Esti Hírlap, 1970. október (15. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-20 / 246. szám

Az elmúlt napokban két költői drámai játékkal ör­vendeztette meg hallgatóit a Rádió. Ritkán fordul elő, hogy mai magyar költő er­re a nehéz és hálátlan mű­fajra adja a fejét. Garai Gábor Orfeusz átváltozásai című műve bizonyította: érdemes e műfajjal foglal­kozni, nemcsak azért, mert így nagyon sokakhoz jut­hat el az a képeiben pon­tos, gondolatiságában ritka, költőiségébe­n erőteljes líra, amelyet mai költészetünk­ben Garai Gábor képvisel, hanem azért is, mert az a költői eszközökkel építkező dráma, amely a múlt korok és mai életünk érzelmi­gondolati többsíkúságát ké­pes megszólaltatni, eléggé hiányzik a Rádiószínház, s egyáltalán mai irodalmunk tárházából. Az örökösen át­változó, végül önnön dalá­vá váló Orfeuszban a leg­csodálatosabban azt sike­rült megragadnia a költő­nek, hogy a legfontosabb az állandóság, a hitnek, a sze­relemnek, a szép gondolat­nak az az állandósága, amely Orfeuszt Euridikéhez köti. S az új felismerést hogy Orfeusz végül is Euri­­diké elvesztésével lelheti meg szabadságát. A színé­szek, különösen Darvas Iván, jó érzékkel szó­laltatták meg a költői képekből összeállt dialógust, s nemcsak a kép szépségét adták, hanem annak érzel­mi, gondolati magvát. A rendezés Gál István mun­kája. A darab dramaturgja a költőtárs, Nyerges And­rás. Mintha eredeti bemutató lett volna, olyan erővel, és idényeket ébresztő és vissz­hangoztató szépséggel szó­lalt meg ismét a Rádiószín­házban Shuji Terayama japán író Yamamba című drámai költeménye. A sze­retet, a vágy, a boldogta­lanság és az élni akarás a maga megborzongtató egy­szerűségében fogta meg a hallgatót. A hegyet, ahol az időseknek az éhségtől, a fagytól és a károgó varjak­tól öröklétre kell szende­­rülniük, most az Onibaba című japán film vetítése után még tisztábban, még pontosabban magunk elé tudjuk képzelni. Költészet és élet ravasz kegyetlensége ritkán fonódik össze ilyen teljes drámai műben, mint a Yamamba. Dr. Cserés Miklós rendezése és a fő­szereplők — Gobbi Hilda, Basilides Zoltán, Sulyok Mária és Almási Éva — nem pusztán lelkiismerete­sen, hanem tehetségük min­den szépségét is felcsillant­va adták vissza ennek a mű­nek az egyszerű tisztaságát. Az élményt elmélyítette Seiho Kineya különös lük­tetésű zenéje. (harangozó) A Bírák könyvéből, Római rablás, Bikasirató Bűntelen áldozatok Három oratórium bemutatója előtt az Irodalmi Színpadon „Kiválasztottak engem / és megkergettek engem / füvön futtattak engem / lovak közt űztek engem / és felneveltek engem / itattak és etettek / most vé­remig gyötörnek / és hull és hull a vérem / nem ér­tem és nem értem.” — Ma­daras József a Bika dalát mondja Devecseri Gá­bor Bikasiratójából, mel­lette Gábor Miklós, a köl­tő megszemélyesítője, kö­rülöttük a vörös szőnyegen vörössel bélelt, fekete ponchókban Csernus Ma­riann, Gordon Zsuzsa, Bo­­zóky István, Somhegyi György és a Kar tagjai. Az Irodalmi Színpadon külön­legesnek ígérkező estre ké­szülnek. Három mai költő egy-egy művét állítják színpadra, kék énekből-mozgásból felfokozódó extázisáig. — Az est harmadik da­rabjának címe: Római rab­lás, szerzője Vas István. A költő egy ismert versciklu­sát fűzte össze; műfajá­ban különbözik mind a két másik műtől, mondandója azonban kapcsolódik hoz­zájuk. A történelem hul­lámzása, a szent dolgok üressé válása foglalkoztat­ja; a nagy kudarcokat is kiheverő és mind maga­sabb szinten megismétlő emberiség, az egyiptomi, hellászi kultúrát kiraboló latinok, a latinok szellemi értékeit kiraboló és fel­emelő kereszténység... A jelen dolga sem lehet más, vallja a költő, mint a meg­csúfolt szépségek átmenté­se, a „múlt kirablása” a jö­vőnek. Az ártatlan kínja A Bikasiratóban a köl­tő nagy humanista hitval­lása bontakozik ki minden értelmetlen áldozat ellen. Végigkíséri az emberiség nagy mítoszaiban a vérál­dozat útját — a más vére által, az ártatlan kínja ál­tal való megváltódásét. A mítoszok igazságra törek­vését szembeállítja az ink­vizíció hazájának kegyet­len játékával. A kiszolgál­tatottak, védtelenek védel­mében íródott ez a hatal­mas vers, amely a költő spanyolországi utazásának élményéből született, s most oratóriumként kel életre a színpadon. Az oratóriu­mot gyermekkar tárja és emeli fel: egy Bach-korál, a János-passió egy részle­te­s gyermekhangon el­énekelt szép könyörgés. A történelem hullámzása — Somlyó György Bírák könyvéből című ótestamen­­tumi témájú költeménye mondandójában rokon a Bikasiratóval — mondja Huszár Klára, a három mű rendezője. — A Somlyó­­mű Levitája, akárcsak a Bika, nem érti, miért kell a bűntelennek áldozattá len­nie. A három költői mű közül ennek a műfaja áll legközelebb a drámához, Jenei Zoltán zenéje és a Gaál Éva tervezte táncok kapcsolódnak a cselek­ményhez, a hangulathoz és ritmushoz. Szeretnénk leás­ni a műfaj legősibb gyö­keréig, a misztériumjáté­ Faust elkárhozása OPERA A SPORTCSARNOKBAN A párizsi Operaház , amelynek édeskés stílusú épülete mindig csipkelődés tárgya volt, bezárta ka­puit. Tatarozzák a száz­éves palotát; a munkála­tok tizennégy hónapig tar­tanak. Az utolsó előadások közönségének különleges, igazi párizsi élményben volt része: a szünetben röp­lapokat osztogattak a mű­vészek. Az operapártoló publikum segítségét kér­ték: a rekonstrukció ideje alatt az igazgatóság ne szü­neteltesse az operaelőadá­sokat, hanem valahol, al­kalmas teremben kapjanak ideiglenes színpadot. A „mozgalom” sikerrel járt: Párizs nem maradt opera nélkül, átköltöztették a társulatot a Palais ,des Sports óriási csarnokába. És a sportpalota nagy si­kerű előadás színhelye lett: Berlioz művét­, a Faust elkárhozását mutat­ták be. A szokatlan kör­nyezet, a nehéz feltételek csak fokozták a zseniális Maurice Béjart képzelő­erejét, és a világhírű mű­vész rendezése, koreográ­fiája magával ragadta a közönséget. Pedig nemcsak az Operaház megszokott, bennfentes publikuma volt jelen, hanem, a helynek megfelelően, új, főleg fia­tal nézősereg is. Olyanok is eljöttek és lelkesen tapsol­tak, akik soha nem jártak még a Nagyopera előkelő, fényben úszó foyer-jában és pompázatos nézőterén. A Faust izzó, forró siker. „Érdemes volt átköltöztetni a társulatot és nem várni 14 hónapot az előadással’­ — írják a lapok. I. T. □ MOLNÁR FERENC A zenélő angyal című könyvét új kiadásban adta közre a Szépirodalmi Ki­adó. A kötethez Vécsei Irén írt utószót. □ HAJNAL ANNA Par­ti város címmel gyűjtötte össze új verseit. A kötet a Szépirodalmi Könyvki­adónál jelent meg. □ VILT TIBOR szob­rászművész a miskolci ga­lériában állította ki leg­újabb munkáit. A tárlat november 1-ig tekinthető meg. □ MAJOR OTTÓ új regé­nye, a Szent Kelemen val­lomásai megjelent a Szép­­irodalmi Könyvkiadó gon­dozásában. □ MEGNYÍLT a mártír­halált halt kommunista ze­neszerző és karnagy nevé­hez kapcsolódó Vándor Sándor kórusfesztivál. Harmincnyolc budapesti, három vidéki, egy külföl­di, összesen 42 énekkar ad hangversenyt október 24- én, kétezer dalos részvéte­lével. A munkáskórusok képviselői megkoszorúz­zák a Kerepesi temetőben Vándor Sándor síremlékét. • • Ünnepi sorozat Rajkai György díszletei közt és Meluzsin Mária jel­mezeiben október 27-én lesz a három költői mű színpadi bemutatója. Sze­replői a fent már felsorolt színészeken kívül Verdes Tamás, Cserhalmi Anna és Dőry Virág. A három ora­tórium a budapesti művé­szeti hetek ünnepi esemé­nyeinek része lesz. (f. t.) NYOLCADIK KÖTET Dervistánc A minap került a köny­vesboltokba Takács Tibor új regénye, a Dervistánc. A szerző ismét történelmi témához nyúlt: 1686 sors­fordulójához. — Buda visszafoglalása csak történelmi háttér — mondja Takács Tibor. — Bár a regény sokszálú cse­lekménye középpontjában a török uralom megtörése áll, tulajdonképpen csak alkalom arra, hogy olyan történelmi személyeket vonultassak fel, s támasz­szák életre, akiknek sorsa, törekvése, cselekedetei a ma emberének is érdekes és értékes példákkal szol­gálhatnak. így többek kö­zött gróf Marsigli, kora egyik humanista tudósa, aki csak azért tanul meg törökül, s jön harcolni Bu­dára, mert ifjúkora óta hi­szi és reméli, hogy meg­ment valamit Mátyás ki­rály Corvináiból. De ha­sonlóképpen izgalmas életpályájú Petneházi Dá­vid is, Thököly ezredes ka­pitánya, akinek hányatta­tása, a köréje fonódó csel­szövés és elbukása adja a regény gerincét. A­ Dervistáncban török szereplőimet is árnyaltan igyekeztem ábrázolni. A cím a hanyatló, bomló tö­rök birodalom jelképe. Ez a regényem nyolcadik könyvem, s ebből öt az 1672—1712. közötti negyven esztendő eseményeit ábrá­zolja. B. Hagyaték Húszezer néprajzi, törté­neti, természettudományi és más jellegű illusztrációt hagyott az utókorra Csikós Tóth András. A legjelesebb magyar néprajzi illusztrá­tor nevéhez fűződik többek között Bartók és Kodály vi­lághírű kiadványsorozatá­nak és a több kötetes Ma­gyarság néprajza c. könyv­nek illusztrálása. Munkái­ból a túrkevei Finta Mú­zeumban nyitottak kiállí­tást. GYORSINTERJÚ „Forradalom, fogadj el katonának" Fiatal előadóművész est­je lesz a szovjet kultúra napjainak első budapesti rendezvénye. Kürti Pa­pp László mai szovjet költők műveivel lép pódiumra szerdán este a Magyar— Szovjet Baráti Társaság Gorkij fasori Barátság Há­zában. — Jevtusenko, Voznye­­szenszkij, Rozsgyesztvensz­­kij, Ahmadulina, Maja Bo­­riszova, Vinokurov és Tvardovszkij verseiből ál­lítottam össze önálló es­tem programját — mondja. — Három egységből épül fel a műsor. Az első rész az emlékezésé: Így volt. A közeli és távolabbi múltat idézik meg a versek. A második rész címének Jev­­tusenko-idézetet vettem: „Az élet mi mindent nem hoz rám”. Az egyén legbel­sőbb, legintimebb érzelmei szólalnak meg a versekben. A harmadik rész címe ugyancsak Jevtusenko-sor: „Forradalom, fogadj el ka­tonának”. A közösséggel együtt élő, akaró, küzdő ember gondolatait,­­tetteit, mondják ki a költemények, már általánosabb szinten, egy elkötelezett magatartás jegyében. Az est előtt Elbert János mond bevezetőt, gitáron közreműködik Androvicz István. (-y~) Szomszédasszony kukucskál AZ ELCSERÉLT FELESÉG­ ből a tyúkokat az udvarra, amikor beállít­­ az első szomszédasszony, majd las­san odacsődül a fél falu, hogy tanúi legyenek ennek a kijózanító reggelnek. Egyelőre ugyanis éppen csak ez az angol parasztasz­­szony nem tud semmit, a többiek viszont már mind tudják, hogy éjszaka az Ülő tyúkhoz címzett kocs­mában jó férje pénz híján a feleségét adta el egy agglegénynek, egy pofa ru­mért. Most jött a falu, hogy tanúja legyen, ami­kor az agglegény megérke­zik frissen vásárolt asz­­szonyáért. (Az agglegény Körmendi János, a férj Avar István, a szomszédok: Békés Itala, Bulla Elm­a, a postás Rajz János, az Ülő tyúk gazdája Alfonzó.) A sztentori kiáltás el­hangzik, Békés Itala, mint szomszédasszony, beku­kucskál az ablakon. A vi­lágítás mesterei azonban későn kapcsolták be azo­kat a lámpákat, amelyek a napsugarakat hivatottak érzékeltetni, amikor az asszony leveszi a fatáblá­kat az ablakról. Elkésve sütött be a nap, Czabarka György operatőr és Szal­­kay Sándor rendező le­állítják a jelenetet, újra kell kezdeni. Aztán ismét meg kell állítani a telere­­kording-szalagot, mert most úgy határoztak, hogy az egyik kamera közeli­ből mutassa, amint a csir­kék kikerülnek a has alól. Jó néhányszor elkezdik még Az elcserélt feleség című tévékomédia felvéte­leit, de végül is sikerül egy­­végtében, egyszerre rögzí­teni a darab első harma­dát. Mert — a filmforgatással ellentétben — egy tévéko­média három-négy nap alatt elkészül. Az elcserélt feleség is már bemutatásra vár. —bel— Máté Erzsi éppen csak hozzáérinti nedves ujját az arcához, s ezzel már kész is a mosakodás, aztán sztentori hangon felkiált az emeletre férjének, de on­nan csak horkolás hallat­szik. Kiengedi a ketrec­ Máté Erzsi és Avar István az egyik jelenetben. □ MAI MAGYAR ZENE­SZERZŐK címmel adta közre angol nyelven a Ze­neműkiadó korunk ma­gyar életrajzát és műveik bibliográfiáját. A kötet 73 zeneszerző adatait tartal­mazza Ádám Jenőtől Wei­ner Leóig. □ SZABÓ LŐRINC szü­letésének 70. évfordulójá­ra kiállítás nyílt a Csepel Galériában. Az író mun­kásságát gazdag, a Petőfi Irodalmi Múzeumtól köl­csönzött anyag szemlélteti. A látogatók a költő hang­ját is hallhatják.

Next