Esti Hírlap, 1970. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-29 / 24. szám

A Kloss a több éven és több folytatáson át viselt náci álru­hát végre fölcserélhette a len­gyel egyenruhával és ezzel teg­nap este véget ért a vártnál is százszorta sikeresebb sorozat. A Tv-notesz terjedelmi kere­teit meghaladja ennek a siker­nek az elemzése — pedig ér­demes volna! A háborús és el­lenállási témáktól sokszor már megcsömörlött közönséget si­került tizenhét estén át a tv­­készülékhez láncolnia egy re­mek és ideálisan elkészített tv­­filmsorozatnak. Legtöbben Sta­nislaw Mikulskiban látják a si­ker fő titkát: nem vitás, az ő különlegesen rokonszenves lé­nye volt az egyik legfőbb vonz­erő, fényképe fölkerült az is­koláslányok ágya fölé, sőt né­mely, iskoláskorból már kinőtt hölgy íróasztala, vagy gépe fö­lé is. S dicsérjük meg ugyanitt Bitskey Tibort, akinek hangja kísértetiesen összenőtt a figu­rával. Elsősorban azonban a le­leményes forgatókönyv és ren­dezés, a hihetetlen és a mégis elhihető határán bravúrosan lavírozó kémtörténet, s a sok­sok emlékezetes és korrektül megrajzolt mellékfigura alapoz­ta meg a sikert, olyanoknál is, akikre a film politikai hatása sem megvetendő. Bár épp a legutóbbi folytatás maradt le­leményben és tempóban alatta az előzőknek — Klosstól így is szeretettel búcsúzunk. Főleg, mivel a városban elterjedt a rémhír, hogy Kloss az utolsó folytatásban meghal. Szeren­csére ismét bebizonyosodott: az ilyen fiúkat nem fogja a go­lyó ... " Jól sikerült az Inter­­vízió jubileumi műsora, sokszínű volt és változatos. A műsor méltó betetőzése volt az ünnepi gálaest, s azon belül is az MRT gyer­mekkara, amely nyolc nyel­ven énekelt népdalaival bű­völte el a késő éjszakába nyúló műsor nézőit. (l. f.) A Krónika ismét „ráha­rapott” egy közérdekű té­mára. Aktuális népgazdasá­gi ügyben nyomoznak a ri­porterek: miért vesztegel­nek százával a tömött va­gonok teherpályaudvarain­kon, és a vállalatok miért fizetik szívesebben a mil­liós kötbéreket, mintsem elszállítanák az árut? Foly­tathatnánk a kérdéseket.,A riporterek folytatják is". Tegnap például öt alkalom­mal jelentkeztek, több hely­színes élő adásban: szenve­délyesen vitatkoztak az il­letékesekkel, „keresztkérdé­sek” segítségével próbálták bizonyítani, hogy a helyzet­­ tarthatatlan. A Króniká­nak ez a kitűnő vállalkozá­sa ismét a korszerű, eleven rádiózás­ jó példáját adta. Ablak címmel új soroza­tot indított a Rádió zenei osztálya. Az ezentúl havon­ta rendszeresen jelentkező élő adás népszerű művészek otthonába ad bepillantást. Az első alkalommal Halász Jutka, a Vígszínház ifjú művésznője fogadta vendé­geit: színészeket, muzsiku­sokat, labdarúgót, írót, filmrendezőt. A téma, sok­sok verssel, zenével gyö­nyörködtetve — a labdarú­gás helyzetétől a maxi­szoknyáig terjedt. S hogy ez az egyórás műsor még­sem maradt meg a kedélyes szaloncsevegés szintjén, azt a művészeti életünk aktuá­lis eseményeihez kapcsolódó spontán véleménynyilvá­nítások és viták biztosítot­ták. A műsor elsősorban a riporternek is tehetséges­, kedves háziasszony, vala­mint Czigány György szer­kesztő és Sediánszky Já­nos műsorvezető érdeme. (harangozó) Intézet - két szobával Felvétel — csak a következő félévre — Mondd meg szépen a neved. — Tuttár Pitti. — Ahá. Tehát Kulcsár Pisti vagy. S mit hozott a Mikulás ? — Mitulát bátit. — Eléggé problematikus eset — fordul a mamához Szabó László, a Budapesti Beszédjavító Intézet igaz­gatója —, Pistike nagyon pösze és sok hangot ejt hi­básan. Kezelése legalább egy év. Felvenni viszont, valószínűleg csak a követ­kező félévben tudjuk, ha lesz üresedés. A Beszédjavító Intézet Festetich utcai épületében a szokásos fogadóóra van. Az igazgató személyesen foglalkozik az újonnan je­lentkező beszédhibás gye­rekek felülvizsgálatával. Az intézet, amely a kö­zelmúltban ünnepelte fenn­állásának és munkásságá­nak 75. évfordulóját, kez­dettől fogva itt kapott me­nedéket a Siketnémák In­tézetének épületében, nem éppen a legelőnyösebb kö­rülmények között. Ide tér­tek és térnek be ma is a pösze és dadogó gyerekek, és felnőttek, hogy megta­nulják az emberi érintke­zés nélkülözhetetlen esz­közét, a helyes emberi be­szédet. Időn át tanult az intéze­tünkben, munkahelyet vál­toztatott és sok emberrel kellett foglalkoznia. Újra elkezdett dadogni. Utókur­zusra volt szükség, míg rendbe jött. Az intézet túlzsúfolt. Be­jutni csak úgy lehet, ha egy-egy hely felszabadul a gyógyultan távozó gyere­kek után. — Most az új tanévben valamivel könnyebb a helyzetünk, mivel a fővá­ros valamennyi kerületé­ben, a központi fekvésű általános iskolák orvosi rendelőiben működik egy­­egy logopédus. Ily módon több száz gyereket kezel­hetünk, a súlyosabb esetek persze idekerülnek az in­tézetbe. Ennek ellenére az elmúlt években mintegy 500 gyereket nem vehet­tünk fel, mert pedagógu­saink így is túlterheltek. Egy-egy logopédus 35—40 gyerekkel is foglalkozik. A felmérések szerint az álta­lános iskolások mintegy 4—5 százaléka beszédhi­bás. Több tízezer gyerek­ről van szó. Foglalkozni kellene velük. BENTLAKÁS A Művelődésügyi Mi­nisztérium már ígéretet tett, hogy az elkövetkező ötéves terv során felépít egy száz férőhelyes, , bent­lakásos intézetet. Elsősor­ban a vidéki gyerekek szá­mára, akik a nagy távolsá­gok miatt képtelenek fel­járni kezelésre. Bentlaká­sos intézet ma csupán Kő­szegen dolgozik, s mind­össze hatvan hellyel. Itt Bu­dapesten is elkelne egy hasonló intézet. Az el­múlt év tavaszán, amikor a Fővárosi Tanács a gyógypedagógia helyzetét tárgyalta, már érintette ezt a témát. Szémann Béla AZ OK ISMERETLEN Az ide érkező gyerekek túlnyomó többsége pösze. Az úgynevezett sziszegő hangokat (c, s, z, cs) nem tudják kimondani. Ez a be­tegség azonban szinte tel­jes mértékben gyógyítha­tó. Sokkal súlyosabb fel­adatot jelent viszont a gü­gyögő, orrhangzós és a da­­dogós beszéd kezelése. A gügyögés a szájpadhasa­­dékos gyerekeknél fordul elő és előbb műtéti be­avatkozást igényel. A da­dogás okát viszont még ma sem ismerik pontosan. A különböző teóriák ideg­­rendszeri zavarokra veze­tik vissza. Ezt a beszédhi­bát a logopédusok ritmus­gyakorlatokkal kezelik. Ám amíg a pöszeség gyerekek­nél 3—6 hónap alatt gyó­gyítható (felnőtteknél 1 év), addig a dadogás kezelése 2—3 évig is eltarthat. GYAKORI VISSZAESÉS Az intézetben kevés a hely. Jelenleg 250—300 gyerek tanul itt nyolc lo­gopédus oktatóval. Kicsi és szűk a két rendelkezésük­re bocsátott szoba. A gye­rekek részére játékos, nagy helyiségeket kívánó foglal­kozásokat kellene biztosí­tani. Az intézet esti tagoza­tán évente körülbelül száz beszédhibás felnőtt is ta­nul. Az ő oktatásuk sokkal problematikusabb, mint a gyerekeké, hosszabb időt vesz igénybe és gyakori a visszaesés. — A visszaeséseknek oly­kor egészen furcsa, de ért­hető okai vannak — mond­ja Szabó László. — Egyik tanítványunk hosszabb 75 éves a magyar állami hajózás MAHART MAGYAR HAJÓZÁSI RT Bpest, V., Apáczai Csere János utca 11. Thomas Mann Könyvmoly című novellájának tévéválto­zatában Kállai Ferenc játssza a főszerepet. A műsorra a Világirodalmi Magazin különkiadásában kerül sor, ame­lyet Világirodalmi l­exikon címmel Kazán István rendez. A műsor vezető operatőre: Bornyi Gyula. Könyvforgalom 1969-ben 1959 óta megduplázódott hazánkban az eladott köny­vek értéke. Akkor csak 270 millió, 1969-ben már 543 millió forint értékű köny­vet adott el az Állami Könyvterjesztő Vállalat. A legnagyobb forgalmat a téli könyvvásár 75 mil­lió forintos bevétele jelen­tette, melyhez már nagy­ban hozzájárult a decem­berben megnyílt Könyv­áruház, mely 3 millió fo­rinttal zárta az 1969-es évet. Továbbra sem változott az eladott könyvek műfaji megoszlása. Legkereset­tebbek a szépirodalmi mű­vek, melyek az összkiadás 35%-át tették ki. A to­vábbi sorrend: a tudomá­nyos, ismeretterjesztő és szakirodalom 29%, tan­könyvek 26% és a fenn­marad 10%-ot pedig a tér­képek, leporellók stb. ki­adása biztosítja. Jézus, a kalendárium elején Francia gimnazisták és a történelem Szünnap csütörtökön — Mi volt a reformáció? — hangzik a kérdés. Vá­lasz: — Valami változtatás a rendszabályokban. —Mi­kor történt? — Hát... ré­gen. — Melyik században élt Jézus? — A kalendá­rium elején... — Mikor robbant ki a Nagy Októbe­ri Forradalom? — Száz éve.... — És a francia forradalom? — 1800 kö­rül ... Ifjúság és jelenkor Az ankétot, ahol a fenti kérdések és válaszok el­hangzottak, idén januárban tartották Párizsban, 326 párizsi és Párizs környéki diák — másodikos gimna­zisták — részvételével. A tanárok kísérlete, hogy be­bizonyítsák, mennyit nem tudnak a tanulók a világ és a hazai történelem nagy eseményeiről, összefüggé­seiről — lehangoló ered­ménnyel járt. A L’ Educa­tion (A nevelés) című pe­dagógiai újság beszámoló­ja szerint a 326 tanuló kö­zül 240 nem tudott pon­tos választ adni, például a reformációra­­ vonatkozó kérdésekre. A pedagógu­sok azt remélték, hogy a francia irodalom és törté­nelem berkeiben sokkal jártasabbak lesznek a fia­talok. Csalódniuk kellett. Arra a kérdésre például, hogy mikor halt meg Ro­bespierre, ilyen feleleteket is bőven kaptak: 1660, 1800, 1803 stb. A diákok nagy része nem ismerte jól a hazai történelem leg­fontosabb korszakát sem. Pedig a történelemoktatás­ra és vele kapcsolatban a hazafias nevelésre a fran­cia iskolák sokkal nagyobb gondot fordítanak, mint a reáltárgyakra. Elképesztő tudatlanságot árultak el a tanulók olyan alapvető kérdésekben, hogy melyik volt Moliére százada, vagy hogy mikor élt és alkotott Balzac. — Úgy látszik — vonták le a következtetést a taná­rok —, a mai ifjúságot el­sősorban a jelenkor ér­dekli. Ám a kapott válaszok ezt a feltételezést is meg­döntötték. A 326 diák 73 százaléka nem tudta, mi­kor született meg az az V. Köztársaság, amely 1958- ban De Gaulle tábornok uralomra jutásával kezdő­dött, s ma is tart. Tehetetlenség — Mindazok a kérdések — írja a L’ Education —,­ amelyeket feltettünk az ankéton, kifejezetten olyan ismeretekre vonatkoztak, amelyeket iskolai tanul­mányaik alapján a gyere­keknek pontosan tudniuk kellett volna. Az ered­mény — állapítja meg a lap — iskolai rendszerünk tehetetlenségéről árulko­dik. Nem találtuk még meg a módját annak, ho­gyan kapcsoljuk össze a hagyományos ismereteket a mai fiatalság gondolko­dásmódjával. Elavult mód­szerekkel próbáljuk átad­ni nekik a tudásanyagot, azaz szakadék tátong az iskola nyújtotta ismeretek és napjaink igénye között, ezt tanulásra. Ezen a napon pihennek, olvasnak, sportolnak, moziba men­nek, azaz a csütörtök kár­pótolja őket a délutáno­kért. Sok iskolában ugyan­is még szombat délután is tanítanak. Az oktatásnak ez a rendje olyan régi és olyan „szent” hagyomány, hogy még a tanárok több­sége sem gondol arra, hogy talán ez is szerepet játszhat az említett anké­ten lelepleződött tudatlan­ságban. Lukács Teréz Tanítás — egész nap Foglalkozik a­z Educa­tion a diákok szellemi túl­terheltségének problémá­jával is. Ám nem beszél a francia iskola egyik — számunkra furcsa — jel­legzetességéről , az egész­napos tanítás rendszeré­ről. A diákok délelőtt-dél­­után iskolában vannak, fá­radtan érnek haza este 6 és 7 között. Éppen a csúcs­­forgalom idején kell köz­lekedniük. A házi felada­tok elkészítésére pedig már sem idejük, sem energiá­juk. Csütörtökön ugyan szünnap van — ezt a na­pot tartják fenn a fakul­tatív hittanoktatás számá­ra az egyház és az állam megállapodása értelmű­é­­ben —, ám az iskolások el­enyésző hányada használja Meghalt Sebő Miklós A két világháború között igen népszerű színész és dalénekes volt Budapesten Sebő Miklós, aki tegnap Budapesten, 71 éves korá­ban meghalt. Sokáig lépett fel ,különböző kabarészín­padokon, majd a Rádió sztárja lett. Hanglemezeit ezerszámra vásárolták. Az utóbbi években visszavo­nult a színpadtól és egy fotóvállalatnál dolgozott. Elhagyott , görbe fák KAJÁRI GYULA RAJZAI A NEMZETI GALÉRIA TERMEIBEN Emberek, portrék, kéz- és fejtanulmányok mu­tatják fel újra a nehéz életeket, a szürke napok ismeretlen, igaz hőseit Esett öregek megadó arca, férfiak dacos keménysége, keserű dühe, síró asszonyok gyötört sorsa — megrázó végignézni is. A világ, a táj, ahol ezek az emberek élnek, hozzájuk, sorsukhoz hason­ló: a múlt szimbólumaként lézengő, magányos tanyák, elhagyott, romló udvarok, görcsös­, nyomorult fák, varjak, és néha szomorú virágok. Olyan világ, ami ezekkel a megtört sorsok­kal együtt elhalóban van. Tragikus világlátását a mozdulatokban is kifejezi: lehajtott fejek, görnyedt vállak, kézbe temetett ar­cok, görcsös kezek. Olyan embereké, akik mindig alulmaradnak, akik értel­metlenül áldozatokká vál­nak, de bukásukban is fel­­fénylik emberfeletti küz­delmük csodája. Valami szépségesen emberi és ugyanakkor kétségbeejtően embertelen múlik el velük együtt. És a sok szomorú sorson, tájon, élményen mégis átsugárzik a hit az emberben. Mélysége­sen humanista művész. Ka­rakteres, szuggesztív hatá­sú kompozíciói nem nyu­galmat árasztanak, hanem felelősséget. „Sors és dal közösek” — idézi egyik ké­pén Hölderlint. Rajzai ki­fejezik, hogy ő vállalta ezt a sorsközösséget. A legújabb évek termésé­nél már változatosabb té­mát talált. Még inkább csak a keresését, mint igazi is­merősét. Amennyire telje­sen, átélten önmaga kifeje­zésére talált a tragikus sor­sok felmutatásában, itt, az újnál a rátalálás öröme sokszor még a felszínesebb megoldásokra csábítja. A fekete szénrajzok hátterébe beszöktetett színek olcsó­ságra csábíthatnak. A viszonylag fiatal, vi­déken alkotó művész első pesti kiállítása megérde­melten arat sikert. Remél­jük, nemcsak a művészet­kedvelő közönségnek él­mény, hanem a művésznek is segítség a továbblépés­­­hez. Stink* Fr/splifit

Next