Esti Hírlap, 1985. február (30. évfolyam, 27-50. szám)
1985-02-05 / 30. szám
Sinowatz—Sorsa találkozó Üdvözölte az atom- és űrfegyverekről tartandó szovjet—amerikai tárgyalásokat Fred Sinowatz osztrák kancellár és vendéglátója, Raiert Sorsa finn miniszterelnök. Ausztria kormányfője vasárnap érkezett hivatalos látogatásra Helsinkibe, és tegnap kezdte meg tárgyalásait. Rogers megerősítése Bernard Rogers tábornok ,marad az Európában állomásozó amerikai haderők főparancsnoka 1987. június 30-ig. Az erről szóló elnöki döntést tegnap jelentették be a Pentagonban. A 63 éves Rogers 1979 óta tölti be ezt a tisztet, és ő a NATO európai haderőinek főparancsnoka is. LUGAR ÉS VANCE NYILATKOZATOK A SZENÁTUS KÜLÜGYI BIZOTTSÁGÁBAN Washington, február 5. Mind több tekintélyes amerikai politikus száll síkra a szovjet—amerikai kapcsolatok javításáért, a fegyverkezési verseny megfékezéséért. Richard Lugar szenátor, a szenátus külügyi bizottságának elnöke a TASZSZ szovjet hírügynökségnek adott nyilatkozatában üdvözölte a Genfben március 12-én kezdődő szovjet—amerikai tárgyalásokat, amelyeken a nukleáris és űrfegyverkezés kérdéséről lesz szó. „Remélem, hogy ezek a tárgyalások hozzájárulnak olyan megállapodás kidolgozásához, amely a nukleáris fegyverzet csökkentéséhez, majd teljes felszámolásához vezet. Ez megfelelne mind a Szovjetunió, mind pedig az Egyesült Államok érdekeinek. Remélem továbbá, hogy a tárgyalások eredményeképpen csökken a nemzetközi feszültség, növekszik a biztonság és javulnak kétoldalú kapcsolataink" — mondta a szenátor. Mint Kis Csaba, az MTI tudósítója jelenítette, az amerikai fegyverkezés mérséklését javasolta a szenátus külügyi bizottsága előtt Cyrus Vance, Carter volt elnök egykori külügyminisztere. A volt külügyminiszter „megvalósíthatatlan álomnak” nevezte Reagan elnök hír fegyverkezési programját, amely „tökéletes védelmet’’ ígér a támadó nukleáris fegyverekkel szemben. Rámutatott: ez a program könnyen a támadó fegyverek fejlesztésében folyó verseny meggyorsításához vezet el. Bár hajlandó volt támogatni a kísérleti programot, ellenezte az űrfegyverek telepítését. Vance azt is sürgette, hogy Washington adja fel az első csapás elérésére alkalmas MX rakéták fejlesztésének terveit, bár ezek helyett egy kisebb méretű, egy robbanófejes rakéta kifejlesztését javasolta. Azt is felvetette, hogy az Egyesült Államok rendeljen el moratóriumot a tengeri telepítésű és hagyományos fegyverekkel felszerelt manőverező robotrepülőgépek telepítésére, mert azokat igen nehéz megkülönböztetni a nukleáris fegyvereket hordozó eszközöktől, s így fejlesztésük és telepítésük kockára teszi a SALT—2 egyezmény fenntartását. IDŐZAVARBAN AZ „ÖRDÖGI SZERETŐK" Darabokra tört a betonalibi Párizs, február 5. Ördögi tervet agyajt ki felesége meggyilkolására Christian Degoule, aki buszsofőr a Párizs környéki Epinayben. Kibeszélte szeretőjét: kövesse el ő a gyilkosságot, mialatt maga buszt vezet, hogy „betonalibije” legyen. Degoule válni akart feleségétől, de az asszony hallani sem akart erről. A két „ördögi szerető” — ahogy most a francia lapok nevezik őket — elhatározta, hogy elteszi az asszonyt láb alól. Egy alkalommal, amikor a feleség néhány napra elutazott, a lakásban, megrendezték a gyilkosság főpróbáját is. A 22 éves Marie Colombo a férfi szeretője, este belopódzott egy szándékosan nyitva fagyott ablakon a házaspár lakásába és az alagsorban kikapcsolta az áramot. A mit sem sejtő feleség lement az alagsorba, hogy kicserélje a biztosítékot, s az ott lesben álló fiatal nő egy konyhakéssel leszúrta. Ezután felment a lakásba, több bútort felborított és elvitt néhány tárgyat, hogy betörés látszatét keltse. Majd ismét viszszament az alagsorba, és észrevette, hogy a feleség még él, erre késsel többször beleszúrt, amíg meg nem bizonyosodott arról, hogy az áldozata halott. Közben Christian buszt vezetett. Szolgálati idejének letelte után találkozott cinkostársával, átvette tőle a kést és azt egy szeméttelepen eldobta. De mintegy fél órába telt, amíg megszabadult a gyilkosság eszközétől, s végül is ez lett a veszte. A rendőrség gyanúját ugyanis épp az keltette fel, hogy a férfi nem tudott pontosan beszámolni arról, mit tett e fél óra alatt, s ellentmondásokba keveredett. A detektívek, miután gyanúsnak találták a férfi viselkedését, magánélete után nyomozva megállapították, hogy szeretője van és válni szeretett volna. Ismét kihallgatták és Degoule a keresztkérdések súlya alatt megtört és mindent bevallott. Vallomása alapján szeretőjét is letartóz A Mikrovar u.«ш pályázatot hirdet az Ond vezér úti lakótelepen, a XVI., Egyenes u. és a Cziráki u. kereszteződésénél 1985 első negyedévében átadandó új, korszerű szolgáltatóházában három munkahelyes, MI (családi) fodrászati egységének két műszakos, szerződéses üzemeltetésére Feltételek: szakirányú végzettség, ötéves szakmai gyakorlat és erkölcsi bizonyítvány. A pályázattal kapcsolatban részletes felvilágosítást és írásos tájékoztatót a szövetkezet vevőszolgálati helyiségében adunk. Cím: Budapest VII., Lenin krt. 14. Háború és béke — Kabulból nézve Afganisztán háborúja időnként „hadüzenet nélküli háborúként"’ emlegetik, hogy elkerüljék a bonyolult magyarázatokat. Mert polgárháború lenne, de mégsem az. Mert milyen polgárháború az, amelyben a támadó fél, több nagyhatalom kincstárából, fegyvertárából és kiképzőtáboraiból meríti a „kedvet és a bátorságot” a harchoz, s amelyben ezért a védekező fél is kénytelen külföldi segítséghez folyamodni. A határ menti törzsek egy részének ellenállásával, a földjüktől megfosztott földbirtokosok, a volt királyi és Daud-hivatalnokok (deklasszált elemeknek hívjuk őket, minden forradalom kitermeli ezt a réteget) ellenállásával Kabul minden belső fejlődési zavar ellenére rég megbirkózhatott volna, ha nincsenek a stratégiai tényezők. Mert az afgán háború Washington és szövetségesei számára például ugyanúgy „tárgyalási adu” a fegyverzet korlátozási alkuban, mint az MX-rakéta, vagy az űrfegyverkezési fenyegetés, amelyek igazi értelme talán nem is egy atomháborús győzelem illúziójának táplálása, hanem a másik fél stratégiai erőinek megfeszítése, gazdasági kifárasztása. Afganisztán nyilvánvalóan semmiféle közvetlen vagy közvetett hadászati fenyegetést nem jelent az Egyesült Államokra és tömbtársaira nézve, emiatt ez a háború számukra „kifizetődő”-nek, szinte kockázatmentesnek tűnő vállalkozás. „Kifizetődő” ahhoz képest, hogy a kozmikus védelmi rendszer kiépítésének előmunkálatai csak a következő öt évben több mint 25 milliárd dollárral terhelik az amerikai költségvetést. Vagy ahhoz képest, hogy a másik hadüzenet nélküli háború, a Nicaragua ellen, milyen ráfordításokkal, rizikókkal és kísérőjelenségekkel jár. A főváros ukáin ilyen körülmények között természetesen ahhoz is komoly érdekeik fűződnek, hogy Afganisztán lehetőleg kizárólag hadijelentések tárgyaként jelenjék meg a világsajtóban. A kabuli kormány ezzel szemben azt szeretné elmondani a világnak, hogy Afganisztán még ilyen viszonyok között is épít; hogy a szovjet katonai segítségnél nem kisebb a gazdasági segítség, hogy jövőre például befejeződik a dzsangalak gépgyár teljes rekonstrukciója. Azt szeretné, ha a külföldi sajtó „véget nem érő és megnyerhetetlen” háború helyett földreformról, oktatási reformról, új lakótelepekről és üzemekről, vagyis az elkerülhetetlen békéről írna. A népességükben gyorsan növekvő afgán városok mind nagyobb biztonságot és védelmet nyújtanak azok számára, akik az új rendszert támogatják, vagy legalábbis vállalják. Kabulban kétségkívül továbbra is érvényben van az éjszakai kijárási tilalom, a város fontos pontjait afgán katonák őrzik. Éjszakánként néha megszólalnak a gépfegyverek is, nappal pedig a város környéki hegyek között, ahová tavaly még beszivárgott egy-egy rakétás különítmény a könnyen szállítható föld-föld rakétákkal, megfigyelő helikopterek róják a köröket. Mégis, aki Kabul utcáit rója, előbb tamáskodva, aztán csodálkozva, végül megnyugvással tapasztalja, hogy mindemellett Kabulban nincs hadiállapot. Az emberek arckifejezéséből, az emberforgatag sűrűségéből, az esküvőre felvirágozott taxik gyakoriságából, a kirajzatok zsúfoltságából és a portéjus sokféleségéből az következik, hogy a háború ehhez a városhoz nem is jutott igazán közel, lesz, minden nappal erősebb és ütőképesebb. Miután néhány hete két évre csökkentették (három, illetve négy év volt eddig) a kötelező katonai szolgálat idejét a fiatalok számára, csökkent a katonaszökevények száma, s nőtt a viszszatelepülőké. (A dezertálások egyik legfőbb oka amúgy is az volt, hogy a fiatalok egy része vonakodott kockázatot vállalni egy rendszer védelmében, amely még nem bizonyította fölényét és állóképességét. Csakhogy ez a bizonyítási eljárás jócskán folyamatban van. A népi rendszer pedig, ha fölényét még nem is bizonyíthatta, napról napra több emberrel tudja megértetni szándékainak tisztaságát, eszméinek elfogadhatóságát, a nemzetidemokratikus forradalmi céloknak a hagyományokkal és az iszlámmal való összeegyeztethetőségét, s időközben az is világossá vált, hogy a Pakisztánba vezető út gyakorlatilag ugyanabba a háborúba viszi a fiatalokat.) Gyümölcskínálat a kabuli bazárban II. JÁNOS PÁL PÁPA LÁTOGATÁSA Pokolgépes merényletek a perui fővárosban Lima, február 5. Sötétségbe borult Lima, a perui főváros mára virradó éjszaka, amikor II. János Pál pápa — az ország északi részén tett körútja után — visszatért oda. Az egyházfő éppen a repülőtérről a pápai nunciatúrára ,a vatikáni külképviseletretartott, amikor áram nélkül maradt a főváros. Az áramszolgáltatás megszakítását a maoista Fényes Ösvény (Sendero Luminoso) gerillaszervezet akciójának tulajdonítják. Rendőrségi források szerint négy pokolgépes merényletet követtek el Lima keleti külvárosában, és megrongáltak több távvezetéket. Ugyanakkor öt robbanás történt egy limai laktanyában, II. János Pál korábban Ayacuchóban élesen elítélte a szélsőséges genllaszervezet tevékenységét és „Isten nevében” fegyverletételre szólította fel őket. A pápa ma Peruból Trinidadba és Tobagóba utazik tovább. BEETHOVENKÉNT MUTATKOZOTT BE Lebukott a zenerajongó belga gengszter Francois van Beeth belga gengszter néhány héttel ezelőtt, egy helyszíni szemlén, széttörte bilincseit és kereket oldott. A roppant erejérőlis híres bűnöző a pénzen kívül az éjszakai életet és a klasszikus (!) zenét kedveli a legjobban. Van Beeth szokásait a rendőrség is ismerte, ez okozta a „zeneimádó” gengszter vesztét. Az amszterdami rendőrség fülébe jutott, hogy az éjszakai szórakozóhelyeken egy igen gáláns lovag tűnt fel. A gavallér férfi van Beethovennek nevezi magát, és ha jókedve van, hangosan dudorászik. A nyomozók (óvatosan) közelebbről is szemügyre vették van Beethoven urat, akiről hamarosan kiderült, hogy nem a nagy zeneszerző kései leszármazottja,, hanem Francois van Beeth belga bürtönszökevény . .. (mécs) Az afgán hadsereg Babrak Karmai, a forradalmat győzelemre vivő Algári Népi Demokratikus Párt vezetője a párt megalakulásának évfordulóján, első számú feladatként az ellenforradalom legyőzését jelölte meg. És a jubileumi alkalommal Borbély Sándor vezetésével Kabulban járt magyar pártküldöttség igen magas afgán személyektől azt hallhatta, hogy az afgán hadsereg, amelynek ebben a háborúban végül is döntő szerepe Narancsszüret Dzhalalabádban Kabulban és a többi érdekelt helyeken is tudott dolog: Afganisztánban nem lesz béke, amíg le nem zárják a határokat. A másik oldalon megjelenő helyzetelemzések egyik ismétlődő mozzanata, s egyben hamis kiindulópontja, hogy ez lehetetlen. Két és fél ezer kilométeres határt védeni rendkívüli hadászati feladat, mondják erről Kabulban, de nem lehetetlen. Megoldható, s belátható időn belül, talán két éven belül, meg is oldják. Heráiban, a tavalyi ellenforradalmi lázadás színhelyén nyugalom van. Mi a helyzet a pakisztáni határhoz közeli Dzhalalabádban, amely sokáig volt az ellenforradalmi tevékenység egyik fő célpontja? Elhallgattak a fegyverek, s a környéken hamarosan kezdődik a narancsszüret. A háború az ország területének jelentős részén még folyik, de amióta a forradalmi hatóságok statáriális bíróság elé állítják a terrorcselekmények résztvevőit (sokáig „becsületszóra” szabadon engedték őket), a vidéki fehérterror is alábbhagyott. Washingtonban egy miniszterhelyettes még „hosszan tartó, véres, megnyerhetetlen háborúról” beszél, Kabulból azonban már felsejlik a béke. Bokor Pál 1985. február 5., kedd