Esti Kurir, 1930. június (8. évfolyam, 123-145. szám)
1930-06-01 / 123. szám
ELŐFIZETÉSI DÍJ: EGY HÓRA 2.40 P, NEGYEDÉVRE 7.26 P. EGYES SZÁM ÁRA 10 F. CSEHSZLOVÁKIÁBAN 1.50 KM., JUGOSZLÁVIÁBAN 20* DINÁR. AUSZTRIÁBAN 20 GR., ROMÁNIÁBAN 6 LEI FŐSZERKESZTŐ: RASSAY KÁROLY 10 Iliié# '1 ■*■.. »»»««»», 10 tillér W cpi/rt W M-l- KJ X VXI K TELEFONSZÁM: 261—41, 261—42, 261—43, 268—28 KIADÓHIVATAL: VI., TERÉZ-KÖRÚT 24/b. I. EM. TELEFONSZÁMOK: 122 — 88 és 254 — 05 VIII. ÉVFOLYAM, BUDAPEST, 1930 JUNIUS 1 VASÁRNAP 123. SZÁM VESZÉLYES RENDSZABÁLYOK Nagy Andor tőzsdetanácsos tegnapi vezércikkében világos argumentumokkal igyekezett meggyőzni az illetékes tényezőket, hogy azok a tervek, amelyeket a kormány a gabonatermés értékesítése érdekében megvalósítani szándékozik, igen veszedelmesek a gazdasági élet nyugodt továbbvitele, a kereskedelem egzisztenciája, a dolgozó társadalom érdekei szempontjából. A kormány, mint hírlik, már döntésre készül és a földművelésügyi miniszter közlése szerint a belföldi fogyasztás egy részének megadóztatásával kívánja a búzatermelésnek a segítséget biztosítani, hogy a termelő munka rentabilitása ebben az esztendőben biztosítva legyen. Bejelentette a földművelésügyi miniszter azt is, hogy megrendszabályozza a fedezetlen határidőüzletet és hogy megfelelő megoldást keres az értékesítés finanszírozása dolgában. Ami a legutóbbi kérdést illeti, kétségkívül igen helyesen jár el a kormány, amikor a termésértékesítés pénzügyi lebonyolítását biztosítani kívánja. Igaz, hogy ez sem volna állami feladat, mert normális körülmények között ezt a szerepet a magángazdaság igen kitűnően oldotta meg. A múlt esztendőben sem az okozta a bajt, hogy a finanszírozásra nem állott pénz rendelkezésre, hanem az, hogy csak erőltetett exporttal és dömpingárakon lehetett a termésfelesleg egy részét értékesíteni. Ma még fokozottabb mértékben, mint eddig, tolul előtérbe az értékesítés problémája. És speciálisan a magyar gabonaértékesítés kérdése. Helyesen mondja Nagy Andor, hogy nagyon sok tanácsadója lehetett a kormánynak, hogy mégis a legrosszabb megoldást akarja a magángazdaságra rákényszeríteni. A mezőgazdaság megsegítését senki nem akarja meghiúsítani. A kormány egyik legfontosabb teendője, hogy a mezőgazdaság rentabilitását legalább bizonyos vonatkozásokban biztosítsa. Igaz, hogy ezt nem márólholnapra, az utolsó órában kellett volna mindenféle rendszabályok útján lehetővé tenni. A mezőgazdaság válságáról nem most van szó először, esztendők óta látni lehetett, hogy hová fejlődnek a dolgok hazánkban, ha nem mérlegeljük a világjelenségeket, ha nem igazodunk a nemzetközi relációk szerint és struccpolitikát folytatva visszük tovább a hazai mezőgazdaság ügyét. Hiábavaló volt azonban minden figyelmeztetés, bármely oldalról is jött. A kormány évek mulasztásai után most radikális, sőt mondhatni forradalmi újításokkal akar a nyilvánosság elé lépni. A kormány olyan kényszerrendszabályokhoz készül nyúlni, amineket háború alatt szoktak országok alkalmazni. El akarja rendelni, hogy különböző jegyekkel és utalványokkal manipuláljon az értékesítés és a lisztfeldolgozó ipar. El akarja rendelni, hogy adóval sújtsák mindazokat, akik kenyeret fogyasztanak. El akarják rendelni, hogy mindennemű liszt adóval terheltessék. El akarja rendelni, hogy a búzaliszthez húsz százalék erejéig rozslisztet keverjenek. íme, ezek a kényszerrendszabályok, amelyekkel a kormány most gyors segítséget kíván biztosítani a mezőgazdasági termelés rentabilitása érdekében. És hogy a demagógia is megkapja a magáét, bejelenti a földművelésügyi miniszter úr a tőzsdei határidőüzlet megrendszabályozását. Egyelőre nem lehet áttekinteni minden vonatkozásban a kormány terveinek várható konzekvenciáit. De már most kell rámutatni arra, hogy a mezőgazdaságnak a tervezett módon való megsegítése olyan új terheket ró az ország nem mezőgazdasági termelést űző osztályaira, amelyek ezeket a terheket aligha tudják majd áthárítani. Nem tudjuk pontosan még, hogy hány százalékkal fogja megdrágítani az életét az őrlési adó, de az bizonyos, hogy meg fogja drágítani és az is bizonyos, hogy itt a drágulás egy olyan hullámával fogunk találkozni, amely végig fog vonulni az egész magyar gazdasági életen és minden vonalon éreztetni fogja hatását. Nem tudjuk, hogy a tőzsde megrendszabályozása milyen méretű lesz, de azt megmondhatjuk, hogy a legcsekélyebb beavatkozás is megrendítheti ezt az intézményt és azzal a következménnyel járhat,hogy Budapest egyik fontos, ma még meglévő gazdasági tényezője veszhet el minden ok nélkül. Meg kell ezért fontolni az utolsó percben a kormánynak minden tervet és ha már elkésett a racionálisabb megoldásokkal, adókönnyítésekkel, földadóreformmal, ha nem talált időt arra, hogy a mezőgazdasági termelés érdekében esztendőkön át munkáljon rendszeresen, legalább most, az utolsó percben ne okozzon rázkódtatást felesleges és bizonytalan sikereket ígérő intézkedésekkel. A felelősség, amit a kormány magára vesz, igen súlyos és az intézkedések, ha egyszer megtörténtek, irreparábilis konzekvenciákat vonhatnak maguk után- Fodor Oszkár. .......'/ KINYOMOZTÁK ÉS ELFOGTÁK A LESZÁMÍTOLÓ BANK RABLÓJÁT A bankrabló Kovács János, Czínóber barátja, akit az éjszaka a pénzzel elfogtak, izgalmas vallomásában elmondja, hogyan követte el a rablást Czínóber az éjszaka megszökött a figyelő detektívek elől . A két jóbarát hetekkel előbb kitervelte a rablást • Czínóber vitte fel Kovácsot a bankba A bankrabló nyugodtan aludt szülei lakásán, amikor rajtaütöttek . Alig múlt el huszonnégy óra a Leszámítoló Bankban történt példátlanul nagyszabású bankrablás elkövetése óta és a detektívek a tettest a hajnali órákban már bekísérték a főkapitányság központi ügyeletére és szinte hiánytalanul megtalálták nála az elrabolt 100.000 pengőt is. Érdekes és fordulatos rendőri nyomzás után sikerült a tettest elfogni, amiről az Esti Kurír tudósítója a következőkben számol be: itt az alkalom. E körül forogtak a kérdések, amiket hozzá intéztek. Az első gyanú: hamis bizonyítvány Tegnap, amikor a főkapitányság nyomozó rendőrtisztviselői a Leszámítoló Bankban helyszíni szemlét tartottak, röviddel a revolveres bankrablás után kihallgattak mindenkit, aki csak valamilyen felvilágosítást tudott adni a tettes személyéről és a bankrablás elkövetésének körülményeiről. Természetesen a legdöntőbb vallomásokat az idős banktisztviselőtől, Petrik Elemértől és a feltűnően izgatottan viselkedő fiatal tisztviselőtől, Czínóber Józseftől várták. Mielőtt azonban a két banktisztviselő kihallgatásához a déli órákban hozzáfogtak volna, az előkelő belvárosi pénzintézet igazgatósága és vezető tisztviselői kara már értékes adatokat bocsátott a rendőrség rendelkezésére, miután a bank rövid házi vizsgálata különböző gyanús motívumokat talált. Ezek utánkezdték meg elsősorban Petrik Elemér kihallgatását. Az idős tiszviselő korának megfelelő higgadtsággal, lépésről lépésre mondotta el a bankrablást pontos történetét és utalásokat tett azokra a körülményekre, amelyek előtte gyanúsaknak tetszettek. Ezután kezdték meg a főkapitányságon Czinóber József huszonegyéves bankhivatalnok kihallgatását. Mielőtt ehhez hozzáfogtak, a főkapitányság átvizsgálta mindazokat az okmányokat, amelyeket a rendőrség számára Kádár Gusztáv, a Leszámítoló Bank igazgatója bocsájtott rendelkezésre. A rendőrség csakhamar rájött arra, hogy a fiatal Czínóber József, aki alig egy esztendeje teljesített a Leszámítoló Bankban szolgálatot, a mester utcai felső kereskedelmi iskolát nem végezhette el, mert az utolsó évben a kereskedelmi iskola negyedik osztályából ki kellett maradnia. Tetten érték ugyanis, hogy a félévi iskolai bizonyítványát meghamisította. Természetesen a rendőrség kezében ez már nagyon jelentős pozitívum volt abból a szempontból, hogy Czinóber, aki a bankban mindvégig, szinte mesterkéltnek látszó szorgalmat, megbízhatóságot igyekezett mutatni, korántsem az a kifogástalan viseletű és foltatlan előéletű egyén, akinek szavát és vallomását első elmondásra megfelelőnek tarthatnák a hatóságok. Ilyen előnyomozás után Czinóbert tegnap délután a főkapitányságon tartották — mint erről már tegnap az Esti Kurir beszámolt , mert azzal gyanúsította a rendőrség, hogy ő készíthette elő a sikres bankrablást. Határozottan azért nem lehetett erre következtetni, mert egy-két perccel a revolveres támadó megjelenése előtt Czinóber kiment a folyosóra és igy szinte úgy tűnt fel a dolog, mintha értesíteni akarta volna bűntársát, hogy A becsukott ablak A fiatal banktisztviselő azonban óvatos és konok válaszokat adott azokra a kérdésekre, amelyekre a rendőrség azt a feleletet várta, hogy tud arról, ki követte el a bankrablást. Czinóber tagadott, de sok ellentmondásba keveredett. Nem felelt meg az előadása annak a képnek, amelyet Petrik Elemér rajzolt a merényletről, sok mindent másképen igyekezett beállítani, mint látszott, hogy elferdítse a tényeket. Végül is megpecsételte ellene a gyanút az, hogy ugyanakkor, amikor a tettes a szobát elhagyta és amikor ő Petőkkel felfeszítette a szekrény rájuk zárt ajtaját, Petrik sietve leszaladt a folyosóra, hogy fellármázza az épületet, ezzel szemben Czinóber a szobában maradt és mire Petrik visszatért, a szoba nyitott ablakát becsukva találta. Czinóber a detektívek elől eltűnik az éjszakában Kétségtelen volt, hogy a tettes menekülésének útját akarta leplezni azzal, hogy a folyosóra nyíló ablakot becsukta. Ilyen előzmények után azt határozták el a késő esti órákban, hogy Czinóbert látszólag elengedik a főkapitányságról, hogy megfigyeljék, hova vezet az első útja. Számítottak ugyanis arra, hogy az alaposan gyanúsítható Czinóber feltétlenül találkozni fog a tettessel és így a rendőrség rövid idő múlva elfogja a vakmerő bankrablót. Czinóbert késő éjjel elengedték a főkapitányságról. Ekkor még jártak a villamosok, népes volt minden utca, Czinóber felült egy villamosra, nyomában a detektívek. Amikor a Ferencvárosban lakó Czinóber a körúton egy villamosra ült, a detektívek a zsúfolt kocsiban nem tudtak szabadon mozogni és így történt, hogy a körúton, még mielőtt a detektívek nyomon követhették volna, Czinóber leugrott a robogó villamosról, mert nyilván sejtette, hogy detektívek figyelik minden lépését. • A zsúfolt és robogó kocsiról a detektívek hirtelen nem tudtak leugrani és igy Czinóber nyomtalanul eltűnt a pesti éjszaka forgatagában. Késő este még megkísérelte a főkapitányság központi ügyeletének detektivcsoportvezetje, Drexler Gyula detektivfelügyelő, hogy Czinóber Józsefet Remete utca 5. szám alatti lakásán újra felfogja, azonban a fiatal banktisztviselő nem tért haza a lakására. Ezzel már csaknem kétségtelenné tette a hatóságok előtt, hogy ő a tettes cinkosa. A rendőrségen érthető izgalmat keltett a detektivestnek az a jelentése, hogy Czinóber leugrott a villamosról és elmenekült. Kinyomozzák Czinóber barátját Késő éjjel volt már, amikor a rendőrségen úgy határoztak, hogy most már a biztos nyom alapján másnap reggel feltétlenül tisztázzák a bűncselekményt és remélhető is volt, hogy a tettes rövidesen kézrekerül. Ekkor már nem volt boszorkányság