű lovak immár tizenöt esztendeje, mióta Csörge Géza villanyszerelő megalakította a héttagú zenekart. Mert a palócországi lagzikban nemcsak az a fontos, hogy szépen muzsikáljon a prímás, hanem az is kell, főleg az kell, hogy két nap, két éjszaka talpon tudjon maradni a banda, s rendületlenül húzza a talpalávalót. Hanem két esztendeje probléma támadt a híres zenekar körül. Ugyanis nagy tisztesség érte a prímást: megválasztották Bárna község tanácselnökévé. A megválasztás utáni héten Mátraszelére kellett menni muzsikálni, már korábban megállapodtak az örömapával. Szombaton kezdődött az esküvő, szerda este a szelei ember átbuszozott Bárnára és ugyancsak begyulladtan kereste az újdonsült tanácselnököt. — Gratulálok, Géza! — szorongatta a tanácselnök kezét az öreg, de látszott rajta, hogy nem teljes szívből beszél. — Köszönöm Imre bátyám, üljön le! Már megvettük a triót Az öreg komótosan leült, térdére tette a kalapját, s nagy köntörfalazással kezdte a mondókáját. — Sohse hittem volna, hogy így felviszi az isten a dolgod... Az elnök tudta, hogy mi bujkál az öregben, de hagyta, majd elmondja ő. Hanem felelni kellett valamit, hát azt mondta: — De több gondot is adott az isten. — Már megvettük a triót a lakodalomhoz — került közelebb a témához az öreg. A tanácselnök nem felelt erre semmit, a szeles ember meg nagyot sóhajtott. — Csak hát nyakig vagyunk a pácban. — Miért, mi baj? — mutatta a meglepődöttet az elnök. — Most szaladgálhatunk muzsikusok után, mert nem hinném, hogy ezek után eljönnél. —■' Miért ne mennék, Imre bátyám? — Hát az elnökség miatt. — Attól még prímásnak is megfelelek talán... A zene a mindene Bárna tanácselnökét, a népszerű prímást magam is hasonló kérdéssel ostromolom, mint az a szeles ember, akinél akkora lakodalmat csaptak, hogy máig is emlékeznek rá. — Valóban nem gondolt rá, hogy leteszi ahegedűt? ’ — Kilencéves koromban — meséli a fiatal tanácselnök — Rozner Gyulától, aki most is a zenekarodban játszik, megtanultam muzsikálni. Azóta a zene a mindenem. Nem tudnák lemondani róla. — S ha azt mondanák a járásban vagy a megyénél: Csörge elvtárs, mi nem helyeseljük, hogy tanácselnök létére prímáskodik... — Vitatkoznék. — Ha azt mondanák: tessék letenni a hegedűt meg a vonót. Azt mondja csendesen: — Inkább itthagynám ezt a széket, meg ezt az asztalt. Arra is kíváncsi vagyok, hogyan szólítják, minek nevezik a jó palócok lakodalmán. Csakugyan, hogy szólítanak egy prímást, aki civilben tanácselnök? — Tisztességesen. Még ha nagyon jó kedvük van, akkor is. . — De hogyan? — Hát... —mosolyog az elnök —, azt mondják, hogy ezt meg ezt a nótát húzd el, Géza. Zagyvarónán történt a múltkor: elémtáncolt egy kapatos öregember, torkaszakadtából dalolta a nótát, és két kézzel vezényelt bennünket, mint a karmester. Jó kedve csúcsán elkurjantotta magát: „Húzd rá, cigány.” De azonnal eszmélt, szájára csapta a tenyerét és megszeppenve azt mondta: „Ó, bocsánat... húzza rá, elnök elvtárs!” Alig tudtam hegedülni a nevetéstől. Simon Lajos Őzgida futtában, madár röptében... A csepp, karcsú dámgida anyja emlőjén ágaskodik, anyja mozdulatában, amint hátrahajtja fejét: figyelem, gyöngéd, nemes kecsesség. A család többi tagja — élükön a kapitális agancsú szarvasbika — legelészik, hever vagy a távolba figyel, túl a tisztást szegélyező nyárfák lombjain. Diorámák Egy pillanatra szinte azt várná az ember, hogy szétrebbenjenek közeledtére. Sehol a preparált, állatok merev élettelensége — mozgalmas, igazán művészi látványosság ölelkezik a legpontosabb tudományossággal itt, a Természettudományi Múzeum nagyszabású, Magyarország állatvilága című állandó kiállításán, a Nemzeti Múzeumban. Az ezer négyzetméteres alapterületből 350 négyzetmétert a kiállítás ékességei, a diorámák foglalnak el. Ezek a szinte színpadszerűen kiképzett, remekül megvilágított és berendezett, hatalmas előképek egy-egy jellegzetes magyar tájat mutatnak be a benne élő állatvilággal. Bizonyára nemcsak horgászok és halászok öröme lesz az az akváriumszerűen kiképzett kilencméteres dioráma, amelyben a Duna halai láthatók, az ujjnyi lápi póctól a kétméteres harcsáig, s a másik, amelyben a hegyi patakok lakói lebegnek. Jávorszarvas, bölény Az emlős állatok, az állatvilág legfejlettebbjei, uralkodnak a kiállításon. Még aki járja is vándor turistaként az erdőt és a mezőt, az se ismerheti mindet saját környezetében, hisz legtöbbjük elrejtőzik az ember elől. S végképp nem láthatja már senki másutt, mint itt a hahosszú, aprólékos, gyöngéd munka előzte meg ezt az élményt adó kiállítást (amelynek csupán egy részét, a gerinceseket emlegettük, holott épp ily érdekes, szép és elgondolkoztató az általános és a gerinctelenekről szóló rész.) Itt minden ág és minden nádszál, mintánkból végleg eltűnt állatfajokat, a régesrégen kihalt jávorszarvast — szép példányát a leningrádi múzeumtól kaptuk —, vagy a bölényt, melynek preparálása körülbelül egy évig tartott. A barnamedve — ma már csak a Kárpátok erdeiben cammog — ugyancsak ránk néz a bokrok közül, s egy holdfényszerűen megvilágított, nádas részleten, éjszakák ritka réme, a farkas leselkedik. De szerencsére, vadászok és természetbarátok örömére ma is gazdag állatban a magyar rét és erdő. A kicsinyek: vidra, nyúl, mókus, s a nagyok, élükön a ma élő emlősállatok legnemesebbikével, a világhírű magyar szarvassal, a kiállítás fénypontjai. de a virág és az avar minden levele: eredeti, az adott tájegységről hozott válogatott és preparált növény. A planátor műanyag ragasztóval való preparálás — amelytől rugalmas marad a növény — Esztergályos Lajosnak, a múzeum munkatársának találmánya. Mindenütt szerényen a háttérben maradnak, mégis írjuk le a többiek nevét is: bár a preparátorgárda és a kiállítási csoport minden tagja megérdemelné, ezúttal csupán Andor Lórántét, Kaszás Ferencet, Maky Györgyét. S mindenekelőtt a kiállítás főirányítóját, dr. Kaszab Zoltánt, az állattár vezetőjét illesse az elismerés. Jön Afrika! Nem kell különösebben állatbarátnak lenni ahhoz, hogy az ember föllelkesedjék ezen a kiállításon és gyerekeinek is mielőbb megmutassa. Külföldet járt muzeológusok beszámolója szerint egyetlen európai múzeum sem büszkélkedhetik ma ilyen grandiózus állattani kiállítással. Megnyitása méltó nyitánya a most induló múzeumi hónapnak. Ami pedig a jövőt illeti: gyűlik már a leendő afrikai állatfajok kiállításának anyaga, az 1956-ban elpusztult anyag pótlása. Fencsik Flóra Levelenként, fűszálanként... A múzeumi hónap nagyszabású nyitánya a Nemzeti Múzeumban