Esti Hírlap, 1970. november (15. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-21 / 273. szám
NYUGAT-BERLINI TELEFONJELENTÉSÜNK A tizenegyedik négyhatalmi tanácskozás előtt A nyugat-berlini kérdés számos kínálkozó hasonlat mellett ebben a pillanatban leginkább olyan almához hasonlítható , amelyet sajátos módon nem a fa tart, hanem az egész almafa, egy almán függ, minden többi gyümölcsével. Az NSZK kormánya, amikor engedett bizonyos belső és külső nyomásnak és összekapcsolta a szovjet—nyugatnémet szerződés ratifikálását a nyugat-berlini helyzet „kielégítő rendezésével”, nem egyetlen kérdéssel, hanem hatáskörén kívül eső, egész bonyolult problémakomplexummal kötötte össze, Moszkvában aláírt megállapodását. A három nyugat-berlini nyugati megszálló hatalom, a nyugat-berlini (vagy ahogyan ők nevezik: „berlini”) kérdésben az egész Németországért való négyhatalmi felelősség fenntartásának kulcsát, a bonni keleti politika „kordában tartásának” eszközét látja. Különösen az Egyesült Államok szimatol különösebb veszélyt, az augusztusban megkötött moszkvai és most parafált varsói megállapodásban. Attól tart, hogy a szövetségi köztársaság közeledése a szocialista államok felé — Bonn minden bizonyítása ellenére —, az NSZK nem kívánt önállósulását és bizonyos távolodását jelenti a nyugati szövetségtől. Tovább bonyolítja a nyugat-berlini problémát, hogy mindhárom nyugati hatalom saját külön célkitűzéseit is összekapcsolja a nyugat-berlini kérdéscsoporttal. A négyhatalmi felelősség fenntartásának igénye jelentkezik abban a nyugati álláspontban, amely szerint az érintett német felek, csak a négy nagyhatalom felhatalmazása alapján tárgyalhatnak a Nyugat-Berlinbe vezető összekötő utak kérdéséről, illetve a tranzitforgalomról és más Nyugat-Berlinnel összefüggő problémákról. A német felek közötti tárgyalásra viszont — ugyanezen álláspont szerint — csak akkor kerülhet sor, ha a négy nagyhatalom képviselői már elvi megállapodásra jutottak egymással és azt rögzítették. Az elvi megállapodás egyik lényeges akadálya, az NSZK jogellenes államigazgatási és államhatalmi jelenléte a városban. Ennek a jelenlétnek a leépítése a megbeszélések egyik központi témája. Ugyancsak fontos probléma Nyugat-Berlin külső képviseletének a kérdése. Ezt jelenleg bizonyos vonatkozásokban a három nyugati nagyhatalom megbízásából az NSZK látja el. A Nyugat-Berlinbe vezető utak az NDK szuverén területén haladnak keresztül. (Az NDK szuverenitása csak a nyugat-berlini megszálló fegyveres erők közlekedését illetően korlátozott.) Az NDK kormánya, amikor a közelmúltban a két német állam megbeszéléseinek folytatását kezdeményezte, javaslatot tett, hogy az NDK és az NSZK kössön megállapodást a kölcsönös tranzitforgalomról. Ezzel az NDK Bonn-nak semmiféle államhatalmi vagy államigazgatási jogát sem ismerte el Nyugat-Berlinben, azonban az NDK és az NSZK tranzitforgalmi megállapodása — tekintettel az NSZK és Nyugat- Berlin szoros gazdasági, pénzügyi és kulturális kapcsolataira — elősegítené a nyugat-berlini helyzet kívánt, kielégítő rendezését. Ebből kiindulva az NDK elképzelését a megoldást támogató, rugalmas kompromisszumjavaslatnak kell tekinteni. Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy hasonló jellegű tranzitmegállapodásra volna szükség az NDK és a nyugat-berlini szenátus között is. A szenátus azonban egyelőre csak a nyugat-berlini lakosok berlini, illetve NDK-beli látogatásának problémáiról volna hajlandó megbeszélést folytatni az NDK-val és az összekötőutak vonatkozásában — a német felek tárgyalása esetén — az NSZK-t tekintené „képviselőjének”. A négy nagyhatalom megbízottja hétfőn ül öszsze tizenegyedszer Nyugat- Berlinben. Előrehaladásról eddig csak a kilencedik találkozó közleménye számolt be. Bár az ülések titkosak, annyi mégis megállapítható, hogy a felek már nem az alapvetően eltérő jogi alapálláspontokról vitatkoznak, hanem ezeken túllépve, keresik a megoldás lehetőségét. Ennek során a Szovjetunió építő erőfeszítéseket tesz a város eredeti státusán alapuló rendezés érdekében, míg a nyugati hatalmak — ugyancsak észrevehetően — nehezen akarják kiengedni a kezükből a moszkvai szerződés ratifikálásának és más európai kérdések megoldásának eddig olajozottan működő fékjét. Nyugat- Berlin gyakorlati problémáinak valóságos rendezése csak másodlagos jelentőségű számukra. Győrffy Tibor ÁLHÍREK A LETARTÓZTATÁSRÓL Kétségtelen, hogy 1960- ban kezdett Mengele lába alatt forróvá lenni a talaj. Nemcsak Eichmann elfogatása miatt, de ekkor hangzott el a Nemzetközi Auschwitz Bizottság felhívása, majd a testület nyílt levelet intézett az argentin kormányhoz Mengele kiadatása ügyében. Ekkor letartóztatásáról is felröppentek hírek, miként később, 1964. júniusában újra ez történt: a perui belügyminiszter maga jelentette be az eseményt. Később a köztársasági elnök sajtótitkára személyesen cáfolta a hírt. Egyébként ekkor már a tisztességes antifasiszta, az azóta elhunyt dr. Fritz Bauer besseni főállamügyész kezde Debrecen testvére Vilnius, november 21. Debrecenről nevezték el a litvániai Klaipéda kikötőváros új lakónegyedének egyik legszebb utcáját, a két testvérváros közötti barátság jelképeként. A MENGELE TÖRTÉNET (2.) „ Nevezett paraguayi állampolgár. 1960 május tizedikén — miután izraeli titkos rendőrök Argentínában elfogták barátját, Adolf Eichmannt — Mengele gyorsan megvált argentin állampolgárságától. Utóbb azis kiderült: annak idején Gregory dr. névre szóló, vöröskeresztes útlevéllel érkezett Argentínába, ahol eleinte orvosi praxist folytatott, majd biokémikusként dolgozott egy laboratóriumban, később egy Timmermann nevű hamburgi emigránssal közösen saját laboratóriumot létesített. Fényezésére 60 ezer márka jutalmat tűztek ki Mengele nyomravezetőjének, az NSZK történetében addig legmagasabb „vérdíjat”. Nem volt igaz tehát az 1960. márciusi hír Mengele elfogatásáról. Nem bizonyult Mengelével azonosnak az a dr. Joseph Kanat nevű német orvos sem, akit 1961. júliusában a brazil hatóságok tartóztattak le. A VISSZAKÖVETELT DIPLOMA Igaz volt azonban, hogy Mengelének 1964 januárjában volt bátorsága — hallatni magáról. Egy délamerikai közjegyző útján panaszt emelt az NSZK egyik bíróságánál a frankfurti és a müncheni egyetemek ellen, amelyek — orvoshoz méltatlan viselkedés címén — megfosztották diplomáitól. (A többesszám indokolt: kát diplomája volt.) Miként — már tíz esztendővel korábban 1954-ben is hallatott magáról, amikor képviselője, az időközben elhunyt nácivédő ügyvéd, a frankfurti dr. Hans Latemser útján folyt le a Mengele-házaspár válópere a freiburgi bíróság előtt. (Mengeléné különben sokáig Zürich-Klotenben élt, a Schwimmbadstrasse 9. alatt, alig 500 méternyire a repülőtértől. Sokak szerint azért vállalta, hogy ilyen lármás helyen lakjék, mert Mengele többször is hazalátogatott LatinAmerikából. Biztonságosabbnak tartották, ha a repülőtér közvetlen közeléből, a nagyváros érintése nélkül, azonnal felesége lakásában köt ki. Sokan arra is megesküsznek, hogy Mengele 1959-ben otthon is járt, Günzburgban, apja temetésén. Az ex-Mengelénél egyébként a svájci hatóságok később kiutasították, az asszony ezután Alto Adige tartományban, Meranóban telepedett le). A nagy forradalmár születésének 150. évfordulóján, Engelsről nevezték el az NDK flottájának egyik parancsnoki hajóját. EDWARD KENNEDY Az amerikai kormány és a pakisztáni katasztrófa éles szavakkal bírálta a kelet-pakisztáni szökőár sújtotta vidék lakosságának megsegítésére tett amerikai intézkedéseket. „Hogyan lehetséges az, hogy amikor több ezer helikopterünk van Délkelet-Ázsiában, mégpedig alig pár mérföldre a kelet-pakisztáni katasztrófa sújtotta vidéktől, csak két helikoptert küldünk Nepálból, a segélyakciók lebonyolítására? Az amerikai kormánynak a legkülönbözőbb készenléti tervei vannak, amelyek felhasználásával egész hadseregeket lehet átszállítani egyik kontinensről a másikra, de nincs semmiféle előírás a természeti katasztrófák áldozatainak megsegítésére — mondotta Kennedy, majd hozzáfűzte: Már a perui földrengés áldozatainak nyújtott amerikai segítség is kudarc volt. Edward Kennedy demokrata párti szenátor tegnap, az amerikai szenátusban. Kutya komédia Dél-Vietnamban végrehajtott „Dicséretes tetteikért” az amerikai hadvezetőség 10 620 számú parancsa kitüntetésre, a Bronz Csillag érdeméremre terjesztette elő a 25. lövészhadosztály 21 katonáját, közöttük Griffin M. Canine-t és Smokey M. Griffint. Az amerikai hadsereg szóvivője közölte, hogy az előterjesztést visszavonták. Kiderült, hogy „Griffin M. Canine5» és „Smokey M. Griffin'5 — kutyák. A hadsereg szóvivője vészjóslóan jegyezte meg: lehet, hogy ez mulatságos máskor, most azonban nem lesz az. Megindították a vizsgálatot, hogy kiderítsék, ki felelős a tréfáért. PONTOS CÍM PARAGUAYBAN Mint említettük, a hatvanas években már annyira bizonyossá vált Mengele holléte, hogy a nyugatnémet hatóságok ezúttal a paraguayi kormányhoz címezték kiadatási kérelmüket. Mengele pontos címét is megadták: Asuncion, Fulgenico Morena 507. Az ugyancsak bajor származású s a náci emigrációval éppenséggel nem ellenszenvező paraguayi diktátor, Strassner elnök így válaszolt: „Nevezett paraguayi állampolgár, büntetlen előéletű, ellene semmiféle eljárás nem folyik”. (Az idő: 1962. júliusa). Mindenesetre Mengele jobbnak látta eltűnni a Fulgencio Moréna 507.-ből, és Paranában, a paraguayi —brazil határövezetben, Alban Kruge Krug encarnacioni birtokán telepedett le. (Következik: Jóséiból Jósé lett) Majompindé Több ezer majom árasztotta el Otesega nigériai kisváros utcáit és okozott pánikot a helyi lakosok körében. Rövid időre teljesen hatalmukba kerítették a várost. Később kiderült, hogy a hívatlan honfoglalók árvíz elől menekültek ide a közeli dzsungelből. A nigériai polgárok egyesült erőfeszítéssel visszakergették a majmokat az erdőbe. Gyógyító pálinkák Ha nem is mindenfajta szeszes ital gyógyító hatású három jugoszláv pálinkatípus — a Hajducska, a Zlatica és a Lincura — állítólag mégiscsak jót tesz az egészségnek. Legalábbis akkor, ha kellő mérséklettel és orvosi ellenőrzés mellett fogyasztják. A három szilvapálinkatípust — amint dr. Jovan Tucakov akadémikus, belgrádi egyetem professzora bejelentette — Kragujevac környékén termelt szilvából és a Rudnik-hegyen található különböző gyógytövekből készítették. A pálinka — 52 fokos — és 30 fajta gyógyfű keverékével kiegészítve, a kísérletek tanúsága szerint a gyomorbetegségek gyógyítására alkalmas. Közös piaci terv Brüsszel, november 21. Brüsszelben közölték, hogy a Közös Piac tagállamai miniszteri tanácsának illetékes munkacsoportja a szocialista országokból származó vas- és acéláruk bizonyos fajtái behozatala 1971. január 1-től történő liberalizálása mellett foglalt állást. Levél a börtönből „A Titkosrendőrök egy társamat és engem több óráig vertek, majd eszméletlen állapotban egy börtöncellába löktek bennünket. Nem sokkal később ismét megjelentek az őrök, hogy mintegy háromórás kínvallatásnak vessenek alá. Bottal és vasrúddal verteit. A kínvallatáskor hallottam egy másik társam szívet tépő kiáltozását, akit a szomszéd szobában kínoztak. Vértől áztatott testemet ismét a cellába lökték. Egész nap étlen-szomjan hagytak.” Ezeket a sorokat Eduardo Uriarte baszk antifasiszta hazafi, a Baszk Hazafias Mozgalom (ETA) spanyol börtönbe vetett tagja írta. MANSON VALLOMÁSA IN ÖLT, NEM UTASÍTOTT A Sharon Tate-féle gyilkosság Los Angeles-i perén Charles Manson, a hippibanda vezére, a védelem egyetlen tanújaként kijelentette, hogy „nem ölt meg senkit és nem utasított senkit gyilkosságra”. A vallomás után a többi vádlott — három lány — visszalépett a vallomástól, majd a tárgyalást november 30-ig elnapolták.