Esti Hírlap, 1970. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-22 / 222. szám
VÁNYA BÁCSI Évadtnyitáskor a kritikusnak vigyáznia kell, nehogy a színház friss varázsa felborítsa arányérzékét, s túlzásokba tévedjen. De mit tegyen, ha a június óta várt találkozás öröme egy nagyszerű előadás élményével találkozik? Igazságtalanság volna elhallgatni, hogy ez az előadás remek. Csehov Vanya bácsiját tavaly mutatta be a Vígszínház, a tervezettől eltérő szereposztásban. A címszereppel megbízott Latinovits Zoltán próba közben megsérült. Kockán forgott a premier, Horvai István rendező kénytelen volt módosítani. Vanyát Tomanekkel, a professzort pedig a Tomanek helyett beugró Várkonyival játszatta. Tetszett az előadás, de mindenki érezte, hogy az eredeti elgondolás csak részben valósulhatott meg. Arányok és hangsúlyok tolódtak el, Jelena Andrejevna a csehovi szerep fölé nőtt, Szerebrjakov egy-két árnyalatnyival nyafogóbbá vénült, Iván Petrovics pedig sejteni engedte, hogy nem a saját egyéniségére szabott tragédiába öltöztették. Emiatt a szerep komikus vonásai kevésbé hatottak. Mégsem udvariasság mondatja, hogy a tavaszi előadás megérdemelte a jó kritikát és a közönség érdeklődését. Az is lehet, hogy csak a premiernek számító felújítás nagyobb sugárzása vet rá némi árnyékot. Horvai István most valósította meg azt, amit akart. Ettől a színészek még nagyobbak lettek, az együttes pedig meghatványozta az egyes alakítások értékét. Ilyen esték tartják életben a színházat. Csehov darabjait az egész világon újra játsszák. A hangsúly nem az ismétlésen, hanem a felfedezésen van. Csehov életművéről akárhány réteget emelünk le, mindig marad rejtőző értéke, megfejtésre váró titka. Elég gazdag ahhoz, hogy a legkülönfélébb történelmi korszakok embereinek ígérhessen fájdalmat, szépséget, önismeretet. Bizonyos, hogy a Csehov-interpretáció változatait a társadalmi nézőpont is meghatározza. Másként játsszák odaát, Finnországtól a nagyszerű Csehov-kultuszt kifejlesztő Egyesült Államokig. Természetes szinte, hogy ott a művészek gyakran elkomorítják a Ványa bácsik, az Ivanovok, a Sirályok, a Három nővérek tragikumát, a századvégi orosz emberek magányát, elszigeteltségét, idegenségét. A komikumot groteszkbe hajlítják, mosoly helyett inkább csak keserűséget vagy röhögést ébresztenek. Horvai másképpen olvassa Csehovot. Vidámabban? Ez is igaz, de nem ez a lényeg, mert a megnevettető helyzetek kitalálása nem öncélú. A humornak feladata van. Kedvet csinál a gondolkodáshoz. Felteszi a kérdést: miért egyszerre siratni és kinevetni való alak Ivan Petrovics, ez a tehetséges, rokonszenves Vány a bácsi? Latinovits játéka segít választ találni. Iván Petrovics az egyetlen ember a darabban, aki felismeri helyzete tarthatatlanságát és változtatni is szeretne. A többiek vagy el sem jutnak idáig, vagy túl vannak már az alkun. Jalena Andrejevna szeretne lázadni, de nem tud és nem ismer. Ivan Petrovics mer, de nem tud. Emiatt kap a szerepe komikus felhangot, ezért olyan torz a kakaskodása, komolytalan a kétségbeesése. Ványa bácsi nem képes a felismert igazság szintjén cselekedni. Nagyobb az esze, mint a jelleme, kisebb az önérzete, mint a kényelemszeretete. Latinovits szigorú tudatossággal megkomponált mozdulatokból és hanglejtésekből formál néma futamokat. Kár volna példát hozni, mert a kiemelés megbonthatná a figura egységét. Latinovits nem részleteket eszelt ki. Megalkotta azt a férfit, aki minden lehetne, de semmi sem tud lenni. Az akarat- és határozottság nélküli kiválóság önmagát rombolja, környezetét zavarja, s mindig vereséget szenved. Csehov a privát karrier és az érzelmek áldozatát írta meg. Latinovits a reménytelen szerelem koreográfiájában adja a legtöbbet. Nem ritka nálunk az olyan előadás, amelyben egy-egy színész kiemelkedik. Gyakori viszont az olyan produkció, amelyben a feltűnő teljesítmény magára marad. Márpedig a színház élménye csak akkor töretlen, ha semmi nem zavarja, ha mindenki azonos szinten játszik. A Vígszínház Ványa bácsijában Ruttkai Évát, Sándor Izát, Papp Évát, Péchy Blankát, Darvas Ivánt, Tomanek Nándort és Pethes Sándort csak a szerep súlyatelítettsége különbözteti meg. A maga helyén mindenki a produkció művészi igazságát szolgálja — egyelőre hibátlanul. Dersi Tamás Egy világhírű ember szóljon bármiről, mondjon bármit, mindenképpen érdekes, de legalábbis közérdeklődésre tart számot. Tegnap a rádióban két ízben is hallottuk az ötszörös öttusavilágbajnok Balczó Andrást. A kettőtől hatig-ban a sportriporterek által állandóan hangsúlyozott szerénységéről mondta el „szerény véleményét”, határozottan, okosan. Mint jó sportember, ismeri a maga és a mások teljesítőképességét, szerénysége a helyzet valóságos felméréséből adódik, nem felvett póz. Az a magatartás, amit mind a sportpályán mind a magánéletben tanúsít, egy rendkívül szimpatikus ember összképét adja. Ezt erősítették meg bennünk kedves lemezei is. Minden előzetes készülődés, felkészültség, az elmélyedés és a jóltájékozottság fitogtatása nélkül beszélt kedves zeneszámairól, amelyek valóban minden fiatal ember számára kedvesek lehetnek. ★ A népmese még ebben a rendkívül bonyolult, technikailag csodává tágult korban is képes eligazítani bennünket az életben. Naivitásával, s találó bölcsességeivel a felnőtt szemmértékéhez is tud igazodni, és érzéseihez szólni. Tegnap este Kriza János gyűjtéséből hallhattuk Az ördög kilenc kérdése című népmesét. A lényeget jól megtaláló, ügyesen dramatizált és a színészek által a mese hangulatát finoman követő játékstílus szépségét, valamennyi báját élvezhettük elsősorban. És még valamit: a tájegység hangulatát, szokásait, gondolkodásmódját bemutató nyelvezet ízes gazdagságát. (harangozó) Az Operaház felújítja Donizetti Jammermoori Lucia című operáját. Felvételünkön két főszereplő: Erdész Zsuzsa és Bartha Alfonz. □ JURIJ SKROBINEC, neves ukrán költő és műfordító, aki jelenleg hazánkban tartózkodik, Dunai dallamok címmel közölte Illyés Gyula, Zelk Zoltán, Vas István, Weöres Sándor, Károlyi Amy, Pákolitz István, Jobbágy Károly, Nagy László, Garai Gábor, Baranyi Ferenc, Rab Zsuzsa, Pál József és Héra Zoltán verseinek fordítását az Ukrán írószövetség lapjában. □ FEHÉR KLÁRA az Egyetlen mondat törökül című új kötetében megírta Nem vagyunk ördögök című könyvének ikerpárját. Érdekes leletre bukkantak a táci Gorsium feltárásán dolgozó régészek: a római kori település feletti középkori temetőben, egy vascsőben, nyolc aranyérmét találtak. Az összesen 28,25 gramm súlyú aranyforintokat középkori tulajdonosa rejtette el, s vagy elfeledkezett róla, vagy valamilyen ok miatt nem tudta kiásni a földből. Az érmék közül egy darab Mária királynő, egy Zsigmond király, egy V. László, 5 pedig Mátyás király által veretett aranyforint volt. A középkori „dugipénzt” a székesfehérvári István király Múzeumba szállították. Dugipénz a középkorból NYOLC ARANY EGY CSŐBEN □ A JUGOSZLÁVIAI STRUGÁBAN lezajlott nemzetközi költészeti fesztiválon Csoóri Sándor és Ratkó József képviselte aagyar lírikusokat. □ TOMPA LÁSZLÓ Minálunk vannak fenyvesek című előadóestje jubileumhoz érkezett. Az erdélyi művész október 12-én, századszor mutatja be gondosan válogatott irodalmi műsorát az Egyetemi Színpadon. A televízió és a nézők A Rádió és Televízió Szemle — a Magyar Rádió és Televízió Tömegkommunikációs Kutatóközpontjának orgánuma — új számában beszélgetést közöl Pécsi Ferenc elnökhelyettessel — A televíziós vevőkészülékek számát tekintve — közölte Pécsi Ferenc — jelenleg a tizenötödik helyet foglaljuk el az európai országok között. Távolról sem értük még el a telítettséget. Negyedévenként általában 30—50 ezerrel gyarapodik az előfizetők tábora. Valószínű, hogy a hetvenes évek közepére elérjük a két és fél milliós előfizetőszámot, s ez már erősen megközelíti a telítettséget. A televízió fejlesztési tervei ennek figyelembevételével készülnek. KÖNYVTÁR ANGYALFÖLDÖN Nagy az érdeklődés — kicsi a hely ELŐJEGYZÉS HÓNAPOKRA NEMCSAK TAGOK, OLVASÓK IS Könyvtár Angyalföldön. Az ajtó Lehel úti régi ház udvarából nyílik. A közelben új lakótelep, azon túl kezdődnek a gyárak. A két szűk szoba a helyiség eredeti rendeltetésére utal: kocsma volt. Ma háromezer olvasni vágyó — harmadrészben munkásember — jár ide. S ami többet mond a számoknál: minden beiratkozott tag rendszeres olvasó. A két kis helyiség zsúfolt, sok könyv már hónapokra elő van jegyezve. Kedveltek a magyar írók alkotásai. A legkeresettebb könyvek listáján ott a Város az ingoványon, a Kárpáti rapszódia és a Hideg napok. A televízió hatását jelzi, hogy megnőtt az érdeklődés Flaubert és Zola művei iránt. FOKOZATOSSÁG Az olvasók kalauza, ízlésének egyik irányítója: a könyvtáros. A Lehel úti kis könyvtárban négyen dolgoznak. A tanácsadástól a könyvek szállításáig mindent maguk végeznek. Feladatuk: a színvonalas alkotások propagálása. Módszereikről kérdezem Jelinek Lászlónét, a könyvtár vezetőjét. — Legtöbb olvasónkat személyesen ismerem; családjukról, munkájukról is tudok. A visszahozott könyveket megbeszéljük. Beszélgetés közben újabb műveket ajánlok. Ezek a könyvek rendszerint valamilyen évfordulóhoz vagy aktuális eseményhez kapcsolódnak. Az ilyen műveknek a forgalma számottevően megnőtt. Polcainkon senki nem lát kalandregényt vagy krimit. Természetesen ilyet is tartunk és kölcsönzünk. Amikor egy kalandregényt visszaveszek, nem mulasztom el felhívni az olvasó figyelmét hasonlóan fordulatos, de az előbbinél színvonalasabb műre. Fontos a fokozatosság. Ha valaki Rejtőt keres, nincs értelme a kezébe adnom Reymont Parasztokját. A kettő között van — nemcsak a könyvespolc-ábécé sorrendjében — Remarque. SZOBA-KONYHÁBAN — Feladatunknak tekintjük a fizikai dolgozók gyermekeinek segítését. A múlt tanévben a mai magyar irodalommal foglalkozó előadássorozatot szerveztünk. Együttműködünk a 3. számú gyermekkönyvtárral. Ha valaki onnan „kiöregszik”, áthívjuk, bemutatjuk a könyvtárat, elbeszélgetünk. Jó a kapcsolatunk a közeli Poscher János Művelődési Házzal. Rendezvényeinket — hely hiányában — a művelődési ház helyiségében tartjuk. A könyvtáros: népművelő. Feladatuk közös: közkinccsé tenni a regényt, a verset. Angyalföldön gondokról is hallhattunk. Az egyik: a férőhely. A kézipolcokon lexikonok, szótárak, filozófiai művek. Olvasásukra nincs lehetőség; a könyvtárnak nincs olvasóterme. Néhány utcával arrébb, a hármas számú gyermekkönyvtár, szobakonyhás lakásban kapott helyet. Mindkettő zsúfolt. Nincs helyük sem az új könyveknek, sem az új olvasóknak. A könyvtár ablakából idelátszanak az Árpád-híd melletti lakótelep házai. Városnegyed épült fel, modern üzletekkel, szolgáltatóházzal. Talán lett volna hely korszerű könyvtárnpjj is. (báron) A barbár változatok, III. Béla VESZPRÉM, PÉCS A MAGYAR DRÁMA HETÉN A budapesti művészeti hetek alkalmából ismét megtartják a magyar dráma hetét. A budapesti színházak mellett vidéki együttesek is bemutatkoznak. A veszprémi Petőfi Színház Száraz György III. Béla című darabját adja elő a Madách Színház épületében. Pétervári István, a veszprémi Petőfi Színház igazgatója mondja a darabról: — Száraz György a magyar történelem olyan alakját választotta ki III. Béla személyében, aki egyéni érdekeit háttérbe szorítva, számára idegen eszközöket is felhasznál népe javára. Választ keres a mű arra a kérdésre is, hol van a határ, amíg az eszköz nem torzítja el a célt is. A darab nemcsak gondolataival, hanem formájával, kifejezési módjával is a XX. század emberéhez szól. A főbb szerepeket Linka György, Kránitz Lajos és Spányik Éva játsszák. Ugyancsak a budapesti művészeti hetek alkalmából szerepel a fővárosban a pécsi Nemzeti Színház, amely idén ünnepli fennállásának 75. évfordulóját. A társulat Cseres Tibor első színpadi művét, A barbár változatok című kétrészes drámáját adja elő. Nógrádi Róbert, a színház igazgatója, a darab rendezője, nyilatkozott a vendégjátékról. — A barbár változatok társadalmi dráma, cselekményének magja szerelmi négyszög. A szerző az emberi kegyetlenség problémáját boncolja, erőteljes drámai szituációban. — A barbár változatok szereplői: Szabó Tünde, Labancz Borbála és Győri Emil. Játszik a drámában Haumann Péter és Kézdy György, s egy vendégművész, Simon György, a békéscsabai Jókai Színház tagja. (MTI) Bukás után Mary Wilson, a bukott angol miniszterelnök felesége, vidéki lelkész leánya, tegnap egy nagy londoni könyvesboltban tumultuózus jelenetek között dedikálta válogatott verseinek most megjelent kiadását. A 25 ezer példányban megjelent kötet évek óta a legnagyobb siker Angliában, bár a kritikusok legtöbbje nem tagadja, hogy aligha olvasná bárki is, a meglehetősen együgyű és régimódi versikéket, ha nem Wilson felesége lenne a szerző. A dedikálásra összesereglett sorban állók nem kis meglepetéssel fogadták a boltba érkező ellenzéki vezért, aki a kérdezőknek azt felelte, hogy „ma Mary a nap hőse, s legjobb lesz, ha én nem is nyilatkozom”. Valaki megkérdezte az illusztris szerzőt, kihez írta a kötet szerelmes verseit. Mrs. Wilson így válaszolt: „Ezeket nagyon régen írtam, s talán hagyjuk ennyiben a dolgot.”