Esti Hírlap, 1983. március (28. évfolyam, 51-77. szám)

1983-03-19 / 67. szám

A BELSŐ KERÜLETEKBEN IS Meggyorsul a városfejlesztés jellegén a felújítás • Értékesebb lakások Egyik legfontosabb társa­dalmi feladatunk, a lakás­­helyzet állandó javítása a következő esztendőkben is meghatározza a budapesti fejlesztést. Ma a rendelke­zésre álló pénz nagyobb ré­szét az új építkezésekre költik. De már a 80-as évek első felében jelentősen nő a felújított lakások száma, s várható az építési arányok további eltolódása. A sok változás között minőségi új­donság a város belsejében a tömbök, sőt egész negyedek jellegőrző felújítása. Hol tart ma a nagy vál­lalkozás előkészítése, me­lyek a legsürgetőbb tenni­valók? — erről tárgyalt a Budapesti Pártbizottság Vá­rospolitikai Munkabizottsá­ga. A beszámolót Gérnyi Kálmán, a Fővárosi Tanács elnökhelyettese terjesztette elő. Több tényt — A Budai Váron kívül még nem volt a fővárosban egész negyedeket átfogó, jellegőrző felújítás. Vajon fejlesztés-e az ilyen felújí­tás? — A válasz csak az lehet: a felújítás tudatos és terv­szerű fejlesztés — mondja Gárnyi Kálmán. — A ne­gyedek hagyományos szer­kezetét, jellegzetes arculatát megóvjuk, de a felújítás nem szorítkozik a régi há­zak megerősítésére, a fel­szerelések cseréjére. Növel­jük a lakások, a negyedek értékét, hogy megfeleljenek korunk emberének. A szű­kébb értelemben vett fej­lesztésen kívül lesz korsze­rűsítés, bontás és új építke­zés is. Ha társadalmi oldal­ról nézzük: a felújított töm­bök mindenképpen többet adnak majd az itt lakók­nak. Az olyan adottságok, mint a sűrűn beépített ut­cák, korlátozzák a felújítási lehetőségeket. Mégis szán­dékunk, hogy eleget te­gyünk az új építési szabály­zat előírásainak. Ahol ez nem oldható meg, ott is ja­vítani kívánunk a régi ál­lapoton. Ma a rendelkezé­sek egyértelműen a lakók érdekeit fejezik ki. Megkö­vetelik, hogy az építészek világos, egészséges, fürdő­szobás lakásokat tervezze­nek. A múltban ez nem volt kötelező. Nemcsak a mel­lékutcák házaiban voltak szobák, ahol egész nap égett a villany. A régi And­­rássy úton és a Körúton is más volt az utcai és más az udvari lakások minősége.­­Még egy házon belül sem volt mindenütt gáz vagy fürdőszoba. Sok otthon itt már a legszegényesebb igé­nyeknek sem felel meg. Vannak lakások, ahová száz év óta nem sütött be a nap. Most a bontások lehetővé teszik, hogy több fény és több levegő érje a szobákat. A felújítás általános törek­vése, hogy kényelmesebb, sok esetben nagyobb laká­sok várják a lakókat. Megszépülő negyedek — S milyen hatással lesz a városképre a felújítás? — Feltétlenül megszépíti. Mindent, ami igazi érték, emlék, megtartjuk. Ami el­avult, értéktelen, ami elcsú­fítja a belső negyedek ar­culatát, lebontják. Ami új épül, az beilleszkedik a megszokott jellegzetes vá­rosképbe. Több zöldterület lesz, enyhül a nyomasztó zsúfoltság. Vagyis az egész főváros nyer a felújítással. — S javul-e a lakáshely­zet? Hiszen a lakások szá­ma — ha itt bontás is lesz — nem emelkedhet. — Javul a helyzet. A ré­gi házak felújítása megaka­dályozhatja­ sok lakás idő előtti pusztulását. A kényel­mesebb, nagyobb lakások pedig megtakaríthatnak sok minőségi cserét, vagy azt, hogy a cserékhez új lakáso­kat építsünk. De vannak itt beépíthető telkek is. — Miért csak most kerül sor a belső negyedekben a fejlesztésre? — A háború után a leg­fontosabb tennivaló a sérült lakások helyreállítása volt, majd újak tömegméretű építése. A súlyos lakáshely­zet szükségessé tette, hogy ott és úgy építkezzünk, ahol és ahogy mind többet és többet építhetünk. Közben a gondok enyhülése megköny­­nyítette, hogy nagyobb erőt fordítsunk a felújításra. De ezt sürgeti az épületállo­mány leromlása is. Különö­sen a régi negyedekben. A világ több más nagyváro­­sában is a legutóbbi időben kezdődött el a belső város­részek felújítása. Sok társa­dalmi gondot okoz, hogy a városoknak épp a legérté­kesebb magva elavult, pusztul és az itt lakók el­vándorolnak.­­ A 30-as években a Vá­rosházzal szemben úgy fog­tak a VII. kerületben a fel­újításhoz, hogy mindent le­taroltak, s felépítették a Madách Imre teret és kör­nyezetét. Nem volt ez gaz­daságosabb megoldás? — Ma ez már nem járha­tó út. Nem egy nagyváros­ban, Nyugaton is lebontot­ták a belső negyedeket, de azután megbánták. Buda­pesten a régi házak, utcák megóvása és felújítása nagy munka és nagyon sokba ke­rül. De csak így őrizhetjük meg a belső negyedek jel­legzetes városias arculatát, hangulatát. Sok száz tömb — Mennyi ideig tart az átfogó jellegőrző felújítás? — Sok-sok évig, hiszen a felújítási terület felöleli a Teréz-, az Erzsébet-, a Jó­zsef- és a Ferencváros nagy részét. Majdnem ötszáz tömböt kell felújítani, s mindegyikhez külön-külön tervre van szükség. Ahány tömb, annyi sajátos feladat. Számításba kell venni azt is: a felújítás érthetően nem olyan termelékeny, mint az új házak építése, s itt sok kézi munka is kell. A kije­lölt helyen a kísérleti fel­újítás megkezdődött, s ké­szül már több új tömb ter­ve is. — Mi a várospolitikai munkabizottság ajánlása? — A munkabizottság úgy foglalt állást: bármilyen ha­talmas feladat is a belső ne­gyedek felújítása, sokáig nem odázható el. Ezért meg kell gyorsítani a munkát, s ehhez meg kell teremteni minden szervezeti, jogi, pénzügyi és műszaki felté­­­telt. Aczél Kovách Tamás Még tart az árengedményes tapétavásár az Ápisznál 30-50%-OS ÁRENGEDMÉNNYEL kínáljuk hazai és importált tapétáink gazdag választékát. Tapétaszaküzleteink: III., Korvin Ottó út 27. XV., Erdőkerülő u. 27. V., Fehérhajó u. 12—14. XIX., Eötvös u. 5. VII. , Kertész u. 38. XXI., Áruház tér 2. VIII. , József krt. 68. X. , Újhegyi sétány 2. XI. , Andor u. 2. XIII. , Szt. István park 20. XIV. , Sugár üzlet­­központ. Szennyvíztisztító telep. Napi hatezer köbméter szennyvíz tisztítására alkalmas telepet építenek 141 millió forintos beruházással Tatán. A környezetvédelmi szempontból na­gyon fontos létesítmény az év második felében megkezdi az üzemelést. Az új szenny­víztelepet úgy építették meg, hogy később lehetőség legyen a bővítésre is. (MTI Fotó : Jusztin Tibor felv.) SZERVEZETT AUTÓSTOP Diákváró ösvények Kevesen tudják, hogy a világ második erdei torna­­pályáját Magyarországon építették. Ennek már 13 éve, és a mozgás­ra vágyóknak azóta sem lehet okuk panaszra. Ma már az országban 69 erdei tisztáson, sétányon szereltek fel különböző ne­hézségi fokú „kínzóeszkö­zöket”, s mellettük több száz nyitott pálya várja a fiatalokat. Az Ifjúsági Rendező Iro­da mind több színes prog­rammal áll elő, s szervezett kirándulásokkal, üdülési ajánlatokkal próbálja csá­bítóbbá tenni a turizmust. A diákigazolványok bűvös hatásáról nem is szólva, amely számos utazási, étke­zési, sport-, kölcsönzési és szálláskedvezmény forrása. Mégis, mintha hiányozna valami, a lelkesedés ... — Nehéz kimozdítani a fiatalokat — véli Bersényi Iván, az Állami Ifjúsági Bizottság osztályvezetője. — Még mindig nem megfelelő a propaganda. Nincs meg­oldva az irányítás és a koordinálás sem. A cél, hogy az iskolai tanterv és az ifjúsági turizmus jobban összekapcsolódjon. Kis jó­indulattal, kihelyezett óra­ként is fel lehet fogni egy­­egy kirándulást. Sokan az iskolai túlterheltségre hi­vatkoznak, pedig ez csak megerősíti a turizmus fon­tosságát. Egész heti ücsör­­gés után szinte kötelező lenne a szombat—vasárnapi túra, erdei séta, esetleg torna. Ismertebbé kellene tenni a kedvezményeket is. Még mindig kevesen tud­nak róluk. Jóllehet, a „diákév” ürügyén ebben az évben már az iskolákban is megkezdődött egy át­gondolt szervező munka. Tény, hogy nem tarto­zunk a nagy túrázó nemze­tek közé, így nem csoda, ha a fiataloknak nincs kitől „megtanulni” a turisztika szépségeit. A statisztikák szerint a diákok mindösz­­sze néhány divatos útvona­lat ismernek az országban, ahová évente ellátogatnak egy-egy kötelező iskolai kiránduláson. Novák Rudolf, az Express osztályvezető-helyettese szerint az iskolások nehe­zen kerekednek fel ország­járó felfedező utakra, így a tanulmányi kirándulások is egyhangúak. Ebből adódik, hogy például Sopron kör­nyékén a tavaszi, őszi csúcsidőben nincs szállás, mivel ráadásul nálunk if­júsági turisztikai házak sem léteznek. Vagy nézzük az év újdonságát, a szerve­zett üzemlátogatásokat. A sláger a Herendi Porcelán­­gyár, amely nem is tarto­zik az Ipari Minisztérium által kijelölt szervezetten látogatható létesítmények közé. Hogyan kedveltessük meg a turizmust? Mi módon le­hetne kicsalni a fiatalokat néha a televízió­­elől, a diszkóból? Miért (nem) játszom ТУТет futballozom többé a­­ ' csapatban. Ez, úgy le­het, teljesen magánügyem, a szakmai tolvajnyelven szinte már privatizálásnak is titulálhatnánk. Ezért az­tán iziben elnézést kérek, ha a sok közügy meg köz­ügynek vélt fontoskodás közepette egyszer, amúgy igazából, kedvem támadt komolytalan lenni. Melles­leg, nem én döntöm el, ta­lán akad ebben az egészben némi komolyság is. Szóval, hogy miért nem vállalom a játékot, azt a pattogó labda előtti törté­nettel, egy pörgő-forgó go­lyóval kell kezdenem. Első tucat, második tucat, páros­páratlan, vörös és fekete; szóval, a rulett, nem is akárhol, hanem éppen a le­gendás Monte Carló-i kaszi­nóban. Régen volt, a század első éveiben, amikor nagy­apám, kezdő tanár korában, elindult egy hosszabb túrá­ra a nagyvilágba. Kiter­velt élejük vége felé, amo­lyan kacérkodjunk a sze­rencsével alapon­, beállítot­tak a rulett-terembe. Az­tán elkezdett dőlni a pénz, már, persze, csak az alap­tőkéjükhöz képest. Két óra alatt megnyerték újabb két hét csavargás költségét. „Gyere, Guszti — mondta a jóbarát — most kell abba­­hagyni!” „Ha bolond len­nék — mondta gőgösen a nagyapám —, mikor mellet­tem a szerencse!" „Én ab­bahagyom." „Én játszom.” Bölcs felosztás volt. Mert így akadt, aki nagyapám­nak vonatköltséget kölcsö­nözzön a hazaútra. Túl volt kilencvenedik életévén, mi­kor nekem ezt elmesélte. Könnye kicsordult a neve­téstől: „Látod, unokám, ez igazi, jó játék volt!” Magam csak vágyok a kaszinóba. Némi aggoda­lommal ugyan. Mert amo­lyan, akkor még hetvendol­­láros turistaként, beszaba­dultam a velencei Lidón, házastársam — takarékos asszony lenne? — társasá­gában, egy játékterembe. „Na, csak körülnézni...” Mert csudásak ezek az auto­maták. Aztán a pénzrabló masinák között mi lettünk egyhamar a pénzváltó em­ber kedvence. Máig sem merem kiszámolni, hány napi itáliai tartózkodás le­hetséges összegét hullattuk bele ezekbe a nem egészen misés perselyekbe. Vesztet­tünk? Jaj, de jó volt a já­ték. Namármost, ha eddig pénzről esett szó, ideje visz­­szatérni a pattogó és igazán pénztelen labdához, vagyis, hogy miért nem futballo­zom én többet a csapatban. Azért, mert akkor nagyobb az esély­t veszíteni. Amo­lyan éppenhogy cserekapus­ként működve kaptam meg utolsó lecserélésem után a kritikát: „most már vegyük komolyra”. Ahogy hiú emberként magam is öregszem, mind­inkább szeretem komolyra venni a játékot. Mindennap­­i munkámban, hajnaltól délig, délutánig. Egyre töb­bet gondolkodom azon: mi­re is jó, muszáj mindig élesben? Vagyis döntöttem: ko­molyra veszem, nem ját­szom tovább, keresek egy komolytalanabb csapatot. Vagy mégis megkomolyo­dom a következő mérkőzés­re? Széky Péter Az idén lesz­ hivatalosan szervezett autóstop és még kedvezőbbek lesznek a tú­­rázási, nyaralási és köl­csönzési feltételek. S mi több, ezek a kedvezmények nem csak a „diákévekre” érvényesek. (babucs) FOSZFÁTOZÓ ÜZEM KORSZERŰBB ELJÁRÁS Új foszfátozóüzem és ioncserélős szennyvíztisztító épül a SZIM székesfehérvá­ri köszörűgyárában. A két fejlesztésre — ami a kor­szerűbb vegyi technológiát, tartósabb termékeket és a környezetszennyezés meg­szüntetését eredményezi majd — az­­ idén­­ tizenhét millió forintot költenek. Az új üzemben a finomfoszfá­­tozás korszerűbb eljárásá­val a vasúti fékek tartó­sa­bb, a korróziónak ellen­álló bevonattal készülnek. A foszfátozó április közepén készül el, az ioncserélős szennyvíztisztító terén 1984- ben élt munkába. (MTI)

Next