Esti Hírlap, 1984. július (29. évfolyam, 154-179. szám)
1984-07-07 / 159. szám
AHOL A ZÖLD HANGYAK ÁLMODNAK jar sikerek Münchenben Magyi Véget ért a filmfesztivál és a filmünnep Véget ért Münchenben az első európai filmfesztivál. Célja: az európai kultúra, a filmművészet megőrzése, harc a megmaradásáért a tévé és a video világában. A fesztivál öt rendezőből álló nemzetközi zsűrije a cigány származású, francia 35 éves Tony Gatlinnek ítélte az európai közönség díját. A film — értékelésük szerint — őszintén és érzékletesen ábrázolta az Európában élő cigányok életkörülményeit. Az Intrafilm (olasz és külföldi filmeket forgalmazó társaság) három díjat adott ki. Mészáros Márta Napló gyermekeimnek, Lothar Warneke (NDK) Rövid életünk és Eldar Rjazanov (Szovjetunió) Kétszemélyes pályaudvar című filmjét tüntették ki. Az Őszinteség Az európai filmfesztivállal egy időben zajlott Münchenben a filmünnep, amelynek tavaly volt a premierje. Eberhard Haust, mindkét rendezvény igazgatója, gondos előkészítésének köszönhető, hogy a kilencnapos szemlén minden kelet-európai ország részt vett, és számos tengerentúli, főleg független amerikai filmrendező is elküldte munkáit. Mészáros Márta Napló gyermekeimnek és Bacsó Péter Te, rongyos élet című filmjének mind a közönség, mind a szakmabeliek előtt nagy sikere volt. A lapok, amelyek a hetek óta tartó nyomdászsztrájk miatt igen csökkent terjedelemben jelentekmeg, Mészáros Márta pátoszmentes őszinteségét, hitelességét, Bacsó Péter szatirikus humorát méltatták. A gazdag programból kiemelkedett Ingmar Bergman Próba után című filmje, Erland Josephson, Ingrid Thulin és Bergman új fölfedezettje, a fiatal Lena Olin remeklése. Egy idősödő rendező beszélget váltakozva a fiatal főszereplő színésznővel és régi színésznő-szeretőjével. Izgalmas, szellemes dialógusok, élet, halál, játék, komédia, megalkuvás, s mindez együtt Bergman gyönyörű vallomása a művészetről A maga egyszerűségében hatásos filmet készített Werner Herzog (NSZK), Ausztráliában játszódik dokumentum-játékfilmje, az Ahol a zöld hangyák álmodnak. Hogyan zúzza szét, sorvasztja el a civilizáció, a gép egyes ősi törzsek évezredek óta őrzött szokásait, hagyományait, és milyen gyönge e harcban a létét védő ausztrál őslakó — erről szól a film. Vér és terror A húsz évvel ezelőtt autóbalesetben meghalt nagyszerű fiatal amerikai filmszínész, James Dean emlékének szentelte filmjét Robert Altman (USA). A James Dean emlékére alakult klub tagjai idézik fel a számukra mindmáig feledhetetlen emlékeket Jimmyről, aki 1955-ben az ő városukban forgatott. Vér, terror, erőszak, emberrablás — akár az életben, a müncheni fesztivál filmjeiben is elszomorító bőséggel volt jelen. Megtörtént eseményeken alapszik Pedro Costa Musté (Spanyolország) alkotása. Az almériai eset. Baszk terroristák megölnek egy generálist. A gyilkosok helyett három ártatlan, családi látogatásra Almériába érkezett fiatalembert tartóztatnak le ... Néhány nappal később már csak megcsonkított és egy megrendezett autóbalesetben összeégett holttesteiket kapják vissza a hozzátartozók. Egy mindenre elszánt, az igazságért harcoló államügyész megkezdi a nyomozást, és kiderül a bűn. Spanyolországban először a bíróság elé állítják az ártatlanok megkínzásáért és haláláért felelős rendőrtiszteket. A főbűnöst 25 évi börtönre ítélik. (Így történt a valóságban is.) Érdemes „A mozi fennmaradásáért csak akkor érdemes harcolni, ha a filmművészet az emberről, az emberi méltóságról és reményekről szól"’ — nyilatkozta Eberhard Hauff igazgató. A müncheni szemlén bemutatott több száz film közül sok igazolta ezt a harcot. Pongrácz Zsuzsa LAKÁSKULTÚRA Divat a régi Sztevanovity Zoránhoz látogatott el a Lakáskultúra munkatársa, hogy a most megjelent lapban bemutassa a házigazda lakásból otthonná lett hajlékát. A családias környezetben Zorán mondta ki azt, ami a lap többi oldalán is hangot kap: „...nem örülnék, ha valaki ide bejönne, és azt mondaná, jaj, de gyönyörű, aztán nem lelné a helyét” Tulajdonképpen ezt fejezi ki a rolórevüben ajánlott többcélú alkalmazása ennek a korábban feledett, most ismét reneszánszát élő tárgynak. Divat a régi — mondja az egyik cikk címe, s nem csupán arra hívja fel a figyelmet, milyen szép az antik darabokkal díszített, berendezett lakás, hanem arra is, hogy ha jól körülnézünk, amerre járunk, olcsón jutunk használható, szép holmikhoz. Sok apró tárgy bemutatása kínálata egészíti ki ezúttal is a Lakáskultúra témáját. Az idei nyár extra meglepetése: m. A . * az Jókedvre derítő olvasmányok, nevető lexikon, humoros karikatúrák. Derűre derű: vidám szórakozása közben nyerhet is, ha megfejti az Extra Ludas tíz rejtvényét. A fődíj: egy színes televízió. A Ludas extra, de az ára nem: mindössze 14 forint! • A tegnap este sugárzott Telepódium szellemesen-kedvesen előadott bevezető konferanszában Bodrogi Gyula elmondta: a Földön élő valamennyi lény közül egyedül az ember tud nevetni, holott éppen az embernek van legkevésbé oka arra, hogy nevessen. Ehhez hozzátehetjük: nemcsak a nevetés képességével vagyunk megáldva, hanem a nevetés iránti vággyal is beoltva. S talán éppen akkor kívánunk legjobban nevetni, amikor erre egyáltalában nincs, vagy csak csekélyebb mértékben van okunk. Tehát olyan feszült időkben, mint amilyeneket manapság élünk, egy munkás hét utáni péntek estén igencsak szívesen telepszünk a képernyő elé, ha a műsor a nevetés lehetőségét kínálja. A Kikkel vagyunk körülvéve? című nemzetközi kabaré, amelyet Bednai Nándor rendezett, kellemesen csillapította nevetésszomjunkat, bárha az egymást követő számok egyikéből patakzott, másikából csupán csöpögött a kacagtatás isteni nedűje. Az előbbiek közé tartozott Horváth Tivadar és Verebély Iván telefonbetyáros mókája, nem elsősorban az anyag nagyszerűsége, hanem a megszólíltatás kiválósága okán. Azért indultunk jót ezen a tréfán, mert akik előadták, halálosan komolyan vették, az aprócska ügy érdekében sem átallották nagy lángra állítani, számtalanszor megcsodált tehetségüket hasonlóképpen a színészi munka emelte meg Molnár Ferenc Testőre ötletének kabaréjelentette zanzásított változatát, amelyet Esztergályos Cecília és Tahi Tóth László varázsolt vidámsággá. Minden megjelenésével elsöprő volt Mikó István, Kabos László pedig akkor, amikor nem önmagán mulatott, hanem minket mulattatott. (morvay) DZSESSZKAPOK DEBRECENBEN Tetőpáholy és lombzsöllye Az idei — a tizenharmadik — debreceni dzsessznapokon szemmel láthatóan kevesebben voltak, mint a tavalyin. A műfaj barátai, ugyanis többségükben fiatal, értelmiségiek, egyetemisták, középiskolások, s a mai zsebpénzek, ösztöndíjak és kezdő fizetések mellett meggondolandó, hogy egy négynapos programért, esetleg egy háromnapos hétvégéért kiadjon-e valaki két-háromezer forintot. Merthogy csak nagyon keveseknek sikerült olcsóbban megúszni „káros” szenvedélyüket, a dzsesszt. ♦ ♦♦ A főbb koncertekre szóló bérlet ára — kedvezményesen — ötszázötven forint volt, ehhez jönnek a közlekedési és szállásköltségek, no meg aztán nemcsak dzsessz-zenével él az emberfia, hanem étellel, itallal is. A közönség jórésze a hátizsákos turisták közül került ki. Nekik a zenei élményen túlmenően is , valóságos áldást jelentettek a szó szoros értelmében hajnalig tartó koncertek, jam sessionök: addig sem kellett Debrecen parkjaiban, vagy az állomás várótermében kuksolniuk, várva a strand kinyitására, azután pedig a délutáni hangversenyekre. A Magyar Rádió és a helyi Kölcsey Ferenc Művelődési Központ által rendezett fesztivál több helyszínen, egymást olykor átfedő időpontokban, délutántól hajnalig tartott négy teljes napon keresztül. Ez alatt az idő alatt harmincnál több együttes és szólista adott hangversenyt. Megfigyelhető volt, hogy a tavalyinál talán kicsivel nehezebb stílusú zenét játszottak a dzsessznapok legnagyobb vonzerejét adó világiagyságok. Ez is kihathatott a nézőszámra, amely különösen csütörtökön és vasárnap este volt feltűnően alacsony: a közönség egy része még nem érkezett meg, illetve már hazaindult. Az sem volt előnyös, hogy a rendezvényre már az egyetemi vizsgák befejezése után került sor, hiszen a kollégiumok lakói nyilván feltöltötték volna a foghíjas sorokat. A valóban nagyon szép környezetben lévő, remek Nagyerdei Szabadtéri Színpad hangversenyeinek látogatottsága is elmaradt a várttól — igaz, hogy itt néhányan inkább a kerítésen kívülről hallgatták a zenét. Az élelmesebbek a környező fák lombjai közé kapaszkodtak föl, vagy éppen a szomszédos tetőről nézték — hallgatták a koncerteket — ingyen. ♦ ♦♦ Az idén végül is valószínűleg csak azok mentek el Debrecenbe, akik nagyon szeretik a dzsesszt. Éppen ezért nem érhette őket csalódás: azt kapták, amire számítottak. Azt pedig csak találgatni lehet, hogyan lehetne anyagilag elérhetőbbé és egyszersmind kifizetődőbbé tenni a debreceni dzsessznapokat. A már kivívott nemzetközi rangot, a színvonalat is jó lenne megtartani, esetleg tovább emelni, hiszen egy európai hírű, évente ismétlődő kulturális esemény akár idegenforgalmi vonzerőt is jelenthetne. Ezt persze csak akkor lehetne lemérni, ha nem esnék egybe a hortobágyi lovasnapok időpontjával . .. És még valami. A Magyar Televízió ismét forgatócsoportot küld Finnországban, a pori dzsesszfesztiválra. Debrecenbe még a Stúdió ’84 sem jött el. Horváth Gábor Egberto Gismondi és Nana Vasconcelos (Szabó Judit felvétele) EGY SOSEM VOLT ÁLOMVILÁG... A dal színésznője CSÁSZÁR ANGELA - MEDGYASZAY VILMÁRÓL Minden nagyváros szellemi arculatának meghatározói a „semmirekellő” bohémek, írók, színészek, költők, festők és a többi „csirkefogók”. így volt ez a múlt században a Montmartre-tól, századunk 20- as éveiben a New York-i Village Vanguarr-al, és az I. világháborút megelőző „boldog békeidőkben” Budapesttel is. Kávéházakban, orfeumokban, szerkesztőségekben és a kabarékban formálódott az épp hogy erejét próbáló, kamasz város semmi mással össze nem téveszthető hangulata. És ezekben keltek a mítoszok, legendák, amelyekből mára egy sosem volt álomvilág története kerekedett ki. Ezeknek a mítoszoknak nemcsak tárgya, forrása is volt Mimi, a népszerű primadonna, a dal színésznője, Medgyaszay Vilma. Alakjának felidézésére, színpadra varázslására Császár Angela, a Nemzeti Színház művésznője vállalkozott. Segítségére a Művészetpártolók Első Magyar Nosztalgia Egyesülete sietett. Medgyaszay több volt, mint egy, a század első felében ünnepelt primadonnái közül. Alakja, munkássága egybefonja a tízes évektől a negyvenes évekig tartó szellemi, színházi mozgásokat. Dalait Szirmai Albert, Reinitz Béla írták, Ady Endre Párizsból küldött neki kuplészöveget, sztárja, majd direktora volt a legendás Nagy Endre-kabarénak. Bartók Béla és Kodály Zoltán népdalfeldolgozásainak egyik első avatott megszólaltatója, sikerre vivője. Császár Angela és Siklós Olga szerkesztő-rendező A dal színésznője című összeállítása nem kevesebbre vállalkozik, mint hogy hitelesen megidézze az énekest, az embert és a kort, amelynek Medgyaszay dalos krónikása volt, de úgy, hogy nem krónikát írtak, hanem színházat csináltak. S hogy ezzel sikert értek el, annak egyetlen, bár nagyon összetett magyarázata van, s ez Császár Angela. Ének- és tánctudását, stílusérzékét megcsodálhattuk a Budapest Orfeumban is. A mostani műsorban az érett színész minden eszközének fölényes biztonságú kezelésével, tűnik ki. Négy kalap, néhány stóla és kepp, no, meg a művésznő hitető ereje elég, hogy korokon, stílusokon át, pontosan követhessük egy bonyolult, ellentmondásos személyiség átváltozásait, egy művészpálya fordulatait, anélkül, hogy egy percre is kételkednénk: Medgyaszay áll előttünk. Ahogy annak idején ő teremtette dallá az előtte énekelt szövegként vagy szöveges zeneként interpretált kottát, úgy teremti újjá Császár Angela a színészet és az előadóművészet eredendő egységét. Az természetes — legalábbis nála —, hogy tökéletes felkészültséggel énekel, hogy háromperces kuplékat, háromfelvonásos színpadi művekhez illő gondossággal szólaltat meg. Erre csak ráadás a kellékek magabiztos kezelése, a tudatosan és ökonomikusan felépített gesztusrendszer, s a mindezeket hitelesítő egyéniség. Fiumei Dóra zongorakísérete több mint pontos. Még a számára idegenebb, könnyűzene világában is magabiztos, megbízható és alkalmazkodóképes. Felkészültségének igazi mélységei a Bartók-dalok kísérésében mutatkoznak meg. Nagy Endre egyszer azt mondta Medgyaszaynak, hogy a szórakoztatás nem lehet menlevél a színvonaltalanságnak. Császár Angeláék nemcsak tudták, hanem — a Pesti Vigadó kamaratermében — bizonyították is ennek érvényességét. Pallagi Ferenc