Esti Hírlap, 1969. augusztus (14. évfolyam, 178-202. szám)
1969-08-01 / 178. szám
Mesék az öreg Hofmannról Ahol azt ígérik: utolérik a holnapot Itt randevúzik a tegnap, a ma és a holnap technikája. Az építőipar legfontosabb alapanyagait előállító vállalatnál kilenc gyáregységben kétezer-háromszázan dolgoznak. Az Épületkerámiai Vállalat telephelyeit évente kétszázharminc millió tégla hagyja el, nem szólva a sok százezer négyzetméternyi burkolóanyagról. A legnagyobb gyáregység, a Jászberényi úti üzem, az ellentmondások színhelye, csatornáiból százával kerülnek le a burkolólapok. Nem lesz több panasz? — A minőségre nem, a mennyiségre talán. Hiszen a megrendelések száma egyre nő. De számítunk rá. Programjavaslatunkban már szerepel egy 1973-ban „belépő”, nyolcvanmillió lap előállítására alkalmas, új üzem létesítése. Lassan utolérjük magunkat... Horváth István A tegnap és a ma Bodó Imre főmérnök — bármily furcsa is — a tegnapba, a múltba vezet. Itt egyeduralkodó az öreg Hofmann. — Igen, sajnos, az öregre még néhány évig szükségünk van — s nem is a mesében ... A Hofmann egyébként tágas körkemence. Gyomrába a gyárudvaron sorakozó tákolmányok alól hordják a nyers téglát száradás után. Csak márciustól októberig van mód szárításra, hisz az időjárás nagy úr. Tíztől huszonegy napig sütkéreznek a nyers téglák, míg a keményen dolgozó kemencemunkások talicskán a Hofmann plusz ötven fokos belsejébe hordják. S az égetés után ismét a szabadba kerülnek. — Nem irigylésre méltók a kemence kiszolgálói — jegyzi meg a főmérnök. — Naponta százszor rakják tele talicskájukat és gördítik a forró kemencébe, majd vissza. — S mit produkál évente a Hofmann? — Tizenhárom millió darab téglát. Nem messze innen a jelennel találkozunk: a recirkuláris rendszerű, mesterséges szárítóval és a két alagútkemencével. Itt egész évben szárítják a nyers téglát. Automata adagol, vág és gördülő kocsi szállítja a rakományt a kemencén keresztül, hogy kikerülve az óriás, sötét „sütőből” azonnal teherautóra rakják. Lábam alatt kilencszázötven fokon izzik a tégla. A korszerű kemence tetején sétálunk — még szerencse, hogy a tűzteret hatvan centiméter vastagságú homokréteg választja el tőlünk. Fokozatosan apró lyukakon adagolják a szenet, úgy, ahogy alul halad a téglával megrakott vaskocsi. — A Tégla- és Cserépipari Tröszt tervezte, és tavaly önerőből valósítottuk meg ezt a téglaégetési rendszert. Kapacitása évente 46 millió darab — mondja a főmérnök. — Jövőre áttérünk a gáztüzelésre, ami nemcsak mennyiségi, hanem minőségváltozást is jelent. — S mi az eredmény jelenleg? — Az új technológia és a korszerű gép „ajándéka’’: nincs hiány téglából. Raktárainkban ma is több millió tégla vár elszállításra, beépítésre. A holnap i burkolóanyagok viszont keresett cikkek. És bár a holnap technológiáját ennél a gyártmánynál alkalmazzák majd — ma még akad elég panasz. — Tudjuk, s tudtuk eddig is — hangzik a válasz. — Tavaly megvizsgáltuk, mennyi burkolólapra van igény. Szomorú képet alkothattunk, mert mindöszsze hatvan százalékát elégíthettük ki. Nem halaszthattuk tovább a korszerűsítést, és bankhitelből kétszáznyolcvan ezer dollárért megvásároltuk a legmodernebb olasz automata égetőberendezést. Jövő év elején már üzemel az elektromos kemence, amelyben a hőingadozás plusz-mínusz öt fok, s így nemcsak a kapacitás növekszik, hanem a selejt a jelenlegi 10 százalékról 2 százalékra csökken — ez már világszínvonal. És holnapután ? Az automata kemence otthonában, az új csarnokban még áll, de rövidesen Magyar—olasz benzinkutak, vízi töltőállomások Az ÁFOR azt ígéri, hogy — ha az idén még nem is, de — jövőre észrevehetően megjavul az üzemanyag-ellátás a Balaton körül. Balatonendréden és Balatonalmádiban új benzinkutat építenek, Balatonvilágoson és Balatonedericsen pedig egy-egy szuperméretű magyar—olasz AFCR— AGIP-töltőállomást. A közös benzinkutakat olasz típustervek alapján, olasz előre gyártott épületelemekből állítják össze, pontosan az olaszországi AGIP-kutak mintájára. Ezeken a töltőállomásokon a magyar olajokon és benzineken kívül árusítani fogják az összes előrecsomagolt olasz olajokat. Az ÁFOR és az Utasellátó Vállalat megállapodása értelmében még az idén megkezdik a közúti autóseszpresszók hálózatának kiépítését. A jövő év újdonságai a vízi benzinkutak lesznek. 1970-ben ilyen töltőállomást létesítenek Balatonfüreden, Balatonföldvárott és Siófokon, valamint a Dunakanyarban a motorcsónakok kiszolgálására. Itt az üzemanyagot a parton leásott tartályban tárolják majd és onnan juttatják el rugalmas csővezetéken át a tutajon lebegő benzinkúthoz. (MTI) Epemji mit Békéscsabán felkutatják a Csabagyöngye csemegeszőlő nemesítője, a békéscsabai Stark Adolf hagyyatékát. Az eddigi kutatások során előkerült az az árjegyzék, amelyen a szentpétervári, hamburgi, párizsi, budapesti világkiállításokon a múlt század végén számtalan nagydíjat nyert Stark Adolf 264 fajta szőlőt kínál eladásra. A venyigéket maga nevelte, számtalan fajtát maga nemesített. A listán többek között eperízű, mag nélküli, andalúziai, amerikai, petrezselyemlevelű és más érdekes néven jelölt szőlőfajta szerepel. A múlt század végéről származó adatokból kiderül, hogy Békéscsaba az ország egyik leghíresebb csemegeszőlő-vidéke volt. CSILLAGÁSZAT ABOR Egyhetes táborozásra 65 amatőr csillagász gyűlt össze Jósvafőn, hogy a városi fényektől és füsttől távol, a természetes csillagos ég alatt próbálják ki saját készítésű távcsöveiket. Az amatőröknek a szakterület legnevesebb tudósai is tartottak előadást. A felvételen Benkő Károly és Benkő Ilona debreceni csillagászok. AZ ANYA UTÁN NEM JÁR. Három a TI HA AZ APA SZABAD PÁLYÁN DOLGOZIK BONYODALMAKAT OKOZÓ RENDELET Nomen est omen. A Tréfás lányok alaposan megtréfálták a világot: egyszerre hárman érkeztek. Először Kriszti született meg, aztán jött utána Noémi és Monika. HA TARTOZNÁNAK... A szokásos gratulációkat a fiatal szülők boldogan, de kicsit ijedten fogadták: három kislány egyszerre?! S az apa, Tréfás Miklós grafikus kezdhette törni a fejét: hogyan, miből fizesse az ikrekért naponta öszszesen hatszáz forint kórházi költséget.. . Mert Tréfás Miklós grafikusművész, szabad pályán dolgozik, nincs munkaadója — tehát munkaadói igazolása sincs —, ellenben felesége fogorvos, állásban van, SZTK-jogosult, ezen az alapon rendezni lehetne, gondolta a házaspár, a gyerekek kórházi költségeit. Ha ilyen egyszerű lenne ez! A házastársak — kiderült — egyenlők ugyan, ha történetesen kölcsönt vesznek fel, tartoznak az OTP- nek, ha különféle terhek vállalásáról van szó —, de más a helyzet az SZTK- val. Rendelet mondja ki, hogy az anya munkaviszonya után csak akkor jogosult társadalombiztosításra a gyermek, ha az anya leányanya, vagy férje katona, rokkant, börtönben ül, esetleg válófélben van a házaspár. VÁLTOZTATNI KELLENE Nem akarom részletezni, hány fórumon járt az édesapa — most már azt mondja, mindenütt őszinte segítőkészséggel fogadták. Három helyett csak egy számlát állított ki a kórház, közbelépett a Nőtanács, végül kedvezően döntött az SZTK, méltányosságból elengedik a kórházi költségeket. Méltányosságból, mert a rendelet mást mond. Tréfásék egyébként elégedett emblerek. Pillanatnyilag az asszony édesanyjának kis lakásában élnek az ikrekkel. Szövetkezeti lakást kértek a VIII. kerületi Tanácstól, s most nagyon boldogok, mert már szóbeli ígéretet kaptak, hogy még ebben az évben beköltözhetnek egy háromszobásba. Hogy ezenkívül még sem a Vöröskereszt, sem a Nőtanács vagy más szerv nem kopogtatott be az ajtajukon egy kis figyelmességgel? Ugyan — mondják —, erre igazán nem számítanak ... — Most már minden rendben lenne — mondja a fiatalasszony —, csak egyet nem értek: úgy tudom, három gyerek után négyszázhetven forint családi pótlék járna. De ezt sem kapom: ez is csak az apa után jár ... . Mi sem értjük. Mert miféle női egyenjogúság, ha elvben az anya nem lehet ugyanolyan családfenntartó, mint az apa. Az anya, a diplomás fogorvos, aki megszülte s majd felneveli a három gyermeket, bizonyos jogi megkötöttségek miatt nem tekinthető „családfőnek”. Tréfásék ügyében intézkedni kell, s levonni a következtetést: ha egy rendelet ilyen lehetetlen helyzetet teremt, akkor meg kell változtatni a rendeletét! Sártli Mária Budapest—Moszkva—Taskent — Szamarkand Az Arany Palotája Moszkva amilyen nagy, oly szolid, szinte puritán város. Színházi-művészeti élete világhírű — negyven színháza van —, de nincsenek a mi fogalmainknak megfelelő lokáljai, késő hajnalig vendéget fogadó mulatói — nincs úgynevezett éjszakai élete. Ilyen értelemben Moszkva éjféltájt elcsendesül. De csak ilyen értelemben. Minden más tekintetben ez az óriási város éjjel-nappal lüktető életet él. Repülőterein, pályaudvarain soha, egyetlen pillanatra sem szünetel az utasok áradása . Moszkvában naponta egymillió nem moszkvai fordul meg, külföldi és szibériai, tadzsik és grúz, észt és örmény, mert Moszkva valóban főváros, mert Moszkvát látni kell. . ...mert Moszkva, Moszkva. Nem csupán város. Fogalom, nyelmes. Hiába, ott a világ legmodernebb és legszebb földalatti gyorsvasútja, a metró — tudni kell róla: 1935-ben nyitották meg első vonalát, azóta 40 milliárd (!) utast szállított —, körgyűrűje már befogja a városközpontot, sugarai minden irányban szétágaznak. Több mint 120 kilométer a metróvonalak összes hossza, van olyan állomás, például a csupamárvány-csillogású Komszomolszkaja, ahol három szintben három vonal kereszteződik. Delegációnk a gyorsan múló időtől megszabott lehetőség szerint sokszor találkozott Moszkva legmagasabb beosztású vezetőivel. Fogadta küldöttségünket V. Grisin, a moszkvai pártbizottság első titkára, többször is beszélgettünk V. F. Promiszlovval, a moszkvai városi tnács elnökével. Mindketten jártak már Budapesten, ismerik városunkat, s talán nem sértek titkot, ha leírom: delegációnk vezetője alig győzte megjegyezni a sok üdvözletet, amelynek tolmácsolására — személyeknek és Budapest egész lakosságának szólóan — felkérték őt. Jó érzés volt újra és újra hallanom, hogy akivel csak beszéltünk, mennyire szívébe zárta szülővárosomat, s milyen magasfokú elragadtatással beszél, emlékezik róla. A hivatalos tárgyalások közben olykor néhány percre feloldódik a szükségszerűen komoly hang. S talán épp a kötetlenebb formák engedik, hogy ilyenkor sok mindent megtudjunk egymásról. — Irigyeljük Moszkva tiszta, jó levegőjét — jegyezte meg egy alkalommal küldöttségünk vezetője. — Nekünk Budapesten külön rendeletet kellett kiadnunk a levegő tisztaságának védelméről. — Egyszerű a magyarázat — hangzott a válasz. — Moszkvában rég megszűnt a szénfűtés, a város fölött nem füstölnek a kémények. Mindenkinek külön szobát Máskor a lakásépítés került szóba. — Most Moszkvában — tájékoztattak vendéglátóink —, évente átlag 120 ezer lakást építünk. — Csak egyszer adnák nekünk az egyesztendős gyarapodást, s megoldódna legégetőbb, mindennél nagyobb gondunk ... — Hja — így a házigazdák —, ha mi egyszer megkaphatnánk az önök Ikarus-gyára egy évben készített autóbuszait, mind egy szálig, azonnal tökéletes lenne Moszkvában a közlekedés. No igen, a méretek ... Budapesten néhány tucat busz is sokat számít — Moszkvában ugyanannyit néhány ezer. Természetesen ezt is valódi ok magyarázza: a szovjet főváros közlekedési rendszerében a metrón kívül az autóbusz és a troli az uralkodó, villamos csupán a külső negyedekben jár, kevés vonalon. A belső részeken a sok utast befogadó, modern buszoknak és troliknak szánják a le. Negyven milliárd utas Adataim szerint most Moszkvában 875 négyzetkilométeren, 29 kerületben hat és fél millió ember él. Az építkezés mérete, aránya lenyűgöző, maga a hatalmas metropolis elképesztően tiszta, utcáit, utait éjszakánként valósággal felmossák-súrolják. A forgalom nekünk, a Körúthoz és a zsúfolt, döcögő villamoshoz szokott pestieknek igen gyors és ké