Esti Hírlap, 1987. november (32. évfolyam, 257-280. szám)

1987-11-19 / 271. szám

ELŐLEG IGEN, ÉPÍTKEZÉS NEM... F­élreértett verseny magasabb árakért Kötelező pályázat ♦ „Okos” vállalkozók A piaci viszonyok, a vállalkozások az építőipar­ban sem kevésbé fontosak, mint bárhol másutt a gaz­daságban. A versenyt ugyan egyelőre csak a ver­senytárgyalások kötelező rendszere kényszeríti ki, s ez a fővárosban lassabban terjed, mint egyebütt az országban. Ráadásul a becslések alapján az idén újabb visszaesés várható. A tapasztalatokról dr. Ke­lemen Jánost, a Fővárosi Tanács főosztályvezetőjét kérdeztük. — A verseny igazából 1985 óta, a középiskola­építkezéssel kapcsolatban az idén mutatkozott meg először. Nem volt hiány vállalkozókban, a piac kor­dában tartotta az árakat is: az idén elkészült kö­zépiskolák másfél százalék­kal olcsóbbak voltak, mint a korábbiak, pedig bonyo­lultabb építészeti megoldá­sokkal készültek. Egy ki­vételével jobb a minőségük is. Többségük a szokásos hajrá nélkül, egyenletes tempóban készült el. Tény azonban: ebben a szférá­ban bizonyos verseny már korábban is volt. A vállal­kozás hiánya elsősorban a lakásépítésekre jellemző, a régi áhított művelődési központ. A beküldött öt ár­ajánlat mindegyike felette volt a reális árnak, egyik­másik elérte annak a két­szeresét is. Jövőre: licit nélkül — Ha nincs győztese a pályázatnak, akkor ki fog építeni? — Ha a pályázat meg­hiúsul, akkor a tanács egyezkedni próbál. Az idén még van módunk a licit­re. Megkérdezhetjük: ki ajánlja olcsóbban az épí­tést? Jövőre már erre sem lesz lehetőség — amit nagy hibának tartok ... Előáll­hat ugyanis az, ami az em­lített művelődési ház ese­tében­ nem épül fel. A vállalatok mohósága így veti vissza végül a kínála­ti piacot . Nemcsak irreálisan magas, de valószínűtlenül alacsony árajánlatokról is hallani. Mi az önök ta­pasztalata? — A piacon nagyon sok a komolytalan kisvállalko­zó. Hiába háromszorozódott meg a fővárosban a kis­szervezetek száma, ezek között sok olyan is van, amelyiknek egy fillér tőké­je sincs. Öt „okos” ember összeáll, s az előlegből akar nekilátni a munká­nak. Egyszer-kétszer ugyan lépre mentünk, mert csábí­tó volt az alacsony ár. Használhatatlan, igen rossz minőségű szerkezetet készítettek, s amikor sza­vatossági gondok merültek fel, már nem volt kin be­hajtani. Az is megesett, hogy az előleg felvétele után felbomlott a társaság, bottal üthettük a nyomát. kormányrendelet azt írja elő, hogy állami pénzből épülő lakásokra kötelező a pályázat kiírása, holott az összes építkezésnek ez pusztán az egyharmada. Az OTP-k, a bankok nincse­nek erre kötelezve. A má­sik probléma, hogy csak az építővállalatok versenyez­nek, a szállítók, az alvál­lalkozók nem érdekeltek a szerződések teljesítésében, a megállapodások tartásá­ban, bár a kormánynak az a célja, hogy minden terü­leten létrejöjjön olyan helyzet, amelyben nemcsak a kivitelezők, hanem a szállítók és az alvállalko­zók között is lehet válo­gatni ... Nagy Andrea Ajánlatban nincs hiány — Mit takar a verseny fogalma ebben a kategó­riában? — Elsősorban azt, hogy az ajánlatok szabadárasak. Amíg a tanács maximált árakat határozott meg, ad­dig formális volt a ver­seny. Ezzel a váltással si­került elérni, hogy van kellő számú jelentkező, sorra ajánlkoznak azok a vidéki vállalatok is, ame­lyek korábban csak pa­rancsszóra voltak jelen a fővárosban. Nincs hiány az ajánlatokban, de ez nemcsak a versenynek tu­lajdonítható. Ha most visz­­szaesésről beszélünk a pá­lyázatok számát illetően, ez elsősorban arra utal, hogy a hetedik ötéves tervidő­szak nagy lakásépítési be­ruházásait már tavaly ver­senytárgyalásokra bocsátot­tuk, s egyébként is keve­sebb lehetőség van a la­kásépítésre. — Ha jól értem, akkor nem a pályázók számával, hanem a pályázatok ered­ményességével van baj. Hogyan vélekedik erről? — Néhány vállalat elve­szítette az ésszerű mérté­ket. Olyan árajánlatot is kapunk, amely kétszerese annak, amit mi előzetesen kalkuláltunk. Egyes válla­latok szerint a verseny ér­telme: az árakban a határ a csillagos ég. Ha az ÉVM ellenőrei nyomon követnék ezeket az ajánlatokat, ak­kor nem fordulhatna elő, hogy egyik évről a másik­ra csaknem százszázalékos az áremelkedés. Az egyik kerületben például nagy keservesen sikerült pénzt félretenni,­ hogy felépüljön Egyenlőtlenség — Miben látja a kisvál­lalkozások hasznát a la­kásépítésben? — Mi olyan vállalatokat bízunk meg, amelyeknek megfelelő tőkéjük, kellő tapasztalatuk, előéletük van, számítani lehet rájuk a garanciális munkákban is. Továbbra is nagyválla­latokkal dolgozunk, de két­ségtelen, hogy a kisvállal­kozásokat, alvállalkozó­ként, részmunkák, befejező munkák és felújítások el­végzésére jól fel lehet használni. Ha húsz ember 150 milliós munkára tesz ajánlatot, minden előzmény nélkül, az nem megbízható partner.­­ Voltaképpen a ver­seny a lakásépítésben ed­dig csak annyit hozott, hogy a szakadár reménye azokat is ajánlattételre csábítja, akiket idáig a rögzített árak eleve visz­­szatartottak. Ön szerint mi a feltétele, hogy valódi le­gyen a megmérettetés, ami majd a minőséget is ja­víthatja és az árakat csök­kentheti? — A legnagyobb gondot abban látom, hogy ez a piac féllábon áll, nincse­nek egyenlő esélyek. A A SZOVJETUNIÓBÓL Teherautó, mikrobusz A Mogürt Külkereske­delmi Vállalat, valamint a Medicor, az Autóker és az Országos Mentőszolgálat képviselői 4300 szovjet gyártmányú haszonjármű jövő évi importjáról írtak alá szerződést a szovjet Avtoesoport Külkereskedel­mi Egyesülés vezetőivel. A járművek között speciális tehergépkocsi, nehéz-te­herautók, mikrobuszok, pótkocsik és nagy dömpe­rek szerepelnek. A partnerek tárgyaláso­kat folytattak a rigai RAF- autógyár szakembereivel is olyan kooperációs együtt­működés kialakításáról, amelynek keretében ter­ven felül még 400 mentő­autót és mikrobuszt vásá­rolnánk a szovjet cégtől. Az együttműködés alapján a magyar ipar mentőbe­rendezéseket, gumi és mű­anyag alkatrészeket, vala­mint mérőműszereket szállítana a szovjet félnek. (MTI) PESTRŐL, GRAZBÓL, BÉCSBŐL G­örbe az út Bükfürdőre Zötyögős előzmények ♦ Reményt keltő tervek Nem egyszerű eljutni a fővárosból a Vas megyé­ben levő, immár Európa­­szerte híres Bükfürdőre. Miután a gyógyulni, pihen­ni vágyó utazó Szombat­helyen leszáll az expressz­­ről, zötyögő személyvonat­tal folytatja útját, majd Bük nagyközség vasútállo­másán buszra kell száll­nia, hogy eljusson a für­dőig. MÁSHOVA MENTEK A szomszédos ausztriai Grazból vasparipán érke­zőik ugyancsak annyiszor szállnak át, mint akik a magyar fővárosból jön­nek. Utazási idejük is csak­nem azonos — jóllehet, sokkal közelebb van Graz Bükhöz, mint Budapest —, mert nem közlekedik gyorsvonat a szentgotthár­di vonalon... Bécstől ugyanilyen „messze” van a fürdő an­nak, aki vonattal érkezik. Bük és Bükfürdő között — a Csepreget Sárvárral összekötő szárnyvonalon — 1974-ig közlekedett sze­mélyvonat. Aztán — akko­ri — gazdasági számítások alapján úgy döntöttek az illetékesek: fel kell szá­molni a vasutat. Az elhatározást tett kö­vette. Pedig akkor évente már négyszázezer vendéget fogadott a fürdő. Aztán há­rom évig sokkal keveseb­bet, aki egyszer bumlizott, az legközelebb vagy ott­hon maradt, vagy másho­vá ment üdülni. Utóbb újra föllendült a forgalom. Üzletek, étter­mek, penziók, hotelek, SZOT-szállók, üdülőszövet­kezetek nőttek ki a „víz­ből”. A gyógyhellyé nyil­vánított Bükfürdőn tavaly már kilencszázezren — osztrákok, svájciak, hollan­dok, franciák, nyugatné­metek és természetesen magyarok — kúrálták ma­gukat. Előrejelzések sze­rint az ezredforduló kör­nyékén a látogatók száma eléri az évi 1 millió 300 ezret. Éppen ezért vette komo­lyan fontolóra a MÁV szombathelyi igazgatósága, hogy a nagyközség és a fürdő közötti csaknem négy kilométeres szaka­szon vasutat építsen. — Negyvenmillió forint­ba kerülne a vasútvonal kiépítése — mondja Szabó Zoltán, a MÁV Szombat­­helyi Igazgatóságának igaz­gatóhelyettese. — Ennyi pénzünk nincs, ezért kül­ső segítségre van szüksé­günk. Összehívtuk vala­mennyi érdekelt, a Köz­lekedési Minisztérium, a SZOT, a GYSEV, a MÁV- vezérigazgatóság, a Vas Megyei Tanács, a vendég­látó- és szállodaipari egy­ségek illetékeseit. Min­denki egyetértett az elkép­zelésekkel. Ezekben a na­pokban ki-ki megvizsgálja, milyen közvetett haszna származhat a vasútból. A MÁV egyébként a költségeknek a hatvan százalékát tudja vállalni. Ha a többi pénz is össze­jön, abban az esetben úgy tervezik: a jövő év első felében elkészítik a kivi­teli terveket, beszerzik a szükséges engedélyeket, s szeptemberben megkezdőd­het a vasútépítés. ÁTSZÁLLÁS NÉLKÜL — Ha minden klappol, akkor 1989 június végére megépülne a szárnyvonal — vélekedik az igazgató­­helyettes. — Még több ven­dég érkezhetne, megszűn­ne a mérgelődés, idegeske­dés. Közvetlen járatokat indítanánk Budapest és Bükfürdő, illetve Graz és a fürdő között. Majdan a szentgotthárdi vonalon is csökkenteni szeretnénk a menetidőt. Sopronon ke­resztül pedig a bécsi ven­dégek is átszállás nélkül érkezhetnének a fürdőbe. Szenkovits Péter KARÁCSONYRA, SZIL­VESZTERRE Csomagban érkezik: kocsonyahús, disznótoros A Győr-Sopron Megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat üzemeiből sok áru kerül a fővárosba is. Az év utolsó heteiben ezek a szállítások sűrűsödnek.­­ Már megkezdtük a parasztsonka, a füstölt tar­ja, a lapocka és más egyéb füstölt húsok gyártását — mondja Márk István ke­reskedelmi osztály­vezető. — Több száz mázsa kerül belőlük a budapesti bol­tokba. Nagy mennyiségű virslit és szalámit is szál­lítunk karácsonyra, szil­veszterre. Megkezdtük a vegyesdisznótoros-csoma­­gok gyártását és szállítá­sát is. Kedveltek a kétki­­lós­­ kocsonyahús-csomag­jaink. Naponta ezret ké­szítünk belőlük vállalati gmk-ban, s győri és buda­pesti mintaboltjainkban hozzuk forgalomba. A nö­vekvő igények kielégítésé­re előre legyártottunk 45 ezer csomagot, ezekből bárki rendelhet. Már az elmúlt télen kísérletkép­­pen ötkilós csomagolásban felkockázott zsírszalonnát is forgalomba hoztunk. Az év harmadik negyedé­ben ugrásszerűen megnőtt a kereslet a lakosság épít­kezéséhez szükséges ajtó- és ablakszerkezetek iránt. Az ezeket gyártó Fémmun­kás Vállalat a kereslet ki­egyensúlyozására ebben az időszakban havonta átla­gosan 3-4 millió forint ér­tékben növelte termelését. A fogyó készletek pótlására különböző szervezési intéz­kedéseket hoztak és a vál­lalati gazdasági munkakö­zösségek is terven felül tel­jesítettek. A vállalatnál so­ron kívül mintegy 2-3 száz garázsajtót is gyártanak, de e keresett cikkből tovább­ra is csak előjegyzést fo­gadnak el. (MTI Fotó: Kiss G. Péter) Kuvaitba a Balassa-zak Sikeres próbaszállítások után megkezdte rendsze­res exportját Szaúd- Ará­biába és Kuvaitba a ba­lassagyarmati Balassa Ru­házati Kisszövetkezet. A 15 esztendő végéig összesen tizenegy és fél ezer gyer­mek-, illetve nagykamasz­­zakó kerül Balassagyar­matról az arab félsziget két országába. A rendelés szerint az egy- és kétsoros kabátok 100 százalékos, magyar gyártmányú gyap­júszövetből készülnek, se­lyemzsinór díszítésű szegé­lyekkel és aranyozott gom­bokkal. A balassagyarmati kis­szövetkezet elnyerte meg­rendelői bizalmát, az ex­portot lebonyolító Hunga­­rocooppal 5 éves kiviteli megállapodása van, jövőre termelésének már mintegy harmadát szállítja a jól fi­zető arab országokba. (MTI) Vállalkozói adó, általános forgalmi adó, személyi jövedelemadó — kisiparosok, gmk-k, magánvállalkozók számára díjmentes tanácsadó szolgálat, minden szerdán 16 és 19 óra között. JFUTI tiltsznségszolgálat Budapest XI., Keveháza utca 1. 1119

Next