Esti Hírlap, 1983. március (28. évfolyam, 51-77. szám)
1983-03-19 / 67. szám
A BELSŐ KERÜLETEKBEN IS Meggyorsul a városfejlesztés jellegén a felújítás • Értékesebb lakások Egyik legfontosabb társadalmi feladatunk, a lakáshelyzet állandó javítása a következő esztendőkben is meghatározza a budapesti fejlesztést. Ma a rendelkezésre álló pénz nagyobb részét az új építkezésekre költik. De már a 80-as évek első felében jelentősen nő a felújított lakások száma, s várható az építési arányok további eltolódása. A sok változás között minőségi újdonság a város belsejében a tömbök, sőt egész negyedek jellegőrző felújítása. Hol tart ma a nagy vállalkozás előkészítése, melyek a legsürgetőbb tennivalók? — erről tárgyalt a Budapesti Pártbizottság Várospolitikai Munkabizottsága. A beszámolót Gérnyi Kálmán, a Fővárosi Tanács elnökhelyettese terjesztette elő. Több tényt — A Budai Váron kívül még nem volt a fővárosban egész negyedeket átfogó, jellegőrző felújítás. Vajon fejlesztés-e az ilyen felújítás? — A válasz csak az lehet: a felújítás tudatos és tervszerű fejlesztés — mondja Gárnyi Kálmán. — A negyedek hagyományos szerkezetét, jellegzetes arculatát megóvjuk, de a felújítás nem szorítkozik a régi házak megerősítésére, a felszerelések cseréjére. Növeljük a lakások, a negyedek értékét, hogy megfeleljenek korunk emberének. A szűkébb értelemben vett fejlesztésen kívül lesz korszerűsítés, bontás és új építkezés is. Ha társadalmi oldalról nézzük: a felújított tömbök mindenképpen többet adnak majd az itt lakóknak. Az olyan adottságok, mint a sűrűn beépített utcák, korlátozzák a felújítási lehetőségeket. Mégis szándékunk, hogy eleget tegyünk az új építési szabályzat előírásainak. Ahol ez nem oldható meg, ott is javítani kívánunk a régi állapoton. Ma a rendelkezések egyértelműen a lakók érdekeit fejezik ki. Megkövetelik, hogy az építészek világos, egészséges, fürdőszobás lakásokat tervezzenek. A múltban ez nem volt kötelező. Nemcsak a mellékutcák házaiban voltak szobák, ahol egész nap égett a villany. A régi Andrássy úton és a Körúton is más volt az utcai és más az udvari lakások minősége.Még egy házon belül sem volt mindenütt gáz vagy fürdőszoba. Sok otthon itt már a legszegényesebb igényeknek sem felel meg. Vannak lakások, ahová száz év óta nem sütött be a nap. Most a bontások lehetővé teszik, hogy több fény és több levegő érje a szobákat. A felújítás általános törekvése, hogy kényelmesebb, sok esetben nagyobb lakások várják a lakókat. Megszépülő negyedek — S milyen hatással lesz a városképre a felújítás? — Feltétlenül megszépíti. Mindent, ami igazi érték, emlék, megtartjuk. Ami elavult, értéktelen, ami elcsúfítja a belső negyedek arculatát, lebontják. Ami új épül, az beilleszkedik a megszokott jellegzetes városképbe. Több zöldterület lesz, enyhül a nyomasztó zsúfoltság. Vagyis az egész főváros nyer a felújítással. — S javul-e a lakáshelyzet? Hiszen a lakások száma — ha itt bontás is lesz — nem emelkedhet. — Javul a helyzet. A régi házak felújítása megakadályozhatja sok lakás idő előtti pusztulását. A kényelmesebb, nagyobb lakások pedig megtakaríthatnak sok minőségi cserét, vagy azt, hogy a cserékhez új lakásokat építsünk. De vannak itt beépíthető telkek is. — Miért csak most kerül sor a belső negyedekben a fejlesztésre? — A háború után a legfontosabb tennivaló a sérült lakások helyreállítása volt, majd újak tömegméretű építése. A súlyos lakáshelyzet szükségessé tette, hogy ott és úgy építkezzünk, ahol és ahogy mind többet és többet építhetünk. Közben a gondok enyhülése megkönynyítette, hogy nagyobb erőt fordítsunk a felújításra. De ezt sürgeti az épületállomány leromlása is. Különösen a régi negyedekben. A világ több más nagyvárosában is a legutóbbi időben kezdődött el a belső városrészek felújítása. Sok társadalmi gondot okoz, hogy a városoknak épp a legértékesebb magva elavult, pusztul és az itt lakók elvándorolnak. A 30-as években a Városházzal szemben úgy fogtak a VII. kerületben a felújításhoz, hogy mindent letaroltak, s felépítették a Madách Imre teret és környezetét. Nem volt ez gazdaságosabb megoldás? — Ma ez már nem járható út. Nem egy nagyvárosban, Nyugaton is lebontották a belső negyedeket, de azután megbánták. Budapesten a régi házak, utcák megóvása és felújítása nagy munka és nagyon sokba kerül. De csak így őrizhetjük meg a belső negyedek jellegzetes városias arculatát, hangulatát. Sok száz tömb — Mennyi ideig tart az átfogó jellegőrző felújítás? — Sok-sok évig, hiszen a felújítási terület felöleli a Teréz-, az Erzsébet-, a József- és a Ferencváros nagy részét. Majdnem ötszáz tömböt kell felújítani, s mindegyikhez külön-külön tervre van szükség. Ahány tömb, annyi sajátos feladat. Számításba kell venni azt is: a felújítás érthetően nem olyan termelékeny, mint az új házak építése, s itt sok kézi munka is kell. A kijelölt helyen a kísérleti felújítás megkezdődött, s készül már több új tömb terve is. — Mi a várospolitikai munkabizottság ajánlása? — A munkabizottság úgy foglalt állást: bármilyen hatalmas feladat is a belső negyedek felújítása, sokáig nem odázható el. Ezért meg kell gyorsítani a munkát, s ehhez meg kell teremteni minden szervezeti, jogi, pénzügyi és műszaki feltételt. Aczél Kovách Tamás Még tart az árengedményes tapétavásár az Ápisznál 30-50%-OS ÁRENGEDMÉNNYEL kínáljuk hazai és importált tapétáink gazdag választékát. Tapétaszaküzleteink: III., Korvin Ottó út 27. XV., Erdőkerülő u. 27. V., Fehérhajó u. 12—14. XIX., Eötvös u. 5. VII. , Kertész u. 38. XXI., Áruház tér 2. VIII. , József krt. 68. X. , Újhegyi sétány 2. XI. , Andor u. 2. XIII. , Szt. István park 20. XIV. , Sugár üzletközpont. Szennyvíztisztító telep. Napi hatezer köbméter szennyvíz tisztítására alkalmas telepet építenek 141 millió forintos beruházással Tatán. A környezetvédelmi szempontból nagyon fontos létesítmény az év második felében megkezdi az üzemelést. Az új szennyvíztelepet úgy építették meg, hogy később lehetőség legyen a bővítésre is. (MTI Fotó : Jusztin Tibor felv.) SZERVEZETT AUTÓSTOP Diákváró ösvények Kevesen tudják, hogy a világ második erdei tornapályáját Magyarországon építették. Ennek már 13 éve, és a mozgásra vágyóknak azóta sem lehet okuk panaszra. Ma már az országban 69 erdei tisztáson, sétányon szereltek fel különböző nehézségi fokú „kínzóeszközöket”, s mellettük több száz nyitott pálya várja a fiatalokat. Az Ifjúsági Rendező Iroda mind több színes programmal áll elő, s szervezett kirándulásokkal, üdülési ajánlatokkal próbálja csábítóbbá tenni a turizmust. A diákigazolványok bűvös hatásáról nem is szólva, amely számos utazási, étkezési, sport-, kölcsönzési és szálláskedvezmény forrása. Mégis, mintha hiányozna valami, a lelkesedés ... — Nehéz kimozdítani a fiatalokat — véli Bersényi Iván, az Állami Ifjúsági Bizottság osztályvezetője. — Még mindig nem megfelelő a propaganda. Nincs megoldva az irányítás és a koordinálás sem. A cél, hogy az iskolai tanterv és az ifjúsági turizmus jobban összekapcsolódjon. Kis jóindulattal, kihelyezett óraként is fel lehet fogni egyegy kirándulást. Sokan az iskolai túlterheltségre hivatkoznak, pedig ez csak megerősíti a turizmus fontosságát. Egész heti ücsörgés után szinte kötelező lenne a szombat—vasárnapi túra, erdei séta, esetleg torna. Ismertebbé kellene tenni a kedvezményeket is. Még mindig kevesen tudnak róluk. Jóllehet, a „diákév” ürügyén ebben az évben már az iskolákban is megkezdődött egy átgondolt szervező munka. Tény, hogy nem tartozunk a nagy túrázó nemzetek közé, így nem csoda, ha a fiataloknak nincs kitől „megtanulni” a turisztika szépségeit. A statisztikák szerint a diákok mindöszsze néhány divatos útvonalat ismernek az országban, ahová évente ellátogatnak egy-egy kötelező iskolai kiránduláson. Novák Rudolf, az Express osztályvezető-helyettese szerint az iskolások nehezen kerekednek fel országjáró felfedező utakra, így a tanulmányi kirándulások is egyhangúak. Ebből adódik, hogy például Sopron környékén a tavaszi, őszi csúcsidőben nincs szállás, mivel ráadásul nálunk ifjúsági turisztikai házak sem léteznek. Vagy nézzük az év újdonságát, a szervezett üzemlátogatásokat. A sláger a Herendi Porcelángyár, amely nem is tartozik az Ipari Minisztérium által kijelölt szervezetten látogatható létesítmények közé. Hogyan kedveltessük meg a turizmust? Mi módon lehetne kicsalni a fiatalokat néha a televízióelől, a diszkóból? Miért (nem) játszom ТУТет futballozom többé a ' csapatban. Ez, úgy lehet, teljesen magánügyem, a szakmai tolvajnyelven szinte már privatizálásnak is titulálhatnánk. Ezért aztán iziben elnézést kérek, ha a sok közügy meg közügynek vélt fontoskodás közepette egyszer, amúgy igazából, kedvem támadt komolytalan lenni. Mellesleg, nem én döntöm el, talán akad ebben az egészben némi komolyság is. Szóval, hogy miért nem vállalom a játékot, azt a pattogó labda előtti történettel, egy pörgő-forgó golyóval kell kezdenem. Első tucat, második tucat, párospáratlan, vörös és fekete; szóval, a rulett, nem is akárhol, hanem éppen a legendás Monte Carló-i kaszinóban. Régen volt, a század első éveiben, amikor nagyapám, kezdő tanár korában, elindult egy hosszabb túrára a nagyvilágba. Kitervelt élejük vége felé, amolyan kacérkodjunk a szerencsével alapon, beállítottak a rulett-terembe. Aztán elkezdett dőlni a pénz, már, persze, csak az alaptőkéjükhöz képest. Két óra alatt megnyerték újabb két hét csavargás költségét. „Gyere, Guszti — mondta a jóbarát — most kell abbahagyni!” „Ha bolond lennék — mondta gőgösen a nagyapám —, mikor mellettem a szerencse!" „Én abbahagyom." „Én játszom.” Bölcs felosztás volt. Mert így akadt, aki nagyapámnak vonatköltséget kölcsönözzön a hazaútra. Túl volt kilencvenedik életévén, mikor nekem ezt elmesélte. Könnye kicsordult a nevetéstől: „Látod, unokám, ez igazi, jó játék volt!” Magam csak vágyok a kaszinóba. Némi aggodalommal ugyan. Mert amolyan, akkor még hetvendolláros turistaként, beszabadultam a velencei Lidón, házastársam — takarékos asszony lenne? — társaságában, egy játékterembe. „Na, csak körülnézni...” Mert csudásak ezek az automaták. Aztán a pénzrabló masinák között mi lettünk egyhamar a pénzváltó ember kedvence. Máig sem merem kiszámolni, hány napi itáliai tartózkodás lehetséges összegét hullattuk bele ezekbe a nem egészen misés perselyekbe. Vesztettünk? Jaj, de jó volt a játék. Namármost, ha eddig pénzről esett szó, ideje viszszatérni a pattogó és igazán pénztelen labdához, vagyis, hogy miért nem futballozom én többet a csapatban. Azért, mert akkor nagyobb az esélyt veszíteni. Amolyan éppenhogy cserekapusként működve kaptam meg utolsó lecserélésem után a kritikát: „most már vegyük komolyra”. Ahogy hiú emberként magam is öregszem, mindinkább szeretem komolyra venni a játékot. Mindennapi munkámban, hajnaltól délig, délutánig. Egyre többet gondolkodom azon: mire is jó, muszáj mindig élesben? Vagyis döntöttem: komolyra veszem, nem játszom tovább, keresek egy komolytalanabb csapatot. Vagy mégis megkomolyodom a következő mérkőzésre? Széky Péter Az idén lesz hivatalosan szervezett autóstop és még kedvezőbbek lesznek a túrázási, nyaralási és kölcsönzési feltételek. S mi több, ezek a kedvezmények nem csak a „diákévekre” érvényesek. (babucs) FOSZFÁTOZÓ ÜZEM KORSZERŰBB ELJÁRÁS Új foszfátozóüzem és ioncserélős szennyvíztisztító épül a SZIM székesfehérvári köszörűgyárában. A két fejlesztésre — ami a korszerűbb vegyi technológiát, tartósabb termékeket és a környezetszennyezés megszüntetését eredményezi majd — az idén tizenhét millió forintot költenek. Az új üzemben a finomfoszfátozás korszerűbb eljárásával a vasúti fékek tartósabb, a korróziónak ellenálló bevonattal készülnek. A foszfátozó április közepén készül el, az ioncserélős szennyvíztisztító terén 1984- ben élt munkába. (MTI)