Esti Hírlap, 1986. február (31. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-01 / 27. szám

MEGJEGYEZZÜK„amióta árutermelés ÉS VERSENY VAN...” Megújulás és siker Vállalkozás, formatervezés, vezetőkivál­asztás A gazdasági megújulás világszerte létkérdés, s mindenütt keresik a mód­ját: miként lehetne haté­konyabban, eredményeseb­ben gazdálkodni. Az egy­értelműnek tűnik, hogy az innováció — maghatározott környezetben újnak számí­tó dolog, új árucikk, ter­mék, szolgáltatás vagy ter­melési eljárás sikeres gya­korlati bevezetése és elfo­gadtatása — elengedhetet­len a sikerhez. Idehaza is mind többször és mind több fórumon találkozunk e fogalommal. Az MTESZ- ben néhány éve Innovációs Kör alakult, amelynek cél­ja: az általános tudatfor­máláson és a magas fokú szakmai ismeretterjesztésen túl az innovációs kultúra mind szélesebb körben való elterjesztése. Kötetlen fórum — Milyen tapasztalatok­kal zárták a múlt évet? — kérdezzük Osmán Pétert, a kör vezetőjét. — A múlt esztendőben is folytattuk az innováció­val vagy annak egyes rész­területeivel hivatásszerűen foglalkozó, s ilyen szolgál­tatásokat nyújtó szakválla­latok és intézmények be­mutatását. Közvetlen gya­korlati segítséget jelenthet ez mindazoknak a fejlesz­tőknek és gazdálkodóknak, kik e szolgáltatásokat elő­nyösen használhatják fel mindennapi munkájukban. Az egyéb rendezvények té­máit pedig úgy állítottuk össze, hogy valamennyi kapcsolódjék aktuális gaz­daságpolitikai és szakmai kérdésekhez. Tavaly pél­dául 25 ilyen szakmai elő­adást, illetve vitát tartot­tunk. A már hagyományos formákon túl két új kezde­ményezésünk is volt. A Szervezési és Vezetési Tu­dományos Társaság Inven­ció Klubjával közösen, kí­sérleti jelleggel sorozatot indítottunk az Innováció kötetlen fóruma elnevezés­sel. Célunk az volt, hogy olyan formát teremtsünk, ahol a programot maguk a résztvevők alakítják. A témát előre nem határoz­tuk meg pontosan, szabad teret adtunk a spontán kezdeményezéseknek. Itt bárki előadhatta az őt ér­deklő szakmai problémá­kat, elképzeléseket, ame­lyekhez a jelenlevők hoz­záfűzhették észrevételeiket. Sajnálatos módon ez a kez­deményezésünk nem vál­totta be a hozzáfűzött re­ményeket, nem volt megfe­lelő érdeklődés és aktivi­tás, s ezért ezt a rendez­vénysorozatot ebben az esztendőben nem folytat­juk. Ugyancsak még a múlt évben a Marketing című szakfolyóirat szer­kesztőségével közösen egy másik klubot is létrehoz­tunk Vállalati Marketing Klub elnevezéssel. Ez je­lenleg is működik, s kon­zultációs fóruma a marke­ting alkalmazásával, gya­korlati, vállalati kérdései­vel foglalkozó szakembe­reknek. De a klub foglal­kozásain való részvétel hasznos lehet mindazok számára, kiknek munkájá­hoz segítséget nyújthat a marketinggel kapcsolatos tudnivalók, tapasztalataik jobb megismerése. Közgazdászok — Melyek az idei ter­vek? — Első félévi progra­munk már kialakult, s to­vábbra is eredeti célkitű­zésünknek megfelelően az innovációval kapcsolatos kérdéseket, ismereteket kí­vánjuk mind szélesebb kör­ben megismertetni. Nap­jainkban az innováció elő­térbe került, de nem te­kinthető teljesen újkeletű fogalomnak. Azóta létezik, amióta árutermelés és ver­seny van, hiszen mindig is szükség volt megújulásra. Jelenleg az a legfontosabb, hogy az innováció gyakor­latát minél magasabb szín­vonalon sajátítsuk el és al­kalmazzuk versenyképes­ségünk növelése érdekében. Ezt igyekszik a kör a ma­ga eszközeivel segíteni. Februárban két rendezvé­nyünk lesz, az egyik az ér­tékelemzéssel mint az al­kotó munka rendszerbe foglalásával foglalkozik,­­a másikon pedig megvitat­juk: ösztönzi-e árrendsze­rünk a műszaki fejlesztést és a versenyképesség növe­lését? Márciusban három alkalommal találkozhatnak velünk az érdeklődő szak­emberek. Szó lesz az inno­vációs fejlesztés eredmé­nyességét és hatékonyságát növelő alkotási technikák­ról, valamint azok gyakor­lati alkalmazásáról. Foglal­kozunk majd az ergonó­miával és a formatervezés­sel, valamint a belső vál­lalkozásban végzett inno­váció lehetőségeivel és szer­vezeti megoldásaival. Áp­rilisi rendezvényeink is minden bizonnyal sokak érdeklődésére tarthatnak számot. Előadás hangzik majd el Vezetőkiválasztás Magyarországon és A pénz mozgatja a világot? cím­mel. Tervezzük még má­jusban, az immár hagyo­mányos gazdaságpolitikai kerekasztalvita megszerve­zését, amelyre kiemelkedő hazai közgazdászokat hí­vunk meg. Tájékoztatás — Hogyan szerezhet tu­domást az érdeklődő az Innovációs Kör rendezvé­nyeinek pontos időpontjá­ról? — Az MTESZ gazdaság­politikai titkárságához írott levélben kérheti bárki a havi programtájékoztatót, amelyet megküldenek az illető címére. S talán még annyit: sem a tájékozta­tóért, sem a rendezvénye­ken való részvételért nem kell fizetni. Halász Júlia ELEMEZ, ELLENŐRIZ Számítógépen a badacsonyi bor Számítógépre bízták a borok elemzését és ellen­őrzését a Badacsonyi Sző­lőtermelés­ és Borterme­lők Egyesülésének pincé­szeteiben. A döntés joga természetesen mindig a nagyhírű történelmi bor­vidék avatott szakemberei­nek kezében van, a számí­tógép csak a kezük alá dolgozik, vezeti a készlet­­gazdálkodás adatait, variá­ciókat dolgoz ki a sok tíz­ezer hektoliter bor házasí­­tásához, segíti a megkez­dett hordók mennyiségi- és minőségi összeválogatását. Figyelemmel kíséri a bo­rok legfőbb paramétereit, fajtajellegüket, sav-, alko­hol-, cukor- és extrakttar­­talmukat. A badacsonyi szőlőter­­melési egyesülés, amely­nek pincéiben több mint 4000 hektár termését dol­gozzák fel és készítik elő exportra, naprakész infor­mációval rendelkeznek a készlet minden mennyisé­gi és minőségi jellemzőjé­ről (MTI) Emlékmű az öreg traktor A mezőgazdaság gépesítésének hőskorát idézi az az izzófejes „kormos” traktor, amelyet agrártörténeti em­lékműként állítottak fel Dél-Baranyában, a kétújfalui Vörös Csillag Tsz központjában. A negyvenes és az öt­venes évek fordulóján gyártott G—35 típusú traktor a helyi gépállomáson dolgozott, majd az üzem megszűné­se után magántulajdonba került. Az öreg, elhasználó­dott masina úgy menekült meg a beolvasztástól, hogy a termelőszövetkezet megvásárolta. A szerelők társadal­mi munkában rendbehozták és egy korabeli ekével együtt talapzatra állították a tsz-székház előtt. A Szigetvár és Sellye közötti úton haladók közül sokan — kiváltképp a fiatalok — megcsodálják az öreg gépet, amely annak idején a modern nagyüzemi gazdálkodás jelképe volt falun. Éjf­él- tizenegy körül nyi­tottam ki a szemeim. A kórteremben itt-ott égett a lámpa, a folyosóról is beszűrődött némi fény. Meg sem mertem­­mozdul­ni, nem mértem még fel, milyen csövek­­ és merre tartanak, amelyek ilyen­kor, műtét után ki-beka­­nyarodna­k a betegekből. Csak a mosolygást nem kellett visszafojtani: íme, sikerült, jól vagyok. A szomszéd ágyon is egy nyitott szemű beteg fe­küdt. Csendesen viselte az álmatlanság nyűgeit, őt is napközben műtötték, kipi­hente magát a kényszerű álomban. De csak mi ket­ten viseltük örömmel ezt az éjszakát. Még hatan ébredtek fel különböző­képpen reagálva a köté­sek, csövek, a derengő fé­nyek kórtermi hangulatá­ra. Valaki a nővért hívta. Csöngetett. Egyszer, két­szer, szinte addig a pilla­natig, amíg a nővér meg nem jelent az ajtóban. Nagy bajt sejthetett, mert hallani lehetett, ahogy kapkodva szedte a levegőt. A folyosó végéről idáig nyilván futott. Erős, ma­­gas, rövid hajú, fiatal nő. A hívó ágyához sietett. Megnyugtató szavaikat fut- Hajnali köszönet fogott. Megigazította a be­teg takaróját. „Nem szabad felkelnie!” — figyelmeztet­te az izgő-mozgó asszonyt, aki mindenáron fel akart ülni. Azzal a sok csővel, amin keresztül az életet adó folyadék csörgedezett belé. Végre megnyugodott. A nővér körülnézett. Az egyik ablakot résnyire nyi­totta. Hadd jöjjön a friss levegő. Kifelé menet, akiről lát­ta, hogy ébren van, meg­kérdezte, nincs-e szüksége valamire. Nem, nincs, kö­szönjük, élünk. Nem telt el egy perc, hogy kiment, újra csöngettek érte. Ugyanaz az asszony, újabb „trükkel”, hogy szomjas. Inni nem ihatott, a folyo­són újra visszafutó nővér vizes gézdarrabbal nedvesí­tette meg az ajkát. A be­teg elcsendesedett. A nővér megint körbejárt, mind a nyolc beteget megnézte. Párnát, takarót igazított. Eloltotta a még égő lám­pákat. Kiment. Talán egy nyugalmas ne­gyedóránk volt, mert újra csengették. Már nem em­lékszem, miért, de ugyan­az a hölgy. A nővér pil­lanatok alatt ott termett. Nyugtató szavak. Egy ár­nyalatnyit sem éreztette, hogy érzi, most őt ugrál­hatják. Hogy nyilvánvaló, a beteg „nehéz eset” — emberileg. Hogy a helyze­tével nem hajlandó meg­békélni. Hogy megkívánja: vele „külön” törődjenek... t éjszakás nővérekről ta­­­­lán még soha nem ké­szítettek „munkanap-fény­képezést”, mi, az ébren lé­vők elvégezhettük ezt, rendhagyó módon, „ráérő” időnkben. Láttuk, milyen türelmes. Mennyire jó em­ber. Milyen felkészült. Ha kell, injekciót ad, amikor szükség van rá, beszélget a beteggel, tapintatos, fi­gyelmes. Úgy segít, hogy azzal az alvók nyugalmát nem zavarja. A csöndes ébren lévőket nem zaklat­ja. Gondja van rá, hogy friss legyen a levegő, és mindenki be legyen takar­va. Kényelmes legyen a párna és megtörölje a gyöngyöző homlokot. Hajnal felé elnyomott az álom. Igazi, gyógyító pihenés. Közben az éjsza­kás nővér munkaideje le­járt. Pedig mondani sze­rettem volna. Köszönöm. Pálffy Judit A simontornyai Bőr- és Szőrmefeldolgozó Vállalatnál az idén mintegy 100 ezer báránybőrt dolgoznak fel, kü­lönböző ruházati termékeket varrnak belőlük. Terme­lésük negyven százalékát a futball-labdák teszik ki. Az idén, a világbajnokság évében 250 ezer Tangó és egyéb típusú labda készül, ennek 90 százalékát az Adidasnak szállítják. Képeinken: a báránybőrök kikészítése, cso­magolás előtt a Tangó-labdák. (Koppány György felvételei) Már nemcsak „púder” t Több tízmilliárd for fo­rint „értékű” témát tűzött napirendjére a héten a Fővárosi Tanács beruházási, építési és lakáspolitikai bizottsá­ga : a VII. ötéves terv során érvényesítendő lakóház-fenntartási és kezelési irányelvekről tárgyalt. Az előterjesz­téshez és a szóbeli ki­egészítéshez fűzött nagy­számú vélemény és vi­tázó hozzászólás mutat­ja, mennyire közérdekű kérdéskörről van szó, s a Városháza nem vélet­lenül irányozott elő e célra az eddiginél lé­nyegesen nagyobb össze­get. Csupán ezzel azonban a feladat teljesítését nem lehet egyszersmind kipipálni. Sok függ a végrehajtástól, és az an­nak alapjául szolgáló precíz irányelvektől, amelyek jól megkülön­böztetik a következő esztendőkben az illeté­kesekre váró lényeges feladatokat a kevésbé fontosaktól. Gondot okoznak az e területen mutatkozó elmaradások. Mégis tény, talán csak nem vesszük észre, az ingatlankezelésben olyan változásnak lehetünk tanúi, amely a valami­kori „púderezéstől” az épületállomány tervsze­rű felújításáig halad. S e folyamat az előttünk álló esztendők során rendkívül látványos fej­lődést hozhat. Mert nemcsak minden eddigi­nél többet fordíthatunk a munkálatokra, hanem az ingatlankezelő válla­latoknál végrehajtott szervezeti korszerűsíté­sek következtében a pénz hatékonyabb fel­­használásáról is gondos­kodni lehet. Végre mód nyílik a kisebb hibák azonnali megszüntetésé­re, s a karbantartás ré­vén eredményesebb le­het a megelőzés is, mint a korábbi esztendőkben, így elkerülhető a hibák kijavításának elodázá­sából eredő fölös­leges kiadások fokozatos növekedése. A rendsze­res karbantartásra ugyanis az új tervcik­lusban lesz mód, ami azért is fontos, mert er­re a felszabadulás óta még egyetlen tervidő­szakban sem teremtőd­tek meg a feltételek. A felújításoknak ** azonban a lehető­ségek még határt szab­nak. Ezen a területen még nem olyan előnyös a helyzet, mint az üze­meltetésben, a karban­tartásban, így az irány­elveknek tükrözniük kell azt is, hogy a meg­növekedett összegből el­végzett lakóház-felújítá­sok nyomán milyen mértékben csökkennek az elmaradások a terv­időszak végére. Mert el­maradások még mindig lesznek... A felújítási program teljes befejezé­se ugyanis még legalább további két középtávú tervidőszak múltán vár­ható. Horváth K. József fstTffueu^ 8 XS86. február L. számba*

Next