Esti Hírlap, 1970. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-06 / 31. szám
• Mi leszek, ha nagy leszek? — erre a kérdésre kereste a választ ötödik folytatásában a nagyszerű műsor, a Család és társadalom. Kitűnő riportokban állította egymás mellé a munkás és értelmiségi szülők gyermekeinek otthoni nevelését, s kínálta a lehetőséget a nézőnek, hogy leszűrje a látottak tanulságait. Míg a Balzac-adaptációban a művészet didaktikussá vált, ebben az adásban a didaktika vált művészetté. Azaz, a tanító jelleg nem erőszakoltan és bántóan gyömöszölődött be a filmbe, hanem az okos riportok nyomán a néző maga kellett, hogy végiggondolja. Ezek a riportok olyan kiemelkedő jó darabjai voltak műfajuknak, hogy nemcsak így közösen, hanem önállóan is megállnák helyüket, s egyegy későbbi szülőknek, pedagógusoknak szóló műsorban érdemes is lenne megismételni, felhasználni őket. A feldolgozó illúziója az Elveszett illúziókról — elvesztegetett illúzió. A nézőé a tévéadaptációról — elveszett illúzió. Legalábbis a sorozat első része után így érezzük. Megismerkedtünk egy fiatalemberrel, akiben művészi ambíció és lobogó karriervágy él, aki a Napóleon utáni és a forradalmak előtti idők francia társadalmának alsó fokáról mindenáron a csúcsra akar törni, s aki emlékeztet Balzac Tudien Chardonjára. A tévéfilm nem modernizálta Balzacot, de úgy maradt hozzá hűséges, hogy a játékstílus, amivel életre keltette hőseit, kissé avítt, a naftalin szaga lengedez belőle. Mindez persze csak a most látott részre vonatkozik, s ha a továbbiakban kiderül, hogy tévedtünk, ennek a tévedésnek a noteszíró éppúgy fog örülni, akárcsak a nézők. • Megkezdődött. Minden évi jeges programunkban gyönyörködhettünk tegnap, a leningrádi műkorcsolya Európa-bajnokság felvételeiben. Amit sajnálhatunk: éppen a magyar páros kűrjénél némult meg a vonal, s kellett zene nélkül látnunk futásukat. (bársony) □ ROBERT SABATIER, a nálunk is ismert francia regényírónak ítélték oda az idén a Figaro Littéraire aranytollát Svéd gyufa című könyvéért. FÖLTÁMADOTT A TENGER Az Állami Népi Együttes Föltámadott a tenger öszszefoglaló címmel egész estét betöltő műsorral lép a közönség elé, a felszabadulás 25. évfordulója tiszteletére. Az első részben a Latinka-balladát és a Hajnalodik című művet adják elő, majd az Utak című táncdrámát állítják színpadra. Az együttes március 12- én az NDK-ba utazik — ahol eddig még teljes programmal nem szerepelt —, s az Ecseri lakodalmassal lépnek a közönség elé. Márciusban a Szovjetunióba utaznak, ahol 25-én a Kreml Kongresszusi Palotájában az ő műsorukkal kezdődik Moszkvában a magyar kulturális napok eseménysorozata. Ezután Belorussziában lépnek fel. Az együttes vezetői török turnéról is tárgyalnak, július-augusztusi spanyolországi vendégszereplés, esetleg portugáliai fellépés szerepel terveik között. Antonius és Gugyerák Teniszpályáról az uszodába ♦ Másfélórás önálló est a televízióban ♦ Interjú Bárdy Györggyel Honnan jön éppen? A teniszpályáról. Hová megy? Az uszodába. Nem, nem a szinkronba, nem a rádióba. Azon kevesek közé tartozik, akiknek „van szíve” visszautasítani a felkéréseket. A kondíció, a pihentség — délelőtt frissen, kialudtan érkezni a próbára, este teljes koncentráltsággal az előadásra — ez fontosabb a pénznél. Utóbbi éveinek felfelé ívelő sikerszériája, robbanásszerűen megnőtt népszerűsége igazolja módszerét és töretlenül őrzi benne a pálya örömét. Nem „vívódó” színész, kedvvel dolgozik és könnyedén barátkozik a figurával. Lubickolás — Apám keramikus volt, tőle tanultam, hogy először a nagy formákat, az egészet kell látni, a részletek már abból következnek. Nem, nem kínlódás ez, inkább lubickolás az alkotói boldogságban. — Mindig? — Ha egyetértek a rendezővel, feltétlenül. A felkészülés időszakában létfontosságú, hogy jól ismerjem a rendezőt, s ő is engem. Hogy egy nyelven beszéljünk. — Kivel tud a leginkább egy nyelven beszélni? — Várkonyival! — vádja rá. — Egyetlen mondattal néha megoldhatatlannak látszó dolgokat tesz a helyére. Ő is az egészet látja, ezért tartom ideális rendezőnek. Pályám legcsodálatosabb emléke Schisgal Szerelem, ó! című darabja, amelynek négy szereplője volt: Ruttkai, Darvas, én és a rendező Várkonyi. És szerintem ő volt az igazi főszereplő. — Vannak-e el nem ért szerepvágyai ? — Nincsenek. A színházban mindent boldogan eljátszom, amit rám bíznak. Színházon kívül, csak amihez kedvem van. — Fiatal kollégái közül kit tart a legtöbbre? — Rajongok Tahi Tóth Lászlóért! Imádom minden mozdulatát, minden csöndjét. — És az ifjú kolleginák? — Még mindig a legfiatalabb tehetséges színésznőnk: Ruttkai Éva. Szerelem, ó! Bárdy szélsebesen felfutott népszerűségének egyik fő forrása a Gugyerák-figura — ez a véletlenből, privát mókázásból született színészi telitalálat, Bárdy házi komédiázó kedvéből fakadt, ragyogó stílus- és modorparódia, amelyet azóta sorozattá, kabaréműású slágerszámává növesztett a kötöttségsiker. Február végén nagy, másfél órás Bárdy-est lesz a tévében, ennek címe is ez: Antonius és Gugyerák. — Palásthy Györggyel készítettük a műsort, mindenekelőtt a szórakoztatás szándékával és igen nagy kedvvel. Nem, nem „pályám keresztmetszete" lesz. Drámarészlet csak három került a műsorba. Az első Eduardo de Filippo Vannak még kísértetek című darabjából, amelyben Greguss a partnerem. Régi kedvencem ez a darab, s hadd tegyem hozzá: akkoriban született, társalgóban, öltözőben a „privát Gugyerák”. A másik színdarabrészlet Ruttkaival és Darvassal a Szerelem, ó!, mindhármunk közös szerelme. A harmadik: a Furcsa párból Tomanek Nándorral. Lesz még egy operaperesziflázs, Házy Erzsivel. Erősen gugyerákosítva. _ ? — Gugyerák ugyanis végigkíséri az egész műsort. Minduntalan betör Bárdy öltözőjébe, ötletekkel, forgatókönyvekkel traktálja, végül is az ő ízlése alapján születik meg ez az „opera”. A kesztyű — A komoly műfajból mi lesz a showban? — A többiek közt Schiller A kesztyű című verse, meg a címben is jelzett, s a műsort indító monológ, Antonius gyászbeszéde a halott Caesar felett. De Gugyerák barátom mindig gondoskodik róla, hogy ne maradjon túl sokáig komoly a hang... — Ne is mesélje tovább! Hagyjunk valamit a tévéműsorra. Mikor is lesz? — Február 28-án. Fencsik Flóra Könyv és képernyő Könyvesbolti eladók a megmondhatói, milyen ostrom indul meg egy-egy szerencsés tévéfeldolgozás után az eredeti regényért. A minap adtunk hírt a televízió nagyszabású, több évre szóló tervéről: regényirodalmunk jeles darabjait viszik képernyőre, több részes feldolgozásokban. A programon klasszikus és mai alkotások: Mikszáth A fekete városa, Darvas Részeg esője, Móricz Rózsa Sándorát Németh László Égető Esztere követi, sorozat készül az Erdélytrilógiából, és így tovább. Minden évben egy regényfeldolgozás kerül képernyőre. A terv szép, kívánjuk, hogy a megvalósítás is az legyen. De a tévénézők között mindenképpen sokan lesznek, akik a látottaktól kedvet kapnak majd az eredeti műhöz. Mondhatjuk úgy is: a tévé sorozatai újra, vagy először, kézbe adják ezeket a regényeket. Feltéve, ha lesz mit. Azaz, ha a boltokban lesz elegendő a képernyőn éppen sorozatban futó regényből, s ha pontosan akkor lesz, amikor a műsor nyomán felébred az érdeklődés. Pontosan akkor, nem két hónappal, vagy fél évvel később, amikor már kisebb a valószínűsége, hogy az olvasási láz még ugyanolyan hőfokú. Nem lenne haszontalan, ha a kiadók már most tájékozódnának a regényműsorok időbeosztásáról, a részletes programról, s gondoskodnának róla, hogy amikor majd ideje lesz, a művet ne csak keresse, hanem találja is meg a vásárló a boltokban. Hogy a tévénéző könyvolvasó is legyen. (b. é.) □ A FIATALOK A PÓDIUMON sorozatban, február 15-én délután az Egyetemi Színpadon Újlaki Károly megismétli nagy sikerű előadóestjét, amelynek címe: „25 éves vagyok”. Négyen pizsamában címmel ma este mutatja be a Fővárosi Operettszínház Vujicsics—Kardos—Brandt zenei komédiáját. Rendező: Kalmár András. Képünkön: Várhegyi Teréz és Kovács Zsuzsa. „A pianistacsoda" NÉGY NAGYTEHETSÉGŰ FIATAL MŰVÉSZ HANGVERSENYE vánkozik. Ritka eset, hogy egyszerre négy ilyen tehetséges fiatal kerül ki a Zeneakadémiáról. Ránki Dezső, Falvai Sándor, Kocsis Zoltán és Lantos István — Bücher Mihály, Kadosa Pál és Sólymos Péter növendékei — adnak egy-egy önálló hangversenyt márciusban. Egyikük, a mindössze 13 éves Ránki Dezső a Schumann-versenyek történetében szinte páratlan sikerrel győzött Zwickauban. A Der Morgen nevű napilap „Ránki Dezső, a pianistacsoda” címmel ezt írta róla: „...személyében olyan tehetség lépett dobogóra, amilyen egy generáción belül csak egy-kettő akad.” Ránki Dezső adja az első hangversenyt, március elsején: Scarlatti, Beethoven, Schubert és Schumann műveiből. Falvai Sándor március 8-i koncertjén Liszt, egy Bach-átirata, valamint Beethoven-, Schubert- és Muszorgszkij-darabok szerepelnek. Március 15-én ad hangversenyt Kocsis Zoltán. Műsorát Beethoven-, Brahms-, Kurtág- és Bartók-művekből állította össze. Végül, március 22-én Lantos Istváné a dobogó, műsorán Bach-, Schubert- és Liszt-kompozíciók. A négy, érdekesnek ígérkező koncert színhelye a Zeneakadémia kisterme. A Filharmónia bérletet hirdet e hangversenysorozathoz. Szép vállakozásba fogott az Országos Filharmónia: hangversenydobogóhoz juttat négy nagytehetségű fiatal zongoraművészt, akik ugyan még nem fejezték be tanulmányaikat, de tehetségük olyan kiugró, hogy nagy nyilvánosság elé ki. A páva-népdal rajzfilmen SZÍN, MOZGÁS, MUZSIKA ♦ KÖZÖS GYÖKEREK NYOMÁBAN A magyar rajzfilmtermésnek leginkább a kommersz oldalát ismeri a nagyközönség. Gusztávot, a méltán népszerűt, a valutát hozó exportcikket, vagy Mézgáékat, akik rajzstílusban inkább visszafelé léptek egy Gusztávhoz képest, mint előre. Akadnak azonban a rajzfilmstúdióban kisebb publicitású, de nem kisebb értékű kezdeményezések. Ezekről a filmekről a nagyközönség többnyire akkor szerez tudomást, ha nemzetközi vagy hazai fesztiválon díjat kapnak. Mint például Gémes József Concertissimója, vagy Reisenbüchler Sándor A Nap és a Hold elrablása című filmje. (Örülünk, hogy lapunk erre az utóbbira még bemutatója előtt egy házi vetítésen lelkesedett föl , s azóta szép siker igazolta beharangozó riportunkat.) Ezúttal egy másik fiatal rajzfilmes, Richly Zsolt filmjeiről adhatunk hírt. Ő készítette a Szvit című, a Híradó moziban nemrég bemutatott filmet, amelyen Andor Ilona gyermekkórusa öt magyar népdalt énekel, s hozzá megelevenedik színben-mozgásbanformában az az elvont képi világ, amelyet a dalok ébresztettek a rendezőben. „A juhásznak jól megy dolga”, „Katalinka, szállj el”, „Zöld erdőben, zöld mezőben ...” — a zene és a szöveg játékosságának megfelelően változik át a ritmus szerint virággá a Nap, vagy török lándzsások stilizált seregévé a Katalin-bogárka. Most újabb filmje készült el, ezt Kodály Felszállott a páva című Adydalára írta, s itt ismét újat próbált: egy népdalból lett és népdallá lett mű drámai jelképeinek mozgalmas, festői megjelenítését. Richly Zsolt négy évvel ezelőtt kapta diplomáját, az Iparművészeti Főiskola első (és utolsó) rajzfilmszakos osztályának végzőseként. Azóta három filmet készített. — A mozgás, a ritmus és az ének közös gyökerét keresgélem; azt, amely a népi mondókákban még együtt jelentkezett. A zenét szeretném élményszerűen képben megjeleníteni. Kezdettől az izgatott, hogy ne a kép „alá” készüljön utólag a zene, hanem megfordítva. Ez vezetett el a népdalhoz, Kodályhoz. Soksok motívumgyűjtés, a Néprajzi Múzeumban végzett tanulmányok sora van e filmek mögött. Ezeket a motívumokat azonban átalakítva, „feldolgozva” vittem filmre, mint Kodály a népdal motívumait. Nem a kuriozitást kerestem a folklórban, hanem a közös gyökereket. A megkezdett úton indul most tovább: a világszerte terjedő Kodály-féle zeneoktatási módszerhez készít rajzfilmsorozatot. (f. f.) Munka után — Újságlapok helyett címmel új sorozat kezdődött a rádióban. Az adás arra kívánt választ adni, mit csináljunk munka után, hogyan szervezzük meg hasznosan és kellemesen a szabad időnket. A 25 percben több riportot hallottunk, de a különböző blokkok túlságosan szétszóródtak, s nem kapcsolódtak a lényeges, a szabad idővel összefüggő gondolatok áramkörébe, s így a műsor — érzésünk szerint — igazán egyik célkitűzését sem teljesítette, éppen csak jelzést adott a pihenőidő eltöltésének egy-két módjáról, de hogy hogyan és milyen programot szervezhetünk munka után, erre talán csak a következő adások válaszolhatnak. ■* Tolószékbe kényszerült néma nő, settenkedő gyilkos, furcsa, gonosz fényforrás, titokzatos neszek, hátborzongató zene — minden együtt volt, ami egy valamirevaló krimi kelléktárából nem hiányozhat. A tegnap este sugárzott bűnügyi hangjáték — a Sárga kesztyűk című darabot Mándy Iván írta, Hilda Lawrence elbeszéléséből — mégsem hozott valódi izgalmat. Az eseménytelen történet, a jellegtelen figurák és a laza logikai sorrend megfosztotta a hallgatót igazi, szellemet is megmozgató játéktól. Az alapszituáció miatt önkéntelenül adódik az összehasonlítás a rádió néhány évvel korábbi, Lucille Flitcher Téves kapcsolás című darabjának közvetítésével. Ebben a hangjátékban is magatehetetlen nő volt a főszereplő, ám tévedése, hogy a véletlenül megtudott gyilkossági terv nem ellene készül, majd a felismerés, s az élethez való ragaszkodás Sulyok Mária tolmácsolásában olyan élményt adott, amelyre máig és még sokáig emlékszünk. A tegnapi adás is rangos szereplőgárdát vonultatott fel, de vérszegény szerepüket nem tudták élettel, hitelességgel megtölteni, s ehhez a rendező, Márkus Éva sem adott ötletet. (harangozó)