Esti Kurir, 1933. december (11. évfolyam, 274-296. szám)
1933-12-06 / 277. szám
»HA A PARLAMENT VICCELŐDIK...« Gömbös Gyulában, amióta a kormány éién áll, látnivalóan két lélek küzd egymással. Az egyik a higgadt európai államférfi presztízsére pályázik, harmóniát, nemzeti egységet hirdet, bár nagyon is költőivé elmosódott, bizonytalan tartalmú formulákban, de sok jóhiszeműséggel. A másik a vérmes ábrándok meg- szállottja, aki a súlyos problémák gordiusi csomóit délceg tőmondatokkal szereti átvágni és ennek igazolására elegendőnek érzi saját nagyrahivatottságában való hitének hangoztatását. Emlékezünk, nemrég volt, a nemzeti munkahét ünnepség-sorozatainak alkalmából, amikor a kirendelt köztisztviselők, villamoskalauzok és egyéb hasonlóan spontán lelkesedésű elemek üdvrivalgásának hatása alatt kijelentette, hogy ő ugyan nem akar diktátor lenni, a diktatúra nem fér össze a magyar nép önérzetével, de a szükséges kvalitások bizony megvolnának benne. Mintha e szükséges kvalitásokba vetett bizalma inspirálta volna a parlament tegnapi ülésén is, amikor a nyugdíjjavaslat tárgyalása közben, nem tudván kigubancolódni a kormánypolitika ellen felhozott érvek hurkaiból, hirtelen fordulattal kijelentette: „Ha a parlament komoly kérdésekben viccelődik, akkor nem tudom, hogy a felelős államférfinak mi kell, hogy legyen az elhatározása!“ A parlament viccelődik — ez a kritika tagadhatatlanul újszerű. A magyar parlamentnek sok hibáját lehet szemére vetni, de hogy nagyon is mulatságos és mulattató volna, azt legádázabb ellenségei sem állíthatják. Hiszen ha a parlamentben csakugyan olyan túlméretezett volna a humor iránti érzék, mint ahogy a miniszterelnök gondolni látszik, akkor az utóbbi időben igazán elég sok alkalmat találhatott volna ennek kimutatására. A „vicc“-eket, melyek mostanában sűrűn belepik, a magyar közélet színterét, nem a parlament szállítja; a díszes cécók, fanyar derűbe torkolló személy dicsőítések nem a parlamentben folynak le; a parlament legföljebb tudomásul veszi őket. Ha Gömbös Gyula fel akarja kutatni a viccek szerzőit, akkor elég körülnéznie a közéleti nagyságok közt, akikkel kormányzásának másfél évtizede alatt sűrűn találkozhatott. A parlament egészétől mindenesetre bajos volna azt kívánni, hogy komolyságban ezektől az uraktól vegyen példát. Amit a miniszterelnök a parlament viccelődésének tart, az nem egyéb, mint hogy két szónok a kormány javaslata ellen beszélt. Ez volna a hallatlan tréfa, mely a kormány fejét ennyire kihozza a sodrából? A háború előtti időkben, mikor még igazi parlamenti élet volt Magyarországon, az ilyen „viccek" szakadatlanul tartottak, ellenzék és kormánypárt állandóan heves csatákat vivott s a mindenkori miniszterelnök természetesen csak azt tarthatta feladatának, hogy az ellenvetéseket az érvek fegyverével legyőzze. Egyik miniszterelnöknek sem jutott eszébe ezt a parlamenti életet egyszerűen viccnek minősítenie. És ez a „vicc" folyik ma is szakadatlanul az angol alsó- és felsőházban, a francia kamarában és szenátusban, s általában mindenütt, ahol ragaszkodnak ahhoz a parlamentáris szellemhez, amely mellett Gömbös Gyula elődje és pártjának prominens vezetője, Bethlen István gróf most Londonban ünnepélyesen hitet tett. Ott mindenütt a civilizált állami élet organikus életműködésének tartják az inkriminált „vicc‘‘-et: Franciaországban például öt héten belül két kormány bukott bele abba, hogy a „vicc" konzekvenciáit levonta. Mit szólna Gömbös Gyula, ha a kritikának, a polgári függetlenségnek olyan ellenállásával kellene állandóan számolnia, mint amilyen e nyugati országok törvényhozó testületeiben mutatkozik. Mit szólna ehhez, ha már a szórványos ellenvetések is enynyire idegesítik? Ezzel a hanggal s az ebben megnyilatkozó gondolatvilággal a miniszterelnök nem fog célt érni. Mint a miniszterelnök más alkalommal igen helyesen meglátta: a magyarság nyílt természetével, önérzetével semmiféle diktatúra nem fér meg. Bármilyen tartalmukat vesztettek is a mai pártkeretek, bármilyen beteg is a mai pártélet Magyarországon, annyi ösztönös szervezettség, annyi önfegyelemmé kristályosult szabadságszeretet még van a tömegekben, hogy határozottan szembeszálljanak minden olyan esetleges kísérlettel, amely problematikus értékű külföldi példák lélektelen lemásolásával igyekeznék a kép múltjában és szellemében gyökerező parlamentarizmust behelyettesíteni. S amiként a nép ellene szegülne az alkotmányos élet lerombolására irányuló kísérleteknek, úgy meg kellene törnie ezek erejének az államfő ellenállásán is. Magyarország kormányzójaesküt tett a parlamentáris alkotmányra s ehhez mindig a leglelkiismeretesebb gonddal ragaszkodott, amikor például a többség palotaforradalma Károlyi Gyula gróf ellen fordult, a kormányzó, jóllehet teljes mértékben értékelte Károlyi felelősségteljes komolyságát és emelkedett puritán gondolkozását, mégis, bár bizonyrára nehéz szívvel, de azonnal levonta a helyzet konzekvenciáját. Ezt Gömbös Gyulának kell legjobban tudnia... A kormányzóról még csak indirekt formában is fel*tenni, hogy „ha a parlament viccelődik", majd engedélyezni fogja a parlament félretolását, semmiesetre sem olyan gon*dolat, amelyhez az államfő eddigi maga* tartása támasztékot nyújthatna. Az az alkotmányrendszer, mely a forradalmak összeomlása után Magyarországon kialakult, lehet hézagos, de mégis az egyetlen reális építmény, amelynek kereteiben a" magyar közélet a nyugati nemzetekéhez legalább hasonló módon fejlődhet. A snájdigság lehet szép erény, de snájdigsággal ilyen építményt pótolni nem lehet. A szegedi diákszövetségek gettóhatározatot hoztak a zsidó hallgatók ellen Gömbös Gyula miniszterelnök maga veszi kezébe az egyetemi rendcsinálás ügyét Ma Budapesten nem voltak diákzavargások Az egyetemi tüntetések állandósulása és elfajulása most már döntő elhatározások elé állítja a kormányt. A kormányzó névnapjára való tekintettel ma és holnap szünetelnek az egyetemi előadások és ezt a két napot akarják az illetékes tényezők felhasználni arra, hogy az egyetemi fronton végre rendet teremtsenek. Ezt most már annál szükségesebbnek tartják, mivel a helyzet teljes elmérgesedése külpolitikai szempontból sem volna kívánatos. Gömbös miniszterelnök éppen erre való tekintettel elhatározta, hogy ő maga veszi kezébe az egyetemi béke, rend és nyugalom biztosításának az ügyét. Rövid időn belül meghívja magához az ifjúsági szervezetek vezetőit, meghallgatja kívánságaikat és minden irányban tájékozódni kíván a diákmozgalmak hátteréről és célkitűzéseiről. Az illetékes kormánytényezők alig egykét tucatra becsülik azoknak az egyetemi hallgatóknak a számát, akik a tüntetéseket minduntalan kirobbantják. Ezekkel az elemekkel szemben — hivatalos értesülés szerint — máris rendkívül erős szembefordulás tapasztalható az ifjúságban, ami megerősíti a kormány reményét, hogy a miniszterelnök személyes közbelépésének hatása alatt maguk az ifjúsági szervezetek fognak az egyetemi rend és nyugalom helyreállítása érdekében döntő elhatározásokra jutni és soraikból kiküszöbölni a rendbontókat. Ma délelőtt már a diákmozgalmak irányítói is értesültek Gömbös miniszterelnöknek arról az elhatározásáról, hogy személyesen ki van velük érintkezésbe lépni. A diákság vezérei ezt az alkalmat fel akarják használni arra, hogy követeléseiket a miniszterelnök elé terjesszék. Nagy kérdés természetesen, hogy a kormány hajlandó-e a diákkövetelések teljesítésére ígéretet tenni, hajlandó-e elfogadni azokat a feltételeket, amelyekhez a diákság egyrészt kívánja kötni az egyetemi előadások zavartalanságának biztosítását. Annyi bizonyos, hogy az eddigi események és az egyetemi helyzetnek elfajulása után most már nemcsak diákkörökben, hanem az egész közvéleményben élénk érdeklődéssel tekintenek a kormány küszöbön álló elhatározásai, Gömbös miniszterelnöknek és az ifjúsági szervezetek vezetőinek tanácskozásai és e tanácskozások eredménye elé. Az egyetemi előadások holnapután újból megindulnak és a legközelebbi jövő eseményei hamarosan megmutatják milyen eredményre vezet Gömbös miniszterelnök személyes közbelépése az egyetem rendjének immár halaszthatatlan helyreállítása tekintetében. Mint ismeretes, az összes budapesti és vidéki egyetemeken december 5-re és 6-ra rektori szünnapot rendeltek el, tekintettel kormányzó nevenapjára. Ma az első rektori szünnapon az egyetemen csend volt. Az egyetemek környékén ugyan ma is Rendőrök cirkálnak, rendzavarásra azonban sehol sem került sor. A mai napot a legtöbb egyetem arra használta fel, hogy a tüntetések nyomait eltakarítsa. A betört kapukat a bölcsészeti egyetemen megjavították. A közgazdasági egyetem kapuja valóta, Sággal ostromra van előkészítve, óriási hasábfákkal támasztották meg belülről a kiskaput. Csütörtökön újra megkezdődnek az előadások, sőt a legtöbb egyetemen már a félévvégi kollokviumok is. A szegedi gettóhatározat Szeged, december 4. (Az Esti Kurír tudósítójának telefonjelentése.) A szegedi egyetem bajtársi szövetségekbe tömörült hallgatói tegnap a késő délutánig tartó zárt ülésen tanácskoztak a zsidó vallású, egyetemi hallgatókkal szemben hozandó határozatokról. A zárt ülésre csak szigorú igazoltatások után engedték be a bajtársi egyesületek hallgatóit. Az ülés után a Turul bajtársi Szövetség vezére magához kérette dr. Pálfi Miklóst, a zsidó egyetemi hallgatók egyesületének, a MIEFHOE-nak az elnökét és közölte vele, hogy a bajtársi szövetségek határozata értelmében a jövőben az egyetemi előadó termekben csak a keresztény egyetemi hallgatók mögött, a számukra kijelölt legutolsó padban foglalhatnak helyet E határozat azt jelenti, hogy a bajtársi szövetségek Szegeden is gettóhatározatot hoztak a zsidó vallású egyetemi hallgatókkal szemben. Közölte a bajtársi szövetség vezetője azt is Pálfi dr.-ral, hogy amennyiben a zsidóvallású hallgatók nem fogadnák el ezt a határozatot, úgy a bajtársi szövetségek a következményekért nem vállalják a felelősségek Pálfi Miklós dr. válaszában kijelentette, hogy a maga részéről ezt az emberi méltóságot megalázó intézkedést nem veszi tudomásul , és a hivatalos választ ma délelőtt fogja megadni. A MIEFHOE ma délelőtt a gettóhatározat ügyében rendkívüli ülést tartott és ma délben Pálfi Miklós dr. az ülés határozataképen a következő szövegű választ juttatta el dr. Karácsonyi Ágostonhoz, a Turulszövetség kerületi fővezéréhez. A zsidó diákok válasza . Tegnapi megbeszélésünk során ön tolmácsolta nekem a bajtársi nagygyűlés azon kívánságát, hogy a zsidó egyetemi hallgatók a jövőben az egyetemi előadásokon szeparáltan, a keresztény egyetemi hallgatók mögött az utolsó sorokban foglaljanak helyet. Amit