Esti Hírlap, 1989. február (34. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-01 / 27. szám

LEVELEK ÉS SZAVAZATOK Ostor­gák — előnyben Méreg Tivadar VI. kerületi tanácselnök a lakosság közreműködéséről „örömmel veszem, hogy demokratikus légkörben részese lehetek e nemes szavazásnak. Negyven éve élek ebben a kerü­letben és ilyen még nem volt, hogy életünk sorsdöntő részébe beleszólhattunk. Köszönöm az emberséges gondolkodásukat, Gitta István.” • „A Népköztársaság úti fasor felújításának gon­dolatával és annak II. számú változatával értünk egyet, véle­ményem azonban, hogy a fasor életképességét illetően ez nem­ elegendő . . . Dr. Szittyai Antal jogtanácsos.»» • „A széles körű felmérés azt mutatja, hogy a vélemények megoszlanak. A szava­zatok 34 százaléka az 1. változatra esett, 14 százaléka a 2., 22 százaléka a 3., 30 százaléka a 4. változat megvalósítása mellett voksolt. . . Gyapjú- és Textilnyersanyag-forgalmi Vállalat, Zi­­bár Antal vezérigazgató-helyettes.” • „Örömmel olvastam a Ma­gyar Hírekben, melynek több évtizedes szorgalmas olvasója va­gyok, a Népköztársaság út, illetve a Sugár út megújításával és és az eredeti állapotba való visszaállításával kapcsolatos terveit ... T. Demény (gyógyszerész Svájc).”­­ „Olvastuk fel­hívásukat a Népköztársaság úti fasor ügyében. Úgy gondol­tuk, hogy mi, gyerekek, tudjuk eldönteni, mi lenne a legjobb nekünk. Ezért mi, 7-8. osztályos tanulók szavaztunk ... A Szív Utcai Általános Iskola 7-8. osztályos tanulói nevében Lovas András és Stefkó Kriszta.’* Döntés a fákról A fenti idézetek azokból a levelekből valók — száz egyéni levél és harminc vállalat, közösség sorai­ból —, amelyek a VI. Ke­rületi Tanácshoz érkeztek. Mintegy tízezren küldték vissza szavazatukat, vá­lasztva a négyféle kitűzött variáció közül, ez a száz­harminc levél csak olyan „hozadéka” a szavazásnak, amely megerősítheti majd a tanácsot a döntésben. Mint ismeretes (lapunk is több alkalommal beszá­molt már róla), hamaro­san — várhatóan február 28-án — dönteni kell a VI. Kerületi Tanácsnak a Népköztársaság úti fákról. A platánok nagy része tönkre ment, s az eldön­tendő kérdés, ismét platá­nokkal, úgynevezett ostor­fákkal vagy vegyesen ál­lítsák helyre az egykor oly szép fasort. A beérkezett szavazatok közül fölénye­sen győzött a III-as va­riáció (5210 szavazattal), ezt követte a IV. va­riáció (2198), majd a II. és az I. (ezer-ezernél va­lamivel több szavazat­tal.) A III-as variáció egyébként azt jelenti, hogy ki kell szedni végig a be­teg fákat, s helyettük os­torfát ültetni, és természe­tesen sövényeket a sétaút mindkét oldalára. A IV- es variáció a Körönd és a Hősök tere között a platá­nok visszaállítását javasol­ja. (A Körönd platánjainak kivágásáról szó sincs.) mindenről tájékoztassuk a kérdésben a lakosságot. — Gondolom, a szavazás eredményén túl, is volt­ né­hány megszívlelendő tanul­sága a leveleknek ... — Hogyne, így például teljesen egyöntetű az igény, hogy az életképes fákat ak­kor is hagyjuk a helyükön, ha csak 8-10 év a várható élettartamuk. A másik, meglepő tanulság éppen az volt, hogy a platánok irán­ti minden vonzalma elle­nére a szavazók túlnyomó többsége megértette „ a szakemberek érvelését, hogy a jelenlegi környezeti viszonyok között az ostorfa a legelőnyösebb. A 3. na­gyon fontos tanulság, ami­ben szakértők és lakosság egyetért, a jelenlegi forgal­mi viszonyok között és szervizutak a mostani le­betonozott állapotában csak nagyon rövid távon lehet egy fasort életben tartani. Ezért gondoskodni kell az új telepítésű fák megfelelő lélegeztetéséről, öntözéséről és amilyen gyors ütemben csak lehet, meg kell kezde­ni a forgalom olyanfajta korlátozását, hogy először például a kétütemű motor­ral hajtott autókat kéne ki­tiltani az ország főutcájá­ról — ahogy a tévéműsor is nevezte —, azután a BKV- nak olyan buszjáratokat bevezetnie, amelyek sokkal kevesebb kipufogógázt bo­csátanak a levegőbe és a távolabbi tervek között en­nél drasztikusabb forga­lomkorlátozásról is szó le­het. Födémcsere — A fasor felújításának időpontja, úgy tudom, kö­tődik a régi földalatti födé­mének cseréjéhez. — Valóban így van. Csak akkor van értelme elkezde­ni, ha ez a csere is végbe­megy és mi nem tudjuk, hogy a fővárosnak lesz-e elegendő pénze ebben az évben e födémcsere elkez­déséhez. Úgy véljük, nem szabad beindítani a mun­kát félmegoldásokkal, hisz legalább nyolcvan évre biz­tosítani kellene a fasor ál­landóságát, s ha e lehetősé­gek csak félig teremtődnek meg, akkor jobb hozzá se fogni. Reméljük, azért hogy a tervezett világkiállítás idejére előnevelt fákkal állni fog az új Népköztár­saság úti fasor. Bernáth László Magas arány Méreg Tivadar tanácsel­nökkel a szavazásról és an­nak tanulságairól beszél­getünk.­­ Mindenekelőtt­­ meg kell köszönnöm a lakosság­nak ezt a rendkívül aktív részvételt. Az a legfonto­sabb tapasztalatunk, hogy ha okos dolgokkal fordu­lunk választóinkhoz, és ha mondandónkat a megfelelő érvekkel támogatjuk, ak­kor mi is támogatást ka­punk a bizalomért. A ki­küldött füzetecsikék alap­ján mintegy 35 százalékát küldték be a szavazatok­nak, amit rendkívül ma­gas aránynak gondolunk. Természetes kötelességünk­nek tartjuk, hogy mi is 6 MOKKÁVAL MÉG 1-SZER NYERHET! Bizonyára sokan ismerik a közmondást: „Nem látni a fától az erdőt”. Esetünkben a gömbfától, a Bródy Sándor utca és a Pollack Mihály tér sarkán álló épületet. Erre azért van szükség, mert a ház életveszélyessé vált, hiszen a homlokzatáról hatalmas kődíszek zuhantak az utcára. A Bányászati Aknamélyítő Vállalat február végére be­fejezi a speciális állványzat építését, amely nemcsak a renoválást, de az építkezés ideje alatt a kődíszek megtartását is segíti majd. (Barcza Zsolt felvétele) TALÁL-E MUNKÁT, AKI KERES? (3.) Hálásak minden segítségért Tanács körút: erdélyi menekültek Budapest legfiatalabb munkaközvetítőjét a Ta­nács körúton 1988. március 31-én nyitották meg. Ezt a Főváros Koordinációs Iro­dájának nevezett hivatalt egy sajnálatos helyzet szülte... Az Erdélyből menekülteket próbálják itt munkához juttatni. Az említett iroda szer­vezettségéről alighanem példát vehetnének a hazai hivatalok. Egy tömbben található itt a munkaköz­vetítő, a tanács, a Vörös­­kereszt, a KEOK (a kül­földieket ellenőrző osztály), a Hazafias Népfront és más megannyi szervezet. Az ügyfélnek tehát nem kell a város egyik szélétől a másikig járnia, hogy megszerezze a szükséges iratokat. — Mi jellemző erre a közvetítőre? — kérdezem dr. Németh Ferencet, az iroda vezetőjét. — Nem nehéz elképzel­ni, hogy az itt jelentkezők merőben mások, mint az anyaországban élő honfi­társaink: félénkebbek, há­lásak minden apró segítsé­gért. Korukat illetően 20 és 40 év közöttiek. Zömmel férfiak. A nagyobb részük természetesen magyar, de akadnak román származá­súak is, mintegy 3 száza­lékban. E visszás helyzet­ben előnyként könyvelhető el, hogy nagyobb részük vasipari szakmunkás, kö­vetkezésként így könnyebb nekik munkahelyet találni. (Nem hittem volna, hogy ez a tény ma még igaz...) — Hogyan történik a menekültek elhelyezése? — Csaknem 3600 válla­lattal, intézménnyel, gmk­­val, szövetkezettel, magán­kisiparossal állunk kapcso­latban. Közülük a Taurus, a Hajógyár, a Danubius igényli a legtöbb munka­erőt. A kisebb intézmé­nyek közül jó példaként említendő a Törökbálinti Állami Gazdaság is, amely nemcsak munkát, hanem megfelelő lakást is adott az oda helyezett erdélyiek­nek. Elégedettek Az irodavezető asztalá­nál négy húsz év körüli fiú várakozik. Megszólítom az egyiket. De mint kide­rül, egyikük sem beszél magyarul, román szárma­zásúak. — Honnan jöttek? — kérdeztetem az iroda tol­mácsnőjével. — Brassóiak vagyunk válaszolják, majd elmond­ják mesterségüket: lakatos, vízvezeték-szerelő, bányász és műszerész. Ők a Fővárosi Kertésze­ti Vállalatnál kapnak majd munkát és szállást. Egyéb­ként január 13-án lépték át a határt. — Érkeznek-e vélemé­nyek az elhelyezettekről? — Ritka kivétellel vala­mennyien jól dolgozó em­berek. A munkáltatók elé­gedettek velük. — Honfitársaink magán­emberként érdeklődnek-e a menekültekről? — Azt hiszem, sokan szívünkön viseljük ezeknek az embereknek a sorsát. Eddig ön a harmadik ma­gyar újságíró, aki publi­kálni szeretne az itteni állapotokról, s a mai napig 23 külföldi hírlapírónak adtunk már interjút — a braziltól a finnig. Van-e jövőjük ? — Megítélése szerint hosszú távon van-e jövő­jük itt a menekülteknek? — Az én feleségem is­ erdélyi származású. Követ­kezésképp mélységes rész­véttel viseltetek az onnan ide menekültek iránt. Ám a szubjektív érzés és a va­lóság — gondolva ez eset­ben a gazdasági helyze­tünkre — nem halad min­dig egy úton. Magyaror­szágra eddig több mint 13 ezer román állampolgár érkezett. De, gondolom, ez még nem a végső szám. Igaz, közülük sokan to­vább szeretnének menni nyugati országokba. Kez­detben legtöbbnek sikerült is. Ám az utóbbi időben mind kevesebbnek adnak letelepedési engedélyt. Az is megesik, hogy innen to­vább utaznak, majd a cél­állomáson közlik velük, hogy nem maradhatnak ott. Vissza kell tehát jön­niük. Éppen a napokban jelentkezett egy ilyen csa­lád, amelyet Malmöből uta­sítottak ki. Nagyon nehéz a helyzet ,­s én, sajnos, nem látom a megoldást... Séra Sándor TILTÁS ÉS TŰRÉS UTÁN Ismét nyit a Rakpart Klub Kötetlen eszmecsere — tea mellett A budapesti Rakpart Klub hétéves története so­rán immár nem először — új helyre költözött. E hét csütörtökén már a Medi­cor Élmunkás téri pince­klubjában vitatkozhatnak az­­érdeklődők — tea mel­lett. EZERNÉL TÖBB TAG Egy, a hetvenes években verbuválódott baráti társa­ságból nőtt ki a Rakpart Klub 1982-ben. A kezde­ményezés szószólója Hor­váth Mihály történész volt. A péntek délutáni esték si­kerét semmi sem bizonyít­ja jobban, mint az, hogy­­rövid idő alatt már ezernél több cím szerepelt a­­ klub nyilvántartásában, azoké,­ akik többé-kevésbé rend­szeres látogatói lettek a rendezvényeknek. Ez, per­sze, nem csoda — elég vé­gigtekinteni az előadók lis­táján, s kiemelni néhány nevet és témát. Vendégük volt — többek között — Nyers Rezső, Pozsgay Im­re, Boldizsár Iván és Szabó Miklós. A közgazdászok kö­zül előadást tartott Bródy András, Liska Tibor, Len­gyel László, s járt a klub­ban Nemeskürty István, Papp Zsolt és Mezei And­rás is. Vargha János bioló­gus — 1984-ben­ — A bős—nagymarosi vízlépcső címmel tartott előadást, s a klubbeli beszélgetés foly­tatásaként alakult meg az azóta ismertté vált Duna­kör. A­z évek múlásával rend­re változott a klub hiva­talos megítélése. A meg­alakulás utáni első évek az Országos Béketanács égisze, majd a TIT felügyelete alatt teltek. 1986 januárjá­ban aztán — ki tudja, miért? — megvonták a működési feltételeket. A tagok levelet kaptak, amelyben a havonta kül­dött program helyett érte­sítés volt, miszerint a klub felfüggeszti működését — bizonytalan időre. A leve­let a TIT egyik akkori tit­kára írta alá. Újabb helyiség keresé­se... A fel-felbukkanó „utódklubok” munkáját sem tudták rendszeressé tenni. Így ment ez egészen 1988 elejéig, amikor ismét együtt lehettek a Rakpart Klub kitartó tagjai, elsősorban harminc-negyven éves ér­telmiségiek. TISZTELETDÍJ NÉLKÜL Az első fél év zárása után egy baleset során meghalt Horváth Mihály, a Rakpart Klub ötletekből soha ki nem fogyó vezetője. Két­ségessé vált, hogy a tragé­dia után folytatódhatnak-e a rendezvények. Aztán öt­tagú vezetőség vette kezébe az irányítást, s az ELTE Pollack Mihály téri épüle­tében rendeztek előadáso­kat. Vendégük volt — má­sok mellett — Tardos Már­ton közgazdász, Ágh Attila filozófus, Sólyom László jogász. Hamarosan meg­csappant azonban a klub­tagok száma. A „demok­ratizálás avantgárdját” adó társaságnak rá kellett jön­nie, hogy ma már az újsá­gok címoldalain olyan dol­gok jelennek meg, amiket akár két évvel ezelőtt is csak suttogva lehetett ki­mondani. Ez a változás kvázi veszteségessé tette az önfenntartó klubot. A te­rembér és a postaköltség magasabb lett, mint a be­­léptidíj, bár a Rakpart Klubban előadást és vitát vállalók soha sem kértek tiszteletdíjat KÖNYVEK - TERVEK A hét érv programjainak hangulatát, az előadások és viták szövegét hangszala­gok őrzik. A klub szerve­zői szeretnék ezt a kortör­téneti anyagot az érintet­tek beleegyezésével, szer­kesztett formában megje­lentetni. Terveik között van egy, a klubvezető, emléké­­nek szentelt könyv kiadá­sa is. Addig is működik a klub. A februári előadásokon — többek között — részt vesz Szabó Miklós történész, Konrád György író, s feb­ruár 18-án Rakpart­bál lesz a Zichy-kastélyban. Iglódi Csaba

Next