Esti Kurir, 1924. augusztus (2. évfolyam, 180. szám)

4. oldal s orvos ilyet nem közöl a beteggel. Eltekintve attól, hogy a tüdőcsúcs­­hurut gyógyítható betegség (a beteg­nek jól kell táplálkoznia. Hiszen ép­pen ezért volt szüksége a kölcsönre), még ha csakugyan-'oly súlyos -tüdő-' vészről volna szó, amelynél már a beteg menthetetlen, még akkor is a legnagyobb embertelenség és minden orvosi etikát durván arculcsapó kí­méletlenség az az eljárás, hogy­ a közeli halált az orvos magával a be­teggel tudatja. Mennyivel brutálisabb ez, az eljá­rás,­­ amikor a beteg csak tü­dócsics­­■hnrutos, aki nagyon is remélheti tel­jes gyógyulását s akinek ezért, na­gyon is szüksége van arra a lelki erőre, amely hisz az ő gyógyulásá­ban. És ha még csalhatatlanul igaza volna is az orvosnak halálos ítéleté­ben, ak­kor is lennie kell benne annyi emberségnek, hogy nem adja át ezt a meztelen halálos ítéletet a betegnek, hanem vagy elhívja hozzátartozóját­­és annak adja át lesújtó bizonyítvá­nyát, vagy fia már ennyi fáradságot sajnál, a­kkor tegye legalább zárt bo­rítékba véleményét. Ezt egy hivatal­tól is meg lehet kívánni, ha az a hi­vatal — orvosi hivatal. De nemcsak lelkileg, fizikailag is halálos ítéletet nyújtott át a tiszti or­vos Feleki Pál nyugdíjas köztisztvi­selőnek. Nagyon jól láthatta, hogy ez a nyugdíjas tisztviselő 36 hó­nap alatt törlesztheti le a 700.000 koronát, de ő csak 24 hónapra engedélyezi életét, vagyis vétót kiált a kölcsön elé s a­mikor neki csak azt kell igazolnia, hogy a kölcsönt kérőnek szüksége van a gyógykezeltetésre, azt közli a­­Pénzintézeti Központtal, hogy hopp,­­ez az ember nem fog élni 36 hónapig, csak 24 hónapig, esetleg. És való­ban, a kölcsönt a magát gyógykezel­­tetni szándékozó így nem is kap­,­hatja meg. A tisztiorvos így meghiúsította, hogy a tüdőcsúcshurutos jobban tápl­­álkozhassék, ugyanakkor, amikor ő maga írja, hogy „rendszeres ellátás és kezelés mellett“ elélhet még kettő évig. Vagyis ugyanakkor még két­ évet sem adott neki. A két­évi életé­hez is leírta a tiszti orvos a rendsze­res táplálkozás szükségét ugyanak­kor, amikor maga láthatta a blanket­tán, hogy abból a nyugdíjból nem le­het rendszeresen táplálkozni s ami­kor ő maga taposta el még azt a nyo­morúságos 700.000 korona köl­csönt is! Ennél pontosabban az a hivatal nem működhetnék, amelynek feladata az emberek életének megrövidítése volna. A tiszti orvosi hivatalnak, ta­lán mégis nem ez a feladata.­ Bőrgarnitúra és négyes kassza olcsó áron eladó. V., Tükör-utpa 2., földszint 18. 30869 jobbminőségü konyhabútorok, ■tf&diSuliig előszoba szekrények, leány­­szobák. STEIXER asztalosnál, Hegedűs Sán­dor­ utca 27. sz. (Izabella-u. sarok,. ________________ Telefoni: 23—85) H­a hozott sárcipőből készít gyári utón , varrás nélkül. Javítások szaksze,­­­­ryen. Vadász gumiüzem, Európa I szálló épület** bejárat csak Szerecsen­­______ _utca 60. Souterrain. 30877 Thesa csipkekészités Hölgyeknek kellemes és hasznos foglalkozás. Tanfolyamra beiratkozás VII. Elemér-u. 35 I­. 3. Breurné 3-5-ig. ebédlő­, uriszoba, szalon st Let|­o&D. legolcsóbb Háló­, Rubinnál, Wesse­­nyi­ utca 47. (Erzsébet körútnál) /^STlSxJ^S m 1924. augusztus 31., vasárnap. Ausztriában és nálunk , Zimmermann, a Népszövetség meg­bízottja jelentést tett Genfbe arról, hogy az osztrák költségvetés nem reális, mert a kormány az adókat olyan mag­as összegben állította be a költségvetésbe, hogy azokat a lakos­ság képtelen elviselni. Ha azok eddig befolytak is, a jövőben nem fognak befolyni, mert a gazdasági válság, amely hónapok­ óta tart, csak ezután fogja a hatását éreztetni, mindig több és több adó fog hátralékban maradni, mindig erősebb és erősebb eszközöket kell majd a kormánynak igénybe vennie a kés­edelm­eskedő adó­fizetők ellen s végre is az adókat le kell szállítania, vagy az adókra fize­tési haladékot kell adnia. Feszült érdeklődéssel kell kisér­nünk annak a konfliktusnak lefolyá­sát, amely Kienböck osztrák pénz­ügyminiszter és Zimmermann közt kitört és teljes rokonszenvvel kel­l nézni azt a harcot, amelyet Zimmer mond az osztrák adófizetők érdeké­ben az osztrák kormány ellei) foly­tat. Mert ugyanaz a helyzet nálunk is, mint Ausztriában. Ma jelent meg Smithneff,­ a Népszövetség főbiztosá­nak harmadik jelentése, amely a ma­gyar kormány július havi gazdálko­­d­ásairól számol­ be s ebből az tűnik ki, hogy a magyar kormány nem mindenben tartotta be azokat a kere­teket, melyeket az állami szükségle­tekről annak idején Str­akosch-sal megállapított, és ennek következében az adóbevételeket fokoznia kell. Erre vezetendő vissza az a­ valósággal em­bertelen és oktalan adóemelés, amely most az adókivetések kapcsán folyik s amely már, nemcsak egyes exisz­­tenciákat, hanem egész foglalkozási ágakat, a lakosság széles rétegeit, juttatja másról-ho­tn­apra. ..voldusbotr(­. Smith nem tiltakozik ugyan még olyan Határozottan, mint Zimmer­mann tette az adóemelések ellen, de már jelzi, hogy ő sem fog más ál­láspontra helyezkedni, mert ebben a jelentésben már megmondja, hogy nézete szerint „nem szabad megen­gedni a kiadásoknak ismételt emel­kedését még akkor sem, ha­ egyidejű­leg a bevételek megfelelő növekedése kimutatható volna"­. Senki sincs, aki ne volna nálunk tisztában azzal, hogy az állami költ­ségvetés egyensúlya és a korona stabilizálása érdekében áldozatokat kell hoznunk, me­rt a magángazdaság csak az állami költségvetés szanálása és a korona stabilizálása esetén bol­dogulhat. De azoknak az áldozatok­nak is megvannak a határai, ame­lyeket az állam érdekében hozhatunk. Mert az állam pénzügyei nem egész­ségesek, ha a magángazdaság beteg és az állami költségvetés egyensúlya is csak papíron van meg, ha a szük­ségletek fedezésére szolgáló adók nem folynak be, nem folyhatnak be, mert túllépik a polgárság teherbíró­­képességét. Egyik deputáció a másikat éri a pénzügyminiszternél. Egyik panasz a másikat követi az adókivetések el­len. Valami mély elkeseredés lett uk­rá­n kedélyek fölött és kezd az a bor­zasztó érzés meggyökeresedni az em­berek lelkében, hogy a kormány mint ellenség áll a polgársággal szemben, sem érzéke nincs ahhoz, hogy átlássa­­azokat a rettenetes küz­delmeket, amelyeket a megélhetésért folytatnunk kell, sem szándéka nincs ahhoz,, hogy a panaszokat meghall­gassa és orvosolja. Olyan látszata van a dolgoknak, mintha az adófel­­ügyelőségek irigy gyűlölettel néznék. Hogy a lakosságnak még délben és este van mit ennie, még van lakása és még nem jár teljesen lerongyolva és lyukas cipőben. Ebből a „tékoz­lásból", ebből a ,,jólétből" ki akarja venni a maga részét és pedig sokkal nagyobb arányban, mint azt az ál­lamnak kivennie joga volna. Addig sírtak a köztisztviselők a saját nyo­morúságuk miatt, amíg belevitték a köztudatba, hogy segíteni kell raj­tuk, s ma elérkeztünk oda, hogy ipar csak a köztisztviselőknek van biztos exiszten­ciájuk ebben az or­szágban, mert ők megkapják minden hónapban a fizetésüket, ha ez a fize­tés nem is fényes, de a lakosság a legszükségesebb élelmezéséről, a leg­szükségesebb ruhájáról kénytelen le­mondani, hogy­ az igazságtalan és horribilis adókat megfizethesse. Megdöbbentő adatokat sorol fel Smith jelentése arról, hogy valójában hogyan hajtotta végre a kormány a tisztviselők létszámának csökkenté­sét. A jelenlegi Magyarország, mely­nek területe körülbelül csupán egy­­harmadrésze s melynek lakossága csak negyven százaléka a háború előttinek, ma is az állami alkalma­zottak háború előtti létszámának hat­­van százalékát foglalkoztatja és a képesítéssel bíró közigazgatási tiszt­viselők száma, az állami vállalatokét nem is számítva, jelenleg nagyobb, mint 1913­-ban, tehát békében volt. A békében 28.543, ma 33.883 ezeknek a száma. De az egyes fizetési osztá­lyokba történt beosztás is olyan, hogy mint Smith jelentése mondja, „az állami bevételek nagy részét az álla­m alkalmazottak fizetésére kell forus.lani". II. fizetési osztályba po­rozott, tehát miniszteri fizetésű tiszt­viselő 12 volt békében, ma 18 van, a III. osztályba sorozottak száma a békebeli 19-ről 211-ra, a IV. osztályba sorozottaké 27-ről 117-re, az V. osz­tálybelieké 290-ről 1112-re, a VI. osztálybelieké 1335-ről 2676-ra, a VII. osztálybelieké 2858-ról 5168-ra emelkedett stb. Zimmermann panasszal for­dult Genfbe az osztrák kormány adópolitikája ellen. Az egész angol és az egész francia sajtó az osztrák kormány ellen fordult az adófizetők érdekében és szeptember hónapban a Népszövetség meg fogja hosszabbí­tani 1925. végéig az ellenőrzést A Ausztria pénzügyei fölött, mert az a kormány, amely a saját polgárait nem védi meg, amely olyan pénzügyi és olyan adópolitikát folytat, amely saját polgárait nyomorba taszítja; amely a reál­lehet­őségüktől meg­fosztja őket, amely a megélhetést im tudja számukra biztosítani; amely tönkreteszi munkakedvüket és vállalkozási kedvüket, az a kormány nemzetközi ellenőrzés alá helyezendő. Ezt a humanizá­s követeli meg és ez már nem a hazafiság ké­rdése, ez már nem a nemzeti szuverenitás kér­dése, hanem az emberi szolidaritásé. Feszült érdeklődéssel várjuk, hogy a Bethlen-kormány okul-e Zimmer­­mannak az osztrák kormánnyal tá­madt konfliktusából s meg fogja-e szívlelni azokat a kifogásokat és azt a kemény kritikát, melyet a magyar kormány pénzügyi gazdálkodásáról Smith főbiztos ebben a harmadik je­lentésében mond, vagy pedig ő is fel akar-e idézni egy konfliktust, amely­nek azonban előreláthatólag szintén nem volna más vége, mint volt Ausztriában. Bernát Ottó dr. OPERA ÉTTEREM és vezeklő pince Étterem VI., Andriffii-út 23. Újonnan Át­alakítva a téli idényre megnyílt! Az Opera Étteremben szundas cigányok­, más, a patakirály muzsikál, a Vezeklőben a bécsi Stimm­ungskapelle élén Bübl énekel. Naponta a halászlét és halkülönlegessége­­ket Bucski Péter vendéglős és szakács személyesen főzi. Naponta Bucsky-féle étel­­küllenlegességek lesznek felszolgálva. A félemeleten külön éttermek állnak a n. é. közönség rendelkezésére, ugyanott zongora i­s és bár­italok. Angol karmester. A párisi műkereskedő budapesti sikkasztója Kellner István 32 éves budapesti könyv- és képkereskedő összeköttetés­ben állott a párisi Le Trosera műkeres­kedő céggel, amelytől két évvel ez­előtt nagyértékű rézkarcokat vett át bizományba. Kellner ugyanis azt írta a párisi cégnek, hogy sok vásárlója van Budapesten, akik francia frank­ban fizetik az árut. Erre a párisi cég repülőgépen több értékes rézkarcot küldött Budapestre. Teltörpult az idő, de Kellner nem küldött pénzt Párisba. A cég felszólí­tást küldött, hogy számoljon el, Kell­ner azonban különböző kifogásokkal, leginkább a Devizaközpontnál fennál­ló nehézségekre hivatkozva hozta-ha­­lasztotta az elszámolást, míg végre a cég megunta a hosszas huza-vonát és megbízottját küldte el Budapestre, h hogy számoljon el Kellnerrel. A cég megbízottja legnagyobb meglepetésére azt tapasztalta, hogy Kellner a rézkar­cokat eladta, de a pénzt a maga cél­jaira fordította, azonnal a főkapitány­ságra sietett és feljelentést tett Kellner ellen. A képkereskedőt azonban nem leh­e­­­­tett előállítani, mert nem találták Bu­dapesten. A budapesti büntetőtörvény­­szék vizsgálóbírója elfogató parancsot­­ adott ki Kellner­­ben, akinek személy­­leírása a következő: középtermetű, ig­­vány, arca hosszú ovális, haja fek­ete, arca borotvált, szeme fekete, ajkai , keskenyek. A rendőrség széleskörű in­tézkedéseket tett, hogy Kellner Istvánt, aki a francia céget 8500 frank eréjéig károsította meg, kézrekerítsék. Nyilatkozat. Felkértek a követ­kező sorok közlésére: Igen tisztelt Szerkesztő Úr! Ma kaptam kézhez az füsti Kurír augusztus 24.-i számát, amelyből nagy felháborodással álla- ' pítottam meg, hogy tisztességes nevem Lukács Loránth állítólagos kabát­lopási ügyéről szóló tudósításában sze­repel. Hozzáférhetetlen becsületem és­­ szeplőtlen reputációm érdekében kérem a­z igen tisztelt Szerkesztő Urat a sajtó­­törvényre való hivatkozással is, h­ogy az alábbi helyreigazító nyilatkozatot w b- lapjában közreadni szíveskedjék." Valótlan a ,,Kabátlopásért elítélték az EME háznagyát"­ című cikknek az a tény állítása hogy én, akinek Lukács k­oránt a lovaglás megbízását vállal­nom kellett, mert nem tudtam az elle­ne emelt vádakról, valaha is ébredd, vagy az ébredő magyarok tagja lettem volna. Politikai pártállásom, vagy fel­­­ fogásom, minthogy azt senkivel szem­ben nem érvényesítem, nem tartozik senkire és igy nem tűröm, hogy abból bárki is reám kedvezőtlen következte­tést vonjon le. Nekem az egész ügyhöz annyi közöm volt, hogy Lukács I.L­­ó­ránth megbízásából, másodmagammal lovagias elégtételt kértem Bárdosi­ Gyu­lától, akinek megbízottaival meg is állapodtunk az elégtétel formájában. Bárdosi később dezavuálta megbízot­tait, amennyiben azzal a megokolás-­­­sal, hogy Lukács Loránth bűnügyi vizsgálat alatt áll, a lovagias elégtételt megtagadta. Én segédtársammal­­ együtt arra az álláspontra helyezked­tem, hogy amennyiben a megbízottak megállapodtak az elégtételadás formá­jában, az feltétlenül kötelező a felek­re. Ezért egyoldalú jegyzőkönyvvel az ügyet lezártuk. Ennyi és nem főbb volt szerepem ez ügyben, amit azért hang­súlyozok, mert a beállítás, amelyben 4 cikk engemet szerepeltet, sértő, aminthogy sértő általában az a tény is, hogy ilyen ügybe a nevemet és személyemet belevonja. Bárdosi Gyu­lától különben a m. kir. büntető járás­bíróság előtt fogok elégtételt szerezni, mivel ő ismert ügyekből kifolyólag nekem lovagias elégtételt nem adhat. Fogadja az igen tisztelt Szerkesztő Úr nyilatkozatom közreadásáért köszöne­­temet és vagyok kiváló tisztelettel ifj. faji Fáy Zoltán Üzlethelyiséget keresek a Rákóczi-úton, esetleg félhelyiségbe társulok. Telefon^főzsi^^^^^^^ 6264­­ Részletfizetésre ajánl előnyös fizetési feltételekkel NEMZETI ÉKSZERÁRUHÁZ. Rakóczi-út* Autóra Kölcsönt azonnal folyósitunk és ennek bizományi eladását is vállaljuk Budapesti Bank és Arubizományi R.-T. Nagymező­ utca 37—89. Telefon 126—37. 6266

Next