Esti Hírlap, 1970. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-18 / 219. szám

• Mindenki közlekedik. És mindenki vesz lélegze­tet. Vagy legalábbis szeret­ne. Régóta figyelem Pet­­ress István közlekedési műsorait, s várom, mikor foglalkozik a baleseteknél is ártalmasabb levegő­szennyeződéssel. A városi ember életét , szerveze­tét mérgezik a járművek­ből kipufogó bűzök, füstök és gázok, amelyeknek nem kellene feltétlenül a leve­gőbe kerülniök, ha egyszer valóban eréllyel rendeznék ezt a dolgot. Hallottuk: Ja­pánban minisztériumot lé­tesítettek a légszennyező­dés meggátlására, s az új miniszter napok alatt drá­kói rendelkezéseket hozott, például kitiltotta az autó­kat Tokió belvárosából. Tegnap, többek közt, egy Japánból hazatért közleke­dési szakembert is megin­terjúvolt a műsor; kíván­csian vártuk, hátha erről is szó esik — még akkor is, ha a magunk portáján nem várunk ilyen radikális in­tézkedéseket. Ám a messzi­ről jött szakember csupán egy lakatból, bilincsből álló szerkezetet mutatott, amelyet megszégyenítésül a tilosban parkolók ellen használ a japán rendőrség. Hadd kérjük ezúttal erről a helyről a városi közvéle­mény nevében ezt nagy publicitású műsort: foglal­kozzék egyszer a légszeny­­nyezés témájával is. • Akik moziban már látták az Örökös című filmszatírát, azoknak most még jobban fel­tűnhetett a történet túlírt, túl­bonyolított volta, a kabarétré­fára elegendő ötletmag kissé erőltetett felduzzasztása. Vi­szont még jobban élvezhették Sinkovits Imre és Almássy Éva kedves és természetes színeit. (fencsik) Klasszikusok cseréje Madách Berlinben és Lipcsében, Lessing Budapesten . Szeptember 28-án indul a Nemzeti Színház Ma este. Madách Imre Mózesével, illetve Schiller Stuart Máriájával meg­nyitja kapuit a Nemzeti és kamaraszínháza, a Katona József Színház. Néhány órával a függöny első idei felgördülése előtt rövid beszélgetést kértünk a szín­ház igazgatójától Both Bélától. *Alszentek összeesküvése — Két első bemutatónk plakátja — mondta — már kint van az utcákon: Ör­kény István Sötét galamb című darabja lesz a Nem­zeti első bemutatója az idén, a magyar dráma hete keretében, a Katona József Színház pedig szeptember 25-én játssza először Peter Weiss A luzitán szörny cí­mű dokumentumdrámáját. Kamaraszínházunkban köz­vetlenül a bemutató után megkezdődnek a próbák. Bulgakov Álszentek össze­esküvése, avagy Moliére című darabjából, Elbert János fordításában. A da­rab rendezője Iglódy Ist­ván, főszereplője Major Tamás. — De azért műsoron ma­rad a tavaly bemutatott Bulgakov-darab is? — Természetesen. Az ugyancsak Iglódy-rendezte Iván, a rettentő, főszerepé­ben szintén Major Tamás­sal, a tavalyi évad egyik legsikeresebb bemutatója volt, s az idén is bizonyá­ra még sok telt házat vonz. Akárcsak az a tizenhat másik produkció, amelyet két színházunkban az előző évadról, illetve évadokról áthoztunk, például a VII. Hadrián, a Szerelmem, Elektra, a Bánk bán, a Varsói melódia, a Stuart Mária. — A nagy színházban mi lesz a második bemutató? — Marton Endre vezeté­sével kezdődnek meg a próbák Csehov Ivanov cí­mű világhírű, nálunk alig játszott darabjából. Cím­szereplő: Bessenyei Ferenc. — Úgy tudjuk, a társu­lat hamarosan berlini ven­dégszereplésre indul. Fellépésünkre a berlini ün­nepi napok keretében kerül sor. Bölcs Nátán — A szereposztás válto­zatlan? — Igen: Sinkovits Imre, Váradi Hédi, Major Ta­más. Néhány kisebb szerepet azonban új közre­működőre bíztunk. Ez a produkciónk egyébként már több külföldi színpa­don állta meg a he­lyét: Prágában, Varsóban, Moszkvában és Leningrád­­ban. — S mivel mutatkozik be nálunk a berlini társulat? — Ők is nemzeti klasszi­kusukat hozzák: Lessing Bölcs Nátánját. Főszerep­lője: Wolfgang Heinz. Madonna két élete KÜLDI ÁLOMFEJTŐT • A TRAKTOROS­LÁNYOK Solymár József Madonna két élete című regényének hősnője, Franciska a buda­pesti presszók pillangója. FRANCISKA TÖRTÉNETE — Franciska — mondja az író — vidékről a fővá­rosba kerülve, éli pestinek hitt életét. Nem hivatásos pillangó. Hol dolgozik, hol nem. Többnyire cél nélkül lézeng az utcákon, míg egy-egy régi vagy újonnan szerzett barát hozzácsapó­dik. Inni viszi, vagy magá­hoz hívja, s ő megy, mert nincs ötlete az időtöltésre. Vidéki kiránduláson ismer­kedik meg azzal a bánya­lakatossal, akihez feleségül megy, s akinek kedvéért példás családanya lesz. — Van-e realitása a Magvető kiadásában meg­jelent történetnek? — Magam is sok Fran­ciskát ismertem. Személyes élmények alapján írhattam a regényt. Talán ezért is kedvelem. ZSOLDOSOK — Az Új Gilgames és a Négy lány egy udvarban forgatókönyvírója hátat fordított a filmnek? — Nagyon sokat köszön­hetek a filmnek, mégis szívesebben írok regényt. Ez szuverén műfaj, senki nem szól bele, csak papír és ceruza kell hozzá. No, meg téma, élmények, világ­­ismeret. Azt szeretném, ha minden regényem — a Ma­donna két élete már a ti­zenkettedik — különbözne, egyik sem hasonlítana a másikhoz. Nemrég Küldj álomfejtőt címmel ókori történetet írtam. A zsoldo­sok lélektana izgatott, arra kerestem választ, milyen emberek, akik nem eszmé­ért harcolnak, hanem zsák­mányért. — Most mit ír? — Szeretném megtudni, hová lettek a tizenöt-húsz év előtti traktoroslányok. Újságíróként sokat forgo­lódtam közöttük, sokat ír­tam munkájukról, lelkese­désükről, terveikről. Aztán valahogy eltűntek. Mi lett belőlük? Erre szeretnék új regényemben válaszolni. (e. á.) Tolmács­berendezés — Két és fél év óta szo­ros kapcsolatban vagyunk a berlini Deutsches Thea­­terrel. Megbeszéléseinket még 1968 elején kezdtük el Wolfgang Heinzcel, a szín­ház akkori intendánsával, a kiváló színésszel. A dra­maturgok meglátogatták egymás színházát, s az együttműködés betetőzése­ként határoztunk az idei vendégjátékcsere prog­ramjáról. Társulatunk szep­tember 28—29-én utazik az NDK-ba, szeptember 30-án és október 1-én Lipcsében, október 3-án és 4-én Ber­linben lépünk fel. Műso­runk mind a négy alka­lommal: Az ember tragé­diája. — Hogyan értik meg majd az előadást a német nézők? — Ezúttal is visszük ma­gunkkal tolmácsberende­zésünket. A nézők fejhall­gatókon át hallhatják majd, német színészek tolmácso­lásában a Mohácsi Jenő­­féle remek­­műfordítást. Barrault 60 éves Világszerte ismert mű­vész érkezett ezekben a na­pokban hatvanadik szüle­tésnapjához: Jean-Louis Barrault. Családi sugalma­­zásra először matematikus­nak, majd kereskedőnek készült, de hajlamai — és tehetsége —, erősebbek voltak, végül mégis a szín­háznál kötött ki. 21 éves korában, 1931-ben lépett fel először a párizsi Theat­re de Vitelier színpadán. A rendezést is egészen fia­talon kezdte: 1935-ben. 1951-ben a Theatre de France, 1965-ben pedig a Nemzetek Színházának, a párizsi Odeonnak lett az igazgatója. 1968-ban, Franciaország forrongó május—júniusá­ban Barrault a lázongó fia­talok mellett foglalt állást, akik egyébként szinte el­sőül foglalták el Barrault színházát. Azokban a na­pokban a többi színház is csatlakozott a­­sztrájkhoz, André Malraux akkori mű­velődésügyi miniszter (vagy talán személyesen De Gaulle elnök?) mégis éppen Barraultnak nem tudott megbocsátani: a rend hely­reállása után Jean-Louis Barrault nem igazgathatta többé a Nemzetek Színhá­zát. 1969/70-ben a kis Théatre Recamier nevű, Párizs-balparti színházban tűnt fel egy Beckett-ciklus rendezésével, az Elysée- Montmarte színházban pe­dig egy Rabelaisról szóló darabot állított színpadra. Következő munkája, októ­berben, egy Alfred Jarry darab rendezése. flasználja ki A KELLEMES NYÁRUTÓI IDŐJÁRÁST: v­ikenttessen, üdüljön A DUNA-KANYARBAN! Olcsó utószezoni árak. Szobarendelés: PEST MEGYEI IDEGENFORGALMI HIVATAL Budapest VI., Bajcsy-Zsilinszky út 17. Telefon: 314—533. Filmkultúra, 70/3 Megjelent a Filmkultúra idei harmadik száma. A Premier plan című rovat folytatja az előző számban megkezdett visszatekintést a magyar film múlt ne­gyedszázadára, szemelvé­nyeket ad filmtörténeti do­kumentumokból, ezúttal fő­leg a múlt másfél évtized új filmjeiről és irányzatai­ról. A Mérleg-rovat két ér­dekes kritikát is­ közöl az ítélet című filmről, továb­bá az Arcról, a Mérsékelt égövről, valamint a Légy­fogó című lengyel filmről. Mészöly Miklós tanulmá­nyát közli a folyóirat a Va­dászjelenetek Alsó-Bajor­­országban című Fleisch­­mann-filmről. A Fórum-ro­vatban egy rendező, egy operatőr és­ egy hangmér­nök nyilatkozik filmgyártá­sunk technikai helyzetéről. Néhány glossza és tartal­mas nemzetközi folyóirat­szemle zárja a folyóirat új számát. Tegnap megnyílt a XIV. nemzetközi zenei verseny. Megtartották a klarinét- és az oboaverseny sorsolását, majd a 25 országból érkezett versenyzők és a zsűritagok baráti találkozón vettek részt. Képünkön a részvevők egy csoportja: James Campbell (Kanada), Frank Katalin (Magyarország), Dagobert Kotika (Svájc) és Erdélyi Tamás (Magyarország). (MTI fotó : Molnár Edit felv.) Ványa bácsi: Latinovits Zoltán Ma este a Vígszínházban, Horvai István rendezésé­ben az eredeti elképzelé­seknek megfelelően, Lati­novits Zoltánnal a címsze­repben mutatják be Csehov drámáját, a Ványa bácsit. Latinovits színházi balesete miatt a múlt évadban To­­manek Nándor játszotta a címszerepet; Tomanek most a professzort alakítja. □ FEKETE ISTVÁN Tüskevár című regénye a legsikeresebb magyar köny­vek közé tartozik. Nyolcad­szor jelenteti meg a Móra Ferenc Kiadó. □ BÍRÓ LAJOS születé­sének 90. évfordulójára a Szépirodalmi Kiadó megje­lentette az író A Molitor- Ház című regényét, amely 1918 tavaszán látott először napvilágot. □ GYURKOVICS TIBOR Vaskakas címmel gyűjtötte össze legújabb verseit Sikerült a bemutatkozás Faragó Vera, a Vidám Színpad tagja hazaérkezett ausztráliai vendégszereplé­séről. Sydneyben lépett fel több alkalommal. A tele­vízió önálló show-műsort készített vele, amelyben sanzonokat énekel és a Vi­dám Színpad előző évi mű­sorában sikert aratott Sztriptíz magyar módra című magánszámát adja elő. Faragó Verát — a sike­res bemutatkozás után — az ausztrál televízió 13 ré­szes filmsorozatának egyik szerepére is szerződtették. A forgatás a jövő év nya­rán kezdődik. A falusi, de kiváltképp a tanyasi gyerek az iskolába vezető dűlőútnál, az isko­lánál, a közvetlen környe­zetében szemlélhető vilá­gánál többet, sajnos, nem­igen láthat. Pedig sorsa, te­hetsége és a lehetőség előt­te is nyitott kapu lehetne. Nyitott, de ez ma még nem egyértelmű azzal, hogy ezek az életkörülményüket tekintve is mélyből induló parasztgyerekek minden esetben kibontakoztathat­ják tehetségüket. Pedig semmivel sem kevésbé igénylik a szépet, a jót, a többet, mint városi­­tár­saik. A változtatni akaró szándékhoz kapcsolódik a Rádióiskola rovatának új műsorsorozata, a Nyitni­­kék. A sorozat, a rádióslec­­ke 48 félórában jelentke­zik majd, hogy ablakot nyisson az osztatlan tanya­si iskolák kisdiákjainak a magyar nyelvre, az univer­zumra, a zenére. A bekö­szöntő adásban nagy em­berek vallomásain át mu­tatták meg a gyerekeknek — és reméljük, a szülők­nek — az indulás és a be­érkezés közötti ívet. Illyés Gyula, Németh László és Váci Mihály írott gondola­tain kívül Kodály hang­szalagon őrzött szavai a zenei nevelésről és az egy­kori tanyasi kisiskolás, Erdei Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia fő­titkára vallomása adott mélységet a műsornak. Okos, fontos kezdeménye­zés a Nyitnikék. Várjuk, figyeljük, s reméljük, nem­csak mi, hanem főleg azok, akikhez és akikért szól. A szép műsor Szabó Éva szerkesztőt dicséri. ★ Az embert leginkább em­­­berré nevelő legkisebb kö­zösség, a hagyományos tar­talmú család felbomlóban van. Pedig nem könnyű enélkül az életre szóló in­dítás nélkül talpon marad­ni. És még ritkább a nagy család, amely éppen a foko­zott egymásra utaltság mi­att még nagyobb összetar­tásra nevelt gyereket és szülőt egyaránt. Az ilyen nagy családok belső tör­vényeit, szokásait, szépsé­geit, s hangsúlyozzuk: em­beri gazdagságát keresi és szólaltatja meg sorozatban Rab Nóra. A legutóbbi adásban idős, tizenegy gyerekes tanító feleségét és a család egy részét is­merhettük meg. S valami fontosat. Azt az érzést, hogy „segítségben nincs hiányom, ha baj van, örömben nem vagyok egye­dül” egy ilyen közösség­ben. Szép, fontos adássoro­zat ez, szükség van az ilyen figyelmeztetésre, a kor­szakváltás nagy pillanatá­ban élő ember arcát meg­mutató, példát adó, jó mű­sorra. (harangozó)

Next