Esti Kurir, 1927. január (5. évfolyam, 3-24. szám)
1927-01-05 / 3. szám
4. olda Pesthy igazságügyminiszter lemond, utóda Tibor volt házelnök lesz .....................................................„ Az alsóház elnökévé Almásy Lászlót választják, a kormánypárt ügyvezető elnökjelöltje Rubínek István Bethlen István gróf miniszterelnök tegnap este Pesthy Pál igazságügyminiszter, Mayer János földmivelésügyi miniszter és Schandl Károly társaságában vadászatra utazott Mezőhegyesre, ahonnan szerdán este tér vissza Budapestre. Az Esti Kurír munkatársának feltétlenül megbízható helyről kapott információi szerint Pesthy igazságügyminiszter a mezőhegyesi vadászaton közli Bethlen miniszerelnöksel, hogy néhány napon belül beadja lemondását és a jövőben csak mint egyszerű képviselő fog résztvenni a politikai életben. Az Esti Kurír munkatársa Pesthy igazságügynanniszter lemondásáról feltétlenül beavatott helyről értesült, ahol mint befejezett dolgot tárgyalták azt is, hogy kis igazságügyminisztri székben Zsitvay Tibor, a nemzetgyűlés volt elnöke lesz Pesthy Pál utóda. Pesthy különben az eddigi tervek szerint január 10-ike körül mond le az igazságügyminiszterségről és még a képviselőhöz összeillése előtt Zsitvay Tibor igazságügyminiszteri kinevezése meg is történik. Amennyiben megtörténne, hogy Zsitvay nem vállalná el az igazságügyi tárcát, ez esetben Váry Albert koronaügyérhelyettes lenne Pesthy Pál utóda. Mivel Zsitvay igazságügyminiszter lesz, természetesen nem választható a képviselőház elnökévé. Az eddigi tervek szerint Almásy László lesz a Bár új elnöke, akit viszont a kormánypárt ügyvezető elnöki pozíciójában Rubinek István váltana fel. A kormánypárt alelnökei Platthy György és Hajós Kálmán lesznek. Tizedszer vették ma őrizetbe a gyászfátyolos özvér. uzsonyi Kálmánnét, aki adományok gyűjtésével szélhámoskodott Az élet csapásai alatt megtört, valaha jobb napokat látott úriasszony, — néhai dr. Uzsonyi Kálmán főszolgabíró özvegye — került tegnap este a rendőrségre. Uzsonyiné, akinek férje Szabolcs megyében volt főszolgabíró, miután őrt •egysorba került, feljött a főváros?)... albérleti szobába költözött és jelentkezett, a különféle nőegyleteknél, ahol a mindig gyászruhában járó, jómódom, idős úriasszony csak azt kérte, hogy szerezzenek állást neki. A női jótékonyegyesületeknél kapott is munkát a fős , Agarétó özvegye, de ebből a keresetből nem tudta magát eltartani. Egyszer csak az történt, hogy özvegy Isz Bonyinét egyik fezuílásadónője feljelentette a rendőrségen, mert az albérleti szoba egyes bútordarabjait, kisebb tárgyait, sőt a febérlő kabátját ellopta és ezért kérte szigorú megbüntetését. A főkapitányságon, amidőn dr. Uzsonyiné kiteregette okmányait, abban a hiszemben kezdtek a nyomozáshoz, hogy az úsasszony bosszú áldozata. A szakszerű nyomozás megindítása előtt azonban özvegy dr. Uzsonyiné felállt a rendőrtisztviselő asztala mellett lévő székből és a következő meglepő dolgokat jelentette ki: ■— Fogalmazó úr, én nem tudok tagadni, a télikabátot és a kisebb dolgokat én vittem el szállásadónőm lakására,’ eladtam azokat, mert éheztem, nem volt semmim, nem volt, ahonnan támogatásit tudtam volna szerezni. A rendőrség megállapította, hogy dr. Uzsonyiné igazat mondott, meg is találták az első pót holmikat és ezért Uzsonyinét letartóztatták. De rövid idő múlva kiszabadult. Újra felöltötte fekete selyemruháját, fekete gyászfátyolos kalapját és új életet kezdett a fogház tisztító hatása alatt. Mindezt már másodszor mondotta el özvegy Uzsonyiné a főkapitányságon, mert ismét feljelentették. Másodszor egy textilkereskedő jelentette fel, aki harisnyák árusításával bízta meg, de eladta a mintadarabokat is és nem számolt el. Egyideig ezért is letartóztatásban volt. De csakhamar bekerült a tehneházba, mert nem volt lakása. Megint kiszabadult és ekkor adománygyűjtésekkel kezdett foglalkozni. Felhasználta a gyűjtött összegeket, amire újból feljelentettél a rendőrségen. Most azonban már nem kezelték olyan tapintatosan és olyan szánalommal, mint az első alkalommal, mert már le volt fényképezve, ujjlenyomata volt, visszaeső bűnös volt, így beismerő vallomása után nyomban letartóztatták, ami legalább nyolcszor ismétlődött meg vele. Ilyen előzmények után tegnap este a kisegítő kápolnaegyesület tett feljelentést Uzsonyiné ellen. A feljelentés szerint igyekezett rábírni a vezetőket arra, hogy mint jó társaságokban megforduló, előkelő származású hölgyet, bízzák meg a kisegítő kápolnaegyesület javára való gyűjtéssel. Az egyesület gyűjtőivel adott a volt szolgabíró özvegyének, a gyűjtőívekkel azonban nem jelentkezett, az adományokat a maga céljaira költötte el. Ma délelőtt kihallgatták a főkapitányságon és átkísérték az ügyészségre. Amikor az ajtónálló nem várja meg a miniszter érkezését... Váratlan dolog történt ma a kereskedelemügyi minisztériumban, a kereskedelemügyi miniszter előszobájában. Kondor Mihály műszaki altiszt, a miniszter személyes ajtónállója ma reggel féltizórakor, pár perccel Hermann Miksa miniszter érkezése előtt, szívszélhűdésben meghalt. Kondér Mihály 67 éves régi szolga volt a kereskedelemügyi minisztériumban, végigszolgálta 45 esztendőn keresztül az összes minisztereket. A haláleset egyébként úgy történt, hogy Kondér Mihály ma reggel is, mint rendesen már nyolc órakor bent volt a miniszteri előszobában, hogy személyesen szolgálja miniszterét. Leült asztalához és pénzt számlált. Egyszerre hirtelenül észreveszi Hárs Péter, a másik ajtónálló, hogy az öreg Kondor Mihály szó nélkül lefordul a székről. Pallag Sándor dr. orvos megállapította, hogy az öreg szolgát, aki az egész épületben nagy tiszteletben állott, őszig Szélbüdös ölte meg. Kondor Mihálynak három fia van, kettő közülök jó állásban, szép pozícióban: egyik hajóskapitány egy hajósvállalatnál, a másik Ganzgyári főmérnök, a harmadik még csak egyetemi hallgató. Az egész kereskedelemügyi minisztérium mély megilletődéssel fogadta Kondié Mihály halálának hírét, aki legjobb, legbecsületesebb szolgája volt 45 esztendeig az államnak. — Eltűntek. Gáspár Ami a 18 éves cselédleány Népszinti az utca 17. számú házban lévő szolgálati helyéről, — Kuop Teréz 23 éves cselédleány Ügynök-utca 22. számú házban lévő szolgálati helyéről, —• Popovics Anna 54 éves munkásnő gróf Hatler-Ktea 52. számon házban lévő lakásáról, — Kovács Margit 28 éves cselédleány Ó-utca 38. számú házban lévő szolgálati helyéről, — Lipcsey Ernő 19 éves budapesti lakos, Klotild-utca 4. szám alatti lakásáról, — Kiss Anna 22 éves cse- Jrdieány Vörösmarthy-utca 25. számú házban lévő szolgálati helyéről, — Zsuzsek József 11 éves tamiló szüleinek Zápolya-utca 29. számú házban lévő lakásáról eltűnt. Szerda, 1927 janul 5 Annyit dolgoztam egész életemben, hogy elfelejtettem élni, mondja a jubiláns Gál Gyula Egy nagy magyar színész huszonötéves pályája .• Az életem, kezdve a szülői háztól való megszökéstől, egy nagy roham volt... elmondhatom, hogy az első pillanattól kezdve a negyven esztendőn át nem volt pihenő napom... Tatán csak nyáron, a vakációnk. Abban a hitben vagyok, hogy a magyar közönség nem veszi tőlem rossznéven, hogyha most negyven esztendő után egy kis stációt tartok. Egy kicsit lélegzetet veszek, mert bizony elfulladtam a nagy rohanásban ... Gere Gyula mondja ezeket a szaggatott mondatokat. Gát Gyula, aki most üli Nemzeti Színházi tagságának huszonöt éves és színészi pályájának negyvenéves jubileumát. A Nemzeti Színház január 29-én díszelőadást rendez nagy művésze tiszteletére. Ez a jubileum ünnepe lesz a magyar intelligenciának, öltözőjének tükre előtt ül Gál Gyula és maszkot csinál. Az ügyelő már másodikat csengetett. Gál Gyula éles, tipikus iszcéjét visszaveri az öltözői tükör. A feje valódi színészfej, már Peryklész is ilyen fejeket vésett ki márványból, amelyek régi görög színészeket ábrázoltak. Gát Gyula nem is lehetett volna az életben más, mint színész. És amint nagyon gyorsan, lázas sietséggel keni magára a festéket és a különböző színfoltok nyomán más emberré alakul, szinte máodpercek alatt változik át és belebújik nemcsak ruhájába, de a lelkébe is annak a kedves komikus apának, akit a Szépasszony feleség című francia vígjátékban játszik ma este. — Negyven év... Ahogy visszanézek, most megelevenednek előttémi életem, futásom, küszködésem és sikereim: a színész élete. És az ember élete. El lehet-e ezt egymástól választani?. Most, így a nagy messzeségben, élesen kikristályosodva látom életemnek felejthetetlen etapjait Aradon történt meg, H éves voltam és többek között sohasem felejtem el azt a pofont, amit édesapámtól kaptam, amikor előlépve, kijelentettem, hogy színész akarok lenni-A kijózanító apai intés után már csak titokban élt beírnom.A vágy. De élt, lángolt, még száz pofonnal sem tehetett voln eloltani. Uzsonnapénzeimből összespórodtam 4 forint 80 krajcárt, azután elhatároztam, hogy megszököm. Mikor a vasúti pénztáros megkérdezte, hova akarok menni, szinte remegve, szívdobogva mondottam: Szegedre... Szeged volt nekem a világ vége, az elérhetetlenség. A vasúti jegy négy forint hatvan krajcár volt. Maradt husi krajcárom. De minek is v annak pénz,aki színész akar tenni? Amint ülök a Vasúti kocsiban, belép egy elegáns, angol útiruhás, borotváltképű úriember, bal karján színes pléd, a jobbkíkján egy bájos hölgy A hölgy hamarosan leszállt Békéscsabán és én barátságot igyekeztem kötni az úrral, akiről valahogyan megéreztem, hogy színész. Amikor bizonyosodott be igazán, mikor zsebeiből elővette a Színészeti Közlöny című lapot, flaskay bácsi régi színházi újságját Mikor elolvasta, megszólaltam: — Szabad a lapot!’ — Mély, öblös hangon mondottam ezt, a legmélyebb hangomon, mert akkoriban abban láttam a legnagyobb művészetet, ha valaki szép mélyen, öblösen beszél, így hallottam ezt az aradi színészeknél is, akik szintén igen mélyen beszéltek. Azután bemutatkoztam és ő is: Zilahy Gyula vagyok, a kolozsvári Nemzeti Színház tagja, — mondta.— Elmondottam, hogy színész szeretnék lenni. Azt kérdezte, hogy nem vagyok-e annak a Gál nevű súgónak a fia. Életemben először hazudtam a pályám és karrierem érdekében, mikor azt mondtam, hogy: igen. Azt hittem, ha színházi ember az apám, könnyebben fog menni minden. Kértem, hogy protezsáljon, segítsen az első lépésekben. Tőle tudtam meg, hogy Arady Gerő társulata, amelyhez Szegedre igyekeztem, áttette nyári állomását Pancsovára. Elsápadtam. Most itt álltam, zsebemben húsz krajcárral. Húsz krajcárral, színészi karrierem kezdetén. Zilahy azt kérdezte, hogy hol van most az apám. Zavarba jöttem. — Igazán nem tudom, — mondtam. — Nem is csodálom, szegény fiam, mondta Zilahy, hogy nem tudja, hol az apja, az a vén korhely... Jöjjön csak velem, mondotta, Orosházán kiszállunk Temesváry társulatánál. Én ott vendégszerepelek, majd meglátjuk, mi lesz magával. Zilahy bemutatott Bokody Antalnak, a társulat művészeti vezetőjének, aki félrehúzta a száját, mikor megtudta, hogy Gálnak, a korhely súgónak vagyok egyenes leszármazottja. Végül megállapodtak abban, tekintve, hogy színházi ember vagyok, segítek majd az ácsoknak kulisszát építeni. Én fogom megmagyarázni a falusi ácsoknak, hogyan kell felépíteni a színpadot. Elképedtem. Nekem fogalmam sem volt erről. Míg ők a korcsomába mentek, én ott maradtam az ácsokkal és láttam, hogy egy öreg ácsmester már állítja is össze a színpadok Könyörögtem neki, tanítson meg, hogy kell színpadot csinálni, mert színészi karrierem függ ettől. Megnyugtatott, csak legyek a keze ügyénél és adjam oda a léceket. Majd ő mindent elintéz. Estére állt a színpad. A szuffitákat már én magam szögeztem, éppen akkor, mikor a direktor megjött a borozásból. Bérezik Árpád Igmándi ki-pap című darabjában kaptam ott az első szerepet: tizennégy éves koromban egy 68 éves öreg plébánost játszottam. — Szüleim hamarosan megtudták, hol vagyok, visszavittek és beraktak az ötödik gimnáziumba. Háromszor kellett megszöknöm a szülői háztól: előbb Orosházára, azután Siklósra, s végül: Bécsbe szöktem, gondolván, innen már nem vihetnek haza. Bécsben elhatároztam, hogy német színes leszek. Azután megismerkedtem Dóczy Lajossal, aki ajánlósorokkal leexpediált Paulayhoz, a színészeti tanodába, Budapestre. Száz forint stipendiumot kaptam egy évre és az Egyetértés című lap éjjeli korrektora lettem. Három év alatt elvégeztem a színészeti tanodát, azután Kassára, Kolozsvárra, majd Aradra kerültem, szülővárosomba. Úgy éreztem, hogy beteljesült az, amire vágytam. Fiatal színész voltam és az enyém volt az egész világ. 1896-ban kerültem a Vígszínházhoz... További állomás 1991: a Nemzeti Színház. — A Vígszínházban a Becstelenek című komoly, tárgyú színműben léptem fel először. Ez művészi programváltozást jelentett a Vígszínháznál, ahol eddig ragaszkodva a színház nevéhez és tradícióihoz, először adtak a sok könnyed francia vígjáték után az én kedvemért komoly tárgyú színművet. Nagy siker volt, 1901-ben szeptember 21-én léptem fel először a Nemzeti Színházban, amelynek régi gárdája akkoriban Szacsvay, Gyenes, Mihályffy, Gabányi és Lendvayné, Felekyné, Prielle Kornélia, Jászai Mari és még sokan, a maiak közül voltak. Ibsen Tenger asszonya című darabjában játszottam Wrangelt. Zsúfolt ház volt, Márkus Erika volt a partnerem. Jobb darabot nem választhattam volna. .41- koriban volt Magyarországon divat az ibsenizmus. Olyan járvány volt ez a világon, mint ma a parandellizmus. Ivánffy Jenő, szegény és én nagy részesei voltunk annak, hogy Magyarországon tért hódított Ibsen. Az első úttörők között voltunk, akik vidéken játszottuk, magyaráztuk, propagáltuk Ibsent, aki akkor forradalmat jelentett. Csak még annyit az első fellépésemről, hogy Beöthy László volt az igazgatóm ... És mi volt ezután? Munka, rengeteg tanulás, rengeteg szerep, amelyek mind egész embert követeltek. Swiytok, Lear király, Fahrtaff, Jago... Nagyon sok kötelességet mért rám az élet, úgy a művészettel szemben, amelyet imádok, mint a családommal szemben. Annyit dolgoztam egész életemben, hogy elfelejtettem élni. Annyi embert, annyi figurát játszottam, hogy néha úgy érzem, hogy elvesztettem önmagamat. Ez a színész sorsa. — Január 29-én lesz a Nemzeti Színházban a díszelőadás. A Magyar Nábob című darabban játszom Kárpáti Jánost. A legkisebb szerepeket is a legjobb magyar színészek fogják játszani. Sokan a növendékeim közül... (1. 1.) Mflyfesthal (—) Scheiber Hugó Berlinben. A berlini Der Sturm Potsdamer Strassén lévő kiállítási helyiségében január 4-én nyílik meg Schreiber Hugó gyűjteményes kiállítása. A tehetséges magyar festő legújabb berlini szereplésének ismertetésére a német sajtóvélemények megjelenése után még visszatérünk. (—) A Magyar Művészet most megjelent ló-ik, ez évi utolsó füzete ismét érdekes és értékes tanulmányokat közöl. Első cikke Szépművészeti Múzeumunk legújabb szerzeményeit, ismerteti. Illusztrációi között — külön műmellékletül — Lorenzo Costa Szent családját pompásan sikerült színes reprodukcióban adja. Kisfaludi-Strobl Zsigmond szobrászunk gazdag művészi egyéniségét Sebestyén Károly színes írásban jellemzi- A pozsonyi városi múzeum újra való megnyitásáról dr. Vreyde Gizella érdekes sorokban számol be. A művészeti irodalom gazdag és tanulságos rovatai zárják a tartalmas füzetet.