Esti Hírlap, 1989. február (34. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-01 / 27. szám
LEVELEK ÉS SZAVAZATOK Ostorgák — előnyben Méreg Tivadar VI. kerületi tanácselnök a lakosság közreműködéséről „örömmel veszem, hogy demokratikus légkörben részese lehetek e nemes szavazásnak. Negyven éve élek ebben a kerületben és ilyen még nem volt, hogy életünk sorsdöntő részébe beleszólhattunk. Köszönöm az emberséges gondolkodásukat, Gitta István.” • „A Népköztársaság úti fasor felújításának gondolatával és annak II. számú változatával értünk egyet, véleményem azonban, hogy a fasor életképességét illetően ez nem elegendő . . . Dr. Szittyai Antal jogtanácsos.»» • „A széles körű felmérés azt mutatja, hogy a vélemények megoszlanak. A szavazatok 34 százaléka az 1. változatra esett, 14 százaléka a 2., 22 százaléka a 3., 30 százaléka a 4. változat megvalósítása mellett voksolt. . . Gyapjú- és Textilnyersanyag-forgalmi Vállalat, Zibár Antal vezérigazgató-helyettes.” • „Örömmel olvastam a Magyar Hírekben, melynek több évtizedes szorgalmas olvasója vagyok, a Népköztársaság út, illetve a Sugár út megújításával és és az eredeti állapotba való visszaállításával kapcsolatos terveit ... T. Demény (gyógyszerész Svájc).” „Olvastuk felhívásukat a Népköztársaság úti fasor ügyében. Úgy gondoltuk, hogy mi, gyerekek, tudjuk eldönteni, mi lenne a legjobb nekünk. Ezért mi, 7-8. osztályos tanulók szavaztunk ... A Szív Utcai Általános Iskola 7-8. osztályos tanulói nevében Lovas András és Stefkó Kriszta.’* Döntés a fákról A fenti idézetek azokból a levelekből valók — száz egyéni levél és harminc vállalat, közösség soraiból —, amelyek a VI. Kerületi Tanácshoz érkeztek. Mintegy tízezren küldték vissza szavazatukat, választva a négyféle kitűzött variáció közül, ez a százharminc levél csak olyan „hozadéka” a szavazásnak, amely megerősítheti majd a tanácsot a döntésben. Mint ismeretes (lapunk is több alkalommal beszámolt már róla), hamarosan — várhatóan február 28-án — dönteni kell a VI. Kerületi Tanácsnak a Népköztársaság úti fákról. A platánok nagy része tönkre ment, s az eldöntendő kérdés, ismét platánokkal, úgynevezett ostorfákkal vagy vegyesen állítsák helyre az egykor oly szép fasort. A beérkezett szavazatok közül fölényesen győzött a III-as variáció (5210 szavazattal), ezt követte a IV. variáció (2198), majd a II. és az I. (ezer-ezernél valamivel több szavazattal.) A III-as variáció egyébként azt jelenti, hogy ki kell szedni végig a beteg fákat, s helyettük ostorfát ültetni, és természetesen sövényeket a sétaút mindkét oldalára. A IV- es variáció a Körönd és a Hősök tere között a platánok visszaállítását javasolja. (A Körönd platánjainak kivágásáról szó sincs.) mindenről tájékoztassuk a kérdésben a lakosságot. — Gondolom, a szavazás eredményén túl, is volt néhány megszívlelendő tanulsága a leveleknek ... — Hogyne, így például teljesen egyöntetű az igény, hogy az életképes fákat akkor is hagyjuk a helyükön, ha csak 8-10 év a várható élettartamuk. A másik, meglepő tanulság éppen az volt, hogy a platánok iránti minden vonzalma ellenére a szavazók túlnyomó többsége megértette „ a szakemberek érvelését, hogy a jelenlegi környezeti viszonyok között az ostorfa a legelőnyösebb. A 3. nagyon fontos tanulság, amiben szakértők és lakosság egyetért, a jelenlegi forgalmi viszonyok között és szervizutak a mostani lebetonozott állapotában csak nagyon rövid távon lehet egy fasort életben tartani. Ezért gondoskodni kell az új telepítésű fák megfelelő lélegeztetéséről, öntözéséről és amilyen gyors ütemben csak lehet, meg kell kezdeni a forgalom olyanfajta korlátozását, hogy először például a kétütemű motorral hajtott autókat kéne kitiltani az ország főutcájáról — ahogy a tévéműsor is nevezte —, azután a BKV- nak olyan buszjáratokat bevezetnie, amelyek sokkal kevesebb kipufogógázt bocsátanak a levegőbe és a távolabbi tervek között ennél drasztikusabb forgalomkorlátozásról is szó lehet. Födémcsere — A fasor felújításának időpontja, úgy tudom, kötődik a régi földalatti födémének cseréjéhez. — Valóban így van. Csak akkor van értelme elkezdeni, ha ez a csere is végbemegy és mi nem tudjuk, hogy a fővárosnak lesz-e elegendő pénze ebben az évben e födémcsere elkezdéséhez. Úgy véljük, nem szabad beindítani a munkát félmegoldásokkal, hisz legalább nyolcvan évre biztosítani kellene a fasor állandóságát, s ha e lehetőségek csak félig teremtődnek meg, akkor jobb hozzá se fogni. Reméljük, azért hogy a tervezett világkiállítás idejére előnevelt fákkal állni fog az új Népköztársaság úti fasor. Bernáth László Magas arány Méreg Tivadar tanácselnökkel a szavazásról és annak tanulságairól beszélgetünk. Mindenekelőtt meg kell köszönnöm a lakosságnak ezt a rendkívül aktív részvételt. Az a legfontosabb tapasztalatunk, hogy ha okos dolgokkal fordulunk választóinkhoz, és ha mondandónkat a megfelelő érvekkel támogatjuk, akkor mi is támogatást kapunk a bizalomért. A kiküldött füzetecsikék alapján mintegy 35 százalékát küldték be a szavazatoknak, amit rendkívül magas aránynak gondolunk. Természetes kötelességünknek tartjuk, hogy mi is 6 MOKKÁVAL MÉG 1-SZER NYERHET! Bizonyára sokan ismerik a közmondást: „Nem látni a fától az erdőt”. Esetünkben a gömbfától, a Bródy Sándor utca és a Pollack Mihály tér sarkán álló épületet. Erre azért van szükség, mert a ház életveszélyessé vált, hiszen a homlokzatáról hatalmas kődíszek zuhantak az utcára. A Bányászati Aknamélyítő Vállalat február végére befejezi a speciális állványzat építését, amely nemcsak a renoválást, de az építkezés ideje alatt a kődíszek megtartását is segíti majd. (Barcza Zsolt felvétele) TALÁL-E MUNKÁT, AKI KERES? (3.) Hálásak minden segítségért Tanács körút: erdélyi menekültek Budapest legfiatalabb munkaközvetítőjét a Tanács körúton 1988. március 31-én nyitották meg. Ezt a Főváros Koordinációs Irodájának nevezett hivatalt egy sajnálatos helyzet szülte... Az Erdélyből menekülteket próbálják itt munkához juttatni. Az említett iroda szervezettségéről alighanem példát vehetnének a hazai hivatalok. Egy tömbben található itt a munkaközvetítő, a tanács, a Vöröskereszt, a KEOK (a külföldieket ellenőrző osztály), a Hazafias Népfront és más megannyi szervezet. Az ügyfélnek tehát nem kell a város egyik szélétől a másikig járnia, hogy megszerezze a szükséges iratokat. — Mi jellemző erre a közvetítőre? — kérdezem dr. Németh Ferencet, az iroda vezetőjét. — Nem nehéz elképzelni, hogy az itt jelentkezők merőben mások, mint az anyaországban élő honfitársaink: félénkebbek, hálásak minden apró segítségért. Korukat illetően 20 és 40 év közöttiek. Zömmel férfiak. A nagyobb részük természetesen magyar, de akadnak román származásúak is, mintegy 3 százalékban. E visszás helyzetben előnyként könyvelhető el, hogy nagyobb részük vasipari szakmunkás, következésként így könnyebb nekik munkahelyet találni. (Nem hittem volna, hogy ez a tény ma még igaz...) — Hogyan történik a menekültek elhelyezése? — Csaknem 3600 vállalattal, intézménnyel, gmkval, szövetkezettel, magánkisiparossal állunk kapcsolatban. Közülük a Taurus, a Hajógyár, a Danubius igényli a legtöbb munkaerőt. A kisebb intézmények közül jó példaként említendő a Törökbálinti Állami Gazdaság is, amely nemcsak munkát, hanem megfelelő lakást is adott az oda helyezett erdélyieknek. Elégedettek Az irodavezető asztalánál négy húsz év körüli fiú várakozik. Megszólítom az egyiket. De mint kiderül, egyikük sem beszél magyarul, román származásúak. — Honnan jöttek? — kérdeztetem az iroda tolmácsnőjével. — Brassóiak vagyunk válaszolják, majd elmondják mesterségüket: lakatos, vízvezeték-szerelő, bányász és műszerész. Ők a Fővárosi Kertészeti Vállalatnál kapnak majd munkát és szállást. Egyébként január 13-án lépték át a határt. — Érkeznek-e vélemények az elhelyezettekről? — Ritka kivétellel valamennyien jól dolgozó emberek. A munkáltatók elégedettek velük. — Honfitársaink magánemberként érdeklődnek-e a menekültekről? — Azt hiszem, sokan szívünkön viseljük ezeknek az embereknek a sorsát. Eddig ön a harmadik magyar újságíró, aki publikálni szeretne az itteni állapotokról, s a mai napig 23 külföldi hírlapírónak adtunk már interjút — a braziltól a finnig. Van-e jövőjük ? — Megítélése szerint hosszú távon van-e jövőjük itt a menekülteknek? — Az én feleségem is erdélyi származású. Következésképp mélységes részvéttel viseltetek az onnan ide menekültek iránt. Ám a szubjektív érzés és a valóság — gondolva ez esetben a gazdasági helyzetünkre — nem halad mindig egy úton. Magyarországra eddig több mint 13 ezer román állampolgár érkezett. De, gondolom, ez még nem a végső szám. Igaz, közülük sokan tovább szeretnének menni nyugati országokba. Kezdetben legtöbbnek sikerült is. Ám az utóbbi időben mind kevesebbnek adnak letelepedési engedélyt. Az is megesik, hogy innen tovább utaznak, majd a célállomáson közlik velük, hogy nem maradhatnak ott. Vissza kell tehát jönniük. Éppen a napokban jelentkezett egy ilyen család, amelyet Malmöből utasítottak ki. Nagyon nehéz a helyzet ,s én, sajnos, nem látom a megoldást... Séra Sándor TILTÁS ÉS TŰRÉS UTÁN Ismét nyit a Rakpart Klub Kötetlen eszmecsere — tea mellett A budapesti Rakpart Klub hétéves története során immár nem először — új helyre költözött. E hét csütörtökén már a Medicor Élmunkás téri pinceklubjában vitatkozhatnak azérdeklődők — tea mellett. EZERNÉL TÖBB TAG Egy, a hetvenes években verbuválódott baráti társaságból nőtt ki a Rakpart Klub 1982-ben. A kezdeményezés szószólója Horváth Mihály történész volt. A péntek délutáni esték sikerét semmi sem bizonyítja jobban, mint az, hogyrövid idő alatt már ezernél több cím szerepelt a klub nyilvántartásában, azoké, akik többé-kevésbé rendszeres látogatói lettek a rendezvényeknek. Ez, persze, nem csoda — elég végigtekinteni az előadók listáján, s kiemelni néhány nevet és témát. Vendégük volt — többek között — Nyers Rezső, Pozsgay Imre, Boldizsár Iván és Szabó Miklós. A közgazdászok közül előadást tartott Bródy András, Liska Tibor, Lengyel László, s járt a klubban Nemeskürty István, Papp Zsolt és Mezei András is. Vargha János biológus — 1984-ben — A bős—nagymarosi vízlépcső címmel tartott előadást, s a klubbeli beszélgetés folytatásaként alakult meg az azóta ismertté vált Dunakör. Az évek múlásával rendre változott a klub hivatalos megítélése. A megalakulás utáni első évek az Országos Béketanács égisze, majd a TIT felügyelete alatt teltek. 1986 januárjában aztán — ki tudja, miért? — megvonták a működési feltételeket. A tagok levelet kaptak, amelyben a havonta küldött program helyett értesítés volt, miszerint a klub felfüggeszti működését — bizonytalan időre. A levelet a TIT egyik akkori titkára írta alá. Újabb helyiség keresése... A fel-felbukkanó „utódklubok” munkáját sem tudták rendszeressé tenni. Így ment ez egészen 1988 elejéig, amikor ismét együtt lehettek a Rakpart Klub kitartó tagjai, elsősorban harminc-negyven éves értelmiségiek. TISZTELETDÍJ NÉLKÜL Az első fél év zárása után egy baleset során meghalt Horváth Mihály, a Rakpart Klub ötletekből soha ki nem fogyó vezetője. Kétségessé vált, hogy a tragédia után folytatódhatnak-e a rendezvények. Aztán öttagú vezetőség vette kezébe az irányítást, s az ELTE Pollack Mihály téri épületében rendeztek előadásokat. Vendégük volt — mások mellett — Tardos Márton közgazdász, Ágh Attila filozófus, Sólyom László jogász. Hamarosan megcsappant azonban a klubtagok száma. A „demokratizálás avantgárdját” adó társaságnak rá kellett jönnie, hogy ma már az újságok címoldalain olyan dolgok jelennek meg, amiket akár két évvel ezelőtt is csak suttogva lehetett kimondani. Ez a változás kvázi veszteségessé tette az önfenntartó klubot. A terembér és a postaköltség magasabb lett, mint a beléptidíj, bár a Rakpart Klubban előadást és vitát vállalók soha sem kértek tiszteletdíjat KÖNYVEK - TERVEK A hét érv programjainak hangulatát, az előadások és viták szövegét hangszalagok őrzik. A klub szervezői szeretnék ezt a kortörténeti anyagot az érintettek beleegyezésével, szerkesztett formában megjelentetni. Terveik között van egy, a klubvezető, emlékének szentelt könyv kiadása is. Addig is működik a klub. A februári előadásokon — többek között — részt vesz Szabó Miklós történész, Konrád György író, s február 18-án Rakpartbál lesz a Zichy-kastélyban. Iglódi Csaba