Esti Hírlap, 1969. szeptember (14. évfolyam, 203-228. szám)

1969-09-12 / 213. szám

ÚJABB RÉSZLETEK az egyiptomi légierő visszavágásáról Kairó, szeptember 12. A tegnapi eseményeket kommentálva egyiptomi ka­tonai körökben megállapí­tották, hogy a Sinai-félszá­­get.-en kiépített izraeli állá­sok ellen intézett egyipto­mi légitámadásokhoz hasonló akciót az egyip­tomi légierő még nem kezdeményezett. Az Al Akram című lap szerint a bevetésekben összesen 102 egyiptomi re­pülőgép vett részt. A repü­lőgépek — vadászbombá­zók és vadászgépek — há­rom hullámban támadták a a félsziget északi részét. Az első támadás, amely megle­petésként érte az izraelie­ket, sikeresnek bizonyult: a gépek megsemmisítettek egy radarállomást, két ra­kétakilövő állomást, légvé­delmi ütegeket és egy elő­retolt közigazgatási centru­mot. A második hullámban támadó gépek tönkretettek egy haditengerészeti tá­maszpontot Szuez városá­tól délre, a harmadik hul­lám gépei pedig rádióállo­másokat és parancsnoki ál­lások láncát rongálták meg. Egyiptomi katonai körök­ben hangsúlyozzák, hogy a légierő gépei csak meg­szállt területet támadtak, egyetlenegyszer sem hatol­tak be Izrael tényleges lé­giterébe.. A tegnapi légiharcok egyiptomi és izraeli veszte­séglistája ellentmondó: az egyiptomiak hat izraeli re­pülőgép lelövését jelentet­ték, és két egyiptomi gép elvesztéséről tettek emlí­tést. Az izraeliek viszont azt állítják, hogy csupán egyetlen izraeli gép zuhant le, míg az egyiptomiak 11 gépet vesztettek. Kairói jelentés szerint egy katonai kórházban ápolják az egyik lezuhant izraeli gép pilótáját, aki lábsérüléseket szenve­dett. Fajek egyiptomi tájék­oz­­tatásügyi miniszter a késő esti órákban tartott sajtó­értekezletén rendkívül si­keresnek minősítette az egyiptomi légierő tegnapi akcióját, amely — mint mondta — visszavágás volt az izrae­lieknek a Szuezi-öbölnél indított keddi agresszió­jára. Tel-avivi jelentések sze­rint az izraeliek egyiptomi támadások ismétlődésére számítanak. Más mosdóba ment... Elbocsátott egy 18 éves pakisztáni munkást egy kö­zép-angliai, szigetelőanya­gokat gyártó üzem. Az in­dok: a színes bőrű munkás a fehér bőrű angolok ré­szére fenntartott mosdót használta. A gyárban hat­van angol és harminc pa­kisztáni munkás dolgozik, az üzem igazgatósága azt állítja, hogy a pakisztániak maguk kérték, hogy ők kü­lön mosdót kapjanak. Kijárási tilalom A malaysiai hatóságok 24 órás kijárási tilalmat ren­deltek el a Thaifölddel ha­táros területek­­re. A malay­siai biztonsági erők újabb „felgöngyölítő akciót” haj­tanak végre a „térségben tevékenykedő kommunista erők” ellen. Érte­sít­jük kedves vendégeinket, hogy A BELVÁROS! GYORSKISZOLGÁLÓ GALÉRIA PRESSZÓJA délután 3-tól este 9-ig rendelkezésükre áll Címünk: V., Szabadsajtó út 5. Telefon: 189—685 JELENTÉS ULSTERRŐL London, szeptember 12. Stanley Levinson telefon­jelentése: Egy angol kormánybi­zottság jelentést tett közzé az észak-írországi állapo­tokról; a háromtagú bizott­ság, amelynek egy skót bí­ró az elnöke, rámutat, hogy a választási körzetek hatá­rainak különös megvonása, a szélsőséges protestánsok érdekeit védő, különleges segédrendőri alakulatok (a B-specials) túlkapásai, va­lamint a helyi kormányzat teljhatalma a feszültség fő forrása. A jelentés óvako­dik attól, hogy részletesen elemezze a közelmúlt véres összetűzések rugóit, s gya­korlatilag nem tesz javas­latokat. Mindössze arra szo­rítkozik, hogy leszögezi: az észak-írországi állapotok ellentétben vannak az elemi emberi jogokkal, sőt ma­gukkal az angol törvények­kel is. Belfastban a város köze­pén a brit katonaság szöges­dróttal választotta el a pro­­testáns és katolikus negye­deket. Az egyetlen incidens, amiről az éjszaka folyamán hír érkezett: Belfastban egy protestáns templom és egy iskola a hajnali órákban is­meretlen okból kigyulladt. A mentési munkával egy­idejűleg megkezdődött a nyomozás a tűz okának ki­derítésére. Teknőcháton a tengeren Egy ritka tengeri kalan­dot rekonstruáltak most Kaliforniában, a San Ped­­ró-i óriás akváriumban. Né­hány nappal ezelőtt bejárta a világsajtót a hír, hogy egy matróz, a tengerbe esvén, 15 órán át egy teknőc hátán tutajozott, egészen addig, amíg egy svéd, hajó a fedél­zetére nem vette. A kali­forniai akváriumban ké­szült felvételen Duke Champion biztonságosabb körülmények között mutat­ja be, hogy milyen lehetett az eredeti teknőclovaglás. Csendes puccs és hangos emberrablás... A junta, a nagykövet és a gerillák „Ez a győzelem még sokba kerülhet” — jósolta a párizsi Monde riói tudó­sítója, Elbrick nagykövet elrablásának napján. A jóslat alighanem betel­jesedik. A brazil katonai diktatúra, amelyet alig há­rom nappal a rendszer bel­ső válságáról tanúskodó csendes puccs után ért a riói partizánakció pofonja — most hatványozott visz­­szavágásra készül. Ennek baljós előjele, hogy a má­sodik világháború óta első ízben visszaállították a ha­lálbüntetést. Rio de Jib­­neiróból és más városok­ból csapatösszevonásokat, razziákat és letartóztatáso­kat jelentenek. Ideális célpont A rögbijátékos külsejű amerikai nagykövet, aki alig két hónappal koráb­ban foglalta el állomáshe­lyét, s nem volt hajlandó személyes testőrök felügye­lete alatt közlekedni, ideá­lis célpontot kínált elrab­lóinak. Az időpont, a szep­tember 7-i nemzeti ünnep előtti hazafias hét, karne­váli felvonulásaival és mammut közlekedési du­góival ugyancsak nekik kedvezett. Ki gondolná, hogy ilyen­kor, ráadásul fényes nappal valaki fegyveresen feltar­tóztassa az amerikai dip­lomáciai misszió vezetőjé­nek Cadillacjét? Pedig pontosan ez történt, múlt hét csütörtökjén, hely­, idő szerint 13.50 órakor. Egy Volkswagen megállásra kényszerítette a nagyköve­ti kocsit, négy fegyveres közrefogta a diplomatát és a gépkocsivezetőit, majd az egyik férfi elvágta a rá­diótelefon vezetékét és egy csendes mellékutcába kor­mányozta a Cadillacet. Itt a támadók egy másik ko­csiba szállították át a nagykövetet, sofőrjét vi­szont a Cadillacben hagy­ták. Mire egy közeli bolt­ból telefonálni tudott a nagykövetségre, Burke El­­bricknek és elrablóinak nyoma veszett... Túsz volt, és mint tudjuk, váltságdíjul tizenöt politi­kai fogoly szabadon bocsá­tásával fizetett a brazil junta. Azóta a tizenöt fo­goly — különgépen, bi­lincsben és rabruhában — megérkezett Mexikóba, ahol menedékjogot kapott. A tizenötök valameny­­nyien a junta elleni fegy­veres mozgalom résztve­vői, többségükben az úgy­nevezett nem kommunista baloldal tagjai, akik között ügyvéd, mérnök, építész, kigolyózott katonatiszt, sőt jónevű lapszerkesztő is akad. A listavezető azon­ban a kommunista mozga­lom egyik veteránja, Gre­gorio Bezerra, akit még 1964-ben tartóztattak le és hajlott kora ellenére nya­kára kötött kötélnél fogva vonszoltál­ végig Recife utcáin. Bezerra a mexikói repülőtéren adott első nyi­latkozatában közölte, hogy sem neki, sem a többi fo­golynak nem volt tudomá­sa arról: az amerikai nagy­követért cserélik ki őket... Az előzmények Burke nagykövet elrab­lása nem minden előz­mény nélkül történt. 1967 tavasza óta Brazíliának hol egyik, hat másik vidékéről jelentettek partizánharco­kat. Még az év szeptembe­rében bomba robbant az amerik­ai katonai attasé riói otthona előtt. A követ­kező esztendő márciusában a Sao Pauló-i USA-konzu­­látus ellen követtel­ el me­rényletet. Tíz nappal ké­sőbb, a fortalezai amerikai kulturális központot rom­bolták le. Ugyancsak az év folyamán két csoportosulás is kiválik a kommunista pártból, az egyik politik­ai­­katonai parancsnokságot állít fel, a másik meghirde­ti a brazil városi gerilla­­mozgalom megalakítását. Augusztusban a nagy­számú szélsőbaloldali sej­tek egyike megtámad egy pénzt szállító szerelvényt. Ezzel valóságos bankrablá­si hullám indul, amelyet a kormány egytől egyig a baloldali csoportod, nyaká­ba akar varrni, bár né­­melyiket a MAC, illetve CCC rövidítésű szélsőjobb­­oldali, ,,kommunista va­dászterrorszervezet hajt­ja végre. Októberben az egyik gerillacsapat kivégez egy amerikai tisztet. Idén februárban egy letartózta­­tási hullám során nyilván­valóvá válik, hogy magá­ban Brasilia fővárosban és közvetlen környékén is ténykednek gerillák. Jú­liusban Sao Paulóban fel­gyújtanak három rádióál­lomást, de augusztus 15-én egy­ negyedik Sao Pauló-i adó, az egyik baloldali sza­badcsapatnak tulajdoní­tott forradalmi felhívást sugároz. A felhívás beje­lenti, hogy rövidesen igen fontos eseményre kerül sor. Utóbb mindenki azt hiszi, hogy az augusztus 20-i nagy bankrablást haran­gozták be, amelynek során több mint háromnegyed millió dollárt zsákmányol­tál­. Ma már valószínű, hogy az amerikai nagykö­vet elrablására gondol­tak ... A fogolycsere A hatvanegy éves nagy­követ hetvennyolc órát át volt a gerillák fogságában. Kiégett autóroncsok szegélyezik az utakat... Egymilliárd lírába került a casertai futballháború Róma, szeptember 12. Gino Pallotta telefonje­lentése: Véget ért a casertai fut­ballháború. A háromnapos zavargás súlyos károkat okozott: a 40 ezer lakosú délolasz városka tegnap még szinte utcai harcok színhelyére emlékeztetett. Egymilliárd lírára becsülik a károkat, bár a végleges becslés egyesek szerint en­nél is hatalmasabb összeget mutat ki. Az utcákon mindenfelé barikádok, a város köz­pontjába vezető főútvo­nalakon felszedték a kö­vezetét, több száz gépkocsi kiégett roncsa tarkítja a tereket, az utcákat. A csapatuk alacso­nyabb osztályba sorolása miatt felháborodott szurko­lók által kirobbantott zen­dülés során kétszáznál töb­ben megsebesültek, kilenc­venkilenc embert őrizetbe vettek. Ma reggel helyreállt a vasúti forgalom Róma és Nápoly, illetve Caserta és Foggia között. A futballhá­ború három napja alatt ugyanis a tömeg mindkét vasút­vonalat súlyosan megron­gálta. Megsérült a casertai pálya­udvar épülete is, amelyet nem sikerült ugyan a zen­­dülőknek elfoglalniuk, de három rohamot intéztek el­lene. Az üzletek és a közhiva­talok ugancsak ma reggel nyitottak ki először, hétfő óta ugyanis szünetelt a munka valamennyi bolt­ban és intézményben. A reggeli lapok közük VI. Pál pápa Caserta lakos­ságához intézett távira­tot, amelyben nyugalomra inti a polgárokat, és együttérzé­sét fejezi ki a sebesültek­nek. A bosszú Burke Elbrick elrablása és általa a tizenöt politi­kai fogoly kiszabadítása kétségtelenül látványos és merész akció volt, amely napokig Brazíliára és lehe­tetlen közállapotaira irá­nyította a világ figyelmét. Aligha kétséges azonban, hogy a junta bosszúja arányban áll majd azzal a presztízsveszteséggel, ame­lyet ezen a néhány szep­temberi napon elszenve­dett. Serény Péter — Nekem van, neked nincs . .. — Hol vetted ezt az új játékot? — Apu vette az új játékboltban, a Párisi utca 1-ben! Valóságos meseország. Ezer ötletes játék a most megnyílt új játékboltjában ME FELEDJÉK A CÍMET: V., PÁRISI UTCA 1.

Next