Esti Hírlap, 1969. augusztus (14. évfolyam, 178-202. szám)
1969-08-16 / 191. szám
„BALHÉ NÉLKÜL" Záróra előtt* az Ifjúsági Parkban Egymillió vendég ♦ Még egy park kellene Amikor Christian Barnard, a világhírű fokvárosi szívsebész a nyár elején Magyarországon tartózkodott, egy este így fordult kísérőjéhez: — Megkérem, mutasson nekem egy jellegzetes budapesti szórakozóhelyet. — Néhány patinás vendéglő után — véletlenül — az Ifjúsági Parkban kötöttek ki. — Ez az — mondta a professzor —, pontosan ilyenre gondoltam. ELMÚLT KORSZAK Valóban, az Ifjúsági Park néhány év alatt jellegzetes szórakozóhely lett. Népszerűségének bizonyítására számokat, adatokat is sorolhatnék: 1961. augusztus 20-án nyitotta meg kapuit , s nemrég a milliomodik vendéget köszöntötték. Tavaly 215 ezren látogattak ide, s az idén már majdnem elérték ezt a számot. Van olyan este, hogy ötezeren is váltanak belépőjegyet . Aki kezdeti állapotában látta az Ifjúsági Parkot — mondja Rajnák László igazgató —, most aligha ismerne rá. 1961- ben még napirenden voltak a botrányok, a kiadós verekedések. A galerik, vagy pontosabban egyes túlságosan heves vérmérsékletű fiatalok, eleve „balhé” okozási szándékkal jöttek, molesztálták a lányokat, összetörték a berendezést. Egyszóval: igyekeztek a rendesen szórakozók kárára kiélni magukat. Esténként mikrofonnal a kezemben sétálgattam a táncosok között és sok fiút figyelmeztettem, nehogy ez legyen az utolsó szórakozása az Ifjúsági Parkban. Ennek a korszaknak vége. TÖRZSVENDÉGEK Évekbe telt, amíg normalizálódott a helyzet, s minden fiatallal megértették: itt csak szórakozni szabad. Kezdetben sok iskolaigazgató tiltotta tanítványait a parktól. Most már — hogy a botrányok csak rossz emlékként élnek — ők küldik a diákokat. A park igazgatója öszszehasonlítási alapul elmondta: az Omega-zenekar legutóbbi koncertjén 7700- an szorongtak. Igaz, hangosan örültek a zeneszámoknak, de egyetlen szék sem tört össze. Mert a park nemcsak ad, hanem kér is. Fokozatosan sikerült kulturálttá tenni vendégeik igényét, magatartását. Nem tartozik feladatukhoz, de több lézengő fiatalnak még munkát is szereztek. A FARMERÜGY — Sokan bírálják önöket az öltözködési megkötöttség miatt. A parkban tilos viselet a farmernadrág. Miért? — Higgye el, nem fafejszemlélet ez — folytatja Rajnák László. — A farmerügy szerintem álprobléma. Tömegigényeket elégítünk ki, s így elsősorban az ízléses öltözetű fiatalokhoz alkalmazkodunk. Megjegyzem, már két éve nem volt rendőrségi ügyünk. Nem azt akarom ezzel állítani, hogy minden esetben a farmeresek okoztak botrányt, de ha jobban utánanéznénk, talán éppen ez derülne ki. Ismert tény: az ember általában úgy viselkedik, ahogyan azt külső megjelenése sugallja. A kulturált öltözetű embertől inkább várhatunk civilizált magatartást, mint a mesterségesen koptatott ruházatától. Egy-egy zsúfolt estén nem állhatok oda a bejárathoz és nem mérlegelhetem személyenként, kinek mennyire kopott a farmere. Szeptemberben bezár a park. S mint minden évben, most is felötlik a kérdés: hol szórakozzanak télen a fiatalok. Sokan közülük klubokba járnak, de a többség kívül reked, s közülük nem egy, sajnos, rossz társaságba kerül. Jó lenne, ha a Budapesti KISZ-bizottság és a főváros vezetői közösen oldanák meg a problémát —a második nyári park ügyét is! — és együttesen létesítenének egy szintén sok fiatalt befogadó, új ifjúsági szórakozóhelyet.„ Harangozó Márta Műszerészképzés gyógyintézetben A Fodor József TBC- gyógyintézet a betegellátási feladatok mellett rehabilitációs szakmunkásképzéssel is foglalkozik. Általános iskolát végzett, vagy érettségizett, 16—30 éves — újból munkába állítható — férfiakat képeznek ki általános műszerésznek. Újabban a tébécéseken kívül olyan betegekre is kiterjesztették a műszerészképzést, akik Heine-Medin, vagy egyéb betegségek következtében nem teljesen mozgásképesek. A szakmunkásképzés ideje két év, utána a résztvevők vizsgát tesznek és bizonyítványt kapnak. A rehabilitációs tanműhely hallgatóit a gyógyintézet rendszeres orvosi ellátásban, szükség esetén gyógyszeres kezelésben részesíti. Előre megfontolt szándékkal Gyilkosság egy tüzelőutalvány miatt A bűnügy aktái között van egy 600 forintos tüzelőutalvány. Ezért a gyűrött, féltenyérnyi papírdarabért megöltek egy embert ... Kovács Gábort, a Vörös Csillag Traktorgyár 30 éves lakatosát törzsvendégként tartották számon a kispesti Kispiac italboltban. Ugyancsak ide járt és Kovács ivópartnerei közé tartozott Artner Jenő 62 éves nyugdíjas. A nyár közepén Kovács két kedvezményes tüzelőutalványt kapott munkahelyén. Felesége csak az egyikre tartott igényt, s úgy tudta, hogy a másik tüzelőutalványt — mint ahogyan megbeszélték — férje visszaadta. Kovács legalábbis otthon ezt mondta. Az igazság viszont az volt, hogy 350 forintért eladta Artner Jenőnek. Az idős ember hét részletben kifizette az utalványt, s a tüzelőt július 24-én ki is váltotta. Egy nappal meggyilkolása előtt... Július 25-én Kovács kilépett a gyárból. Munkakönyvével és vállalati papírjaival azonban nem ment haza, mert felesége megtudta volna, hogy a másik tüzelőutalványt nem adta vissza, a részleteket majd levonják az új munkahelyen. Egész nap ivott, többek között a Kispiac italboltban — Artner Jenővel. Kovács ekkor visszakövetelte az egyszer már eladott és kifizetett tüzelőutalványt. — Túl olcsón vetted meg, Jenő bácsi... Add vissza a papírt, van valaki, aki kifizeti érte a 600 forintot. „EZÉRT MEGFIZETEK“ Artner természetesen hallani sem akart az ajánlatról, hiszem a tüzelőt már kiváltotta. A két ittas ember egymásnak esett. Az ivócimborák nagy nehezen szétválasztották őket, majd záróráig — látszólag teljes egyetértésben — tovább ittak. A kocsma előtt ismét lökdösni kezdték egymást. Artner elesett, s magával rántotta Kovácsot is. A fiatal férfi a járdaszegélybe ütötte fejét, homlokát elöntötte a vér, percekig nem bírt felállni. Artner közelben hazafelé indult, Kovácsot pedig rábeszélték társai, hogy a vérző sebbel azonnal menjen orvoshoz. Hazament, hogy tiszta inget vegyen. Öltözködés közben belenézett a tükörbe, meglátta a csúnya zúzódást, azt hitte, hogy Artner megverte. — Elöntött a düh — vallotta később a rendőrségen —, arra gondoltam, hogy ezért megfizetek az öregnek ... A konyhaszekrényből — anélkül, hogy felesége észrevette volna — kivette a 28 centis kést, kabátja alá rejtette, s azt mondta, elmegy cigarettáért. Gondolta, hogy Artner még nem ért haza, elment a Báthori utcába, ahol az idős ember lakott, s egy fa mögé bújva várt. Néhány perc múlva az utca végéről felhangzott Artner jellegzetes motyogása — az idős emberről tudták a környéken, ha ittas, hangosan beszél magában. Amikor a kapu elé ért, Kovács előugrott. MESÉK A KÉSRŐL Ami ezután történt, annak csupán fültanúi vannak; a szomszédban lakó család ablaka a kapualjra nyílt, látni nem láttak semmit, de minden szót hallottak. — Visszaadod, vagy nem? — Nem. A következő pillanatban Artner kétségbeesetten felkiáltott : — Ne...! Gabi, ne... — Majd tompa zuhanás. A szomszédok néhány percig vártak, azt hitték, az öreg részegen elesett. Miután nem hallották, hogy felállt volna, kimentek segíteni. Artner arcra borulva, véresen feküdt a földön. Három szúrás érte a mellét, s mire a mentő megérkezett, már halott volt. Mivel a szomszédok a Gabi nevet és a hangot ismerősnek vélték, arra gondoltak, hogy a kapualjban lezajlott véres esemény másik főszereplője Artner közismert ivócimborája, Kovács Gábor lehetett; a helyszínre érkező URH-s rendőrök elsősorban őt keresték. A Petőfi Sándor utcában a rendőrök felismerték és bevitték a kerületi rendőrkapitányságra. Egész éjjel azt állította, semmit sem tud Artnerről, ő az orvoshoz igyekezett. Reggel bevallotta, hogy ő szúrta le Artnert. Először azt állította, hogy az idős férfi támadt rá késsel, kicsavarta a kezéből és a dulakodás közben szúrta meg. Később azt állította, a kést az utcán találta, s hirtelen indulatában támadt Artnerre. Végül bevallotta: otthon, előre megfontolt szándékkal vette magához a kést. Előzetes letartóztatásban Van' ’ (balogh) Felkészülés a szüretre Most még üresek a hordók, amelyek a Fűrész- és Hordóipari Vállalat gyárának udvarán elszállításra várnak. Néhány hét múlva finom nedűvel telnek meg. Ebben a negyedévben a gyár 98 ezer hektoliter bor számára készít hordót, csaknem kétszer annyit, mint korábban. Reméljük, nemcsak a hordó lesz több és jobb, hanem a bor is. SZÁZÉVES A VILLAMOS 300 ezer kalauz útja Az évszázad kalauzairól készítettek statisztikát a Budapesti Közlekedési Vállalatnál. Precízen kiszámították: száz év alatt tízmilliárd-hétszázmillió utas, tizenhatmilliárd-kétszáznegyvenmillió alkalommal utazott tömegközlekedési eszközökön; a kalauzok több mint tizenhatmilliárdszor adtak el és kezeltek jegyet, illetve ellenőrizték a bérleteket. Ez idő alatt kilencmilliárd-négyszáz- , huszonnégymillió kilométer hosszú utat tettek meg a járműveken. Az adatok szerint mintegy 300 000 kalauz dolgozott eddig a közlekedési vállalatnál; ez azt jelenti, hogy — a magyarországi családok számához viszonyítva —, körülbelül minden tizedik családban volt egy kalauz. TÍZEZER MÉRFÖLD AMERIKÁBAN (5.) Az elnök szülőhelyén Az útprogramjaim ügyében illetékes előzéskeny a tisztviselő, amikor megírtam neki, hogy szeretnék Yorba Lindába utazni, mert megnézném Richard Nixon szülőházát, udvarias levélben közölte, hogy természetesen rendelkezésemre áll, de nincs-e itt valami tévedés, ő az elnökkel kapcsolatban eddig egészen más helységnevet hallott emlegetni. Az amerikai autóklub coloradói tagozatában sajnálkozva közölték, hogy nem tudnak részletes útbaigazítással szolgálni, de ha Yorba Linda valóban LosAngeles szomszédságában van, amint állítom, akkor az ottani benzinkutasok majd biztosan adnak térképet, amelyiken szerepel. S amikor, hetekkel a végül mégiscsak nyélbeütött látogatás után, Salt Lake Cityben, az egyik helybeli lap rovatvezetőjének „s hol-merre- járt-már-uram” kérdésére a felsorolásba Yorba Lindát is belevettem, a kolléga megállított: „Betűzze, kérem” ... Magamtól tehát aligha juthatott volna eszembe, hogy éppen Yorba Lindába akarjak elmenni — aktív elnökök szülőhelyére ami így sem divatos elzarándokolni. Éppen Los Angelesbe készülőben azonban olvastam egy riportot: a metropolis árnyékában, Los Angelesiül 35 mérföldnyire, Yorba Linda kisvárosi kereskedelmi kamarája azt tervezi, hogy az elnöki szülőházból idegenforgalmi bizniszt csinál. No, gondoltam, ez „igazán amerikai” ötlet, ha már a szomszédban járok, ezt is meg kell nézni. Richard Milhous Nixon hivatalos életrajzírói szerint valóban Yorba Lindában született, de a család korán a közeli — és nagyobb — Whittierbe költözött, ahol az elnöknek ma is él még rokonsága. A Yorba Linda-i Nixon-ház a helybeli általános iskola udvarán áll, most az iskola kertésze lakik benne. Tavaly november 6., a választások másnapja óta tábla és nyíl jelzi, hogy itt született 07. Egyesült Államok elnöke. Az épületen, amelyet a fáma szerint az idősebb Nixon sajátkezűleg emelt, sem kívül, sem belül nincs semmi különös, s az 56 évvel ezelőtti bútorzatot aligha lehet felkutatni ma már. Ebből akarnak itt idegenforgalmat csinálni ? Házigazdám, Bill Carter, aki a Yorba Linda-i Kereskedelmi Kamara nevében elkísér, nem kerget délibábot. Tudja, hogy a városka kiesik a forgalomból, anynyira kiesik, hogy ha Richard Nixon netán óriásként vonulna be Amerika történetébe, akkor is kérdés: hányan jönnének el megnézni, hol született? Akkor hát miért a buzgalom? . Az Egyesült Államoknak rövid a históriája. Nincs piramisa, Towerje, Versailles-a, nem mondhatja az ámuló utókornak, hogy itt hált, emitt raboskodott, ott nyugszik a király. Ha nincs, hát csinál magának emlékhelyet, ezért tradíció máig is az elnöki szülőházak megőrzése. Két nappal hazautazásom előtt még helyszíni televízióközvetítésben láttam a ceremóniát, amelynek keretében az édesanya — szavai szerint — ,,a nemzetnek adományozta” a mássa chusettsi házat, amelyben 1917 májusában John F. Kennedy a világra jött. A Yorba Linda-i ház egyelőre a helybeli iskolaszék tulajdonát képezi. Megvásárlására és — így mondják — „restaurálására” a kisváros notabilitásaiból a Kereskedelmi Kamara élén álló fogorvos, dr. Robert Meador vezetésével akcióbizottság alakul, amely majd kezébe veszi a gyűjtés és a munka irányítását. Azt hiszem, hogy a hagyománytisztelet és a lokálpatriotizmus mellett a Yorba Linda-iak buzgalmának van még egy forrása. A Nixon-ház körüli ten-