Esti Kurir, 1930. július (8. évfolyam, 146-172. szám)

1930-07-01 / 146. szám

2. olda Németország valamennyi templomában hála­adó istentiszteleteket tartanak, valamennyi templomban megszólalnak a harangok és egy óra hosszat tartó harangzúgás közben történik meg a 12 évig megszállott Rajnavidék felszabadulása. A német lapok külön kiadásokban számolnak be a Rajna­vidék átadásának ünnepélyes külsőségei­ről és részleteiről. Valamennyi lap történelmi nevezetességűnek mondja Németország számára a mai napot és a Rajnavidék kiürítését úgy politikai, mint gazdasági szempontból óriási horderejűnek tartják. A Graz Zeppelin 88 német repülőgép kíséretében repül a felszabadult Rajnavidék felett Mainz, június 30. (Az Esti Kurír tudósítójának telefonjelen­tése.) A lakosság határtalan lelkesedéssel várja a délutáni öt órát, amikor a mainzi kastélyban már elhelyezett német rendőrszázadok zene­szóval, ünnepélyes keretek között be­vonulnak Mainzba. A csapatok a Rajna hídján pontban 5 órakor jönnek át és zeneszóval végigvonulnak a vá­ros fő utcáin. A máról-holnapra virradó éj­szaka az összes rajnamenti városokban öröm­ünnepségeket rendeznek. Holnap az egész német birodalom valamennyi középületét fellobogózzák és délben 12 és 1 óra között szüntelenül zúgnak majd a haran­gok az összes német templomokban. A Graf Zeppelin az ünnepségek kereté­ben a D. 2000 nevű repülőgép és más 88 repülőgép kíséretében egész nap a Rajna-vidék felett repül s az egyes városok felett köröket ír le. A rüdesheimi hősi emlékművet ma világítják ki először ünnepélyesen. A rajnavidéki antant­bizottság hivatalosan közölte, hogy a mai nappal megszüntette működését. Ma délután órakor az utolsó francia ka­tona is elhagyja a Rajnavidéket. ' '-i M mámoros lelkesedése 4ul az utolsó francia - f^onavonat ^ . s & 'd­ *,4 £ , Mainz, junius 30. M : ^ 'dni'rata.j Mainz városa, a “csapatok vezérkari szék­it Fmt S j »E^^^^J^szab­il­ult az idegen meg- I .'r rszállás alól. I utolsó inimiti csapatok. B l,JTMBBOBalogság és egy csendörosztag PHeielőtt^Hl^^g órakor felsorakoztak a vezér­kari főnöks^f épülete előtt. Pontban 11 óra­kor megjelent Guillaumat tábornok, a megszálló csapa­tok főparancsnoka és utolsó díszszemlét tartott. A katonai zenekar a Marseillaise-t játszotta s a francia himnusz hangjai mellett vonták be a kastély ormáról az utolsó francia zászlót. Fél 12 órakor a csapatok a mainzi főpálya­udvarra vonultak. A menetet a katonazene­kar kisérte. A főpályaudvaron rövidesen meg­történt a bevagonírozás s fél kettő órakor elindult a felszabadult területről az utolsó francia katonavonat. Mainz városa örömmámorban úszik. A fran­cia zászló bevonását többezer főnyi ember­­tömeg nézte végig, amely a zászló levétele után szűnni nem akaró örömkiáltásokkal ünne­pelte a felszabadulást. A mainzi főparancsnokság épü­letéről bevonták a francia trikolórt Mainz, június 30. Hétfőn délelőtt 11 órakor vonják be a meg­szállott területen az utolsó francia trikolórt. Ez a szászló a rajnai francia megszállócsapa­tok mainzi főparancsnokságának épületén leng. A zászló bevonása után a zászlóőrség a pályaudvarra vonul, ahol Guillaumat tábor­nok, a francia megszálló csapatok főparancs­noka még egy utolsó szemlét tart az elvonuló csapatok fölött. Guillaumat tábornok délután 1 óra 30 perckor utazik el különvonaton Mainz­­ból. Vasárnap Guillaumat tábornok a francia csapatok élén A kegyeletes aktusnál a Rajna-bizottság angol és belga tagjai, valamint a mainzi német kor­mánybiztos is jelen voltak. A koszorúk elhe­lyezése után a francia katonai zenekar a Mar­­seillaise-t játszotta. A mainzi szeparatisták a francia csapatokkal együtt elutaztak Mainz, június 30. (Az Esti Kurír tudósítójának távirata.) A francia csapatok kivonulása óta nagy izgalom van a mainzi szeparatisták között. Sokan a francia csapatokkal együtt, mások pedig rövidesen a franciák kivonulása után elhagyták Németország területét. A rendőrség intézkedett, hogy a szeparatisták, akik még német területen vannak és máris számos fe­nyegetőlevelet kaptak, hatósági oltalomban részesüljenek, nehogy az ellenük rendezett esetleges tünte­tések során komolyabb bántódásuk legyen. Nagy katonai pompával ürítették ki Wiesbadent Wiesbaden, június 30. (Az Esti Kurír tudósítójának távirata.) Hétfőn déli 12 órakor a Rajna-vidék kiürítésének utolsó hiva­talos aktusa, a Rajna-bizottság v­ies­­badeni főhadiszállásának kiürítése is megtörtént. A főhadiszállás épületénél^^^^^^*fAÉgÉ| I'mkír pompát al ment i­ :i li aj na-bi/i '/•aihb­i’i­­­a léié, wa Imi iallak anafj ó- i­umbi ai'-./­­• ■ '',uaiua : nája díszegyenruhában volt. A csapatok elvo­nulása után a Marseillaise hangjai mellett bevonták a francia zászlót, majd a belga és az angol nemzeti himnusz hangjai mellett a belga és az angol lobogót is. A csapatok ezután a főpályaudvarra vonul­tak, ahonnan 12 óra 10 perckor elindultak vissza Franciaországba. Ezen a különvonaton utaztak el Wiesbaden­­ből a Rajna-bizottság tagjai is. A csapatok elvonulását óriási tömegek néz­ték végig. Severing beszéde a Rajnavidék felszabadulásáról Leer, június 30 A Birodalmi Lobogószövetség gyűlésén Se­vering volt birodalmi belügyminiszter beszé­det mondott. A volt miniszter beszédében töb­bek között a Rajnavidék kiürítését is szóvá tette. Holnap — mondotta Severing — a Rajnavidék ujjongva fogja köszönteni a fekete-piros-aranyszínű birodalmi lo­bogót, amelyet végre a francia trikolor helyére húz­nak fel. Németország felszabadítása azonban még nem fejeződött be ezzel az aktussal. A Saarvidék kérdése még mindig elinté­zetlen. Németországnak ezt a területet az igazságos­ság nevében követelnie kell. Severing végül a népek közötti megértés mellett szállt síkra és felszólította a nagyhatalmakat, hogy szerel­jenek le önszántukból époly mértékben, mint ahogy Németországot kényszerítették a lesze­relésre. Francia lapok a Rajnavidék kiöntéséről Párizs, június 30. A Rajnavidék kiürítésével kapcsolatban a Journal azt írja, hogy a mai nap, amelyen a Rajnavidék megszállása véget ér, szintén belekerül a történelem könyvébe. Látjuk jól, hogy mi végződik, de ki mondja meg nekünk, hogy mi kezdődik? !A Petit Journal ezeket írja: Vaknak kel­l koszorút helyezett a háborúban elesett német hősök mainzi emlékoszlopára.­­ A has teltsége, májtájéki fájdalmak, emésztési nehézségek, gyomorbélhurut és sárgaság a természetes „Ferenc József44 keserűvíz használata által megszüntethe­­tők és az agy, a szem, tüdő vagy szív felé irányuló vértolulások ellensúlyozhatók. Gyomor- és bélspecialisták igazolják, hogy a Ferenc József vízzel, különösen az ülő életmód következtében jelentkező bajok­nál, nagyon kedvező eredményeket ér­nek el. ­ilírum: Kedd, 1930 július 1 Vasárnap tartották meg a szokásos évi csil­­lagtúrájukat a győri motorosok és automobilis­ták a C­YAMSz rendezésében. Óriási részvétel mutatkozott már a nevezésekben és tegnap a startnál 12-11 óra között az értékelési időn belül, 17 motorkerékpár és 36 automobil futott be. A futás után a 60 járműből álló csillag­­túra résztvevőit a Győri Automobil és Motor Club vezetősége felvonultatta a városban, ahol sokezer néző jelenlétében vonultak a Fehér hajó vendéglőhöz. Itt a vezetőség a túra részt­vevői és vendégei számára ebédet rendezett, amelyen dr. Szauter Ferenc polgármester lelkes szavakkal üdvözölte a beérkezetteket. A győri automobil klub vezetősége délután 3 órakor kezdette meg az Erzsébet ligeti sportpályán a szépségversenyt. A szépségversenyen 26 auto­mobil vett részt. A 10 tagú zsűri, élükön Pfamml Jenő elnök, alezredessel nehéz mun­kát végzett, a sok gyönyörű kocsi közül kel­lett kiválasztani a három legszebbet. A zsűri egyhangú döntése alapján aranyszalagot nyer­tek Mercedes-Benz Cabriolet magyar karosz­­szériával, Horckiss magyar karosszériával, míg a harmadikat egy gyönyörű csukott Packard-kocsi vitte el. Ezenkívül 8 kocsi nyert Club-szalagot. A szépségverseny után ügyességi verseny következett. A rendezőség igazán bámulatos találékonysággal a legbravúrosabb mutatvá­nyokat tűzte ki feladatul a gimkána részt­vevőinek és úgy a résztvevő motorosok, mint autósok bámulatos ügyességgel végezték pro­dukcióikat. A legügyesebb közöttük Lazarus Viktor egy 509-es Fiattal, aki az összes pro­dukciókat mindent hibapont nélkül abszol­válta. A verseny rendezése mindenképen ki­fogástalan és elsőrangú volt. Méltán illeti di­cséret a Győri Automobil és Motorklub ve­zetőségét, aki fáradtsággal és időt nem kí­mélve, igazán emberfeletti munkát végzett, hogy a jelenlevő többezer főnyi nézőközönséget állandóan mutatványokkal szórakoztassa. Részletes eredmények a következők: Aranyszalagot nyertek: 44. startszámu Mercedes-Benz, Nürburg (Zubka)­ , 5. startszámu Hotckiss (Zubka); 22. startszámu Packard (gyári széria). Ezüstszalagot nyertek: 14. startszámu Rudge Wilwort-motorkerék­pár; 43. startszámu Fiat 514. Berlina; 46. startszámu Fiat 514. Phaeton. Club-szalagot nyertek: a 16-os startszámú motorkerékpár, 45-ös, 46-os, 24-es, 26-os, 52-es, 39-es és 17-es startszámú autók. Autóügyességi versenyen: 1. Mészöly Pál 509-es Fiat, vezette Lazarus Viktor; 2. Bátori Miklós Magogix 222 ponttal; 3. Ernyei László (Budapest) Ford 215 ponttal; 4. Epstein I. (Győr) Amilcar 167 ponttal. Motorkerékpár ügyességi verseny: 1. Timka János 480 ponttal; 2. vitéz Kovács Gyula AJS 452 ponttal; 3. Medzser András (Pápa) Rudge 379 ponttal; 4. Gutcsi Károly Rudge (TTC) 340 ponttal. K. L.­ nne lennünk, ha nem látnák, hogy a mai­appal oly helyzet alakul ki, amely újabb trheket és újabb kötelezettségeket ró ránk. Öz hiba lenne, ha ezt eltitkolnánk az ország lőtt. A győri Autoides Motor Club csillag­túrája, autószépfíversenye és gimbánája ----------—-------------—­A magyar ipar győzelme a győri szépségversenyen A vádlottakat és a hallgatóságot detektívek igazoltaták a kommunista­ per mai tárgyalásán Várady Brenner dr. tanácselnök ma kezdte m­eg a monstre kommunista per második rész­letének főtárgyalását. Ennek a pernek huszon­hat vádlottja van. Amikor a tanács bevonult a terembe, a vádlottak közül többen a kommunista internacionálét énekelték. Az elnök ezután a teremben jelenlévőket, a vádlottakat éppen úgy, mint a hallgatóságot detektívekkel igazoltatta, majd a kommunista per tárgyalásinak egész tartamára elrendelte a nyilvánosság kizárását. J Biztosítsa utipodgyászát! j Áru- és Podgyás'biztos'tó R.-T. . Jf ^ ^ j kész kötvényei az összes álló- ! B» I -1 1/VrrfSJNI. másokon és utazási iro*­­­az­dákban kaphatók. * G­losszák * Kínos jubileumA­bból az alkalomból, hogy a mai fővárosi rezsim hangadó pártja, a Wolff-párt elérkezett fennállásának tizedik évfordulójá­hoz, az Esti Kurír legutóbbi számában össze­foglaltuk azokat a — sajnos — lesújtóan negatív eredményeket, amelyekről a párt ve­zérei egyenletes gyorsulással enyésző töme­geiknek most beszámolhatnak. Az a laptár­sunk, mely a Wolff-párthoz legközelebb áll, erre a tárgyilagos, szinte leltárian indulattalan összeállításunkra,­melynek során nagy szám­ban soroltuk fel a mai rezsim elmulasztott teendőit és el nem végzett feladatait, azzal vá­laszol, hogy a mi kifogásainkat­­ kevesli. Szemünkre veti, hogy reklamáljuk a hi­giénikus kórházat és a nagy strandfürdőt, de elfeledkezünk például a földalatti és az autó­­buszforgalom fejlesztése körül mutatkozó fel­adatokról ... Nos, ha szóbanforgó laptársunk cikkírója szíves lesz legutóbbi összeállításunkat újra fi­gyelmére méltani, rá fog jönni arra, hogy mi ezekről a feladatokról nemcsak nem feled­keztünk meg, hanem ezeket igen nyomatékos és félreérthetetlen formában szóvá is tettük. Ezt azonban nem dicsekvésből mondjuk, ahogy kollégánknak sem kívánunk szemre­hányást tenni, amiért nem egészen olvasta el azt, amire válaszolt. Csak azt nem értjük, mi­ért tartja a mai rezsim mentségének azt, hogy még ő,­ a Wolff-párti sajtó is töméntelen kifo­gást tud emelni ellene? Ki hallott már olyan védelemről, mely abból áll, hogy a védő a vád­­­­beszédet újabb vádakkal igyekszik megtol­dani? Ne haragudjék laptársunk, de azt h­isz­­szük, hogy erre a módszerre a védő csak ak­kor szánhatja rá magát, amikor mentségek már nem jutnak eszébe. Amit ebben az eset­ben nem is nagyon csodálunk. Nem tartjuk a vitatkozás helyes módjának azt sem, hogy amikor kifogásaink egyik ré­szét regisztrálják, akkor a másik részt, amely szorosan az elsőhöz kapcsolódik, szigorúan elhallgatják. Például: Wolff-párti laptársunk nem tartja szükségesnek elhallgatni a kór­házi és a fürdőviszonyokról tett megjegyzé­seinket, mert erre könnyen felelheti, hogy „nincs pénz“. De azt a megállapításunkat, hogy amikor a keresztény tömegek számára, betegek számára és hőségtől agyongyötört em­berek számára nem volt pénz, mégis volt­­Wenckheim- és Károlyi-palotákra, az azóta pólóversenytérrel felszerelt Margitsziget meg­vételére, csődbejutott pénzintézet megváltá­sára, horribilis igazgatósági tantiemek fize­­­­tésére, már nem próbálja megcáfolni. A lé­­­­nyékét sem próbálja exkuzálni. Hiába is­­ próbálná.­­ *­­ Wolff bekoronázta c­áfolatot, komoly cáfolatot csak egyet kaptunk tegnapi megállapításainkra: Wolff Károly jubileumi beszédét. Amelynek során a mai városházai rezsim szellemi apja kijelentette, hogy pártja h­íve ugyan a titkos választójognak, de — tette hozzá — a titkos választói jog nem cél, hanem eszköz. Legutóbb azt írtuk, hogy a Keresztény Gaz­dasági Párt azzal koronázta be működését, hogy saját uralmának meghosszabbítása ér­dekében segített törvényerőre emelni a fő­városi autonómia ledorongolására készült ja­vaslatot. Most önként rektifikálnunk kell ma­gunkat: az igazi koronát erre a tízéves mű­ködésre Wolff Károlynak ez a beszéde tette rá, amely tulajdonképpen fel is ment ben­nünket az alól, hogy válaszoljunk a „keresz­­tény“ rezsim védelmezőinek. Mert ez a beszéd feladását jelenti annak az elvnek, amelyre hivatkozva, a Wolff-párt tíz évvel ezelőtt a keresztény tömegek bizal­mára appellált. Feladását annak az eszmé­nek, hogy a keresztény tömegeknek joguk van sorsukról rendelkezniük, joguk van ható­sági és egyéni pressziótól szabadon, csakis lelkiismeretük szavára hallgatva a szavazó­­urnák elé állniuk. Programfeladást jelent ez a beszéd, a bizalom csődjét, sőt a csőd beval­lását, azzal az enyhe rabulisztikával flastro­­mozva, hogy az eltussolt programpont nem cél, hanem eszköz. Hát amíg el nem érték, amíg meg nem va­lósították, addig, igenis, cél! Ahogy cél volt a fővárosi törvény is azok számára, akik a budapesti tömegek önrendelkezési jogának megsemmisítésére törtek. Akkor Wolff Ká­roly nem gondolt erre a finom disztinkcióra. Mert akkor a párt uralmáról volt szó. Most csak a keresztény tömegek jogáról van szó. A lelkiismeret szabadságáról, a véleménynyilvá­nítás őszinteségéről, a felebaráti szeretet gya­korlati megvalósításáról. Ez az, ami Wolff Károlyéknak nem cél, hanem eszköz. A ke­resztény százezrek és milliók, ha eddig nem tanulták volna meg, az ünnepi évforduló al­kalmából végleg kitapasztalhatták, hogy mennyi szeretetet és odaadást várhatnak azoktól, akik az ő nevükben hirdetik a­z* gyűlölet igéit.

Next