Esti Hírlap, 1984. június (29. évfolyam, 128-153. szám)
1984-06-05 / 131. szám
A PKP állásfoglalása Lisszabon, június 5. A jelenlegi portugál kormány bel- és külpolitikája egyre jobban ellentmond az ország nemzeti érdekeinek, ezért haladéktalanul le kell mondania — így foglalt állást a Portugál Kommunista Párt Központi Bizottsága legutóbbi ülésén. A tanácskozás résztvevői megállapították, hogy a portugál dolgozók életkörülményei nagymértékben tovább rosszabbodnak. A szocialista-demokrata párti kormány — mutattak rá — közvetlenül támadja a dolgozók demokratikus vívmányait, nemzetközi téren pedig aláveti magát az amerikai diktátumnak. Találkozó Londonban London, június 5. Michael Heseltine brit hadügyminiszter Londonban fogadta izraeli kollégáját, Mose Arenszt. A libanoni helyzetről és az Öböl menti háborúról folytattak megbeszélést. BIZTONSÁGI AGGÁLYOK ÉS „LECKÉZTETÉS” Miért nem kap Kuvait Stinger rakétákat? Washington, június 5. Az Egyesült Államok egyelőre nem teljesíti Kuvait kérését Stinger légvédelmi rakéták szállítására. Washington attól tart, hogy az amerikai gyártmányú légvédelmi rakéták „nem lennének biztonságban” a síita, muzulmán lakossággal rendelkező, és palesztin vendégmunkásokat foglalkoztató sejkségben. Az elutasításnak emellett „leckéztetés” jellege is van. Külügyminisztériumi források tegnap este nem hivatalosan közölték a sajtóval, hogy a múlt heti kuvaiti kérelemmel kapcsolatban „nincs döntés”, s nincs is kilátás pozitív válaszra. Az elutasítás formai oka az, hogy Washington úgy véli, Szaúd-Arábia fegyveres erői, illetve a kuvaiti légierő képesek megvédeni a kuvaiti hajók biztonságát a Perzsa-öbölben. Emellett a Pentagon arra is hivatkozik, hogy négyszáz Stinger rakéta Szaúd- Arábiának történt leszállítása után hiány van ezekből a fegyverekből. Washington kifejezi aggodalmát a rakéták biztonságáért, de ez az aggodalom nem őszinte. Ugyancsak mértékadó amerikai kormányforrások szerint az Egyesült Államok valójában azért neheztel a perzsa-öböli sejkségre, mert az nemrég elutasította Brandon Grove amerikai diplomata nagykövetként való akkreditálását. Grove korábban jeruzsálemi konzul volt. A külügyminisztérium most azt tanácsolta a Fehér Háznak, hogy ezt az „ostoba” kuvaiti döntést megtorlandó, tagadja meg a Stinger rakéták szállítását. LEZEUTSEBÉSZETI KÖZPONT Vér nélküli A gyomorfekélyt el kell távolítani — hangzott az utasítás. A műtőben a szokásos előkészületek után egy különleges, fogorvosi fúrógépre emlékeztető szerkezet jelent meg. Meghatározták a vágás helyét, majd a gép hosszú, finom „keze” a feltárt test fölé hajolt. Hajszálnyi sugár metszette a húst, az enyhe füstöt rögtön elszívta egy berendezés, vércsepp sehol nem látszott. Lézersebészet — út a vér nélküli műtétekhez. Néhány éve ez a fogalom még ismeretlen volt, napjainkban egyre több országban alkalmazzák az eljárást. A Szovjetunióban 1970- ben tették meg az első lépéseket, Visnyevszkij professzor a sikeres állatkísérletek után kis teljesítményű lézerágyút használt betegei operálásánál. Négy év múltán az egyik moszkvai klinikán már rendszeresen használták a lézersugarat, nemrég pedig átadták az Országos Lézersebészeti Kutató Központot. A lézer két óriási előnye, hogy a minimumra csökkenthető a beavatkozás közbeni vérveszteség, s mivel nem sebész-„késről” van szó, szinte a nullával egyenlő a sebfertőzés veszélye. Ezért elsősorban a vérbő szervek, így a tüdő, gyomor és máj operációjánál számíthatnak jó eredményre az orvosok. A sugár, a fizika törvényei miatt, egyidőben vág és „forrasztja össze’’ a seb széleit. A gyomorműtétek során a komplikációk száma a felére csökkent a lézer bevetésével. A genynyes sebek kezelésénél háromnegyedére redukálták a beteg kórházi kezelésének idejét. Az égési sebek operálásakor pedig 4—6-szor kevesebb a vérveszteség. Meggyőző a statisztika, s a lézertechnika még rengeteg lehetőséget rejt magában. Szerdahelyi Csaba $ Külföldre is ^ @ cascóvalfg ! A gépkocsira kötött külföldi cascobiztosítás* a kötvényfeltételek szerint az európai szocialista országokban is érvényes. Az európai nem szocialista országokba utazók ehhez kiegészítésként külföldi cascobiztosítást köthetnek, amely a törés és a lopáskárra is kiterjed. Díja: 15 naponként 200 forint. Akiknek nincs cascobiztosításuk, és európai szocialista vagy nem szocialista országba utaznak, szintén megköthetik ezt a biztosítást. Ebben az esetben a díj: 15 naponként 400 forint. ^ ^ 2, ШП11111Ш11111М111МШ1ШШ11МШ11МПШ1ГAZ IDŐ 1 SODRÁBAN I R<ll/lllllll IIII llllllll Ilii III Ilii! inililHIIIII Ilii? 0 Kint harapós szél száguld, de itt a kandallóban barátságos láng lobog. Anglia, a Sothwich House-kastély Portsmouth mellett, 1944. június 5., hajnali négy óra. A teremben levő tábornokok tekintete egyetlen emberre szegeződik, s ez az egyetlen ember nem a főparancsnok, Dwight D. Eisenhower, hanem egy skót törzskapitány, bizonyos J. M. Stagg. Most jórészt az ő véleményétől függ közvetlenül mintegy hárommillió, közvetve ennél is sokkal több ember sorsa. Captain Stagg nem stratéga, hanem meteorológus. A főparancsnok az ő prognózisa alapján halasztotta el a történelem legnagyobb partraszállási hadműveletét egy nappal (a CD) „LÉGICSATA" A VOGÉZEK FELETT Százötven kilométert repült az önállósodott Mirage Százötven kilométert repült pilóta nélkül egy francia lökhajtásos vadászrepülőgép, míg végül lezuhant, de szerencsére nem esett emberéletben kár. A korábbi gyorshírt most részletes jelentés egészíti ki. A Mirage—5 típusú vadászrepülőgép az elzászi Colmar melletti légi támaszpontról szállt fel, a gyakorló repülés után a pilóta már visszatérőben volt, amikor észrevette, hogy a motorból lángnyelvek csaptak ki, és a gép kormányozhatatlanná válik. A megdöbbent pilóta kiugrott és ejtőernyővel sértetlenül földet is ért. De a repülőgép, amelyen még elég sok üzemanyag volt, tovább folytatta a repülést és mintegy 150 kilométert tett meg, amíg a Rajna túlsó partján az NSZK területén lezuhant. A francia hadügyminisztérium közleménye szerint az illetékes légelhárítási központ utasítására egy másik vadászrepülőgép azonnal felszállt azzal az utasítással, hogy lője le a vezető nélkül maradt Mirage gépet. A pilóta utol is érte a gépet, amely viszonylag mérsékelt, négyszáz kilométeres sebességgel haladt, s a különböző légáramlatok hatására cikcakk vonalban repült. A Vogézek fölött, ahol a gép lezuhanása nem veszélyeztetett emberi életet, több lövést adott le a pilóta nélküli gépre. Megfigyelte, hogy a Mirage gépből egyes darabok kiszakadtak, majd az füstcsíkot vonva maga után keleti irányba fordulva tovább repült. Közben már lakott területek fölött haladt, és így további lövés leadására nem volt lehetőség. A gép végül is a környék lakóinak nagy szerencséjére egy tanya közelében zuhant le, s csak egy gazdasági épületben okozott károkat. A szemtanúk szerint azonban azon a helyen nem sokkal a gép lezuhanása előtt még gyerekek játszottak. (dobsa) Díjszabás Szeptembertől ismét drágul a postai díjszabás a brit szigetországban. A belföldi forgalomban egy levél kézbesítési díja 16 pennyről 17 pennyre emelkedik, az Európába szánt leveleket pedig az eddigi 20,5 helyett 22 pennyért továbbítja majd a posta. (mson) „ NORMANDIUS NYÁRELŐ Day” eredeti dátuma június 5. volt), akkor, amikor az első csapatok már elindultak és a tengerről kellett visszarendelni őket. Katonák százezrei várakoztak már imbolygó hajókban, háborogtak a gyomrok és a lelkek. Egy hadtörténész emlékezetes megfogalmazása szerint „a dolog olyan volt, mint egy felajzott íj, ha nem lövik ki a nyilat, a húr elpattanhat”. Ráadásul a holdállás, a dagály-apály viszonylat miatt az újabb halasztás már egy hónapot jelentett volna, az említett döntés viszont milliós veszteségeket, a háború meghosszabbodását. Stagg kapitány feláll, a főparancsnok felé fordul, s azt mondja: — Némi reményt hozok önnek, uram. Holnap az ég valamelyest feltisztul, mintegy harminchat órás, semmiképpen nem hoszszabb viharszünet várható. A felhőküszöb Normandia felett... „Némán ültem — írja emlékirataiban Eisenhower —, és megpróbáltam átgondolni a dolgokat. Így ment ez mintegy harmincöt-negyven másodpercig. Aztán felálltam, és azt mondtam: OK. Holnap indulunk.” Most, ezen a negyven esztendővel későbbi nyárelőn ugyancsak tengerentúliakkal népesülnek be a partvárosok, Caen, Bayeux és a többiek: mintegy ötvenezer háborús veterán keresi fel kemény küzdelme színhelyét. De nemcsak ők. Az ünnepségeken hat államfő jelenik meg: Renald Reagan, Francois Mitterrand, Erzsébet angol, Beatrix holland királynő, Baudouin belga és Olaf norvég király. Az ünnepségek másnapján, június 7- én a nyugati politikusok már Londonban, a tőkés világgazdasági csúcsértekezleten találkoznak; ahogy mondani szokás, az élet megy tovább. A nagy hadművelet négy évtizede hömpölyög tovább, a történelemkönyvek, sőt, a napi sajtó lapjain — nemegyszer küzdelem ez is a javából. Sem Nyugaton, sem Keleten nincs, nem is lehet ember, aki kétségbe vonja az Overlord gigászi méreteit és jelentőségét. De olyanok most is vannak, akik magukra biggyesztik azt a jól ismert retrospektív torzító szemüveget, és „ezentúl minden másképpen volt” nekifohászkodással látnak hozzá, hogy jelenlegi világképüknek megfelelően értékeljék — sőt, láttassák! — ... a múltat. Az idősebbek jól emlékeznek arra, milyen érzelmeket és indulatokat váltott ki akkor szinte minden tisztességes ember számára öt kontinensen ez a két nem akármilyen szó: második front. Annak az országnak, annak a népnek, amely oly sokáig aránytalanul nagy mértékben viselte a nagyon erős ellenség csapásainak terhét, sokat — kimondhatjuk ma is: túlságosan sokat — kellett várnia a D-napra. Anglia uralkodója díszkardot küldött Sztálingrád után Sztálinnak, de ugyanennek az országnak a különben nagy formátumú és egyéb viszonylatokban tiszteletre méltó miniszterelnöke viselte a legfőbb felelősséget azért, hogy a szövetségesek harminc teljes hónapon át hitegették az ezer sebből vérző Szovjetuniót a legalább részleges tehermentesítéssel. Gondoljunk csak bele: 1944 kora nyaráig a keserves itáliai hadszíntér ellenére is gyakorlatilag egy igazi, a tétnek megfelelő front létezett Európában: a keleti. Hiába volt meg már régen az elvi döntés, amely szerint a harcoló szovjet nép valamelyest is komoly tehermentesítése csak Észak-Franciaország felől képzelhető el. FDR (Franklin Delano Roosevelt), az amerikai történelem egyik legnagyszerűbb elnöke két és fél esztendőn át képtelen volt rávenni Sir Winston Churchillt, Őfelsége miniszterelnökét arra, hogy végre teljesítsék a már régen megkötött megállapodást és a Downing Street 10. lakója hagyjon fel a „német— szovjet kölcsönös kivéreztetés” koncepciójával. Az a német hadsereg, amellyel a szövetségesek most negyven éve szembenéztek, már nem az volt, mint 1941. június 22-én. A volokalamszki országút, Sztálingrád, Kurszk, ahogyan sokáig mondtuk, már megroppantotta a fenevad gerincét, és ez nagyobb biztosíték volt az invázió sikerére, mint. Stagg törzskapitány ugyancsak mérhetetlenül fontos meteorológiai jelentése. A keleti front szovjet áldozatai tették lehetővé az Overlord hatékony előkészítését, a szövetségesekkel gondosan egyeztetett szovjet szuperhadművelet, a Bagratyion pedig az Overlord kiszélesítését. Ezt kétségbevonni éppoly ostobaság, mint a De Day horderejét, Omar Bradley vagy éppen „Monty” marsall katonáinak hősiességét. Ronald Reagan tehát (mondhatnánk, úton a londoni tőkés gazdasági csúcs felé) ott lesz a normandiai ünnepségen, ahogy egy szóvivője mondta, „a történelmi folyamatosság jegyében”. Sajnos, ennek éppen az ellenkezője igaz, és ez korunk egyik — ha nem a legsúlyosabb — tragédiája. A történelmi folyamatosság értelemszerűen az lenne, ha Ronald Reagan folytatná FDR életművét, amelynek egyik pillére éppen a szovjet—amerikai szövetség kikovácsolásához való hozzájárulása volt. A (több-kevesebb joggal) igencsak bizalmatlan Sztálin is tudta, hogy ennek a tolószékben ülő nagy embernek a szava számít; hogy látja a két nagy nép szövetségének jelentőségét és hogy komolyan e szövetség szellemében kíván cselekedni — és győzni. Mert Franklin Delano Roosevelt tudta a legfontosabbat: hogyha ez a két nagy nép összefog, akkor — de csak akkor — biztos a győzelem, és nem feltétlenül csak a háborúban. Ez FDR — és végső fokon a D—Day, az Overlord és a Bagratyion — öröksége. A Fehér Ház mai lakója nem ennek az örökségnek a folytatójaként, hanem eltékozlójaként vonul be Normandiába, és a történelembe. Harmat Endre