Esti Hírlap, 1973. július (18. évfolyam, 153-178. szám)

1973-07-20 / 169. szám

NAGY FEJLESZTÉSEK A KÖNNYŰIPARBAN Tovább javulnak a munkakörülmények Kevesebb éjszakai műszak Fokozott figyelem a nagycsaládosokra (Folytatás az 1. oldalról.) A negyedik ötéves terv időszakában a könnyűipar egészének fejlesztésére mintegy 26—27 milliárd fo­rintot kívánnak fordítani, jóval többet, mint a koráb­bi tervperiódusokban. Míg korábban a beruházásokra szánt anyagi eszközöknek 3—4 százalékát fordították a szociális és munkásvédel­mi helyzet javítására, ad­dig most a rendelkezésre álló, amúgy is nagyobb ösz­­szeg 8—9 százaléka jut erre a célra. Kétségtelenül gondot okoz, hogy a könnyűipar­ban foglalkoztatott nőknek körülbelül negyven százalé­ka dolgozik három mű­szakos és folyamatos mun­karenden. Arányuk a tex­tiliparban meghaladja a 60, a pamutiparban eléri a 75 százalékot és a papír­iparban is megközelíti a 40 százalékot. Az utóbbi két évben a textiliparban több mint kétezerrel csökkent az éjszakai műszakban foglal­koztatott nők száma. A ne­gyedik ötéves terv végéig további ezerötszáz nő szá­míthat arra, hogy nem kap éjszakai munkabeosztást. A nők éjszakai foglalkoz­tatásának teljes megszün­tetése a textiliparban azon­ban az elkövetkezendő év­tizedben sem remélhető. Ezért az éjszakai munka végzésének és körülményei­nek javításával, valamint a munkaidő csökkentésé­vel, s az éjszakai munka anyagi elismerésével kíván­ják kedvezőbbé tenni a tex­tiliparban dolgozó nők hely­zetét. A vállalati kollektív szerződések általában biz­tosítják, hogy a többgyermekes család­anyák és a gyermekeiket egyedül nevelő nők men­tesüljenek az éjszakai munka alól, illetve, csak azok dolgozza­nak éjjel, akik ezt önkénte­sen vállalják, családi okok vagy a magasabb keresett miatt. A sajtótájékoztatón Ke­serű Jánosné könnyűipari miniszter elmondta, hogy a múlt évben végzett felmé­rés szerint a minisztérium felügyelete alatt működő vállalatoknál a férfiak és a nők havi keresete között mintegy 400 forint (húsz százalék) volt a különbség. Ez lényegesen kisebb, mint az egész ipari munkásság körében 1969-ben feltárt negyvenszázalékos eltérés. A különbség az idén már­ciusban végrehajtott bér­­intézkedések hatására to­vább csökkent. Beszámolt arról is, hogy a rekonstrukció megvaló­sításával párhuzamban lényegesen javulnak a munkakörülmények. Eredményesen működik az általános üzemorvosi szol­gálat is, a nagyrészt nőket foglalkoztató üzemekben nőgyógyászati szakrende­lők működnek. Bővül a gyermekintézmé­nyek hálózata. Nő azoknak a vállalatoknak a száma, amelyek valamennyi dol­gozójuk számára biztosíta­ni tudják a gyermekek bölcsődei, óvodai elhelye­zését. Ilyen például a Bajai Finomposztógyár, a Ma­gyar Gyapjúfonó- és Szö­vőgyár, a Váci Kötöttáru­­gyár, a Kaposvári Ruha­gyár, a Soproni Ruhagyár és az Athenaeum Nyomda. A jelentős anyagi ráfordí­tások ellenére azonban az igények a legtöbb helyen még mindig meghaladják a lehetőségeket. Nagy gond, hogy az egyébként is mun­kaerőhiánnyal küzdő bu­dapesti és több vidéki vá­rosban a vállalatoknál a gyermekgondozási segély­ről visszatérő anyák kicsi­nyeit nem tudják elhe­lyezni. Nehézséget okoz az is, hogy a tanácsi gyer­mekintézmények nem al­kalmazkodnak a vállalatok több műszakos munkarend­jéhez. Szólt a miniszter asszony arról, hogy a vállalatok jelentős ré­szében megkülönböztetet­ten támogatják a nagy­­családosokat és a gyer­mekeiket egyedül nevelő anyákat. A kereső foglalkozású nő­ket védő munkajogi szabá­lyokat általában megtart­ják, de előfordul, hogy ter­hes nőket és kisgyermekes anyákat túlóráztatnak, vagy nem mentesítik őket az éjszakai munka alól. Ez megengedhetetlen. Gondot okoz az is a tárca terüle­tén, hogy nem értek el megnyugtató eredményt a nők képzésében, tovább­képzésében, alacsony az arányuk a közép- és felső­vezetésben. A közvélemény­kutató felmérés szerint há­romszor annyi nődolgozó­ban él­­ a továbbtanulási szándék, mint ahányan ta­nulni kezdenek. Az okok részben családiak, részben az önbizalom hiánya. Bár lassan, de javul a nők aránya a vezetésben. Ez különösen a ruha-, a kötszövő- és a selyemipar­ban jelentős, ahol az utób­bi két évben a vállalati hatáskörben kinevezett ve­zetőknek több mint ötven százaléka nő. Befejezésül a miniszter­asszony elmondta: tovább akarnak javítani a tárca területén dolgozó nők hely­zetén, munkakörülmé­nyein ; átfogó tervet készítenek a nők képzésének és to­vábbképzésének fokozásá­ra növelni akarják a nők ará­nyát a vezetésben, s a ta­nácsokkal együtt erőteljes intézkedéseket kívánnak hozni a gyermekintézmé­nyek hálózatának fejleszté­séért. S. M. A Budafoki út sarkán a volt dohánygyári épületek helyén ebben a csupaüveg­­alumánum, sok emeletes épületben kapnak majd helyet az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt, vala­mint az Olajterv irodái. A 240 millió forintos költség­gel épülő irodaház tetején helyezik el az „üvegdoboz"­­előadótermet. Szüretelik a plántát Megkezdődött a teaszüret a Duna menti erdők szed­reseiben. A friss lomb a Herbaria bajai telepére ér­kezik, ahol feldolgozzák. Az idén nagy mennyiségű sze­­derlevél gyűjtésére kérték fel a szedőket: 15 vagon­­nyi nyerslombot vár a fel­dolgozó üzem. A leveleket pácolják, cikóriakávéval színesítik, majd préselés után osztályozzák. Ebből készül a plantatea. Lázadó lázak !­öbbször is úsztam már adósságokban, pénz­ügyiekben, de még erköl­csiekben is. Verítékben is úsztam, és nem annyira munka miatt, inkább azért, mert nagy fáradsággal tud­tam csak elintézni magam­ban azokat az oktalan sér­téseket, amelyeket mások­tól kaptam és azokat is, amelyeket — gyakran non kevésbé oktalanul — én okoztam másoknak. Úsztam életem során az árral, és úsztam az ár ellen is, bár jelképesen, de azért még­sem kis erőt fejtve ki ez ügyekben. (Az előbbi vál­tozat különben csak ,.me­net közben tűnik köny­­nyebbnek: utólag az a ne­hezebb.) Sokszor és sokféleképpen úsztam már tehát, csak ép­pen uszodában, strandon, folyóban és tengerben la­zsáltam. Elvileg tudok ugyan vízben is úszni, ám utoljára suhanc koromban vitettem magamat egy jó darabon a hideg Dunával, hogy aztán nagy karcsapá­­sok­k­al visszakerüljek. De mert egy örvény majdnem elkapott, és egy Serény nevű osztálytársam és ba­rátom csak nehezen von­szolt ki a partra, a vízben úszás azóta elmaradt. Ki az, aki nem fél vala­mitől? Én, megvallom, ör­vényt láttam bele az uszo­dák medencéibe is. De még ha a serény szót hallottam, vagy olvastam valahol, ak­kor is felrémi­ett (ahogy mondják) lelki szemeim előtt az örvény képe. Hálát is éreztem, de kavargást és feneketlen mélységet is, amely magához vonna, le­húzna, menthetetlenül. Ha hagynám!... Nem hagytam azonban. Ezért csücsültem a parton, vagy a pocsolya­félékben. — Ez van velem! — mond­tam dacosan. — Én már ilyen vagyok! — fokoztam, amikor arra biztattak, hogy jó lenne azért megpróbál­ni. Nem, nem próbáltam meg. Mardosott a szégyen, igazából már meg is sem­misültem belül, ám csak ül­tem a forró vízben, mint Füst Milán agyjai. Akik va­lójában nem is Füsté, ha­nem Karinthy Frigyesé, és akik éppen a paródiától let­tek valódibbakká, mint akár a legkiválóbb irodal­mi alkotások figurái, 1­/magam is paródia voltam ezzel az úszásiszon­­­nyal. Egy vicc, amelyet azonban — sajnos — nem Karinthy ötlött, hanem egy tehetségtelenebb humorista, az életem. Vannak helyzetek azon­ban, amikor a láz is fellá­zad, és átadja a helyét a normális hőmérsékletnek... Esküszöm, a múltkor csak azért mentem el a különö­sen hideg vizéről nevezetes uszodába, hogy lássam, mi­lyen az, amikor emberek kínozzák magukat, és élvez­zem bölcsességemet. Azt, hogy inkább künn lődörgök a medence körül, és nem teszem ki magam a vesze­delmeknek. Miképpen tör­tént, hogy egyszerre csak benn voltam a medence kö­zepén, és — hogy ne süly­­lyedjek el — úsztam? Ki tudja azt, mikor növekszik a fűszál, hogyan pattan ki a sejtelmek bimbójából a szerelem rózsaszála, vagy a gyűlölet kaktusza? És bár egy körülbelül hatéves fiúcska kétségtelenül gyor­sabb volt nálam, mégis ott mozogtam a vízben, úsz­tam. Ha relative rövid ideig is. De micsoda is igazából a relativitás? Einstein ezt azzal példázta, hogy egy hajszál egy emberi fejen semmi, a levesben vi­szont. .. Kár is hát azzal szőrözni, hogy sok volt-e vagy kevés az a körülbelül négy perc, amit vízisporttal töltöttem? Számomra min­denképpen több volt, mint harminc esztendő addigi — ilyen irányú — összteljesít­ménye. És mert ilyen személyi dolgokban a személy a mér­ce, akár azt is mondhatom, hogy sportember vágyott. Hiszen múltkor is gyalog mentem — legalább két­száz méteres távon — egy taxiállomásig. Egy neves távgyalogló — egy hivatá­sos amatőr — talán kacagna ezen, én azonban sírok a meghatottságtól, mert — hogy ebben a sportágban húsz éve nem fordult elő velem ilyesmi. És — sok más mellett — szak­ács is vagyok, kérem, hiszen múlt­kor sikerült kisütnöm egy hagymás rántottát, amit — pincérnek is nevezhet a vi­­lág — ki is tálaltam. A vi­szonyítási alap az, hogy esztendőkön át vagy a tojás tört el, vagy a tányér, a rántotta nem jött össze. Ah­hoz képest, hogy milyen ügyetlen voltam, kifejezett ügyességre vall ez a saját szüretelésű rántotta... !de becsüljük le a ténye­­­n­ket: ügyes vagyok, bá­tor, és — talán — szép is. Lehet, hogy már nem is pa­ródia az életem, hanem ko­moly tartalmasság, és tar­talmas komolyság. Antal Gábor A KÖRNYEZET VÉDELMÉBEN Jobb fűtés, új parkok TOVÁBBI FÁSÍTÁS ♦ PIHENŐHELYEK A fővárosban nemcsak a lakosok számának növelé­séről, az egészségügyi ellá­tás javításáról, a közlekedé­si nehézségek megoldásá­ról, új bölcsődék, óvodák és iskolák építéséről kell gondoskodni; új feladat: a környezetvédelem. Erre már most — a főváros kö­vetkező ötéves terve ké­szítésekor — gondolnak a szakemberek. LEVEGŐ ÉS VÍZ Az európai polgármeste­rek budapesti tanácskozá­sán is fő téma volt a kör­nyezetvédelem. Budapest­nek azonosak a gondjai a többi metropolissal: gon­doskodni kell egészséges ivóvízről, jó levegőről, tisz­ta, fertőzésmentes talaj­ról. A Fővárosi Tanács évekkel ezelőtt létrehozta a Budapesti Levegőtisztasági Bizottságot, amely megvizs­gálta a főváros levegőjét, javaslatot tett először a Belváros fűtésének megol­dására, majd felmérte a kö­vetkező esztendők teendőit. A szükség hozza magával, hogy a bizottság munkate­rületét bővítsék, s ezentúl ne csak a levegőtisztaság­gal foglalkozzék, hanem a környezetvédelem vala­mennyi kérdésével. Most állítják össze a Vá­rosházán az ötödik ötéves terv irányelveit. Ezek kö­zött fontos helyen van a környezetvédelem. Első­sorban a jó ivóvízről akar­nak gondoskodni. A külső kerületekben nincs minde­nütt vízvezeték, ezeknek a területeknek a fővároshoz csatolása óta számottevően fejlesztették a vízcsőháló­zatot, bár még sok helyen kutakból merik az ivóvi­zet. A következő ötéves tervidőszakban mind na­gyobb területen kívánnak csatornavezetékeket le­fektetni. A dél-pesti, So­roksári út menti szenny­víztisztító telep teljesítő­­képességét a jelenleginek kétszeresére emelik. Ezt a nagy beruházást már a ne­gyedik ötéves tervidőszak végén megkezdik. A fővá­ros északi részén új szenny­víztisztító telepet létesíte­nek : a Palota-szigeti szennyvíztisztító építését 100 millió forint költséggel már ebben a tervidőszak­ban megkezdik. MARGITSZIGET, NÉPLIGET A főváros levegőjének szennyeződése csökkenté­sére is sok fontos intézke­dést javasolnak. Szó van róla, hogy a korszerű fűté­si övezetet kiterjesztik a pesti és a budai Nagy­körút által határolt terü­letre, tehát a legsűrűbben lakott belső városrészekre. Sok szó esik arról, hogy kevés a zöldterület a pesti oldalon. Az a terv, hogy ahová fasor telepíthető, ott mindenütt ültetnek majd, évente tízezer darabot. Folytatják a Margitsziget és a Népliget rendezését. A lakótelepeken további pi­henőhelyeket rendeznek be a bölcsődéseknek, a fiata­loknak és a nyugdíjasok­nak. A következő tervidő­szakban megkezdik Zugló­ban a Pascal-strand épí­tését; ez egyike lesz a fő­város legnagyobb strand­fürdőinek. Pakoli György

Next