Esti Hírlap, 1981. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-24 / 172. szám

ÖTNAPOS MUNKAHÉT Egészségvédelem, vállalati felelősség Változatlan időalap* Belső szervezés Az ötnapos munkahét be­vezetése nem növelte az egészségre ártalmas mun­kakörökben foglalkoztatot­tak munkaidőalapját, mégis felvetődik a kérdés: vajon a heti két szabadnap ele­­gendő-e azoknak az egész­ségkárosító hatásoknak a kiegyenlítésére, amelyek a meghosszabbodott napi munkaidő folyamán érik a szennyezett légkörben, hő­ségben vagy nagy zajban dolgozókat. S egyáltalán: hogyan alakul az ő munka­idejük a jövőben? A kérdé­sekre Horváth Béla, a SZOT munkavédelmi osztályának helyettes vezetője válaszolt. szélyeztetettség esetén — csökkenhet az adott mun­kahelyen töltött idő — nem a munkaidő! — napi hat órára. — Melyek ezek a fokozott veszélyeztetettsé­get jelentő tényezők? Harminc perc — A vegyi anyagok okoz­ta levegőszennyeződéseknél eddig is figyelni kellett a légszennyező anyagok kon­centrációját. Ennek eddig is megvolt a megengedhető mértéke. A napi munkaidő megállapításánál azonban a jövőben már nemcsak ezt az értéket kell figyelembe venniük a vállalatok gaz­dasági és munkavédelmi vezetőinek, hanem azt is, hogy a légszennyező anya­gok csúcskoncentrációja el­éri-e egyfolytában a har­minc percet. Mert, egyebek között, ez is olyan fokozott veszélyeztetettséget jelentő tényező, amely kizárja az adott munkahelyen a hat óránál hosszabb munkavég­zést. De arra is szabványok vannak, mekkora az a su­gárzó hő, mekkora az az átlagos hőmérsékleti érték vagy zajexpozíció — sőt, pszichikai igénybevétel is —, amely nem engedi meg a hat óránál hosszabb mun­kavégzést az adott munka­helyen. — Ezt már az egyes vál­lalatoknak maguknak kell megoldaniuk. Szervezéssel, munkaerő-átcsoportosítás­sal — ahogy tudják. Erre nincs mindenki által hasz­nálható recept. Mindebből természetesen az is követ­kezik, hogy ezekben a mun­kakörökben nem lehet a dolgozókat túlóráztatni. (gym) Nyolc óra — Az egészségre ártalmas munkakörben és munkahe­lyen foglalkoztatottak napi munkaidő-beosztásáról in­tézkedő rendelet kimondja, hogy ahol az egészségi árta­lom miatt a törvényes mun­kaidő heti negyven óra vagy ennél kevesebb, a dol­gozó napi munkaideje a nyolc órát nem haladhatja meg — mondja az osztály­vezető-helyettes. — Azok viszont, akik az egészségi ártalom miatt napi nyolc óránál hosszabb munkaidő­ben nem foglalkoztathatók, fokozott veszélyeztetettsé­get jelentő tényező előfor­dulása esetén a napi nyolc­órás munkaidőn belül az egészségre ártalmas mun­kahelyen hat óránál hosz­­szabb időt nem tölthetnek el.­­ Bizonyos­­­unkakörök­­ben már eddig is azért dol­goztak csökkentett munka­időben, mert a munkahelyi körülmények ártalmasak az egészségre. Most, ugyan­ezekben a munkakörökben megengedett a nyolc órai munka. S csak bizonyos esetekben — fokozott ve­ Recept nincs . Ha a napi munkaidő ezeken a területeken is nyolc órára növekszik, ho­gyan­ lehet elérni, hogy a dolgozók hat óránál többet ne töltsenek egészségre ár­talmas expozícióban? Fészkel a vízirigó A lillafüredi Palota szálló szomsz­édságában, a víz­esés mögötti sziklahasadékok rejtekén az idén ismét fészkel a Bükk egy ritka madara, a vízirigó. A huszonöt­ méter magas szirtről lezúduló Sz­inva­­patak az utóbbi időkben több alkalommal csakhogynem elapadt, vize alig-alig csurgott, ezért a vízirigók elköl­töznek innen, s most, tizenöt év után tértek vissza. Mi ven ma, péntek? Péntek. Ezentúl minden péntek Patyolat-péntek Budán és Pesten Ma 30 százalékkal olcsóbban tisztítja a kötöttárut a fővárosi Patyolat . m ZALÁBAN Segítik a tejtermelőket A Zala megyei Tejipari Vállalat 60 nagyüzemi gazdaság mellett tízezer háztáji és kistermelővel van szerződéses kapcsolatban. Harminchárom gyűjtőko­­csit állított be, s akár 15—20 liter tejért — va­sárnap is — házhoz megy a tejipar. A felvásárlás jó megszervezésének is tulaj­donítható, hogy az idén — a tavalyi első félévhez ké­pest — 18,5 százalékkal nőtt a felvásárolt tej mennyisége. A Zala me­gyei Tejipari Vállalat a különféle tápok beszerzé­sében is segíti a kisterme­lőket, újabban pedig hosz­­szú lejáratú, ötéves hitel­re, fejőgépeket ad át ré­szükre. (MTI) •­4V4XXN44444\4X^4XV44\4\XVV4VVX4XXVV44V44VX4VXX4X4VVVXVV444V\N4X\44444VX4XV4\V44V4\XVX4XXNXVV4\\X4X4\XVV4XV44444V44VVX44VVXVv4444­XV4V4X­ A\^C^4\44VX4\\M­³X\X\^V41 Megújul az ózdi 3-as kohó. Nagyrészt kicserélték a ko­hópáncélt, fel­újították a falazatot, új adagoló berendezést szereltek fel. (MTI Fotó : Kozma István felv.) ­ szobában ketten vol­­­tak. A beteg és a ba­­^ látja. ^ A beteg nem volt na­­­gyon beteg. Csak a lába ^ fájt. A jobb. Térde táján­­ kínozta a nyavalya. Szünet ? nélkül, kitartóan, erővel. ^Kosztolányit juttatva eszé­­be: „Metsz, mint a kés, / A szúr, mint a tű”. y^ A barát sem volt ,.a”­r, barát, csupa nagybetűvel. ^ (De hát a mai időkben a £ kisbetűsnek is örüljön az­­ ember. A mesemondó.) y^ A barát barátian vigasz­t talt. Modern biokémiai ge­­­netikai kiselőadással: y^ — Köszvényed van ... — — mondta. — Köszvénye­d akárkinek nem lehet. Kü­lönösen a podlagra: a láb­­^ köszvény bizonyítja nem ^ mindennapi értelmi mivol­­£ tudat... Szellemi elit lé­­^ nyedet. .. Tudod, ki szen­vedett köszvénytől?­­­­­^ ton, Newton, Darwin ... ! Soroljam még? Galilei,­­ Linné, Michelangelo... A ^ köszvényesek, öregem, fér­fiasak. Rendkívül erede­­^ liek. Kitartóak. Makacsul ^ dolgoznak ... Figyelsz? !, A beteg nem figyelt. Ele­ji­te emlékezetes fizikai láb­­^ fájdalmaira gondolt. Kis­­? srác korában a kormány­­főné nyomorenyhítő akció­jától cipőt kapott. Újat. ^Szépet. S a megfelelő mé­­r­etűnél kisebbet. Cserélni nem lehetett. Hordta, ^hordta — gyötrelem ily „lábtyűben” járni! —, míg iszét nem ment... Nagyobb­­ legény volt, amikor őt ver­ték. „Talpalták.” Gumibot­tal. Katonapolitikai nyo­mozók. (Természetesen vi­téz Szombathelyi Ferenc vezérkari főnök, vagy akár az emlékíró ezredes, Ká­dár Gyula tudta nélkül.) Nem sokkal később, 1944 decemberében a Hűség Házában (Andrássy út 60., pince) egyenruhás „testvé­rek” puskával hazaszere­tetre idomították. Vasalt fegyvereiket a lábfejére ejtették. Mindvégig gondo­san vigyáztak, valamennyi lábujja egyenlően zúzód­jon. Pár hét múltán — már a büntetőtáborban — a fa­­cipő sehogy sem engedte, hogy a Pesten kapott „em­léksebek” begyógyulja­­nak ... Mindez magán­ügy ... Minek mesélni ? Talán el sem hinnék... Legfeljebb a trombózist, szintén a jobb lábán ... Ar­ról van orvosi bizonyít­vány. Az ismeretterjesztést nem szüntette a barát. — A podagrást zseniális­sá a szervezetében termelt sav teszi: a C.­.H^O-N... Ez hasonló a koffeinhez és a teobrominhoz. Mindkettő közismert agy tevékenység­serkentő ... Eddig egy podagrást is­mert a beteg. Az 1940-es években Balogh nénit. Az Alsóerdősor utcai segéd­házfelügyelő élettársát.. Ba­logh nénit nyomorékká tette a köszvény. Szegény­ke nem volt zseni! írni-ol­vasni sem tudott... Az idő tájt még — sok más mel­lett — nem ismerték az emberek a biokémiai gene­tikát. A barát czeizeli gesztus­sal magyarázott. A beteg jobb lábát moz­dította. Lassan. Óvatosan. A fájdalom, érezte — Kosz­tolányi költői „diagnózisa” — „vág, kalapál, / fúr, vés, reszel...” ★ Az idős Mufti mestert a mesemondónak K. A. mutatta be, két évtizednél is régebben a Brazil pres­szóban. Az agg kolléga, eb­ben különbözött minden más pesti hírlapírótól — a pletyka szerint — moha­medán hitvallású volt. A rutinos nyomdai szerkesztő a meglelt, kijavított sajtó­hiba után, mint müezzin a minaret erkélyén hango­san kiáltotta nyilván a Ko­ránból átvett szavakat: — Bercsik esztup atpa! Szebil ozan remei! Mufti mester tovatűnt. Sajtóhibák azonban mos­tanság is akadnak. Kiseb­bek, nagyobbak. A mese­mondót a sajtóhibáknál jobban csak a bolhát ele­fánttá kiáltó sajtóhibava­dászok bosszantják. Ami pedig rosszabb a sajtóhibánál: a felelőtlen­ség! A sajtóhibának álcá­zott gondatlanság. Nemtö­rődés a más munkájával. (Ily maximális figyel­metlenség a közelmúltban a szigor orgánuma, az iro­dalmi és politikai hetilap „bakija’’. A szerző pro do­­moként — csak belső, házi használatra fogalmazott — nyomtatásban megjelent, oldal szélére jegyzett ma­gánmondatai.) ... Mikor Mufti mester — török nyelvtudásában kételkedni gyaur dolog lett volna, nem merészelte sen­ki — egy-egy lappal tel­jesen kész lett, kelet felé fordult. Hajlongott. Mor­molt. Fohászkodott Allah­­hoz. Védje meg az ördög cselszövésétől, a sajtóhibá­tól! — Jomud kinik mala! Д mesemondó tudja: ■** Mufti munkamódszere elavult. Viszont... A szer­kesztőségeknek, a nyom­dáknak aligha ártana 1981- ben is kevéske „göklen baldal humra” vagy akár némi „mellá bestumát vez­­ne”. László Miklós ^vXXXX\XXXXXXN>XXX4XXV^XVXXXXXXXXXXXXXXXXX4XXXXXXXXXXX\X4XXXXXWsX\XXXXXXXX4XX\? Mese felnőtteknek ,>>^XVV\Í^Vv\XXXV4XVN>XXVXXXVV\XXXVXX\XXXXXXXXXXNXX'XXXXN>^XVXXX4SXX'v4XXX'4XXX4\X MAGYAR—SZOVJET IFJÚSÁGI FESZTIVÁL Beszélgetések a barátok klubjában FILMEK ÉS NÉPDALOK • MINDENKI KEDVÉRE Többször jártam a szov­jet klubban. A keddi meg­nyitó óta összesen hét he­lyen kínálnak változatos programot. S külön műkö­dik egy gyermekközpont is, ahol délelőttönként a gye­rekek kedvükre válogathat­­hatnak. Mi mindent ajánl a klub? Hosszú lenne sorolni. Ma estig összesen százféle rendezvényt. Röviden ösz­­szefoglalva: találkozókat, zenehallgatást, táncot és újabban meg régebben ké­szült filmeket. ZENESZALON Ellátogat ide az, aki a Ba­rátság utcában jár, jönnek az érdeklődő magyar és szovjet fiatalok, hiszen a klub rendezvényeiről a Semmelweis utca elején felállított információs pa­vilonban mindenki értesül­het. Találomra válogatok a felkínált programok között, így jutok el az első emeleti zeneszalonba, ahol fiatal al­kotóművészek találkoznak. Itt van Pavel Csuhraj film­rendező, Larissza Udovi­­csenkó és Jevgenyij Gera­­szimov, a két népszerű szí­nész. Az egyik asztal mel­lett ott ül Balogh Márton, a Röpülj páva díjnyertese és Papp Mária költő. — Hosszú éveken át tán­cos voltam, s miközben a motívumokat gyűjtöttem, a népdallal is meg kellett is­merkednem — mutatkozik be a magyar népdalénekes —, hadd ismertesselek meg most titeket is néhánnyal. Tetszéssel fogadják a dalt, s az érdeklődők kér­dései nyomán, hozzáértő választ adva, röviden kiraj­zolódik a magyar népdal története. — Mi most nem tudunk bemutatót tartani nektek — szabadkozik Pavel Csuhraj —, de meghívnánk az esti filmvetítésre, s akkor majd többet mondunk magunk­ról. A beszélgetést rövid idő­re a Zseromszkij és a Kar­sai Pantomim Rt. bemuta­tója szakítja meg. A barát­ságfesztivál néhány napja alatt a két csoport, ha csak teheti, együtt van, mozdu­latokat, módszereket tanul egymástól. De hiszen ezért működik a klub, az utca, ezt szolgálja a fesztivál is. — A kiállításokat is érde­mes megtekinteni — mond­ja Kende Péter, akit a klub magyar irányítójává nevez­tek most ki. — A földszint­től a fölső előadótermekig, mindenütt kínálunk vala­mit. Többek között fiatal fes­tőművészek és grafikusok mutatkoznak be, elhozta kiadványait az Ifjú Gárda Kiadóhivatal, láthatunk szovjet politikai plakáto­kat, amelyek a békeharcot szolgálják, felsorakoztatta lemezeit a Melódia cég és izgalmas a hologramkiál­lítás. SAKKSZIMULTÁN A klubban ki-ki talál kedvére valót. Felnőtteknek szóló, nagy sikerű előadást tartott a kemerovói báb­színház, az irodalombarátok találkozhattak Csingiz Ajt­­matovval, a világhírű kir­giz íróval, dzsesszkoncertet adott Pege Aladár, ma dél­után pedig Nonna Gaprin­­dasvili sakk exvilágbajnok­­nő játszik szimultánt. Ma este bezárja kapuit a barátságklub, s a mérleg, amelyet majd utólag készí­tenek el, az eddig megkér­dezett fiatalok szerint min­den bizonnyal pozitív lesz. (fazekas)

Next