Esti Hírlap, 1983. január (28. évfolyam, 1-26. szám)
1983-01-22 / 19. szám
Baker szenátor bejelentése Washington, január 22. Howard Baker szenátor, az amerikai szenátus republikánus párti többségének vezetője tegnap bejelentette: nem indul az 1984. évi szenátusi választásokon, de nem készül visszavonulni a politikai életből. Baker nem titkolta: elnöki ambíciói változatlanok. Hozzáfűzte azonban, hogy amennyiben Ronald Reagan 1984-ben újra jelölteti magát, akkor a következő elnökválasztási kampányban nem indul, hanem Reagan jelölését támogatja. A Tennessee állambeli szenátor, aki a szenátusi republikánus többség vezetőjeként rendkívül fontos szerepet töltött be abban, hogy Reagan több mint egy évig csaknem teljes ellenőrzést gyakorolhatott a kongreszszus felett, szenátusi szóvivői tisztségét nem adja át a hátralevő két évben. Bakert a szélesebb amerikai közvélemény 1973- ban, a Watergate-botrány idején ismerte meg jobban, amikor a Nixon-kormány bukását siettető, célra törő és semmilyen rangot nem tisztelő kérdéseivel hívta fel magára a figyelmet. Növekvő tekintélyének felhasználásával már az 1980- as elnökválasztásokon jelöltette magát, de hamar ki kellett lépnie az erősebb jelöltek között folytatódó küzdelemből. OLASZ SZOCIALISTÁK VÉLEMÉNYE •A nullamegoldás nem tabu... Róma, január 22. — Az Olasz Szocialista Párt kezdeményezésére a jövő héten megbeszélések kezdődnek a NATO rakétaprogramjáról az MSZP, a Francia Szocialista Párt és a nyugatnémet Szociáldemokrata Párt között — közölte Bettino Craxi főtitkár, az OSZP tegnapi vezetőségi ülésén. A kétoldalú konzultációkon képviselendő olasz álláspontról az ülésről kiadott közleményben semmi sem olvasható. Figyelemre méltó azonban, hogy a párt hivatalos lapja, az Avanti az OSZP nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó felelőse terjedelmes cikkben ismertette az olasz szocialistáknak az eurorakétákkal kapcsolatos elgondolásait. Paolo Vittorelli írásában egyebek között megállapítja: „nullamegoldás”-t nem lehet tabunak tekinteni. Fel kell adni azt az illúziót, miszerint a Szovjetuniót meg lehet győzni afelől, hogy a brit és a francia nukleáris erő különválasztható a nyugateurópai (amerikai) rakétáktól. Az olasz szocialista politikus szerint tárgyalási alapként el kell fogadni azt a tervet, amelyet a Szovjetunió a „nullamegoldás"’ helyett javasol: a brit és a francia rakéták mennyiségével megegyező számú szovjet fegyver elvét. Olasz politikai körökben rámutatnak, hogy az OSZP javaslata, mint kormánypárti vélemény, nem egyezik Colombo külügyminiszternek a kormány hivatalos álláspontjaként ismertetett és a „nullamegoldás”-t mindenáron érvényesíteni igyekvő elképzelésével. A TÚLZOTT PÉNZKIÁRAMLÁS FOKOZTA AZ INFLÁCIÓT Varsói tájékoztató árakról, Varsó, január 22. Kelemen István, az MTI tudósítója jelenti: Lengyelországban a vállalatvezetők jelentős része az anyagi juttatások terén az elmúlt évben nem megfelelően értelmezte a gazdasági reform nyújtott a nagyobb önállóságot, és ez oda vezetett, hogy az infláció, amelynek növekedését 1932. első felében már sikerült lelassítani, ismét súlyosbodott. Mint Zdrislaw Krasinki árügyi miniszter lengyel újságíróknak tartott tájékoztatóján elmondta, az elmúlt három hónapban országos viszonylatban csaknem kétszer annyi pénzt fizettek ki a vállalatok alkalmazottaiknak, mint amennyi a termelés tényleges növekedése alapján indokolt lett volna. Az előzetes becslések szerint a lakosság pénzjövedelmei az idén mintegy 600 milliárd zlotyval nőnek, a megtermelt anyagi javak értéke azonban csak mintegy 100 milliárd zlotyval fog emelkedni. Ilyen körülmények között legkevesebb 450 milliárd zlotyval csökkenteni kellene a vásárlóerőt. Ez —mondotta a miniszter — különösen nehéz fel bérekről adat, mivel a kormány kötelezettséget vállalt arra, hogy 1983-ban az áremelések átlagos mértéke nem haladja meg a tíz százalékot. Arra van tehát szükség, hogy a bérek és egyéb juttatások növekedési üteme az év folyamán lényegesen alacsonyabb legyen, mint 1982. utolsó hónapjaiban volt. Krasinki bejelentette, hogy február 1-től — a jegyrendszer fenntartása mellett — több mint 100 zlotyval emelik a vodka árát. (Jelenleg fél liter vodka a fajtától függően, 400-500 zlotyba kerül.) Ugyanakkor közölte, hogy az egyéb rögzített árastermékek körében csakis társadalmi konzultáció nyomán határoznak el áremeléseket. Mint mondta, az illetékes hatóságok a közeli napokban társadalmi konzultációra bocsátják, hogy a dohány, a cigaretta, a benzin és a kávé, avagy más termékek árát emeljék-e az infláció csökkentése érdekében. Jelezte, hogy számítani kell a gáz és a villany árának nem nagy mértékű emelésére, ezenkívül társadalmi konzultációt tartanak a lakbérek elfogadható mérvű emeléséről is. Román-líbiai tárgyalások Megkezdte hivatalos tárgyalását Nicolae Ceausescu román államfő és Moamer el-Kadhafi ezredes, a líbiai forradalom vezetője, aki a tegnap déli órákban érkezett hivatalos látogatásra a román fővárosba. A tanácskozáson román részről jelen volt Constantin Dascalescu miniszterelnök és a kormány több tagja, líbiai részről pedig Gadallah Azuz at-Talhi, a legfelsőbb népi bizottság titkára (miniszterelnök), és számos más szaktitkár (miniszter). Mindkét fél kedvezően értékelte a román— líbiai kapcsolatok alakulását, és megbízták a szakminisztereket, hogy dolgozzanak ki javaslatokat az együttműködés bővítésére. Palme-bizottság Pénteken este befejezte tanácskozását az úgynevezett Palme-bizottság. Az Olof Palme svéd kormányfő elnökletével megtartott tanácskozásról kiadott közlemény szerint a bizottság egyebek között az afrikai országok biztonságának témakörével foglalkozott, és kidolgozta 1983. évi munkatervét. A Palme-bizottság legközelebb ez év szeptemberében ül össze. X AZ IDŐ SODRÁBAN 3 ~.iiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii~ O Február első napjaitól kezdődően ismét fegyverdörgéstől, harci repülőgépek süvítésétől, hadihajók jelzéseitől lesz hangos a Koreai-félsziget és környéke. Ekkor kerül sor a már hagyományosnak mondható amerikai—dél-koreai komplex hadgyakorlatra Team Spirit (Csapatszellem) ’83 elnevezéssel. A tervek szerint a manőveren Dél-Korea, valamint a délkoreai területen, s a Csendes-óceán térségében állomásozó amerikai erők vesznek részt. Egy jelentős kontingens azonban az amerikai kontinensről „települ át” az úgynevezett Gyorsreagálású Erők képviseletében; mások a csendes-óceáni hadászati légierők szállítógépein, vagy tengeri úton futnak be délkoreai kikötőkbe. Összesen rekordlétszámmal, 70 ezer fővel lesznek jelen az öszszes amerikai haderőnemekből, dél-koreai részről pedig 118 ezer főre tehető a közös csapatszellemet „kovácsolók” száma. Már önmagában a létszámviszonyok is sokatmondóak, hiszen állandó emelkedést mutatnak. Jelen esetben 30 ezer fővel „tréningeznek” többen a dél-koreai szárazföldön, tengeren és légtérben az előző esztendeinél. Az idei manőver a tervek szerint április közepéig tart, s mint minden évben, 1983-ban is három fő részre tagolódik. Az elsőben települnek át dél-koreai terű TERM SPIRIT létre a Pentagon szárazföldi haditengerészeti és bizonyos légi egységei. A második szakaszban különböző védelmi, de leginkább támadó jellegű hadműveletek lebonyolítása szerepel önállóan és együttesen is. A harmadik periódusban zajlik majd a visszatérés mozzanata, a résztvevő amerikai erők hazatelepülnek, vagy — volt már rá példa! — „menetből” becsatlakoznak másutt folyó manőverekbe. A mondhatni szisztematikusan az év első hónapjaira időzített gyakorlatok mindig szorosan kötődtek a dél-koreai belpolitikai helyzet alakulásaihoz, méginkább az adott nemzetközi viszonyokhoz. Így van ez az idén is. Jóformán a nagyszabású hadgyakorlatok bejelentésével egyidősen „fehér hollónak” számító látogató érkezett a dél-koreai fővárosba, Szöulba. A japán miniszterelnök, Nakaszone Jaszuhiro tette tiszteletét, s látogatása méltán keltett érdeklődést világszerte. Személyében ugyanis a második világháború befejezése óta első alkalommal lépett a Koreai-félsziget földjére japán kormányfő. Mint a nyugati hírügynökségek megfogalmazták, „hogy új korszakot nyisson a két ország kapcsolataiban, amelyekre a múltbeli ellenségeskedés nyomja rá bélyegét.” A választékos megfogalmazás mögött a nem keve sebb, mint 35 évig tartó japán rémuralom emlékei kísértenek azt követően, hogy a Felkelő Nap országának állig felfegyverzett csapatai igájuk alá hajtották az egész Koreai-félszigetet. 1945 augusztusában a hódítók a szöuli kormányépületekről kénytelenek voltak bevonni napkorongos zászlaikat. Most újra felröppentek a dél-koreai főváros kormányépületeire a japán lobogók, ám az érkezőt ez cseppet sem hatotta meg. Mint az angol, a francia és az amerikai hírügynökség egybehangzóan jelentette: „Ellentétben az utóbbi napokban Szöulban, keringő hírekkel, Nakaszone sajnálkozását sem fejezte ki és bocsánatot sem kért azokért a tettekért, amelyeket Japán, mint gyarmattartó követett el annak idején Dél-Koreában.” Felvetődhet a jogos kérdés: vajon miért? Azért, mert Nakaszone nem bűnbánóként érkezett Szöulba. Ami ennél fontosabb: nem a saját szakállára határozta el útját. S ami a leglényegesebb , nem üres kézzel jött! A japán „héjaként” számon tartott kormányfő tulajdonképpen az Egyesült Államokba indult el, ám kitérőjét maga is, az amerikai vezetés is fontosnak ítélte. Miért? Hogy ily módon végre megszűnjenek az USA két távol-keleti szövetségesének torzsalkodásai, kikovácsolódjanak markánsabban az amerikai—japán—dél-koreai gazdasági, politikai s nem utolsósorban katonai háromszög keretei a térségben. Hasonlattal élve, egy politikai csapatszellem kialakulásának előjátéka volt Nakaszone szöuli „belépője”, amelynek komolyságát jelentősen fokozta négymilliárd dollár felajánlása a gazdasági gondokkal küszködő Csen Tu Hvan rezsimnek. Ha mindehhez hozzászámítódik egy jól időzített másik, Reaganéknek szánt japán gesztus is — nevezetesen, hogy Japán a jövőben kész átadni az USA- nak katonai célokra felhasználható, fejlett híradástechnikai és elektronikai berendezéseket, valamint know-how-kat —, akkor már szinte magától értetődő a japán kormányfő kedvező fogadtatása amerikai földön. A kétségkívül „puhuló” távol-keleti ipari nagyhatalom ilyen előzmények után talán hajlandónak mutatkozik gazdasági versenytársként is megértőbb magatartást tanúsítani —, gondolják Washingtonban. Közben mindenesetre teljes erővel folyik a Team Spirit ’83 elnevezésű hadgyakorlat-sorozat, csak formailag japán részvétel nélkül. Lélekben — netán hadfelszerelésben — már most is közreműködőnek tekinthető a „háromszög” felkelő napos lobogójú tagja... Barkovits István A „731-es különítmény” Nem mindennapi látogatásról számol be a TASZSZ hírügynökség pekingi tudósítója, Grigorij Arszlanov. A kínai külügyminisztérium meghívására a közelmúltban a kínai fővárosban akkreditált külföldi tudósítók egy csoportja — köztük több szovjet újságíró — felkereshette a japán Kvantung-hadsereg hírhedt „731-es különítményének” egykori működési körletét. A japán hadsereg különleges központot hozott létre a harmincas évek közepén, húsz kilométerre Harbin településtől. A kísérleti telepnek otthont adó hat falu lakosságát kitelepítették. A laboratóriumokat és termelőrészlegeket felölelő „különleges zóna” mintegy 100 négyzetkilométeren terült el. Az itt kitenyésztett — kolerát, pestist, tífuszt, lépfenét, himlőt és más, halálos betegségeket terjesztő — kórokozókat embereken próbálták ki. A központ baktériumbombákat és lövedékeket is előállító üzemeiben háromezer embert alkalmaztak. A 80 ezer négyzetméteres, úgynevezett „négyzetes blokkba” szigorúan korlátozták a bejutást. Ezt a „kísérleti alanyoknak”, hazafias érzelmű kínai diákoknak, partizánoknak és a japán megszállás ellen harcolóknak tartották fenn. A kísérleti alanyok között szovjet, mongol és koreai állampolgárok is voltak. A telepen 1939-től 1945 augusztusáig háromezer ember pusztult el, a kórokozókkal mesterségesen előidézett betegségekben. A Távol-Keleten még augusztusig tartó háború utolsó hónapjában, a japánok lázas sietséggel kísérelték meg eltüntetni a nyomokat. SZUEZI „ELŐTÖRTÉNET" Lejárt a harminc év... London, január 22. A harmincéves kötelező titoktartási időszak lejártával újabb hivatalos kormányiratok, okmányok váltak hozzáférhetővé a kutatók, tudósok számára. Az egyik, most közzétett feljegyzésből kitűnik, hogy Eden, akkori brit külügyminiszter már 1952-ben, azaz négy évvel a szuezi válság előtt fontolóra vette fegyveres erő alkalmazását arra az esetre, ha az egyiptomi kormány lezárná a Szuezi-csatornát. Júliusban hosszú emlékiratot írt a tárgyban. (Annak idején a brit kormány éppen tárgyalásokat folytatott az egyiptomi kormánnyal azt követően, hogy egyiptomi „segéderők” behatoltak a Csatorna-övezetbe, amelyet brit csapatok tartottak megszállva, Kairóban pedig angolellenes tüntetések voltak. Eden feljegyzése szerint „lépéseket kell tenni a Szuezi-csatornán való szabad áthaladás biztosítására, függetlenül attól, hogy a jelenlegi kétoldalú tárgyalások Egyiptommal előrehaladnak-e vagy sem.” — Eden elismerte, hogy Anglia (és Franciaország) kísérlete, hogy rávegyék a többi hasonló országot az ügy támogatására — mármint a fegyveres beavatkozásra — kevés sikerrel járt. ( Oson) Bemutató: febr. 24-én . KOLLANYI ÁGOSTON I// filmje » Fényképem Vancsa la/os !- MAFHM Budapest Fimstúdió