Esti Hírlap, 1982. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-03 / 2. szám

Џ A 111-es olyan produkció, amelyről elmondhatjuk, profi munka, minden tekintetben. Ha ez mindössze csak annyit jelentene, hogy egy profi módon megírt, érdekes és szórakoztató történetet érdekesen és szórakoztatóan adott elő a film, már az is több, mint amit ezekből az erényekből kapni szoktunk az esetek nagy többségében. Heltai Jenő regényét Málnay Levente írta át és rendezte képernyőre. A 111-es tévéfilmváltozatának volt ritmusa, lendülete, atmoszférája. Frappánsan hozta a jellemeket és a párbeszédekben és képileg is ügyesen adagolta azt a rejtelmességet, ami a ki nem mondott, csak sejtetett titok leghatásosabb vonzereje. Heltainak ez a regénye külföldön is sikert aratott, meg is filmesítették nemegyszer. Málnayt még külön dicséri az a szigorú ökonómia, hogy a végtelenbe nyúló, ijesztően bőbeszédű filmek zsarnoksága idején egyetlen órában kerek egész történetet mondott el. Mátay Lívia díszletei, Vicze Zsuzsa jelmezei és Szunyogh Balázs zenéje hangulatosan szolgáltak. Márk Iván operatőr az arcokkal és szobabelsőkkel egyaránt dramaturgiai hangsúlyt tudott adni egyegy momentumnak, nem késett le a beszédes mozdulatokról, de nem is emelt ki fölöslegesen semmit, aminek nem volt jelentősége. Két külföldi színészt kért fel a rendező Balázsovits Lajos partnereiül. Marek Walczewski hipnotizőre azzal hitette el magáról a különleges képességeket, hogy semmiféle külsőséges hókusz-pókuszhoz nem folyamodott, viszont rendkívüli belső erőt árasztott nyugalma és magabiztossága. Avar István hangja remekül illett ehhez a játékhoz. Isabella Trojanowska légies volt amellett, hogy nagyon is földiesen vonzó; úgy lengte körül a titokzatosság, mint valami különleges parfüm. Balázsovitsnak elhittük a történet minden furcsa fordulatát, játékának legérdekesebb vonása az volt, hogy nagyon markánsan hozta elénk ezt a lágy jellemű pesti szépfiút. Úgy csúszott mind lejjebb, hogy az alakításban az önsajnálatnak nyoma sem volt. (bársony) • Fájdalom: posztumusszá lett Zelk Zoltán vallomása, történelemidézése, embersátán- és földönjáró őrangyal-felvillantása, amelyet tegnap késő este láthattunk „... elátkozva a hatodik napot...” címmel a második világháború egyik legnagyobb magyar tragédiájának, a 2. magyar hadsereg doni pusztulásának szentelt sorozat első darabjaként. Az érmihályfalvai zsidó kántor fia, már ismert költő és újságíró volt Zelk néven, amikor 1942-ben visszaminősült Zelkovics munkaszolgálatossá, s megjárta az éhezés, a betegség, a testi gyötrés és lelki megaláztatás minden bugyrait. A poéta csaknem négy évtized távolából — már halálos betegen, hiszen ez volt a vele készített utolsó televíziós beszélgetés — káprázatos emlékezőtehetséggel és mély igazságérzettel elevenítette föl az eseményeket. Nem volt benne semmi önsajnáltatás, nem ítélkezett, nem méricskélt. Elbeszélt, s amit elmondott, azt — hiszen költő szólalt meg — láttatta is. A szinte mozdulatlan kamera csak egy nagyon megfáradt, elkínzott férfiarcot mutatott, s a néző szeme előtt mégis vérfoltos hómezők, rothadó szalmán fetrengő élő csontvázak jelentek meg, és remekbeszabott portrék munkaszolgálatosokról, keretlegényekről, közkatonákról, altisztekről, tisztekről, gonoszokról és jókról. A borzalmakban fölcsillant a derű, az embertelenségben fölragyogott az ember. Harag és elfogultság nélkül beszélt Zelk Zoltán, s ebben volt vallomásának ereje, hitele, szépsége. Köszönet azoknak is, akik gondolatait számunkra megőrizték. (morvay) DISZKÓPÉNZEK (1.) A többség - semmi Szombat esti bűvészmutatványok „... Először is kifizetjük a hivatalos honoráriumot, „C”-kategóriás diszkósnál 240 forintot. Erre jön 80 forint eszközhasználat, rátesszük a maximális szállítási díjat, mondjuk 300 forintot számolok. És még most jön csak az igazi rafinéria, a személyi bér ...” A klubvezető lelkesen számol. Nagy bűvészmutatvány tanúi lehetünk: hogyan lehet a szerény, de törvényes tiszteletdíjat nehéz ezresekké változtatni. A trükk sikerül, lehet tapsolni, nem marad el a szombati klubest. Mert ez a tét. A hivatalos gázsiért ugyanis jobb diszkós vissza se köszön. „Na és?” — kérdezhetnék. De ez esetben nincs igazuk. Szeretjük-e a ,,dizsit” vagy sem, nem változtat a tényen, hogy több lett a szórakoztatás egyik formájánál. A fiatalok nagy részének heti programja, életformája, mintaadó szellemi tápláléka ez a divatos üzletág. Már a legkisebb falusi kocsmában is ott az erősítő, a hangfal és sötétítő, a kinyitható kis vetítővászon és szombat esténként messzire hullik a nyúlós zene. És ha hetente egyszer a népművelők is tele akarják látni az épületet, nos, nekik sincs más választásuk, mint a vendéglátóiparnak. A lemez- (és divathullám-) lovasok jórésze nem is a vendéglátóiparból, hanem az ifjúsági klubokból, a művelődési házakból, s az alkalmi rendezvényekből él. Jól nélkül fizettek, most már hiába kapálóznak. Ha megtartották volna a gázsielőírásokat, nem lett volna semmi baj. Most, hogy a lavina megindult, persze hogy nem kapnak olcsón diszkóst. Ebinek mi egyáltalán nem örülünk. A személyi munkabér kategóriát sem mi találtuk ki. A Munka Törvénykönyvében szerepel: „...kiemelkedő munkát, amit mással nem lehet elvégeztetni”, így lehet megfizetni. Mi csak úgy döntöttünk, ha a zenészekre vonatkozik ez a bekezdés, amkor érvényes lehet a diszkósokra is. Ne mi legyünk kerékkötői annak, hogy kereshessenek. Személyi bér Mennyi az a bér, amin — mint mondják — túlhaladt az idő? Az alkalmanként fellépő diszkósoknak „A” kategóriában 90—360 forint jár, „B”-ben 90—300 forint, a „C” kategóriában és az ideiglenes engedéllyel rendelkezők számára 90— 240 forint gázsit fizetnek. Aki munkakönyvvel, egy helyen vállal heti legalább három fellépést, ennél kevesebbet kereshet — elméletben. A gyakorlatban ennyit csak a vendéglátóiparban fizetnek, ahol a béralap, a tervgazdálkodás, vállalati ellenőrzés kötöttségei miatt nem tudják olyan könnyen elszámolni a személyi bért, mint például a művelődési házak és a klubok. Ezek ugyanis nyugodtan beleírják a szerződésbe, hogy személyi béralapjukból fizetnek, még ha közismert is, hogy nincs ilyen keretük. Az OSZK ezt nem ellenőrzi, „mi hitelt adunk szavuknak, s hogy házon belül miképp manipulálnak, ez igazán nem a mi dolgunk...” A vendéglátóiparban zsebből pótolják a különbséget. Kiközvetíttetik a diszkóst 360 forintra, és aztán a többi pénzt — nyáron a Balatonon havi harmincezret is — az üzletvezető pengeti le, aki érdekelt a forgalom növelésében. Minden a számlán — ezt a több ezer embert — mondja az OSZK szakembere, haragját sem fékezve —, aki megpróbálkozott ezzel a műfajjal, mind végighallgattam. Volt köztük nagyon jó, persze, hogy volt néhány... de a többség — a nagy semmi. Megdöbben majd egyesek kezdetlegességén, ha végighallgat egy vizsgát! És mégis, „nevetve megélnek”. És nem csak a jók. Éretlen tejfölösszájú kis diszkósgyerekek is annyit keresnek, amennyit nem szégyellenek. A csípőbőségüktől kezdve mindent ráírnak a számlára. Pécsig helikopterrel szállítanám a berendezésüket annyiért, amennyit szállításra elszámolnak. Hol lehet ezt megállítani? Tótisz András (Következik: A többség — bukik) Kategóriák — Az OSZK-tól (Országos Szórakoztatózenei Központ) kértünk diszkóst — emlékezik rosszkedvűen egy szerény lehetőségű klub fiatal vezetője. — Küldtek is kettőt. Az egyiknek olyan volt a fölszerelése, hogy a srácoknak ma már különb van odahaza. Még sztereó sem volt. A másik pedig esténként egy ezrest akart. Visszaküldtük az OSZK- hoz, nézzenek utána, hogyan kérhet ennyit! Az OSZK-t, ezt a Gorkij fasori pincében berendezett közvetítőirodát tartják felelősnek az árakért más ifjúsági klubok irányítói is. — Létrehozták a kategóriákat — mondják — A, B, C, kinek mennyi pénz jár. Jár... na, mert ennyiért nem jönnek el. Ezért új kategóriát hoztak létre, a személyi munkabérét. Ha ezt a két szót ráírjuk a papírra — miből áll? —, annyit fizetünk, amennyit akarunk, és — engedélyezik. Na persze .. . amikor az OSZK kiközvetít egy diszkóst, akit én szerzek, mindent elintézek, akkor is lecsípnek tíz százalékot. Érdekük, hogy minél több legyen a pénz! — Nem mi rontottuk el a dolgot, mi csak úszunk az árral — magyarázza Gálán Bertalan az OSZK-ban. — A rendezők „szúrták el” annak rendje-módja szerint. Minden gondolkodás MEGJELENT Operai évkönyv Az Állami Operaház és Erkel Színház 97. évadjáról szóló évkönyv igen ízléses kiállításban, gazdag tartalommal, bő képanyaggal most jelent meg. A 97. évadot már csak az Erkel Színházban játszották végig, 1980—81-ben. (A két színház társulatának teljes létszáma 1250 fő.) Az Erkel Színházban 300 előadást rendeztek, ebből 229 opera- és 71 balettelőadás volt. Nagy számot mutatnak a jubileumi előadások. Az említett időpontban a Tosca 725., a Bohémélet 700., a Bánk bán 625. alkalommal került színre. A csodálatos mandarint 625- ször játszották. Részletesen tárgyalja az évkönyv a színház minden eseményét, külföldi vendégjátékait. Franciaországban, Olaszországban, Mexikóban, Csehszlovákiában léptek fel. □ HAYDN-ÉV AZ IDEI. Születésének 250. évfordulóját ünnepli a világ ebben az esztendőben. Az év első Haydn-előadása ma este lesz a Józsefvárosi Színházban. K€P€SBESZIT Budapest VI., Deák Ferenc tér 6. 1061 Telefon: 227—045, 427—150 A bolt január 3-tól 12-ig leltár miatt zárva Több sikeres külföldi bemutatkozás után a közeljövőben a Paál László teremben állítja ki tűzzománcait Katona Áron Sándor. Képünkön: Egy férfi és egy nő című munkája. (MTI Fotó : Fényes Tamás felvétele) KAMARAZENE, CSÁRDÁSOK, PALOTÁS Táncba hív a muzsika tételű darab külön érdekessége, hogy bennük a klarinétszólam egyrészt rendkívüli hangszertudást és virtuozitást követel meg, másrészt — rátermett játékos híján — más hangszerrel is (Beethoven B-dúr triójában hegedűvel, Brahms a-moll triójában brácsával) helyettesíthető. A kamaramuzsika világában a korai Beethoven és az érett Brahms művészetének e két, majd évszázadnyi különbséggel született darabja igazi gyöngyszem. A csárdás, a palotás, a verbunkos , azaz a XIX. század népies műzenéje alkotja a gerincét a Táncba hív a muzsika című lemeznek, amelyen a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének Népi Zenekara játszik Szalai Antal prímás vezetésével. Jubileumi összegzésnek is tekinthetjük ezt a kiadványt, hiszen a kereken három évtizede alakult instrumentális együttes repertoárjának minden rétegéből ízelítőt ad. Hallhatjuk rajta a múlt és jelen verbunkos- és csárdásirodalmának javát — Rózsavölgyi, Lavotta, Bihari, Farkas, Gulyás műveit, népzenei feldolgozásokat Vavrinecztől, Daróci—Bárdostól, erdélyi és alföldi népdalokat népi zenekarra hangszerelve, kíséret nélküli és gitárkíséretes szólóéneket, furulyát, tekerőt, dudát. Rokonszenves ez a változatosságra törekvés, de ezúttal nem egyértelmű a sikere. A felvételeken tökéletesen érzékelhető, melyik darab áll a legközelebb szívükhöz, kialakult stílusukhoz, s melyikkel van néminemű — nem technikai, hiszen az együttes nagyszerű muzsikusokból áll — hangulatistiláris probléma. A hagyományos népi zenekari darabok előadásában a legkritikusabb fül sem találhat semmi kivetnivalót, viszont nem nagyon érthető, miért volt szükség Dévai Nagy Kamilla gitárkíséretes dalocskáira — bármilyen nemes matériát dolgoz is fel. Zavaróan hat az az erőltetett, cigányos hangvétel is, amely az erdélyi szerelmes dalok természetesen egyszerű előadását az éttermi muzsikálás stílusidegen elemeivel helyettesítette. Az együttes, a kiváló prímás és a többi szólista — Ökrös Oszkár (cimbalom), Pászti György (furulya, duda) és Mandel Róbert (tekerő) egyébként igen meggyőző, szép produkció részeseivé teszik a népi muzsika kedvelőit. c. sz. á. A kamarazene kedvelői bizonyára felfedezték már a hanglemezboltok polcain Beethoven és Brahms klarinéttrióit, a Hungaroton új kiadványát. E vállalkozáshoz Berkes Kálmán (klarinét), Perényi Miklós (gordonka) és Kocsis Zoltán (zongora) pillanatnyilag a legoptimálisabb öszszetételű kamaraegyüttest jelenti. Példamutató pontosságuk, legendás érzékenységük, a tökéletesnél is tökéletesebb összjátékuk, zenei alázatuk kivételes produkciót eredményezett. A lemezen hallható két, szokatlan hangszerössze Trombita, ének, hegedű GYORSINTERJÚ ZSOLDOS IMRÉVEL Mostanában nem látnihallani a rádió tánczenekarában, a Stúdió 11-ben, sokan kérdik hát: mit csinál Zsoldos Imre? Visszavonult talán? — Ellenkezőleg, többet dolgozom, mint valaha — hangzik a válasz —, csak éppen sokáig külföldön voltunk, feleségemmel, Sárosi Katival egyesült államokbeli turnét bonyolítottunk le. Márciusban pedig Ausztráliába megyünk műsorunkkal, az ott élő magyarok közé. — S a két nagy külföldi út között pihennek? — Szó sincs róla. A két nagy külföldi út között lebonyolítottunk egy kisebbet is, az NSZK-ban és hazatérésünk óta rengeteg az itthoni fellépésünk, Budapesten s az országban. Februárban a MOM-ban adunk műsort, amelyet élőben közvetít a televízió, régi dalokkal szerepelünk, afféle nosztalgia-show-val. Magam nemcsak trombitálok, de hegedülök és énekelek is. Előjegyzési naptárunkban szerepel a Nirvána bár, az Óbudai Művelődési Központ (Zichy-kastély) és sok más hely. — Ez valóban sok munka! — Akkor a legfontosabbat is hadd mondjam el: ötvenperces önálló tvshow-t forgatunk, ebben a fiam is szerepel, a műsort Csenterics Ágnes rendezi, Antal Imre konferálja. (bt) Fiúk könyve, Lányok Az idén sem maradt el az ifjúsági könyvkiadás népszerű sorozatának két ikerdarabja, a Fiúk könyve és a Lányok könyve. Az előbbiben történelmi tudományos, természeti rovatok szolgálnak érdekes aformációval, Színes világ címmel az Antarktisztól Tibetig a világ minden tájáról származó úti riportok szerepelnek. A Csak fiúknak! rovatban pedig a sport, pályaválasztás, popzene és sok más érdekes téma található, gazdag képanyaggal. Míg a Fiúk könyvének címlapján színes léggömb könyve emelkedik a magasba, a Lányok könyvének címoldaláról bohókás bábfigurák nevetnek ránk. Ebben a kiadványban is sok érdekes irodalmi, művészeti szemelvény, útleírás, modern technikai érdekesség, évfordulónaptár szerepel, s az utolsó, színes blokk címe: Tinédzserbazár. Ebben a rongybabakészítéstől a Travolta-sztoriig, a helyes táplálkozástól a divatbulikig sok színes, hazai és külföldi történetet, jótanácsot találhatnak a lányolvasók.